Utunk évkönyv, 1981
Szabó Gyula: Eleink jövője
Szabó Gyula ELEINK JÖVŐJE Éppen háromszáz esztendeje annak, hogy Cserei Mihály Székelyudvarhelyen diákoskodott, s ott többek között a jövendőolvasást — a „futurológiát“ — is tanulta: „1680. Ebben az esztendőben nagy és példa nélkül való üstökös-csillag láttatok az égen, melyet mi is udvarhelyi laktomban nagy álmélkodással szemléltünk, egész nyolc hétig darált... Sokféle jövendölést hallottam akkor felőle, de az utána következett nagy változások megmutatták, Isten mit akart azzal jelenteni, mert a török s német között tizennyolcz esztendeig való véres hadakozást praesagiála ... 1681... De már közelget vala az erdélyi fátum, melyet Isten sok jelekkel praesagiáltatta, kivált azzal, hogy azon esztendőben, mikor a fejedelem fiát választák fejedelemségre, oly rendkivülvaló földingás jön Erdélyben sok helyeken, melyhez hasonló régtől fogva nem hallatott, kivált a Barczán s Brassóban oly nagy mértékben volt, hogy a toronyban levő harangok maguktól sonust adtanak, sok házak falai megromladozzanak. Melylyel is kétség kivül az erdélyi statusnak megváltozása példáztaték; mert azt már eleitől fogva minden históriákból observálhatni, hogy a földindulás az akkori állapotnak megváltozását jövendöli..Egy évtized múlva, 1690-ben a jövendőmutatás — a „praesagiálás“ — újabb jeleit láthatta: „Szörnyű rendkívül való árvizek lőnek szerte széjjel az országban, kétségkívül praesagiálták a sok idegen hadaknak Erdélyre való jövetelét.“ Bármilyen rendkívül való természeti jelenség — üstököscsillag, földrengés, árvíz — a jövendő balsors előrejelzése volt, s ebben a baljós prospektívában szinte félrevert harangként adta a hangot az emberi lélek jövőtől való szorongása és félelme, akkor is, ha az eget, s akkor is, ha a földet nézte. A század leghályogtalanabb szeme, Galilei ekkorra már sok nagy titkát meglátta saját „perspektívájával“távcsövével az égnek és a földnek— meglátta az ingalengés és a szabadesés törvényét, meglátta a Hold hegyeit, a Jupiter holdjait, látta, hogy a Mars és a Venus nem a Föld, hanem a Nap körül kering, és a sok csudanézés révén meglátta azt a legnagyobb „földingást“, hogy a Föld mozog a Nap körül s nem a Nap a Föld körül, míg végül a szeme világát is elvesztette a sok rendkívül való látástól: „Élete utolsó éveiben megvakult s állítólag vakon okoskodta ki, hogy az inga lengéseit időmérésre is fel lehet használni“ —, de a század embere a technika olyan „korszakos“ eszközei mellett is, mint a távcső és az ingaóra, együtt félte a jövőt és az Istent, s nem tágított attól, hogy szorongásos látomásait ott lássa az égen, s azokból olvasson magának jövendőt. Haller Gábor messze ment Udvarhelytől, amikor tanulni a nyugati világ nagy tudományi akadémiájára, Leydába ment, de a jövő-„obszerválás", a „futurológia“-tudomány ott is csak olyan volt, hogy a legcsillagosabb augusztusi hónapban 6 öt jeles pontot látott álmában az égen, s várta álombéli ösztöneiben is, hogy