Útunk, 1950 (5. évfolyam, 1-24. szám)
1950-01-14 / 1. szám
ÜTÜNK ÚJ TERVÜNKKEL AZ ÖTÉVES TERV FELÉ 1. Lorta a szocialista állami tervet úgy jellemezte, hogy amnak „nyomatékos, világos (lényegében teljesen tudományos) távlattal“ kell magával ragadnia a tömegeket. Aterv eme alapvető hivatását kiválóan tölti be az 1930. évre szóló Állami Tervünk. A feladatok élén 1950-ben az energiatermelő- és bányaipar megszilárdítása és fejlesztése áll, különösen a kőolaj és a széntermelés terén. És feltétele az egész nemzetgazdaság fejlődésének. 2. Az ország villamosenergia termelőképességének kifejlesztése az az új elem, ami nagyszerű távlatot nyit meg népgazdaságunk számára. Vízerőink hatalmasak, nagy kiterjedésű lignittelepeink vannak és sok olyan barnaszén tartalékkal rendelkezünk, amely szállításra kevésbbé, de a helyszínen való elégetés útján villamosenergia termelésére alkalmas. Mindezek ma csak töredékükben (a vízerők legfeljebb 3—1 százalékban) vannak kihasználva. A terv tovább szélesíti az ipar alapjait, az energiatermelő- és bányaipar mellett, a kohászattá és gépipart. Az elmúlt év folyamán a tervet az ipar terén 108%-ban teljesítették, több, mint 40%-al növelték. Ezt a színvonalat az idei terv további 37%-al emeli. A hangsúly a gépiparon van, amelynek egész területén 41,7*/s-os a növekedés, mint a terv jelentés hangsúlyozza: meg kell teremtenünk gépgyártó nehéziparunkat, amely biztosítja a szocialista gazdaság győzelmét minden területen. A gépgyártók nehéziparra helyezett hangsúlyt mutatják az ipari felszerelések gyártásának 1950 évi termelési előirányzatai az 1949. évhez viszonyítva: belső égésű motorok 170,4%, szerszámgépek 853%, a csapágyak 536%. Hasonló az előirányzat a petróleumipari felszerelés termelésében. A mezőgazdaság gépesítése terén elkövetkező nagy lendületet jelzik a mezőgazdasági gép- és felszerelés termelésének előirányzatai: traktor 120,2%, traktor-eke 233%, traktorvontatású kultivátor és vetőgép 665%, illetve 885%, az 1949 évhez viszonyítva. A nehézipar merítelt, jelentékenyen növeli a terv a fogyasztási cikkek termelését — jelezve népgazdaságunk szándékát, hogy 1950-ben több élelmiszerrel lássa el dolgozóit. Az ipar mennyiségi fejlesztése mellett, különös figyelmet fordít a terv a minőségi feladatokra. Itt többféle probléma fonódik össze. Ide tartozik mindenekelőtt az ipar technikai színvonalának emelése, hogy ennek nyomán a termelés és a munka termelékenysége érezhetően emelkedjék. A terv konkrét módon előírja, hogy a termelékenység emelkedése és a gyártási és ügyviteli költségek csökkentése útján az egész iparban az előállítási árnak 10 százalékkal kell csökkennie. A minőségi feladatok másik csoportja olyan Új technológiai eljárások bevezetése, amelyek nádig Snarxinkban nem léteztek. Így például öntöttvad futószalagos öntése petróleum-kutató újfajta fúrás, mindezek szovjet, módszerek szerint, stb. Továbbá olyan gépek és szerszámok előállítása, amelyeket eddig külföldről kellett beszereznünk. Végül az ipar minőségi feladatainak a jövőbe mutató csoportja azok a tudományos kutatások és tanulmányozások, amelyek lépten-nyomon a Szovjetunió technológiai tapasztalataira építve feltárt nyersanyagaink újirányú kihasználását, fel nem tárt kincseink feltárását és népgazdaság hasznosítását teszik lehetővé. Ezek közül csupán kettőt emelünk itt ki. Az egyik a födgázon, ásványolajon és szénen alapuló vegyiipar kifejlesztésének tanulmányozása és kutató munkálatai. Mint ismeretes ezekben a nyersanyagokban hazánk oly óriási tartalékokkal rendelkezik, amelyek Európa egyik leghatalmasabb veeyimari országává, emelhetik. A másik az aluminium bauxitból való kivonásának tanulmányozása és kikutatása. Mint ismeretes Biharmegye hegységeiben letentekeny bauxit-menynyiségek vannak. És emellett Biharmegyében az alumínium-termeléshez szükséges villamosára«» is rendelkezésre 611 a bauxittelenek közelében levő nagy vízerők kihasználása után. Ezek a megváltási terva váró nagv feladatok olyan fejlődés útját nyitják meg, amely méltán avatja az elkövetkező ötéves tervet távlati tervvé. 3. A mezőgazdaságban a termelés területi növelésén kívül (vetésterület növelése, 7000 hektár terméketlen terület termővé tétele stb.) közel százezernyi hektár talainak megjavítása érdemel figyelmet. Mindezeken túl a mezőgazdasági művelés minőségi javításán van a hangsúly: gépek fokozottabb alkalmazásán, jobb talajművelésen, nemesített és értékesebb növényfélék (ipari növények stb.) használatán, minőségi állattenyésztésen. Az 1949-es év nemcsak az első Állami Terv éve volt hanem egyben a kollektív gazdasághoz vezető első lépése. Az'ft 1, g T-tar'Arta átalakításával kapcsolatban a múlt év márciusában hozott párthatározat nyomán pár hét alatt több, mint 500 kérést nyújtottak be kollektív gazdaságok engedélyezésére. A Párt Központi Vezetősége és a kormány — körültekintő politikából — egyelőre csak 50 gazdaságot engedélyezett. A kollektív gazdaságokban folyó lelkes szocialista munka tapasztalatai, az állami birtokok által adandó hathatós segítség és mindenekelőtt a mezőgazdasági gép- és traktortermelés lényeges növekedése az 1950. évben lehetővé teszi hogy a kollektív gazdálkodásra áttérni akaró parasztok újabb tömegei létesíthessenek ilyen gazdaságokat. Nagy hivatás vár e téren a tervesztendőben az állami gazdaságokra, valamint a gén- és traktorállomásokra. Ezek úgy a kollektív gazdaságok, mint az egyéni termelők részére egyfelől konkrét segítséget kell, hogy nyáltsanak (gépek, vetőmagvak, munka-tapasztalatok, szaktanácsok, stb), másfelől termelési eredményeik útján be kell bizonyíalnjiev a napvezem kétségbevonhatatlan fölényét és minden előnyeit a kisparaszti üzemmel szemben. Ezért a terv mind az állami gazdaságok, mind a gép- és traktorállomások kibővítése és felszerelése céljából jelentékeny berubézécoVatt i elő Az állomások traktorállománya 50%-kal, a cséplőgépek 19%-kal, a traktoreké 80%kal, az eke-kapa 453*/%-kal s a tárcsázó 558%-kal iiyaranodik. Az állomásokat 38 ús Trihftilival létiek ftt . ngargvető feladatuk közel két és fél millió normális szántású hektárban (hántri) számított munkálatok elvégzése. 4. Népgazdaságunk erejének tükröződése a tervnek az életszínvonal emelésére vonatkozó fedezete. Felsorolta arányait, ezt megelőzően azonban az ezzel kapcsolatos jelentős tényekre utal. A szocialista szektor megerősödése, a mult század közepe román polgári forradalmának vérbefojtása után két évvel, 1850 január 15-én moldovai tájakon látott napvilágot a románok legnagyobb költője, Mihail Eminescu. Élete egybeesik a kapitalizmus romániai fellendülésének kezdetével. Tanúja a politikai és gazdasági hatalmat egymással megosztó polgárság és bojárok „szörnyszövetségének“. Szemlélője a kapitalizmus kitermelte romániai munkásosztály első szervezkedéseinek s a kizsákmányolás terhei kirobbantotta parasztfelkeléseknek. A román polgári irodalomtörténészek Eminescu életművét elvonatkoztatták az említett társadalmi-politikai valóságtól és életkörülményektől. A burzsoá földesúri rendszer érdekeinek megfelelően a költőt hol fellegekben járó zseninek, a nyugati filozófia emlőin nevelkedett pesszimista költőnek kiáltották ki, hol pedig ezzel pontosan ellentétben a nacionalizmus és a sovinizmus ébrentartóját tisztelték benne. Éppen ezért az igazi Eminescu-t sem a román nép, sem az együttlakó népek nem ismerhették meg a maga teljességében. Eminescu verseiben felvetett kérdések társadalmi valósághoz tapadnak. Ezek a versek kemény bírálatai az uralkodó osztályok kizsákmányoló politikájának, a zsoldjukba szegődött értelmiségieknek a polgári társadalom hazug intézményeinek, a korabeli erkölcsöknek, stb. De Eminescu nemcsak bírál, hanem tovább megy, forradalmi hangot is megüt, noha nem volt forradalmár. Nem látta még a bajok hínárjából kivezető utat- Kern vette észre a korábban már jelentkező romániai proletáriátusban a társadalmat átformálni tudó erőt. Ezért csattan ki verseiből Pesszimista hang, vagy ezért menekül a múltba. Máskor meg a konzervatív párt ideológiájának hatása alatt a bajokért az idegeneket okolja s innen fakad sovinizmusa. Az aránylag gazdag magyarnyelvű Eminescu-tanulmányok sem mutattak rá Eminescu költészetének és életművének a fennebb vázolt alapvető vonásaira. Nem, mert a népek érdekeit lábbal taposó és országhatárokon felül kezetfogópolgári-földesúri elnyomó rendszerek osztályérdekeik védelmében az ilyen elhallgatásban egyetértettek. Eminescu magyar nyelvű naltatói vagy közvetítették a román irodalomtörténészek osztályérdek megszabta fejtegetéseit, vagy azoknyomán haladva, társadalmi és osztályalapot semmibevéve, a költő verseiben katolikus reminszcenciákat termelés és a munka termelékenységének emelkedése, az önköltségi ár csökkenése a népgazdaság összes ágaiban, valamint az 1950. év folyamán elvégzendő társadalmi-kulturális munkák, — ezek azok a tényezők, amelyek biztosítják a dolgozók megtervezett magasabb életszínvonalát. 5. A beruházások fejezete ugyancsak népgazdaságunk izmosodását és minőségi fejlődését mutatja. Az 1949. évre szóló terv 82 milliárdnyi beruházást irányzott elő. Ezt azonban már az elmúlt évben több, mint 100 milliárdra emelte fel munkásosztályunk erőfeszítése. Az 1950-re szóló beruházások 145 milliárdos tesznek, közel kétszeresét az 1949 évi indulásnak. Az oroszlánrész az iparé: 50,2%, ebből egyedül a nehéz- és bányaiparra az összberuházások 44 8%-a esik. Ezután a szállítás és közlekedés a legnagyobb tétel, amely a Duna—Fekete-tenger csatorna hatalmas munkálatait magában foglalva, 15,4%-ot jelent. Népköztársaságunkhoz méltó módon sorakozik fel a beruházásoknak a társadalmi és kulturális munkálatokra előirányzott 10,1%-a. A beruházások a naevevárak és üzemek egész sorát hozzák létre, lehetővé teszik a TrinicafoteaTnatek tökéletesítését, a nehéz és nagyterjedelmű fizikai munkák áthárítását a génekre, új technikai eljárások alkalmazását a meghaladottabb technika, a szovjet technika tapasztalatai alapján-Ül Állami Tervünk valóban fölemelő, mozgosító tény. Áttanulmányozása nevet fite e a gondosan felépített szerkezet logikai erejével hat Mozgósít célkitűzéseivel a felismerés erejével. Iránytű és haldóerő ewnánt maiden ti számára, aki a szocializmus énízépét akarta. Új Állami Tervünk eweken hatalmas táborba tömöríti Népköztársasáfedeztek fel vagy a népies verseitől eltekintve, csaknem egész költészetét hatásköltészetnek tekintették. Versei közül is különösen a pesszimizmust árasztó, valamint a szerelmi és népies versei jelentek meg magyar nyelven. Az împărat si proletar (Császár és proletár), Viata (Az élet), Janii corupţi (Festett fiatalok), Inger şi demon (Angyal és démon), Epigonii (Az epignok) alig egy-egy fordításban és egy-egy alkalommal jelentek meg. Ezeket Kibédi Sándornak köszönhetjük, aki 1935-ben az „Új Erdély Könyvek“ sorozatban közkézre adta Eminescu csaknem összes költeményeit nem egészen sikerült magyar fordításban. Rajta kívül a Viata c. verset Kiss Piroska, az împărat si proletar c. verset pedig Gáldi László fordította magyarra. Eminescu versei magyar fordításban először a Szilágyságban és pedig a Szilágy Somlyó c. lapban jelentek meg a költő halálát követő évben, 1890-ben s azóta az első világháborúig időrendi sorrendben a Magyar-Román Szemle, Hazánk, Ujság, Vasárnapi Ufjság, Máramarosi Lapok, Zólyom vármegyei Hírlap, Fehértemplom és Vidéke, Eperjesi Lapok közöltek mintegy 25 Eminescu-fordítást. A régebbi fordítók közül ki kell emelnünk Révai Károly és Bran Lőrinc nevét, valamint Eminescu első két magyar nyelvű méltatójának, Cristea Illésnek a budapesti egyetemen 1895-ben benyújtott Eminescu élete és művei c. doktori tézisét és Szőcs Géza Nagyszebenben 1895-ben megjelent Eminescu c. tanulmányát. Az első világháború után nemcsak az Eminescu-fordítások szaporodtak meg, hanem a róla szóló tanulmányok is. Ezek a magyar nyelvű tanulmányok sem vitték sokkal előbbre az igazi Eminescu megismerésének az ügyét. Eminescu két világháború közötti fordítói közül különösen Herde Mária, Áprily Lajos, Gáldi László, Kovács József, Szemlér Ferenc, Dsida Jenő, Fekete Tivadar, Kibédi Sándor, Kiss Piroska neveit kell megemlítenünk. Eminescu népies modorú és tematikájú költeményei azonban nemcsak a román nép széles tömegeiben váltak népszerűvé hanem az erdélyi és magyarországi magyarok is kedvelték. Egyik versét a magyarok is csaknem népdalként énekelték hol román, hol magyar nyelven. A De ce nu-mi vii (Ó, jössz-e már) c. versének elterjedettsége mellett Eminescu népszerűségét és értékelését mi sem bizonyítja jobban, hogy költeményei nemcsak az erdélyi lapokban, de a már említett Zólyomvidéki Lapok, Eperjesi Lapok, Fehértemplom és vidéke c. lapokban is megjelentek. Eminescu versei nagyszerű nyelvezetüknél fogva is vonzanak. A költő ismerte a románlakta vidékek nyelvjárását s azoknak gazdagságát és formaszépségét szintézisbe hozva teremtette meg a költői román nyelvet. Az Arany János nyelvére emlékeztető gördülékeny és mélyen kifejező nyelve tette elsősorban a magyar nép tömegeiben is népszerűvé. Nemcsak a magyar nép ismerte, ha részben is, a költőt, hanem Eminescu is ismerte valamennyire a magyar népet. Bécsi egyetemi hallgató korában megismerkedett Ioan Slavici erdélyi román íróval, akinek a Convorbiri Literare-ba küldött írásait az akkor már szép stílusáról és nyelvezetéről híressé vált Eminescu javítgatta és sokszor stilizálta. Így ment át Eminescu kezén Slavici-nak az említett Iaşi-i folyóirat 1871. évfolyamában megjelent Studii asupra Maghiarilor c. tanulmánya, amelyben jelentős hely jutott a kulturális kérdéseknek is. E mellett Slavici, de különösen Scipione Bădescu, aki fiatal korában magyar nyelven, Bágyai álnév alatt írogatott s akinek fordításában ismerte meg Eminescu Petőfinek Az űrült c. költeményét, sokat mesélt Eminescu-nak a magyar irodalomról és annak jelentősebb alkotásairól. Eminescu életművét különösen a magyar kozmopolita szemléletű irodalomtörténészek nagy előszeretettel hozták kapcsolatba és vetették össze magyar írókkal és költőkkel. Így találkozunk Eminescu és Petőfi, Eminescu és Ady közötti párhuzamvonással s sokan keresték a Vörösmartyval, Vajda Jánossal, Madách Imrével, Komjáthy Jenővel és másokkal való közös vonásokat. Kétségtelen, hogy mutat hasonlatosságot, azonos magatartást és használ azonos tematikát a magyar írókkal, azt sem vonjuk kétségbe, hogy ezek közös talajból szívják életet adó erejüket, de hangsúlyozni kívánjuk, hogy ezek mindenekelőtt azonos történelmitársadalmi viszonyokra vezethetők vissza. Ezért nem mutat érdemleges közös vonást és elvtelen az Eminescu és Petőfi vagy Ady közötti párhuzam. költő forró haza- és népszeretete a konzervatívok, a földesúri párt ideológiai befolyása alatt nacionalista és soviniszta torzulásokhoz vezetett. A liberális párt polgári reformtörekvéseivel szemben a költő konzervatívnak bizonyult és innen gyűlölete az úgynevezett jövevényekkel szemben, akiket a társadalmi bajok okozóinak tekint. Eminescu közvetlenül is tapasztalta az osztrák abszolutizmussal kiegyező polgári-földesúri magyar uralkodó osztályok nemzetiségeket elnyomó politikáját s ez oda vezetett, hogy erdélyi vonatkozásban a magyar néppel szemben is elfogult legyen. Ideológiai tájékozatlansága miatt nem látta meg, hogy nem az egyik dolgozó nép nyomja el a másik dolgozó népet, hanem az uralkodó társadalmi osztályok nyomják el mind a saját népüket, mind pedig a többi népeket. A Román Népköztársaság Tudományos Akadémiájának könyvtárában őrzött egyik kéziratában (2257. sz.) Erdély történetéről szólva azt állapítja meg, hogy az nem egyéb mint az Erdélyben lejátszódó forradalmak története, a jobbágysorsban lévő románoknak az elnyomó magyarok elleni felkeléseinek a története. Innen világosan kitűnik, hogy az erdélyi román népet osztályhelyzetében is meglátta, odáig azonban nem jutott el, hogy a magyar jobbágyság elnyomatását és a román jobbágyokkal folytatott közös harcaikat is észrevegye, hacsak az elnyomó magyarokon nem kizárólagosan a feudalizmus magyar képviselőit érti. Nagyobb ideológiai tájékozottsággal Eminescu igen könnyen egyik harcosa lehetett volna a román és magyar dolgozók közös ügyének s ezt azért is állíthatjuk, mert a Geniu Pustiu (Lángész a parlagon) c. regényében találunk motívumokat, amelyek arra engednek következtetni, hogy Eminescu híve volt a román-magyar együttműködésnek. Eminescu azonban a félúton elakadt, ideológiai fejlődésének döntő lépését nem tudta megtenni s így a költő öröksége ennyivel szegényebb maradt. Születésének századik évfordulója alkalmával a költő eddig elhallgatott öröksége is ismeretessé válik s a román nép méltó elégtételt szolgáltat nagy fiának. Eminescu születése centenáriumának megünneplésében azonban az együttélő népek is osztoznak. A magyar nyelvű lapokban megjelent és megjelenő Eminescu-fordítások és méltatások lehetővé teszik, hogy hazánk magyar nemzetisége is megismerhesse az igazi Eminescut. KELEMEN BÉLA A Eminescu és a magyarok A • ~z~sn YŐZELMEK KOVÁCSA Dicsérje iz a dal a dolgozókat és mondja el az év történetét. Szóljon a Tervről, amit túlhaladtunk, kiáltsa büszkén száznyolc százalék. Dicsérje ez a dal a bányászt és az öntőt, a traktoristát és az építőt. Dicsérje minden dolgozónak tettét és Hazánkat a szépre épülőt. Dicsérje ez a dal a szerény, szívós, kemény s mosolygó munka hősöket. Dorgálja meg e dal a késők, a hanyagok és lelketleneket. Pusztítsa ez a dal az ellenséget, ragadja torkon s jól szorítsa meg. Mert ez a dal a győzelem szülötte és győzelmünktől a gaz megremeg. Dicsérje ez a dal a győzelmek kovácsát és sugározza szét az ő szavát, ki tervek útjain vezessen minket a boldog kommunizmusig — a Párt. iunk minden becsületes, haladó dolgozóját. És ezt a tábort alkotó munkája s a szocializmus építése szorosan hozzákapcsolja a Szovjetunióhoz és az általa vezetett demokratikus béketáborhoz. Tervünk komoly hozzájárulás a békéért folytatott harchoz. Népköztársaságunk jelentékeny természeti kincsekkel, energiákkal, fontos földrajzi adottságokkal rendelkezik. Ezekdolgozóink szocializmust építő szándékával és a béke megvédésére irányuló elszántságával együtt, jelentékeny tényező a béke táborában. Új Állami Tervünk döntő jellegű realitásokon, a Szovjetunió, a nagy Sztálin segítségén és munkásosztályunk megvalósításain épült fel. Ezek a tényezők és Népköztársaságunk anyagi forrásai lehetővé teszik, hogy a Román Munkáspárt új győzelmek felé vezesse a harcot azon az úton, amelynek mértföldköve az 1950-es terv KOHN HILLEL