Úton, 1990 (2. évfolyam, 1-47. szám)
1990-09-28 / 47. szám
1990. szeptember 28. Kortes - tandem A választások előtti kampányhajrá egyik állomása volt a Fidesz két parlamenti képviselőjének hétvégi debreceni szereplése. A majd ezer érdeklődő gyakorta tapssal, olykor derültséggel fogadta Kósa Lajos és Orbán Viktor huszonéves honatyák politikai és közgazdasági fejtegetéseit. Az ÚTON a szeptember 30-i határnap előtti benyomásaikról faggatta őket. ÚTON: —A tavaszi képviselő-választások előtt a Fidesz nem bocsátkozott jóslásokba, mondván: az eredmény teljesen kiszámíthatatlan. Azóta eltelt több hónap, a parlamenti frakció szereplése nem nevezhető sikertelennek, a legutóbbi közvéleménykutatási eredmények Fidesz-előretörést jósolnak az önkormányzatokban. Ti mit vártok? Orbán Viktor: — A frakció igyekszik mindent megtenni, ami a benne helyet foglalók képzettségéből kitelik. Talán ezt honorálja a közvélemény, amikor növekszik a felénk irányuló szimpátia, legalábbis erre utalnak azok a bizonyos közvéleménykutatási adatok. Mi ezektől a tényektől nem vagyunk se magabiztosabbak, se félénkebbek. Egyelőre az látszik igazolódni, hogy helyes úton járunk. Ráadásul más pártokkal szemben van egy igen lényeges előnyünk. Ha valaki velünk szimpatizál, ha valaki azt fontolgatja, hogy ránk adja a voksát, mi nem várunk cserébe teljes és feltétlen azonosulást. Tökéletesen elég számunkra, ha kedvezően ítélik meg a munkánkat, s lelkünk rajta, ha olyan rosszul dolgozunk, hogy elfordulnak tőlünk. A pártokon kívülállók közül sokaknak lehet ez az álláspontja. Azt azonban nem tudom megmondani, hogy mennyien mennek el vasárnap választani, mondjuk kirándulás, egy jó ebéd, vagy tévénézés helyett. Ha sokan, akkor jól szerepelünk, ha kevesen, akkor gyengébben. Arra számítok, hogy ahol sikerült listát állítanunk, ott megszerezzük a 10-15 százalékot. Kósa Lajos:—Nem szabad elájulni a hazai közvéleménykutatási eredményektől. Maguk a közvéleménykutatási eljárások némileg kifogásolhatók. Viszonylag kevés számú mintával, szűk reprezentativitással zajlanak. A legutóbbi, a Magyar Hírlapban közzétett eredmény torzítottnak tekinthető annyiban, hogy a mintában többségben voltak a magasabb iskolai végzettségűek, így nem volt meglepetés a mi előkelő helyezésünk. ÚTON:—Ez a kampány sem mentes ütés- és üzenetváltásoktól. A Fidesz egyelőre kimaradt a durva akciókból, nem úgy a Kisgazdapárt szélsőségesei. Meddig tart a türelmetek, mikor reagáltok a benneteket érintő, taknyosozó kitételekre? Orbán Viktor: — A kisgazdák oldaláról érkező kiszólásokkal nem kell foglalkozni. Az a párt elmerülőben van. A városokban oly gyengén állnak, hogy ez előbb-utóbb éreztetni fogja hatását a falvakban is. ÚTON: — Nem kizárt, hogy a demagógiára hajlamos kisgazda vezetők pártjuk helyzetének gyengülése esetén az utca népének hergeléséhez folyamodnak. Orbán Viktor: — Nem tartok attól, hogy eredménnyel tennék. Eddig az derült ki, hogy nem hatnak az eszközeik. Hiába követeltek leszámolást, hiába mutatkoztak könyörtelen rendszerváltónak, hiába fitogtatták még a testi erejüket is, mert ezek a fogások nem növelték a táborukat, sőt csökkent a népszerűségük. Épp azért, mert ilyesmiket műveltek. Kósa Lajos: — Van azonban egy hosszabb távú veszély. Ha a kormány valami csoda folytán mégis hozzálátna a gazdasági rendcsináláshoz, akkor óhatatlanul növekedne a munkanélküliek száma. A gazdasági szerkezet-átalakítás során egykönnyen előállhat tízszázalékos munkanélküliség, amely a valódi piaci viszonyok között, megfelelő szociális intézményekkel kezelhető. Magyarországon ez olyan újdonságnak számít, hogy még a valóban minimális munkanélküliség is nagy elégedetlenséget vált ki. Természetesen az elégedetlenség forrása, hogy máig sem kezdődött meg igazán annak a bizonyos szociális intézményrendszernek a kialakítása. Megtörténhet, hogy az elégedetlenség és a felelőtlen, differenciálatlan populista szónoklatok találkoznak, gerjesztik egymást. További veszélyforrás, hogy nincs igazi munkás érdekképviselet, s ha az ő véleményüket is torzan fogalmazzák meg, akkor nem sok jóra számíthatunk. ÚTON: — Előadásotokban elhangzott, hogy épp a veszélyt hordozó társadalmi mozgások csillapítása érdekében a Fidesz tartózkodó állásponton van, amikor a rendszerváltás kizárólagos eszközeként az „odacsapást” emlegetik. Ez a tartózkodás a napi politikában veszteséget eredményezhet. Számoltok ezzel? Orbán Viktor: — Kalkuláltuk ezt a veszteséget, de meglepetésre az ellenkezője történt. Amikor a Parlamentben valamilyen durva kiszólást hallunk, sohasem mulasztjuk el, hogy rákérdezzünk: uraim, miről is tárgyalunk éppen? Sohasem fogunk durva minősítésekkel dobálózni. A tapasztalataink azt mutatják, hogy ez a politikai alapállásunknak nagyon is megfelelő magatartás segíti a népszerűségünk növekedésünket. Kósa Lajos: — Nagyon tévednek azok, akik azt hiszik, hogy az ország polgárai nem veszik észre, ha valaki egy vitában nem a tárgyról beszél, ha nincsenek érvei, ha dühösködéssel védi a védhetetlent. A több esetben indulatból fakadó politikai viták hangvételétől elütnek a konkrét javaslatok, a tárgyszerű ellentmondások. Mi nem változtatunk. ÚTON: —A képviselőválasztásokat követő Fidesz-kongresszuson megmutatkozott, hogy a pártvezetők lendületből futottak neki az eseményeknek, a pártépítés kissé háttérbe szorult. Az önkormányzati választásokat követően várható, hogy szerte az országban számos fideszes ül majd képviselőtestületekben. Ez belső, szervezeti változásokat kíván. Orbán Viktor: — Épp azon dolgozunk, hogy megfelelő szervezettséggel a hátunk mögött működhessünk. Most folyik információs irodánk fejlesztése. Azt hiszem, másfél éven belül mi leszünk az első párt, amelynek országos számítógéprendszere telefonvonalakon totális összeköttetést biztosít minden egyes alközpont és a központi „ügy” között. Gondunk lesz rá, hogy a parlamenti frakciótól minden információ egy nap leforgása alatt eljusson a helyi csapatokhoz. A frakciót segítő szakértőgárda már dolgozik az önkormányzati képviselők számára hasznosítható anyagok összeállításán. Kósa Lajos: — Hiába van kiváló információs hálózatunk, ha az fordul elő, mint az egyik legutóbbi ülésnapot megelőző éjjel. Érkezik az országgyűlési futár, hoz egy paksamétát, amiről másnap vitázni kell. Komolytalan dolog azt hinni, hogy egy fél éjszaka alatt minőségi munkát lehet végezni. Nem az adminisztrációt hibáztatom, hisz majd megszakadnak a munkától. Az okok a kormány rosszul ütemezett munkájában keresendők. K. T. UTÓN Jogutód nélkül Felszámolják a Magyar Honvédelmi Szövetséget Szeptember harmincadikán de jure is megszűnik a szocializmus egyik utolsó bástyájaként számon tartott Magyar Honvédelmi Szövetség. Az ingóságait a társadalmi szervezetként nyilvántartott Magyar Technikai és Tömegsport Klubok Szövetsége veszi át, míg a honvédelmi szövetségen belül szolgáló katonatiszteket és civil alkalmazottakat—összesen tizenegy főállású dolgozóról van szó a megyében—nyugdíjazzák, illetve elbocsájtják. Az átmeneti időszakról, valamint a körvonalazódó jövőről Sólyom Istvánt, ma még az MHSZ főelőadóját, az MTTSZ megyei koordinációs bizottságának az elnökét kérdeztük. — Ön egyetért a honvédelmi szövetség megszüntetésével? — Részben igen, hiszen ezt a szövetséget a mai formájában már nem lehetett fenntartani. Oka ennek az is, hogy a szervezet önmaga fölé nőtt, és fontosabbá vált a működtetése, mint a gondjaira bízott klubok életének a támogatása. Azzal viszont semmiképpen sem értek egyet, amit az utóbbi időben többen is hangoztattak, miszerint a szövetség a besúgók és a spiclik szervezete. Ez nem igaz, és mélyen sérti azt a százhetvenezer aktivistát, akik az országban a szabadidejüket és erejüket nem kímélve munkálkodtak a szövetségért. Mi feladatokat hajottunk végre, és ezeket a Honvédelmi Minisztérium szabta ki számunkra. Merem állítani, itt senki sem tanította gyűlöletre a fiatalokat, sokkal inkább arra, hogy becsületesen éljenek. — Mi történik a szövetség ingó és ingatlan vagyonával? — Az ingóságait a technikai- és tömegsport klubok használják, amelyeket itt a megyében, a törvények adta lehetőségekkel élve, még a nyáron megalakítottunk, így a nyolcvan-kilencvenmillió forint értékű eszközöket, modelleket, alkatrészeket, rádió adó-vevőket, könnyűbúvár felszereléseket, fegyvereket és lőszert már ők birtokolják. Az MHSZ kezelésében lévő ingatlanokkal jelen pillanatban a Zárolt Állami Vagyont Kezelő és Hasznosító Intézet rendelkezik. Reméljük azonban, hogy ezek egy részét visszakapjuk, hiszen csak a kisebbik részüket tekintve készültek állami pénzekből. A szabály ugyanis kimondta, hogy csak akkor kezdhetünk bármilyen építkezésbe, ha a költségek nagyobbik részét mi teremtjük elő. Ebbe természetesen beleértendő a társadalmi munka is. Éppen ezért azt tartanánk helyesnek, ha nem vennék el a kluboktól az összes ingóságukat, hanem mérlegelnék a befektetett munkájukat, és juttatnának a vagyonból. Mi történik a most még főállású MHSZ-dolgozókkal? —A felmondás mindenkire vonatkozik, hiszen október elsejétől egyetlen embernek sincs munkahelye. Az MTTSZ ugyanis társadalmi alapon működik, és senkit sem alkalmaz főállásban. A katonák egy része nyugdíjba megy, mások leszereltek, s a civil alkalmazottakkal együtt most állást keresnek. Megjegyzem, hogy a korábban elbocsájtott független területi titkárok nagy része ma munkanélküli segélyből él. — A klubok miből fogják fentartani magukat? — Állami pénzekre nemigen számíthatunk, ezért mindenkinek meg kell teremtenie a saját létalapját. A könnyűbúvárok már eddig is próbálkoztak ezzel, hiszen öntözőcsatorna-tiszátást, karsztvízkutatást vállaltak pénzért. Most mások is erre kényszerülnek, a tagok segítségére számítva bevételt hozó munkákat kell végezniük, de nem tudni, hogy miből fognak megélni a nem nagy létszámú vidéki klubok. A tagdíjak nem fedezik a költségeket, emelésükről pedig aligha lehet szó. A fenntartási gondok főleg a kisközségi klubokat érintik, bár kérdés, hogyan viszonyul ehhez a jövendő önkormányzat. Nagy probléma az is, hogy nem tanítottuk meg a klubvezetőket az önállóságra, hiszen eddig mindig utasításokat hajtottak végre. Most azonban mindenben maguknak kell dönteniük, s így a felelősség is őket terheli. Biztató, hogy sok helyütt szereztek már támogatókat a klubok, reméljük végül is nem sokat kell felszámolni. — Ön szerint mekkora társadalmi igény van arra, hogy ezek a klubok működjenek? —A lövészet például ősi sportág, s ma is nagyon sokan eljönnek egy-egy falusi célbalövő versenyre. De vannak komolyabb érveim is. Az újonnan alakult szervezetünkek tizennégyezer tagja van, köztük nagyon sok fiatal. A tizenegy modellező klubunknak ötszáz tagja van, de körülbelül száz általános iskolában kétezer gyereknek tartunk különböző szakköröket. Úgy tapasztaljuk, hogy a technika érdekli ezt a korosztályt, különösen a repülő- és hajómodellezés, illetve a rádiózás. Mi arra vállalkozunk, hogy ezeket az igényeket kielégítsük, s nem militarista alapon, hanem a gyerekek természetes érdeklődése szerint. Erre jogosítanak bennünket az eddig elért eredményeink is. Két minősített lövészklubunk van, amelyekben világbajnokok is versenyeznek, de igen jelentős sikereket értünk el a modellezés területén is. — Végül egy személyes kérdés. Ön mit fog csinálni néhány nap múlva? — Még nem tudom, most keresek munkát.