Utazási Magazin, 1984 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1984-03-01 / 3. szám
Fővárosunk dísze, a budai várnegyed sok nevezetességgel csábítja az odalátogatót, nehéz eldönteni, melyiket nézzük, melyiket csodáljuk. A különlegességek osztályába sorolhatjuk a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumot. Mi mindent szolgált a copf homlokzatú műemlék épület 1777-től napjainkig felsorolni is nehéz; székháza volt a Helytartótanácsnak, majd fogadóvá, kávéházzá varázsolták, később rajziskola és nyomda működött az át meg átalakított méteres falai között, de volt itt törvényszék és miniszteriális hivatal is. Mígnem 1965 októberében múzeumot létesítettek a boltívek alatt, megvalósítva a vendéglősök régi-régi vágyálmát. Már a századforduló idején felmerült az a gondolat, hogy a budapesti vendéglősök szakmúzeumot, illetve szakkönyvtárat létesítenek, ám a gondolat s a megnyitó között több mint fél század telt el. Később intézkedtek a múzeum bővítéséről, helyet adtak a kereskedelmi gyűjteménynek is, s így együtt olyan világhírneves kulturális intézmény született, amelyet bármely ország fővárosa méltán megirigyelhetne. A világ minden tájáról érkeznek látogatók, a vendégkönyvi bejegyzések jelzik azt az elragadtatást, amellyel a múzeum különleges anyagát szemlélik. A látnivaló elbűvöli a magyar vendégeket is, szakmabeliek és „civilek”, fiatalok és öregek töltenek itt szép órákat, felidézve és megismerve a múltat... Az összegyűlt múzeumi anyag olyan hatalmas és sokrétű, hogy természetesen egyszerre nem tárhatják a látogatók elé, a mai látogatóa magyar cukrászmesterség múltjával, s a 19. századi kereskedői emlékekkel ismerkedhet meg. Cukrászati „kóstoló” A tisztes cukrászipar honi emlékeiért nagyon messzire nyúltak vissza a kutatók, már a középkorban ínyenckedhettek a magyarok. Jófajta cukrászsüteményeket, cukorkákat, fűszeres és gyümölcsből készített italokat vásárolhattak maguk és gyermekeik örömére. A törökök hozták a keleti édességet, jóval később a bevándorló svájci, olasz és francia mesterek bővítették tovább a repertoárt. A kiállító muzeológusok az első teremben tárják elénk az édességkészítés korabeli tárgyi emlékeit, az önálló foglalkozássá válást pedig dokumentumok illusztrálják. Kiderül, hogy hajdanán a „zsemege-csinálókat” különleges díszmunkáik alapján nem is iparosoknak, inkább művészeknek minősítették. Plasztikus kompozícióik és asztaldíszek - a cukrászkirályok Berendezési tárgyak az Auguszt és Weisz cukrászdákból 14 utazási mnaazin