Út és Cél, 1980 (32. évfolyam, 1-5. szám)
1980-01-01 / 1. szám
4 IPT ÉS CÉL kezménye öngyilkos civilizációnknak; másodszor azt, hogy lényegesen enyhíteni lehetne, ha a nyugati tábor feladná feltételnélküli szövetségét Izraellel. Yemeni sejk, Szaúd-Arábia olajz?!lnieztere jelentette ki tavaly júliusban a Newsweek-nek adott intervjúja során és Arafat palesztin arab vezér ismételte meg szeptemberben, madridi látogatása alkalmával: "Az energia világválság mélyen összefügg a palesztinai kérdéssel és nem lehet attól sohasem elválasztani." Vegyük komolyan ezeket a kijelentéseket . Még 1974-ben írtuk: a jelenlegi világkrízió kiindulópontja pontos: az arab államok egy kétségbeesett pillanatban - belátva, hogy''senki nem tud nekik igazságot szolgáltatni - elhatározták, hogy ott, ahol a katonai fegyverek csődöt mondtak, az olajfegyverhez nyúlnak. Ne felejtsük el, hogy nem az olajár emelésével kezdődött el a válság hanem kiviteli tilalommal.Tulajdonképp kétségbeesett zsarolás volt, hogy viszszaszerezzék az arab területeket, amiket Izrael nem hajlandó visszaadni. Ćz súlyos kockázattal járt, minthogy a felelős arab vezetők számoltak a nyugati hatalmak fegyveres beavatkozásával, amely esetre kilátásba helyezték, hogy megsemmisítik az olajkutakat és berendezéseket. Az arabok legnagyobb meglepetésére semmi sem történt. A nyugati hatalmak, torkon ragadva, egymás után kapituláltak és az arabok váratlanul erre pozícióban találták magukat. Ez volt az a pillanat, amikor rájöttek a gazdasági fegyver fontosságára, amellyel rendelkeznek és akkor határozták el az olaj áremelését, hogy rendelkezzenek egy eszközzel az elveszett területek visszaszerzésére és hogy védekezzenek természetes erőforrásaik fokozatos csökkenése ellen. Azt magyarázgatják nekünk, hogy az izraeliek nem tehetnek engedményt anélkül, hogy halálos kockázatot ne vállalnának országukért. Világos. Sajnos, a halálos kockázat maga Izrael állam léte, mert földrajzi helyzeténél fogva életképtelen. Hosszabb távon el kell buknia az arabokkal szemben. Az izraeliek katonaigyőzelemmel, vagy erős ellenállással egyszer, kétszer, vagy háromszor is meg tudják ugyan akadályozni, ellenségeik előnyoarulásáig azonban a kimenetel nem kétséges. Izraelt drámai módon megsemmisítik, ha nem keresi az észszerű kiegyezést az arabokkal. Ez pedig nem lehet más, mint békés együttélés, amit arab protektorátus garantál Izrael fölött. Izrael csakis egy világháború árán maradhat életben és valósíthatja meg a cionista álmot, az egész Közel-Kelet felett uralmat szerezve. Azoknak a száma, akik számolnak ezzel a drámai megoldással, mindinkább emelkedik, jóllehet a hivatalos kijelentésekben elkerülnek minden erre vonatkozó célzást. De nem lehet elhallgatni, hogy lassan és fokozatosan erre készítik elő a közvéleményt. Azok, akik ismerik az 193ь-*9-es évek atmoszféráját, megállapíthatják a hasonlóságot a két helyzet között. Kitalálják, terjesztik és eltúlozzák az arab gyűlöletet. Hamis érvekkel az arabokat teszik felelőssé minden nehézengért, minden korlátozásért, amiket el kell szenvednünk, holott mindezért Izrael vezetői felelősök. Újból azzal érvelnek, hogy a gyengeség nem fizetődik ki, hogy az engedmények hiábavalók egy cinikus ellenféllel szemben és javasolják, hogy spóroljuk meg Münchent . Felismerjük mindezt. Létezik egy háborús párt, akárcsak 1989-ben. És ugyanazok a háborús uszítok. Igazságos és normális az, hogy elfogadjuk a nyugati gazdasági rend felbomítását, a válságot, a munkanélküliséget, a romlást azért, hogy Izrael megtartsa Golánt és Sinait? Engedhető, hogy elszabaduljon harmadik világháború rémes kataklizmája egyesek gőgje és fanatizmusa miatt? Az európai államokat semmiféle érdek sem fűzi Izrael életbenmaradásához. Miért van az, hogy abban a világban, ahol állhatatosan reklálták Angola vagy Mozambique visszaadását a bennszülött négereknek, Keep A tow onHow Ayrab*. bey* Figyeld azokat az arabokat, fiú WHITE POWER, U.S.A. XXXII. évf. 1. szám