Út és Cél, 1986 (38. évfolyam, 6-8. szám)

1986-06-01 / 6. szám

i* 1 1920. Junius 4. Ez a dátum a magyar lélek nem enyhülő fájdal­ma marad, míg el nem jön az igazságszolgáltatás ó­­rája. A gyász fekete színét nem tompíthatja sem idő, sem távolság, csak ezer esztendős Birodal­munk feltámadása. Ezen a napon Páris mellett, a trianoni palotában, országunk a politikai osto­baság és a lelkiismeretlenség áldozata lett: az első világháború győztesei szétzúzták Európa leg­tökéletesebb földrajzi, gazdasági és állami egysé­gét. A honfoglaló magyarságnak csak egy kis csonk jutott abból a földből, amelyet egy évezreden át védelmezett vérrel és vassal Kelet rohamai ellen, hogy Európa nyug­odtan fejlődhessék. A trianoni békediktátum szövegezői megakadályozták Magyaror­szágot katonai és politikai feladatának teljesíté­sében; a Kárpátok birtoklása nélkül lehetetlen feltartóztatni a keleti ellenséget és politikai egység nélkül a Kárpát-medence nem lehet a hatal­mi egyensúly tényezője a szláv és germán tömbök között. A második világháború eseményei megdöbbentően bizonyították be Trianon bűneit. «■s/ »V­er I believe in one God, I believe in the Unity of my Country, l believe in one Eterna/ Divine Justice, . I believe in the resurrection ofHungary! //men. Je crois en un seu/Dieu, Je cro/s en une seu/e Patrie, Je cro/s enuneseufe justice divine et éternelle, de crois áfa resurrection de la Honyrie! Urnen. Credo inDio, Credo m una patria Credo nell’eterna g/ustizia d/vina Credo ne//a rizurrezione d Vdfheria Cos/ si a! A HARCNAK MÉG NINCSEN VÉGE! Trianonnak már hatvan éve, Azóta sincsen jóvátéve, Azóta egyre hull a vérünk, Azóta magunkhoz se térünk, Azóta minden óra hosszú, Azóta tart a gyilkos bosszú! Az ellenség "békére" vágyott, Hazánk húsába belevágott, Fegyvertelenségünk láttán Belülről is támadt a Sátán, Arculköptek és meggyaláztak, Megostoroztak s leigáztak! Elvettek minden kincset tőlünk, Hétszer is lenyúzták a bőrünk, Megszálló sereg ült nyakunkra Még a hullát is kirabolva, Idegen zsoldos lopta bérünk Itt a borunk és szívta vérünk! “Nyugalom" lett hát “rend és béke' Kihalt temetők csendessége, Még a sírokra is vigyáznak Mert a halottak visszajárnak Számonkérni az ősi főket Ijesztgetni a felejt­őket! Népünket irtja kettős átok: Kelet és Nyugat jóbarátok, Hirdeti új úr s régi szolga: “Betelt már a magyarnak dolga, Nem változnak ma már határok, Örök rabszolgasors vár rátok, De nincs nyugalom és nincs béke És a harcnak még nincsen vége... Az elárultak, megtagadtak, A megkínzottak, meggyaláztak, Az arculköptek, meggyilkoltak, Akik mindenért meglakoltak, Megátkoznak hóhért és bírót Országvesztőt és magyarkozót! És visszahull a ránk szórt átok, Százezerszer is: Rátok! Rátok! Kik megtagadtátok az Eszmét, Okoztátok a Nemzet vesztét, Kiknek hatalma, rangja, pénze Épült a koponyák hegyére! ...Mi nem felejtjük tartozásunk! Bűnösöknek meg nem bocsájtunk, Árulóknak halál lesz bére, Gyilkosoknak csordul majd vére, Besúgóknak nem lesz kímélet, Zsarnokokra sújt végítélet! /Folytatás a túloldalon/

Next