Út és Cél, 1980 (32. évfolyam, 1-5. szám)

1980-01-01 / 1. szám

4 IPT ÉS CÉL­ kezménye öngyilkos civilizációnknak; másodszor azt, hogy lényegesen enyhí­teni lehetne, ha a nyugati tábor fel­adná feltételnélküli szövetségét Izra­ellel. Yemeni sejk, Szaúd-Arábia olajz?!­l­nieztere jelentette ki tavaly júliusban a Newsweek-nek adott intervjúja során és Arafat palesztin arab vezér ismé­telte meg szeptemberben, madridi láto­gatása alkalmával: "Az energia világ­válság mélyen összefügg a palesztinai kérdéssel és nem lehet attól sohasem elválasztani." Vegyük komolyan ezeket a kijelenté­seket . Még 1974-ben írtuk: a jelenlegi vi­­lágkrízió kiindulópontja pontos: az arab államok egy kétségbeesett pilla­natban - belátva, hogy''senki nem­ tud nekik igazságot szolgáltatni - elhatá­rozták, hogy ott, ahol a katonai fegy­verek csődöt mondtak, az olajfegyverhez nyúlnak. Ne felejtsük el, hogy nem az olajár emelésével kezdődött el a válság hanem kiviteli tilalommal.Tulajdonképp kétségbeesett zsarolás volt, hogy visz­­szaszer­ezzék az arab területeket, amiket Izrael nem hajlandó visszaadni. Ćz súlyos kockázattal járt, minthogy a­ felelős arab vezetők számoltak a nyu­gati hatalmak fegyveres beavatkozásá­val, amely esetre kilátásba helyezték, hogy megsemmisítik az olajkutakat és berendezéseket. Az arabok legnagyobb meglepetésére semmi sem történt. A nyugati hatalmak, torkon ragadva, egymás után kapituláltak és az arabok várat­lanul erre pozícióban találták magukat. Ez volt az a pillanat, amikor rájöttek a gazdasági fegyver fontosságára, amellyel rendelkeznek és akkor hatá­rozták el az olaj áremelését, hogy rendelkezzenek egy eszközzel az elve­szett területek visszaszerzésére és hogy védekezzenek természetes erőfor­rásaik fokozatos csökkenése ellen. Azt magyarázgatják nekünk, hogy az izraeliek nem tehetnek engedményt anél­kül, hogy halálos kockázatot ne vállal­nának országukért. Világos. Sajnos, a halálos kockázat maga Izrael állam léte, mert földrajzi helyzeténél fogva életképtelen. Hosszabb távon el kell buknia az arabokkal szemben. Az izrae­liek katonai­­győzelemmel, vagy erős ellenállással egyszer, kétszer, vagy háromszor is meg tudják ugyan akadá­lyozni, ellenségeik előnyoarulásáig azon­ban a kimenetel nem kétséges. Izraelt drámai módon megsemmisítik, ha nem ke­resi az észszerű kiegyezést az arabok­kal. Ez pedig nem lehet más, mint békés együttélés, amit arab protektorátus garantál Izrael fölött. Izrael csakis egy világháború árán maradhat életben és valósíthatja meg a cionista álmot, az egész Közel-Kelet felett uralmat szerezve. Azoknak a száma, akik számolnak ez­zel a drámai megoldással, mindinkább emelkedik, jóllehet a hivatalos kije­lentésekben elkerülnek minden erre vo­natkozó célzást. De nem lehet elhall­gatni, hogy lassan és fokozatosan erre készítik elő a közvéleményt. Azok, akik­ ismerik az 193ь-*9-es évek atmoszférá­ját, megállapíthatják a hasonlóságot a két helyzet között.­ Kitalálják, ter­jesztik és eltúlozzák az arab­ gyűlöle­tet. Hamis érvekkel az arabokat teszik felelőssé minden nehézengért, minden korlátozásért, amiket el kell szenved­nünk, holott mindezért Izrael vezetői felelősök. Újból azzal érvelnek, hogy a gyengeség nem fizetődik ki, hogy az engedmények hiábavalók egy cinikus el­lenféllel szemben és javasolják, hogy spóroljuk meg Münchent . Felismerjük mindezt. Létezik egy háborús párt, akárcsak 1989-ben. És ugyanazok a há­borús uszítok. Igazságos és normális az, hogy el­fogadjuk a nyugati gazdasági rend fel­­bomí­tását, a válságot, a munkanélküli­séget, a romlást azért, hogy Izrael megtartsa Golánt és Sinait? Engedhető, hogy elszabaduljon harmadik világhá­ború rémes kataklizmája egyesek gőgje és fanatizmusa miatt? Az európai álla­mokat semmiféle érdek sem fűzi Izrael életbenmaradásához. Miért van az, hogy abban a világban, ahol állhatatosan rekl­álták Angola vagy Mozambique visszaadását a bennszülött négereknek, Keep A­ tow on­­How Ayrab*. bey* Figyeld azokat az arabokat, fiú WHITE POWER, U.S.A. XXXII. évf. 1. szám

Next