Útunk, 1951 (6. évfolyam, 1-50. szám)
1951-01-13 / 1. szám
4 A nyugati filozófia történetei körül lezajlott széleskörű filozófiai vita kapcsán Zsdanov elvtárs joggal jegyezte meg: „ügy és ugyanazon eszme reakciós vagy haladó lehet, különböző konkrét történelmi fejtétesek között“ Vonatkozik ez a tudományok megállapításaira is. Az emberi megismerés mind mélyebben és mélyebben hatol a valóságba. Ennek következtében a régi tudományos megállapításait, melyek a maguk idejében korszakalkotók lehettek, a fejlődés folyamán, a mélyebb megismerés következtében elavultakká válnak, sőt a csökönyös ragaszkodás ezekhez a tételekhez, a fejlődés kerékkötőjévé válik. A XIX. század közepén, amikor Marx és Engels kidolgozták tudományos világnézetüket, a dialektikus materializmust, Engels három olyan tudományos felfedezésre mutatott rá, melyek forradalmasították az emberek régi gondolkodásmódját. Ezek a felfedezések megdönthetetlen érvekkel támasztották alá a dialektikus materializmus felismerését, hogy a természetben nincsenek merev határok, hogy a jelenségek és a dolgok között szoros összefüggés van, hogy minden mozog és változó és a fejlődés a természetben és a társadalomban egyaránt általános törvényszerűség. Ez a három felfedezés: az energia megmaradásának és átalakulásának törvénye, a sejtek felfedezése és a darwinizmus volt. A sejtek felfedezése korszakalkotó volt Szemben a vallásos és metafizikus felfogásokkal, melyek mereven elválasztották a növényi és állati lényeket, bebizonyította, hogy az élőlények azonos elemekből, a sejtekből épülnek fel. Azonban a sejtelmélet kiindulási pontjává vált egy, az élettani tudományokban dogmaként elfogadott felfogásnak, az u. n. virchowi sejtpatológiának. Ez a felfogás azt állította, hogy az élet csak e sejtekben jöhet létre, hogy sejtenkívüli élet nem létezik. Tagadva a sejtenkívüli élet lehetőségét, ez a felfogás idealista és metafizikus következtetésekhez jutott el A vircho Wizmus nem tekintette az élet keletkezését dialektikusan, eleve elzárkózott az elől a tudományos feltételezés elől, hogy az élettelen anyagból a fejlődés folyamán élő anyag jöhet létre, hiszen az élettelen anyag és a sejtes forma között feltétlenül átmenetnek kellett léteznie. A szervezetben létező számtalan sejtféleséget a virchowi felfogás a sejtosztódás eredményének tekintette. Az a tény, hogy a változott körülmények között élő sejtek módosult formát mutatnak, e felfogás szerint semmi kapcsolatiban sincs a környezeti befolyásokkal. Virchow követői dogmaként fogadták el a Mendel-Morgan-féle tételt, mely szerint az élet folyamán szerzett tulajdonságok nem öröklődhetnek át. A materialista tudománynak azonban a vaiuougoun ken kiuuuuua. Az utolsó évszedek orvosi megfigyelései számos olyan tényt hoztak napvilágra, melyek élénk ellentétben voltak a virchowizmus állításaival. A helyes biológiai számstolet hiányában azonban nem tudták ezeket a tényeket tudományosan általánosítani. Csak a dialektikus materializmus fegyverével felszerelt szovjet tudomány volt képes döntően megcáfolni a virchowi felfogást. Szemben a morganistákkal, a micsurinizmus azt bizonyítja, hogy az élet folyamán szerzett tulajdonságok, amennyiben ezek mélyreható változást idéznek elő e szervezet anyagcseréjében, átörökölhetők. Ez a felismerés képezte elméleti alapját O. B. Lepesinszkája kutatásainak. Tudományos kísérletek sorozatán keresztül Lepesinszkája bebizonyította, hogy fehérje-anyagokból, melyek nincsenek sejtes formába szerveződve, sikerült sejteket kitenyészteni. Azt észlelte ugyanis, hogy a tyúktojás szerves, nem sejtes anyagaiból sejtek jönnek létre. . Lepesinszkája megállapítása hatalmas horderejű. Lisenko szerint ez a megállapítás bizonyítja, hogy „a fejlődés és a szervezet életének éppúgy, mint a különböző szervek fejlődésének bizonyos pillanataiban, a sejt nemcsak sejtből jöhet létre, de olyan anyagokból is, amelyeknek nincsen sejtes szerkezetük". E felfedezések döntő csapást mértek a virchowi sejtfelfogásra, újabb érvekkel látták el a materialista filozófiát. Szemben az idealizmussal, mely a világ és az élőlények teremtését hirdeti, a materializmus leszögezi, hogy az élő anyag hosszú fejlődés folytoán élettelenből keletkezik. A kísérleti tudományok számos ténnyel támasztották alá ezt a materialista tételt, tisztázták számos láncszemét ez élet keletkezési folyamatának. Számos kutatónak, kik között kimagasló helyet foglalnak el az orosz kutatók — sikerült mesterséges úton létrehozni fehérjéket, melyek tudvalevőleg az élő anyag alapkövei. Mindezideig azonban nem sikerült észlelni sejtes anyagok létrejöttét szerves nem sejtes anyagokból. Lepesinszkája kutatásai, melyek sejtes anyagok ily módon való létrejöttét mutatták ki, újabb döntő láncszemét tiszázták az élet keletkezési folyamatának. De Lepesinszkája kutatásai ugyanakkor azt is bizonyítják, hogy hibás és metafizikus az a felfogás, mely szerint az élet csak a sejtekben jelenhet meg. Ebből a szempontból korszakalkotó fontosságúak Boschian szovjet tudós kutatásai. A tudomány már rég ismeri a vírusokat, azokat a rendkívül apró lényeket, amelyeknek jellegzetessége, hogy nemcsak sejtes formában, hanem kristályos formában is létezhetnek, mint az ásványok. A metafizikus szemléletű polgári tudományok hosszú időn keresztül haboztak az élőlények közé sorozni a vírusok kristályos formáit, mert az életet mereven a sejtekhez kötötték. Boschian kutatásai nemcsak azt bizonyítják, hogy a vírusok bármely formája élőlény, de azt is, hogy a fejlődés folyamán és a környezeti hatások mlatt a baktériumok is átalakulhatnak vírusokká és fordítva. Az egyes baktériumok és vírusok közti határok, melyeket az eddigi idealista beállítottságú metafizikus kutatás mereven elhatárolt, távolról sem olyan szigorúan lezártak. Boschian kutatásai új érvekkel támasztják alá azt a materialista felfogást, hogy az életben nincsenek merev határok, hogy minden állandó változásban és alakulásban van. Lepesinszkaja kutatásai azonban súlyos csapásokat mértek a virchowizmus más dogmáira is. Már Micsurin és tanítványai bebizonyították, hogy az élet folyamán felvett tulajdonságok átörökíthetők, hogy nemcsak a nemi sejtek, hanem a szervezet bármelyik sejtje átviheti tulajdonságait a leszármazottakra. Ezzel egybehangzóan Lepesinszkaja kutatásai igazolják, hogy a szervezetet érintő környezeti behatások hatására, a szervezetben létező plasztikus anyagokból új sejtformák jönnek létre. Ez a megállapítás a környezeti behatások döntő szerepét mutatja meg az új sejtformák megjelenésében. A darwinizmus felismerte a fejlődést a természetben. Ezt azonban lassú, fokozatos változásnak tüntette fel és tagadta a minőségi változásokat. A darwinizmusnak ezeket a hiányosságait a burzsoá tudomány arra használta fel, hogy egyes tételeibe kapaszkodva, elferdített biológiai szemléletet hozzon létre. Ez az ú. n. újdarwinizmus. Az új darwinizmus esetében is teljes egészében bebizonyosodott Lenin megállapítása, hogy a modern természettudományos felfedezéseket a burzsoázia arra használja fel, hogy azokat elferdítve megpróbálja alátámasztani az idealizmust. Az újdarwinisták tagadva a környezeti behatások szerepét a fejlődésben, kétségbevonják magát a fejlődést is. Szerintük csak azok a tulajdonságok jelenhetnek meg a fejlődés folyamán, melyek eleve „teremtésük pillanatában“ már benne voltak a sejtekben. Ez nem egyéb, mint a vallási dogmák rafinált, finomított kiadása. A szovjet darwinisták, élükön Timirjazevel, Micsurinnal, Lismkoval, továbbfejlesztették a darwinizmus fejlődőképes részét. Kutatásaik igazolták a dialektikus materializmus tételeinek helyességét a valóságnak ezen a területen is. Bebizonyították a szerzett tulajdonságok átörökölhetőségét a fejlődés folyamán, rámutattak a minőségi változások létezésére a növényi és állati fejlődés során. Emberi biológiai vonatkozásban I. V. Pavlov tanai sokoldalúan kiegészítik a szovjet darwinisták munkáját. Különös aktualitást nyernek éppen most Pavlov tanai, amikor a szovjet tudomány képviselői döntő csapást mérnek a biológia összes ágaiban a virchowi reakciós felfogásokra. Ezért olyan nagy jelentőségűek azok a viták, melyek ez év nyarán zajlottak le a Szovjetunióban Pavlov tanainak továbbfejlesztésével kapcsolatosan. A pavlovi elmélet éles ellentétben áll a virchowizmussal. Pavlov mindenekelőtt rámutat a szervezet belső egységére. Az egyes szervek, szövetek, sejtek nem működnek egymástól függetlenül, hanem szoros kapcsolatban állanak, kölcsönhatásban vannak egymással. Ebben a kölcsönhatásban a központi idegrendszernek, az agyvelőnek döntő szerepe van. A központi idegrendszer irányítása és befolyása alatt tartja a szervezet összes szerveit. Ezért nincsenek csak helyi betegségek, az idegrendszeri szabályozáson keresztül minden betegség általános jellegű. A szétszaggatott, mozaikszerű szervezet szemléletét Pavlov felfogása egy élő, egységes és összefüggő szervezet szemléletével helyettesíti. A központi idegrendszer biztosítja ugyanakkor a szervezet kapcsolatát a környezettel is. Érzékeny szeizmográfként jelzi a környező körülmények legapróbb változását és ez lehetőséget ad a szervezetnek, hogy az idegi jelzés hatására alkalmazkodjék az új viszonyokhoz. A külső hatásokra az idegrendszer reflexek útján felel. Vannak olyan reflexeink, amelyek velünk születettek és amelyek a környezet állandó jellegű behatásaira jelentenek állandó jellegű választ. Új körülmények azonban új választ igényelnek a szervezet, így tehát az idegrendszer részéről is. Az új körülmények hatására jönnek létre az u. n. feltételes reflexek. Ezek időleges idegkapcsolatok, az idegrendszer sajátos válasza az új körülményekre. Igen labilisak és abban az esetben, ha a külső kiváltó ok megszűnik, maguk is eltűnhetnek. A feltételes reflexek óriási jelentőségűek. Pavlov volt az első, aki rámutatott a feltételes reflexek létezésére és fontosságára. A feltételes reflexek biztosítják az állati és emberi szervezet számára az új környezeti feltételekhez való tökéletes alkalmazkodását. A feltételes reflexek tana jelenti az új materialista lélektan alapját is, hiszen a pszichés folyamatok sosem jönnek létre ok nélkül A lelki életben is szigorú okozati meghatározottság létezik és ezt végső fokon mindig egy külső inger indítja el. Pavlov nagy érdeme abban áll, hogy szétvá laszthatatlanul összekötötte az emberi szervezetet a környezettel, megmutatta a környezet és szervezet szétválaszthatatlan egységét. Ugyanakkor véglegesen száműzte a lelki jelenségek területéről az idealista magyarázatokat. Pavlov zseniálisan azt is előrelátta, hogy az időleges kapcsolatok, melyek a szervezet életében az állandó jellegű környezeti behatásokra jelentenek választ, a fejlődés folyamán átörökíthetővé válhatnak. A pavlovizmus eme felfogását a tények halmaza támasztja alá. Az utóbbi évek szovjet kutatásai számtalan ténnyel igazolják a központi idegrendszer döntő szerepét az olyan helyi megbetegedéseknek tűnő állapotokban is, mint pl. a magas vérnyomás, vagy a gyomorfekély. A pavlovi elvek alapján bevezetett hosszú altatási eljárás ezen betegségek gyógyításában a központi idegrendszer kikapcsolására és megnyugtatására törekszik. Ez az új eljárás eddig igen biztató eredményeket mutatott. A pavlovi felfogás halálos csapást mért a csak helyi betegségeket ismerő virchowi sejtpatológiai felfogásra. A pavlovi szemlélet ugyanakkor új érvekkel vértezi fel a materialista filozófiát is. A materialista filozófia állandóan hangsúlyozta a szervezet és a tudat egységét. Hangsúlyozza az anyag elsődleges voltát és a szellemi folyamatok anyagi alapját a központi idegrendszerhez köti. Az idealizmus teljesen tudománytalanul kétségbevonja a gondolkodás anyagi alapját. A burzsoá tudósok, mint pa Scherrington napjainkban is tagadják a központi idegrendszer szerepét a gondolkodásban. Az agynélküli idealista gondolkodók a miszticizmus és a fideizmus szálláscsinálói.. Hasonlóan tudománytalanok a pszichofizikai paralellizmust hirdető felfogások. Ezek a testi és lelki jelenségek teljes függetlenségét és egymásmellettiségét hangoztatják és nem jelentenek egyebet, mint az idealizmus burkolt formáját A pavlovi materialista lélektani felfogás elsepri ezeket a tudománytalan „elméleteket“. Kísérleti bizonyítékokat ad a lelki élet anyagi alapjairól, megmutatja a testi és tudati folyamatok egységét és azok anyagi alapját a központi idegrendszerben jelöli meg. Kidomborítja az értelem vezető és irányító szerepét az ember társadalmi cselekvéseiben. Boschian és Lepesinszkaja kutatásai Pavlov tanainak továbbfejlesztése széles perspektívát nyit a biológiai tudományok számára. Az elkövetkezendő évek feladata e lehetőségek kiaknázása. A szovjet biológiai tudományok nagyszerű eredményei serkentőleg kell hassanak országunk élettani kutatóira is. Pavlov, Lepesinszkaja és Boschian eszméinek alkalmazása a tudományos kutatás új irányba való terelését kell jelentse országunkban is. Az új felfedezések ugyanakkor éberségünk fokozását kell eredményezzék azoknak az áltudományos-idealista és kozmopolita elméleteknek a leleplezésében, melyek országunkban is még hatnak a biológiai tudományok területén. SPIELMANN JÓZSEF A SZOVJET BIOLÓGIA kimagasló . Nézzétek csak a sudár grafikont! Sisak a tettek s lomha pillangók a cifra színben szárnyaló szavak. Nézzétek csak a sudár grafikont, már az idő is mögötte szalad. Eleven ódák s hősi eposzok születnek ma a pörölyök nyomán: zeng a mezőkön, búg az esztergán, dörg a bányában, zúg a Bisztericán. Élő, nagy versek, hol a munkának ritmusán tágul örömünk ege. _ Villámröptű kell legyen az a szó, mely e testeket szárnyára vegye. Ahol a bányász dönti normáját, szegelő pisztoly zaja hol felcseng, ötéves tervünk öt szakaszában Petőfi fölött viszik a versenyt. Költő, te hol vagy Bartha Józseftől? Gerendi Gyulát hogy érem be én ? Verseink sokszor boltbetűs szavak s az ő munkájuk élő költemény. Kiknek a kezén a tűz kenyér lesz s szikrázó fénnyé ömlik át a víz, bej, költő, amíg utánuk kullogsz, hazug a versed s pátoszod hamist HORVÁTH ISTVÁN UTUNK Néphadseregünk képe hazai magyar irodalmimktan A szovjet írók, Lenin útmutatásaihoz híven, mindjárt a Nagy Októberi Forradalomtól kezdve elsőrendű fontosságú feladatuknak tekintették a szovjet dolgozók büszkeségének, a fiatal Vörös Hadsereg katonáinak életével való foglalkozást, írásaik ott voltak, lelkesítettek, neveltek az intervencionista hordák ellen harcoló vörös gárdák, majd a honvédő háború egyszerű katonáinak és tisztjeinek hátizsákjaiban. Könyveik mellett maguk az írók is megjelentek az első vonalakban. Ehrenburg, Tihonov, Solochov, Pervomajszki és a szovjet írás annyi más kiváló munkása végigkísérték a sztálini sereget a Berlinig vezető győzelmi országúton. Ott a harcmezőkön születtek meg az új nagy művek a szovjet emberek határtalan hősiességéről, a világ népeit a fasiszta pokoltól megmentő egyszerű szovjet harcosokról, akiket Lenin és Sztálin Pártja, a szocialista rendszer nevelt naggyá, hőssé, legyőzhetetlenné. A szovjet írók a béke idején se hanyagolják el a szovjet katonákkal való foglalkozást. A szocialista rendszerben a hadsereg és a benne nevelődő új ember elválaszthatatlan a dolgozó néptől. Ezeknek a műveknek rendkívül jelentős a hatásuk Elég példának Alexandru Beck Volokatamszki országút című regényét említenünk. A regény, amely egyike a legjobb szovjet katonai tárgyú írásoknak, egy zászlóalj fronti életével foglalkozik és nemcsak az olvasóközönség számára mutatja be művészi eszközökkel a szovjet nép fegyverbe hívott fiainak életét, de komoly segítséget jelent a hadseregben folyó nevelő munkának is. Az említett regény millió és millió ifjú szovjet katonában erősítette meg, fejlesztette a legmagasabb fokra a szocialista hazafiasságot, a gyávaság, árulás halálos gyűlöletét, az öntudatos katonafegyelmet. A szocialistai-realista művészi alkotás nagyszerű távlatai felé óriás léptekkel elindult hazai irodalmunkban is megjelentek az első katonai tárgyú művek. Irodalmi életünknek komoly eseménye volt Laurenţiu Fulga Utolsó szózat (Ultimul Mesagiu) című színművének bemutatója a fővárosi Hadsereg Színházban. A színmű a második világháborúba vezet vissza, előbb a keleti frontra hurcolt, fasiszta katonai mundérba bujtatott dolgozók közé, bebizonyítva, hogy ehhez a rablóhadjárathoz semmi közük sem volt a dolgozó tömegeknek. A második rész már augusztus 23-a után, a hitlerellenes fronton történik, ahol kemény csaták tüzében acélosodik a szovjet-román fegyverbarátság. Az Utolsó szózat legfőbb érdeme, hogy mozgósító erővel mutatja be a két nép dolgozó fiainak egyesülését a közös ellenség elleni harcban s ezzel a béke megvédéséért folyó harcunkat is erősíti. Megjelent Eusebiu Camllar Fergeteg című regényének második kötete, szintén a második világháború idejéről. A bukaresti folyóiratok egyre gyakrabban közölnek Néphadseregünkkel foglalkozó novellákat, karcolatokat, amelyekben már Néphadseregünk új típusú katonái jelentkeznek. Érdemes megemlíteni néhány ilyen katonai tárgyú művet T. Aba Gyönyörű nap, Gh. Stere Roman Ellenségek, N. Tautu Két testvér — két hős, S. Pana A feladatot teljesíteni kell, L. Tarkó: Cserna szakasz == cAz QAhuik ELŐFIZETÉSI DIJA HU ÉVI 420 LEI -- ELŐFIZETNI LEHET —= A CENTRUL DE DIFUZARE A PRESEI ÁL- ■ 'LLAMI VÁLLALAT ÖS -SZES FIÓKJAINÁL vezető a 4-es ütegtől, S. Sighartau János írni tanul című elbeszéléseik nagyrészt a hitlerellenes háború hőseit idézik, de megjelennek bennük már az új katonatípusok is, akiket a Párt nevel, formál forradalmi vívmányaink öntudatos, bátor őreivé. Elkerülhetetlen a kérdés: miképpen jelentkezik Néphadseregünk képe hazai magyar nyelvű irodalmunkban? Egy-két karcolat, vers az utóbbi két év gazdag terméséből. Ezek is inkább futó benyomásokat rögzítenek. Páll Árpád Molnár Árpád románul tanul című elbeszélésében (Romániai Magyar Szó) azt a fogadtatást írja le, ahogy a román tisztek és katonák a románul egy kukkot se tudó székelyföldi Molnár Árpád újoncot fogadják. Szeretettel kezelik, minden segítséget megadnak neki, hogy megtanulhassa a román nyelvet. Molnár Árpádban eloszlattak a kulákok élesztette előítéletek és keményen tanulni kezd. Ennél tovább azonban az elbeszélés nem mutat. Hornyák József A három Vörös című karcolatéban (Ütünk) inkább beszélnek az új hadseregről. Hornyák a Vörös család három nemzedéke, a nagyapa, apa és fiú katonaéletének összehasonlításán keresztül igyekszik bemutatni Néphadseregünk arculatát. Megtudjuk, hogy az új hadseregben szolgáló fiaikra ma már rendkívül büszkék a dolgozók, hogy a hadsereg a dolgozó nép nagy nevelő iskolája, ahol elvtársi a bánásmód, jó a koszt, szép és új a ruha... Nem jelent még meg katonai tárgyú novelláinkban, verseinkben az új típusú katona alakja, aki a Párt tanításain, a szovjet katonák nagyszerű példáján nevelődik. Itt csak Bodorcsuk Sándor: Örsben című költeményét említhetjük, (Kolozsvári Irodalmi Almanach), bár itt is csak formai utalások jelzik, hogy Bodorcsuk az új katonát akarja bemutatni. Kányádi Sándor Béke Pista című költeménye (Ütünk, 1950 október 14) se az új katona alakját mutatja be. A néphadsereg nevelő hatását, Béke Pista fejlődése kapcsán azonban figyelemre méltó művészi erővel eleveníti meg. Íróink nem tekintik még elsőrendű fontosságú feladatuknak Néphadseregünk katonáinak bemutatását. Szinte közömbös érdektelenséggel mennek el az ilyen témák mellett. Van-e nagyszerűbb téma író számára, mint az ez egyszerű közkatona, akit ig szó hazaszeretete arra sarkal, hogy szabad idejében katonai szakismereteit fejlessze? Van-e jellemzőbb téma hadseregünk új szellemének bemutatására, mint az a fejlődés, amelyet egy tulcseai hálász fiú megtett, aki írástudatlanként jött a hadseregbe, tele babonás előítéletekkel s ma már ő tart előadást társainak a természeti jelenségekről, villámlásról, viharról, esőről a tudományos ismeretterjesztő körön? Nagyon sok alakulatunknál a katonák kérésére könyvelői tanfolyamokat szerveztek, ahol a kollektív gazdaságok jövendő könyvelőit képezik ki a dolgozó parasztinak százaiból. Mesterséget, traktorvezetést tanulnak azok a szegényparaszt ifjak, akik két évvel ezelőtt még a kutak istállók vackain tengették szomorú életüket. Katonákból álló kultúrcsoportok viszik a világosságot, kultúrát vasárnaponként a falusi kultúrotthonokba. Végtelenségig folytathatnék a példák felsorolását. Irodalmunk nem tud teljes képet adni arról a hatalmas méretű forradalmi harcról és építő munkáról, amely a Párt vezetésével hazánkban ma folyik, ha Néphadseregünket elhanyagoljuk. A szovjet irodalom példája bizonyítja, milyen komoly nevelő hatást gyakorolnak katonáink öntudatának kialakítására a katonai tárgyú művek. Néphadseregünk katonái várják munkájuk és harcuk irodalmi tükröződését. Azt várják, ábrázolják íróink, hogyan alakul az újtípusú katona, hogyan mélyül el benne az igazi hazafiasság, hősiesség, hogyan szélesedik tudása, látóköre. — Hasonlatosak akarunk lenni a szovjet katonákhoz, péniképeinkhez — így fogalmazzák meg katonáink törekvéseiket. Irodalmunknak hazafias kötelessége segíteni dolgozó népünk katonafiait ebben a törekvésükben. BEKE GYÖRGY