Útunk, 1946 (1. évfolyam, 1-15. szám)

1946-06-22 / 1. szám

V--­-- V V kolozsvári börtönből kiszabadított kommunisták megjelenése ellen állási mozgalmunk első komoly eredménye volt. Kovács Katona Jenő hamar új, nagyobb tanyát szerzett a szomszédban, közös jő barátunknál, az ugyanazon ház ban lakó Kőműves Nagy La jósnál. A börtönből érkezettek ott tanácskoztak ezentúl, és se gítségükkel kiszélesült a inozga lom. Most már kinek-kinok más volt a megbízatása: vagy a szak- szervezetek mozgósításánál, vagy az üzemi ellenállás megszervezé­sénél, vagy az egyházak felé, vagy a Tízes Szervezetnél dolgo­zott. Én a városi őrség megszer­vezését kaptam, Kovács Katona Jenő pedig látszólag könnyű és veszélytelen munkát: a sajtó irányítását és új lapjaink előké­szítését a felszabadulás esetére. Akkor már kezünkben volt az Ellenzék, azt Nagy József segít­ségével irányítottuk, a régi szer­kesztőitől cserbenhagyott Keleti Újságot pedig az ellenállási moz­galomhoz csatlakozó fiatal zász­lósra, Nagy Elekre bíztuk. A mozgalom a leglényegesebb pon­ton, az erdélyi magyar hadsereg­nél, eredménytelen maradt ugyan, de egyébként hovatovább annyira lázbahozta a tömegeket, élén a régi harcos hagyományaira esz- mélkedő munkássággal, hogy ön-d kéntes -munkatársak láncolata alakult ki mindenütt s ment min­den, mint a karikacsapás. Akkoriban találkoztam még- egyszer néhány percre Kovács Katona Jenővel ott fenn, a Bern­it teában. Mindenki tudta, már csak néhány napról lehet szó. Kolozs­vári állandóan tűzben volt, a Mo- nostori-uton visszavonuló tüzér­séget támadták az orosz repülők. És Kovács Katona Jenő akkor kezdett irodalomról beszélni... Mint aki napipolitikai szerepét a nagy történelmi drámában befe­jezte, most már nem a pillanat nyelvén szólott, hanem azt szá- mítgatta, hogy milyen napilapok jelenhetnek meg a Vörös Hadse­reg bejövetele után, s milyennek kell lennie az irodalmi fórumnak, a hagyományos Korunk eljö- új változatának. Egyálta- íá hány-mindenféle lapra, ţ^v.%1» itrtí- szellemi termékre lesz ijsţifRfat, sorra a felszakadó idő­Egy-két nap múlva azzal hív­tak elő a városháza pincéjéből, hogy jelentést hozott valami ka­tona. Hajnali szürkületben tör­tént az eset. óvatosságból fegyve­reseket vettem magam mellé s úgy hallgattam ki a jelentéstevő gyermekded-fiatal legényt. Ha­lottat talált az utcán s ide sza­ladt a hírrel. A kivonuló németek dobták ki egy gépkocsiból a vér­ző tetemet, hátlövés, fejlövés, a hullánál újságíró-igazolvány Nagy József névre... Az ellenállási mozgalom első hősi halottja! Na­pok óta híre járt már, hogy vagy negyvenünket halálra keres a né­met, 8 a velünk akkor már együtt­működő magyar rendőri közegek­től kapott névsor alapján értesí­tettünk is mindenkit a veszélyről. Nagy József a maga újságíró- könnyedségével rá sem hederített óvatosságra intő barátaira. A Newyork-étteremből hurcolták el kakastollas csendőrök s adták át a német gyilkosoknak. Délelőtt újabb megdöbbentő hír érkezett: a Bem-utcai házból elvitték Kovács Katona Jenőt, magyar csendőrök törtek rá a ma­gyar íróra! A német titkosrend­őrségnek szolgáltatták ki a ma­gyar függetlenség harcosát! Ko­lozsvár még aznap éjjel fronttá alakult át s amikor másnap reg- • gél fogadtuk a bevonuló szovjet- c.-apatokat s megindult az újjá­szervezés munkája, Kovács Kato­na Jenő nem volt közöttünk. Nél­küle indítottuk meg első napila­punkat, a Világosságot, egy héttel a felszabadulás után. Nél­küle indultak meg többi napilap­jaink. Nélküle indul meg most is az Utunk. Vájjon mi lett a sorsa? Valami legenda még elérkezett hozzánk szájról-szájra, olyasféle hír, hogy állítólag egy kolostorban látták, valahol a Dunántúlon. De hát e mendemonda óta is eltelt egy es,> tendő... Ki tndja, hol dobták ki • Jfagy József gyilkosai őt is a 'épkocsiból! Lehet, hogy sohasem idunk meg kálváriájáról semmit. y Utunk megindulásakor harcos Bernét idézzük magunk közé. "<y f BALOGH EDGAR ADY, és több erdélyi lírikus y __ W ___ __ r ' JÓZSEF ATTILA, BALAZS BÉLA EísikouHs Miksa, az uj magyar dal zeneköltője tolmácsolásán A Könyvnapra je­lentette meg az Edi­tion Moravetz zene­kiadó cég Eisikovits Miksa dalszerzeményei­nek első sorozatát. A háború lázából ocsúdó •Erdély /művészi életé- ■- nek jelentős eseménye az Eisikovits-dalok gondos, nyugateurópai formákban való meg­jelenése a szerzemé- nyék jelentősége és a kiadó úttörő vállalko­zása miatt. Eisikovits nevére mintegy tíz esztendővel ezelőtt máramarosi fol­klór gyűjtései és fel­dolgozásai hívták fel az erdélyi és magyar- országi zenei élet fi­gyelmét. A máramarosi siratok a háború előtti esztendőkben Szeghő Júlia interpretálásában bejárták Európa hang­versenydobogóit és he­lyüket az új magyar zene a Kodály és Bar- tók-iskola legjobb gyűj­teményei és feldolgozá­sai mellé sorolta. A háború alatt a világ számára hallgatott a szerző. Temesvári magányában a kor megrendítő zűrzavarától kínozva, elvonultan alkotott s egy szebb és jobb vi­lágra készült. Azok, akik művé­szetét számontartották, — Sza­bolcsi Bence és munkaköre, — maguk is némaságra voltak ítélve. Ezekben a lélekhasogató időkben írta Eisikovits zongoraszerzemé­nyeit és dalait. Egy zongoraszer­zeményét nemrég ugyancsak az Edition Moravetz adta ki. Külö­nös és új zene ez, a mi tájunk leg­mélyebb zenei élményei, a folklór dallam-alakjai és ritmusai törnek fel szikrázó változatossággal egy drámai és idilli lélekből, mely he­lyét immár véglegesen a Kodály- Bartók-féle új magyar zene és a modern franciák között találta meg. Az Eisikovits-dalok első füzete élénken cáfolja meg azt az egyol­dalú képet, amely a zeneszerzőt egyrészt a máramarosi folklórban akarja elskatulyázni, másrészt fa- jilag igyekszik elszigetelni. Most megjelent és kiadásra váró mun­kái azt bizonyítják, hogy Eisiko­vits végső helye: az új magyar zene.- Nemcsak -zenei felfogása, hangzatai, dallamai és ritmusai bizonyítják < 'i HAr n a forrás is, amelyből, m: l'Xlkt tő táplálko­zik, — az ú- Ivers: min­denekelőtt J .'ísfeü'i A- tila szociális és emberi tr^ÖttiMa Ady bonyo­lultsága, Ba ţi IjK. I spiritualiz­musa s a keit hangulatai. De ott talál k a megzenésített lírikusok közi XuAniér Ferencet, Szentimrei Jet *t éV, a háború előtt a Korunk olds lain jelentkező fia­tal, társadalmi lazulástól fűtött költőket, Salamon Ernőt, Brassai Viktort, Mária Bélát és Mél írsz Józsefet. Az'új magyar d.^1 átrwJüéjA a század elején Ady else megzeré­tértet! I r öltésért­eszétjünk semmit! Apaffi Mihály erdélyi fejedelem tálán eleitől fogva, de főleg öre­gebb korában, szörnyen únta 'az államügyeket. Márpedig ő kellett, hogy elnököljön úgyszólván na­ponta hosszadalmas tanácskozáso­kon és végig kellett hogy hallgas­sa „az nagyságos tanácsbéli urak.“ sok okos beszédit. Nagy terű volt ez rajta! Annál inkább az, mert akkori­ban Teleki kancellár intézett amúgyis mindent. Hát ő ott csak unatkozott. Ülés után ebédre is nála ma­radtak a tanácsurak és akkor is, étel-ital mellett, mind csupa ko­moly beszéd folyt; a vendégei ott is tovább forgatták, vitatták a po­litikát. Ezért aztán étek után azt szok­ta mondani az ö hoppmesterének, Szentpálinak: — Gyere ide hozzám barátom Szentpáli és beszéljünk semmit! Hát ami itt következik, az is ilyen „semmit-beszélés". * Régi kicsi történetek, minden fontosság nélkül. Ma-holnap közel száz esztendősek. Mindakettő Bethhen Johanna, Toldalagi Mi- hályné históriája, aki nagyatyám unokahúga volt és akit mindenki franciásan Jeanette (Zsánett)-nek szólított és akit nagyon öreg ko­rában jól ismertem, mint törődött és ráncos kicsi vénasszonyt. De ő 48-ban fiatal menyecske volt és csinos. A férje persze honvéd őrnagy volt. Zsánett tán nagyon szerel­mes volt az urába, mert nagy üve­ges hintóbán mindenütt követte azt a csapattestet, hová a férje tartozott. Így jutott el 49 augusz­tusában Világosra. Mikor ott meg­hallotta a kapituláció hírét, rop­pant felháborodott, mert bárha kicsi volt is, mégis nagy ,^ion- leány" volt. Beszaladt a Bohus-kastélyba, be a főterembe, ami zsúfolásig tele volt orosz és magyar tisztekkel. Áttört a tömegen, odalépett Gör­gey elé és azzal az ő sivító hang­jával, ami olyan éles volt, akár a töröksíp, odakiáltotta a tábornok­nak: — Kormányzó úr! — maga áruló! Ilyen merész és elszánt kicsi asszony volt• ő. Nem csuda, hogy a férje akkor reá bízta két ezüst veretű finom francia nyereg-pisztolyát, amit sajnált a zsákmányba beadni. M zg- kérte hát: dugja él jól és mentse meg őket. Hová tehetné? Mi a legbizto­sabb hely f Ahol nem kutatja sen­ki? Ahol nem is sejti senkif — gondolta a kicsi Zsánett. Ügy ha­tározott, hogy a legbiztosabb, ha a krinolinja belsejébe köti. Tehát így tett. Oda madzagolta a bő szoknyája alá. Másnap hosszú kocsisor indult Világosról Váradra, csupa asszo­nyokkal. Igaz, hogy egy-két hon­védtiszt is, hogy ne jusson osztrák fogságba, inasnak,. kocsisnak, dara-' bontnak öltözve elmenekült velük, de az nem ide tartozik. Ami ide tartozik, csak annyi, hogy Számos kocsi indult akkor reggel és mivel nagyon nagy hőség volt, rriegálla- ni nem tanácsos sehol es a víz is rossz arrafelé, hát az elemózsián kívül mindenki három-négy görög- dinyét vitt magával a szomjúság ellen. Így indultak el. Jól .ment min­den. Bántatlan utaztak. De a" tá­volság nagy és már sötét éjjel •óolt, mikor Vái ádfioz közeledtek. Itt azonban váratlanul „megállt:| az egész kocsisör\ zás hallatszik ffMSy^egy lámpa­fény imbolyoi jmSj]sszus“ 4- riadozott a kü „talán a policáj"! - 'Jm\yíl ián motoz­nák, keresneA ^ vagy tálán fegyvert. — , aj, ti lesz, ha meg­találják rajtrhX pisztolyokat! Jaj, akkor v gém esz!" De már közelédijk az ö fogatá­hoz is két sötét ember. Katonák. Rác granicsárok. 4/ Szent séges jó Isten, ne hagyj el! Az egyik hirtelent kinyitja a ko­csiajtót. Két kinyújtott karjával úgy nyúl be a hintóba, mintha i / A sítője, Reinitz Béla volt Flsi*o- I vita a Reinitz- programmÄr{jI§. I gen messze fölfeléméit a I verset, szinte a 'lalsienö A ? Tv ! teljességre való igras^A felszínre a vers legrtjwl jA| gulati árnyalatait. Külön érdekessége Eisikovits kiadványánaj^^Wt: \ megzenésített versekeí^M^/%* mán fordításban, párh^V s veggel közli, amivel®^ szolgálatot tesz a magBL^ . T? , ş; mi gyár zene Ktépszenís1 í )máa művészi körökben _ (Folytatás az I-sö oldalról) fcertársaik, egész népük f\ I /iek s embertársaikor (át tűi valóban a tömeg / mérnökei lesznek. életünk felfrissül íj válik, mert szoros j ! kapcsolat alakul Íj. olvasó között. Meg dezés és folytono 1 egyenletesen áradni felé az új .szellemigjţ. génje. - 1 Egyébként fonto“ Hg sgl adat ez, mert egyré Ht. ha 1 elszakadna a népűn Hés írói zötti kapcsolat, ne H jesz ^ feladat újra megépHeni azt, részt: komoly saiBségessé- pünk szellemiségérBt gyor alapos és eredményi belene az előttünk álló táildalmi kulás nagy magyaf felada Valószínű, hogy az idei köny re megjelenendő könyvek 1 ebből a szempontból jelejjteört ; moly állomást szellemi M l egészséges fejlődésében. ’■fejest akarna ugriti az ülM )Egyenesen a kicsi asszony I# hoz nyúl, a szokni ja alá! Mégsem lett s«anj baj! üt kői erénye elleni mnadás ifi1/ pisztolyt sem kermit a tanom a göröcjnyéi. Tiá'^j hogy van min/d&rmicsiban a Mbánal.: Azt az met, ami ^egmfradt, megíj találták. kacag áss A méltók ki j iJitţcialmasan mom tovább a j veiíet'ző fogathoz j így menekültmneg TM I /fi IMihály finom pjiofyai és ef.I jaz ijedtséggel «psi i Magam hallo9 esel”*' tM dón szájából, f j «/1 Istenem, de JJ hl« *lSI-'l oM

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék