Utunk, 1956 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1956-01-06 / 1. szám
Falvaink zeneművelődésének kérdéseihez Nekünk, muzsikusoknak, alig akadhat jelentősebb és szebb, de egyben nehezebb feladat, mint falvaink milliós tömeges zeneművelődésének támogatása, elősegítése. A kultúra szerves egészet képez, sokoldalú kiteljesedést igényel. Nem lehet művelt az a nép, amely zeneileg analfabéta és közömbös az egyetemes zeneművészet kincseivel szemben. A zen© a lelkiműveltség tényezője, élményvilágunk gazdagításának, én-értékünk fokozásának eszköze és fontos szerepet játszik minden sokrétű műveltségre törekvő népnevelési rendszerében. Népi demokráciánknak ezen a téren is kétségtelenül áldatlan hagyaték nyomasztó nehézségeivel kellett és kell még ma is megbirkóznia. Az utóbbi évek során, a polgári földesúri Románia zenei sivárságát és közönyét felszámolni hivatott új, valóban a széles tömegek művészi nevelését szolgáló számos zenei intézmény létesült. Művészi elhivatottságú fiataljaink számára, oktatási rendszerünkben eddig ismeretlen elemi és középfokú művészeti szakiskolák nyíltak. Tömegeink zenei öntevékenységének fokozására ma egy évtized céltudatos, kitartó munkája árán százezres tömegeket magába foglaló szakszervezeti és falusi énekkar-hálózat áll rendelkezésünkre, amely valóban forradalmi jelentőségű tett, mind városi, mind falusi dolgozóink művészi felemelkedésében , számos jelentős kezdeményezés és erőfeszítés ellenére a zenenevelés terén azonban sok tennivaló maradt még hátra. Közoktatásunk egyes tényezői, úgy látszik, nem ismerték fel még kellőképp a zene nevelő, jellemalkotó erejét és nem biztosítottak mindmáig kellő helyet a zenének oktatási rendszerünkben. Tisztában kell lennünk: az óvodák, az elemi és középiskolák zeneoktatásán múlik népünk zeneművelődésének jövő sorsa. Itt kell leraknunk elsősorban a gyermek egész életére kiható zenei műveltség szilárd alapjait. Ha itt nem végzünk alapos, komoly, körültekintő munkát, később szinte képtelenség pótolni a mulasztásokat. Az általános, iskolai zenei oktatás legalkalmasabb eszköze kétségtelenül az énekhang, az énekkar. A kóruson keresztül ismerkedhetik meg a gyermek a műzene legfontosabb jelenségével, a többszólamúsággal, amely megalapozta a műzene kialakulását és valósággal minőségi ugrást jelentett az európai zenekultúra továbbfejlődésében. A többszólamúság tette lehetővé a későbbi kórus és hangszeres nagy műformák létrejöttét, valamint az érzelmi és gondolatvilág addig teljesen új, ismeretlen kifejezési lehetőségeit és elmélyülését. A többszólamú zene iránti fogékonyság ápolása tehát kulcsa és előfeltétele egy fejlettebb, magasabbrendű zeneműveltség elérésének. A többszólamúság kikerülhetetlenül a dallam egyre pontosabb lerögzítéséhez, a zenei íráshoz vezetett. Ennek ismerete nélkül reménytelen feladat sikeresen megküzdeni az igényesebb többszólamúság nehézségeivel. A zenei írás és olvasás alapelveinek elsajátítása viszont igen könnyen elérhető az elemi oktatás éveiben és lehetővé teszi valóban mindenki számára később, mind a kórusirodalom remekműveinek előadásában való tevékeny részvételt, mind a hangszeres zene műfajaihoz való közeledést. Érthető tehát, hogy minduntalan síkraszállunk az elemi és középiskolai énekoktatás érdekében. Állítjuk és hisszük: mindaddig, míg ez a széles népi rétegek zenei műveltségének alapját képező leglényegesebb probléma, az általános iskolai zenei oktatás, mi nyer valóban kielégítő megoldást, komoly javulást és megfelelő eredményt nem várhatunk. Ezzel kell kezdenünk, ha nem akarjuk, hogy erőfeszítéseink hiábavalónak bizonyuljanak. Falusi kultúrmunkánkban, énekkarmozgalmunkban sem lett volna szabad szem elől tévesztenünk a gyermekek zenei nevelésének kivételes jelentőségét. Gyermekkarok szervezése kellett volna, hogy képezze kórusmozgalmunknak első feladatát! Mennyivel izmosabban és egészségesebben fejlődnének ma falusi énekkaraink, ha a résztvevők már az elemi iskolában, a zenei írás-olvasás birtokában kezdték volna el a többszólamú karéneklést, ha közoktatásunk és énekkarmozgalmunk irányító tényezői idejében kellőképp értékelni tudták volna a gyermekkar óriási szerepét a tömegek zenei művelődésének kérdésében. Csakis átfogó, virágzó gyermekkarmozgalom talaján sarjadhat komoly, fejlődésképes kóruskultúra. Enélkül homokra építjük énekkar-hálózatunkat. Kórusaink egy részének mai ziláltsága sajnos, ezt a tételt látszik igazolni. Mielőbb hozzá kell látni tehát az elkövetett hibák jóvátételéhez. Meg kell indítanunk sürgősen falvaink elemi iskoláiban a gyermekkarok szervezését. Énekoktatásunk mai, nem teljesen kielégítő kereteiben is megkezdhetjük a munkát ott, ahol kellő zenei képzettségű tanítók vannak. Ha már megfelelő gyermekkar-hálózat áll rendelkezésünkre, úgy könnyebben, több siker reményében folytathatjuk majd az iskolai zeneoktatás megjavításáért, kiegészítéséért folytatott harcot. Tanítógárdánk, falusi kultúraktivistáink megértése, lelkesedése könnyen valóra válthatja ezt az óriási perspektívákat feltáró mozgalmat. Igyekezzünk minél nagyobb számú gyereket az énekkarokba besorolni, hogy valóban tömegmozgalommá nőhesse ki magát ez a kezdeményezés. Ne felejtsük: a csoporténeklés, az énekkar nemcsak a zenei nevelést szolgálja. Kitűnő alkalom a kollektív fegyelem, valamint az egyénnek a közösség iránti felelősségtudatának fejlesztésére is. Az énekkarban a gyermek megtanulja, hogy csak az összes résztvevők fegyelmezett magatartásával és munkájával lehet eredményre jutni és, hogy egyetlen egynek a hibája vagy figyelmetlensége folytán az összteljesítmény sikere forog kockán, si gyermekkarok előbb a szép, egyszólamú éneklést tűzzék ki feladatul és csal később, fokozatosan térjenek át a többszólamú éneklésre. Népdalok, nép gyermekjátékok, bő és alkalmas anyagot szolgálnak kezdő kórusaink számára. Meglévő és nagyjában hozzáférhető kétszólamú gyermekkar-irodalmunkon kívül hazai zeneszerzőink bizonyára készséggel és szeretette fognak e nagy horderejű kultúrakció szolgálatába állani. Ha az énekkarok megszervezését késedelem nélkül megindítjuk, az iskolaév végére rajoni gyermekkar-versenyeket is szervezhetünk, amelyek később tartományi, sőt országos gyermekkar versenyekké terebélyesedhetnek. Ezek a zengve felcsendülő gyermekkarok képezik majd valóban széles népi zenekultúránk egyedüli gazdagabb és dúsabb művészi jövőjét ígérő, biztos zálogát. Párhuzamosan azonban a gyermekkar-mozgalom kiépítésével, halaszthatatlan tennivalóink vannak meglévő falusi kórusegyütteseink fejlődésének érdekében. Kórusmozgalmunk pangásának egyik legszembetűnőbb okát, együtteseink csökkent művészi teljesítőképességében látom. Az egyhelyben való topogás kikerülhetetlenül végzetes, sorvasztó hatással van együtteseink munkakedvére, működésére. Csak az, ami fejlődésképes, marad fenn, és tovább. Kérlelhetetlen, a művelődés területén is érvényes élettani törvény ez. Kórus mozgalmunknak pedig mindeddig elmulasztottuk biztosítani a továbbfejlődés legfontosabb, az egyre gazdagabb művészi élmények megteremtésének nélkülözhetetlen előfeltételét, a zenei ABC elsajátítását Alapos zenei oktatás nélkül lehetetlen művészi igényű, életképes kórusmozgalmat fenntartani és továbbfejleszteni. Bátran szembe kell néznünk ezzel az igazsággal, ha valóban segíteni akarunk a helyzeten. Alapvető problémája ez, mind falusi, mind szakszervezeti kórushálózatunknak. Megkerülésével, hasztalanul próbálunk eredményre jutni. Azonban ne áltassuk magunkat. Nem könnyű, egyszerű feladattal állunk szemben. Ésszerűen irányított, kitartó munkával azonban aránylag rövid idő alatt komoly eredményeket tudnánk elérni. Kórusvezetőink és énekeseink kezéhez kell juttatnunk, egy a zenei írás és olvasás legelemibb fogalmait és módszertanát tartalmazó füzetet, melynek segítségével, a karvezetők rendszeres, negyedórás kottaolvasási gyakorlatokat tartanának az énekkari próbák előtt. Nem is arról van szó, hogy fölényesen szolmizáló karénekeseket neveljünk egy csapásra. Egyelőre azzal is beérnénk, ha énekkar tagjaink szólamuk leénekléséhez a kottát mankóul, segítőeszközül használnák. Óriási jelentősége lenne ennek kórusaink további munkájában, fejlődésében. Mennyivel rövidebb időt igényelne a művek betanulása és menynyivel több kielégülést nyújtó mű megismerése válna ezáltal lehetővé. A polifon stílusba való bevezetés, a polifon irodalomhoz való közeledés, új, nem sejtett szépségeket tárna fel énekkaraink és hallgatóságai előtt. Kórus-mozgalmunk ezáltal valóban a zenei művelődés, a tömegek művészi felemelésének hathatós eszközévé válna. Ahhoz, hogy ezt a minőségi ugrást énekkaraink megvalósíthassák, kellő szakmai felkészültséggel és művészi ízléssel rendelkező karvezetőkre van szükségük. Sürgősen továbbképző tanfolyamokat kell szerveznünk jórészt tanítókból álló karvezetőink számára, főiskoláink tanári karának vezetése alatt. Tisztában kell lennünk azzal, hogy karmestereket nem lehet egynéhány hét leforgása alatt nevelni. Viszont kétségtelenül jelentős javulást érhetnénk el e tanfolyamokkal karnagyaink munkájában. A kérdés távlati és megoldását természetesen nem ezek a tanfolyamok nyújtják. Elsősorban az óvónő- és tanítóképzők zeneoktatásának megjavítása, komolyabb alapokra való fektetése hozhatja meg falusi kó-rusmozgalmunk számára a jövőben a tartós, kielégítő eredményeket. Döntő jelentőségű kérdése ez tömegeink egészséges zenei nevelésének. Tanító- képzőink mai zeneoktatása alatta marad azoknak a követelmé-nyeknek, amelyeket egy színvonalas kóruskultúra megteremtéséhez elkerül-. :hetetlenül szükségesnek tartunk. En- - nek következtében elemi iskoláinkba zeneileg hiányos felkészültségű tanítók kerülnek, akik nem tud- nak minden esetben megbírkózni, mind az iskolai, mind az iskolán kívüli rájuk háruló zenei feladatokkal. A valóban széles tömegbázissal rendelkező zeneműveltség megteremtésének elő- , feltételei az elemi iskolák zeneoktatását, valamint a közművelődési otthonok és szakszervezetek énekkarainak vezetését ellátó tanítógárda alapos zenei kiképzése. Komoly zenei feladatát sikeresen végezni tudó, kellő elméleti és hangszeres gyakorlattal bíró tanítógárdára van szükségünk ahhoz, hogy a zeneművészet kincseit valóban mindenkihez eljuttassuk. Pedagógiai intézeteinknek ehhez megfelelő óraszámra, kiegészített tantervre és hivatásának magaslatán álló tanári karra van szükségük. Különleges figyelmet kell szentelnünk pedagógiai iskoláink zenetanári tanszékeire. A nem megfelelőket, tanári karunk legjobban felkészült és leghaladóbb szellemi képviselőivel kell mielőbb helyettesíteni. N nem térhetünk ki továbbá kórusmozgalmunk másik lényeges, meg nem oldott kérdése, a repertoár, a kórusanyag kérdése elöl. A falunak csodálatos gazdagsága, évezredes élő dallamkultúrája van, s amikor a műzenével, a többszólamúsággal akarjuk megismertetni népi tömegeinket, vigyáznunk kell arra, hogy a nekik szánt kórusművek művészi értéke sohse maradjon alatta a falu ősi zenéjének. E nélkül nemcsak, hogy könnyen aláásnánk a kóruskultúrát, hanem valósággal kártékony hatású, ízlésrontó tényezővé torzítanánk. Mintsem sekélyes, kétes értékű kórusműveket, inkább nemes, egyszólamú népzenét. Kerülnünk kell a kórusanyag egyoldalúságát is. Lendületes, szép népi hangvételű, hazafias dalok mellett kellő szerepet kell biztosítanunk falusi énekkaraink műsortervében a népdalfeldolgozásoknak. Meggondolkoztató probléma: vajon a 4 szólamú vegyeskari betét helyett, nem lenne-e célszerűbb a kisebbszámú férfi énekesekre és a tenorhang meg- lehetős ritkaságára való tekintettel egyelőre két női és csak egy férfi szólamra írni falusi énekkaraink szá-mára.- Ne felejtsük: az európai kóruskultúra első nagy felvirágzása, a re- naissance idején is a 3 szólamú vegyeskari betét megszokott, kedvelt összeállítása volt az énekkaroknak. El kell tűnnie annak a káros és banos tévhitnek, hogy a „tömegzene“ a dilettánsok, a zenei kontárok szabad területe, amelyen bárki zavartalanul garázdálkodhat. Falusi kórusainkhoz, csak a legnagyobb műgonddal, válogatott ízléssel és hozzáértéssel írt műveknek szabad eljutniok. A népi tömegek zeneműveltségének elősegítése, a falvaknak szánt énekkari mű- ívek megírása, zeneszerzőink legfelkészültebbjeinek és legtehetségesebbjeinek becsületbeli kötelessége. Egyesek s bizonyára kórusaink alacsony telje- sítőképessége miatt húzódoztak eddig I az ügy szolgálatába állni. Kórusaink zenei felkészületlenségének fokozatos felszámolásával azonban elhárítanánk ezt az akadályt. De addig is zeneszerzőinknek meg kell érteniük: a dilettánsok primitív fércművei elpostványítják, egyhelyben tartják kóruskultúránk ügyét, a hivatottak egyszerű, de ízléses munkája fellendítheti, egy lépéssel előbbre viheti azt. A művészeti kiadó kötelessége őrködni, hogy nyilvánosságra hozott gyűjteményeiben ezek a szempontok maradéktalanul érvényesüljenek. Sajnos, nem mindig így történik. Egy a tavaly megjelent magyar nyelvű kórusműveket tartalmazó kötet összeállítását például a kórus-mozgalomtól teljesen idegen, úgynevezett „könnyűül zene“ szakértőkre bízták, akik a ki- a válogatás munkáját természetesens helytelenül végezték. Üdvösnek tartanánk, ha az Állami Kiadó végképp szakítana ezzel a munkamódszerrel és magyar nyelvű kiadványaival kapcsolatosan. a Zeneszerző Szövetség koozsvári fiókjának véleményét is ki- ]. kérné a jövőben. .. EISIKOVITS MIHÁLY it iS k,iK T"Úgy határoztam magamban, hogy ma megint elmegyek Laci búdhoz, ahányszor időm van, mindig elrukkantok hozzá. Lelki szükséglet nálam, beszélnem kell vele, beszívm a légkört, amelyben él. Laci bási öregember (én még fiatalkoráét ismerem) három unokája között, meg kanárimadarak és képek köött egy parkettes szobában. Laci básinak szép, forradalmár nyugdíjat adó állam. Laci bácsit gyakran egy miniszter is meg szokta látogatni, akiés az öreg Díj tanán és Zsilaván is gyütt ült. És a miniszter ilyenkor megcsapkodja Laci bácsi vállát és azt prónája: ,,Pajtás .. . becsületszavamra,emmit se változtál ... örülök, hogy olyan jó színben vagy.” De Laci bácsit az egészségéről szóló bók sem kábíta el ... Minden további nélkül megnossa a miniszter fejét. Ezért vagy azért a hiányosságért, amit Laci bácsi a miniszter hatáskörén belül hallott vagy tapasztalt. Mert igaz, hogy Laci bácsi ímár öreg és nem tud járni, és fogy a kezei reszketnek, a háta pedig merev, de azért ő mindent tud és mindent lát és hall. ... Ezért van az hogy a miniszter gyakran fel isegyzi azt, amit az öreg mond: a panasz konkrét helyét, meg e reveket. Aztán intézkedik és megírja Laci bácsinak, hogy hogyan javította ti a hibáját... Laci bácsi a forradalmárok neszóra. És micsoda forgalom van Laci nécsi házában! Hány embert vonz majdhoz ez az ember, aki már tíz éve így hoz, meg tolókocsihoz van kötve régi ismeretségei, az aranyos szíve neg az okos tanácsai révén ... Eit utalja, hogy mivé lehetett volna az ideg, ha ez a fránya betegség le rém dönti! Most is, ahogy belépek, éppen egy szamosvidéki falusi ember ül a fotelje zárján. Levetette már a subáját és nost a báránybőr mellényét húzza le nett a szobában nagyon nagy a meeg, a kandallóban sustorog a gáz Laci bácsi tegeződik a falusi emberrel, az meg visszategezi ... Hogy milyen barátság és hány éves ismeretség rejtőzik emögött, azt még nem tudom, nem tudhatom, sejtelmem sincsen róla. Általában azt tapasztalom hogy Laci bácsi, az egész öregeket kiv.éve, mindenkit letegez. Van, aki a magázás tiszteletét viszi vissza a beszédjébe az öreg forradalmár iránt. Dte tegez! Bátran és édesen! Olyan ma valós értetődő a tegezése! Hiszen az országgal tegeződik és ennek így is kell lennie! Ki tegeződjék az ország fiai, ha nem ő? — Ülj le! — szól hozzám, mikor bemegyek s én egy ideig hallgatom kanárimadarak csicsergését meg a falusi ember ügyét. Arról van szó hogy a helységben, ahol az ember lakik, már be lehetne vezetni a villányt. Az emberek a motorra, a drótra meg a biztosítékokra már össze is szedték a pénzt, önadóztatásból, de a fali még mindig sötétben ül és csupán vágyakozik a fény után, a kultúrotthonaik pedig petróleumlámpa mellet próbálnak. Ennek pedig két oka van Az egyik az, hogy az erdészetnél nem adták ki a villanyfákat, a másik pedig hogy a faluban egy kis rendellenesség történt. Az önadóztatási bizottságból pedig benne van a pap, az igazgató tanító, meg a szövetkezeti elnök ... " a pap a tanítót okolja, a tanító meg a szövetkezeti elnökre keni a rendellenességet". Már most az ember eljött ide Laci bácsihoz, hogy megkérdezze, mi a teendő. — Az erdészetnél van egy baráton Morar inspektor — szól Laci bácsi. Cellatársam volt ... Meg egy takar alatt is aludtunk . .. Én majd adó egy cédulát hozzá . .. Garantálón hogy ö kinyomozza, hogy a ti villany kérvényetek melyik fiókban rekedt meg Aztán majd ö intézkedik . . . Villanyfitok tehát lesz ... Ebben én biztos vegyek ... Ami a pénzeteket illeti, okosabban teszitek, ha ebben az ügybe szigorú gyűlést hívtok össze ... S ha tömeg jól megszorongatja a bizotságot, én úgy gondolom, hogy a pén is előkerül ... A falusi ember zsebrevágja a cédilát, aztán máris menni készül. — Marci! — kiáltja utána La bácsi. — Aztán, ha lesz villany, üzen meg. Hadd örvendezzek én is! Az ember bólint, elköszön és mi csak lépéseinek visszhangját halljuk. — Réges-régen jártam náluk a néz időkben, — magyarázza Laci kicsi. Persze, ma már megváltozott világ ... De azért a családok ugyan azok ... Csupán az öreg törzsekbe nőttek ki a fiatal hajtások. És most csend lesz Laci bács szobájában, csak a kanárimadarak csiripelnek és a három unoka fészkelődik kinn a konyhában. Lesütöm szemem, hallom, ahogy a szívem dibog. Mi lesz most? Fejmosásban rszesülök vagy dicséretben. Előre ne tudhatom! Laci bácsi az én legszigrúbb kritikusom, minden írásomat olvassa frissiben. És őt nem leh megvesztegetni a barátság aranyáva * GREDA JÓZSEF Megtudtam valamit Az ősz bosszúja régen nem ér már utol engem, nem fizetteti bánat súlyával már a nyárnak habkönnyű örömét; szívem beért és immár, nyaram nem egyszeri nyár, nem egyetlen az év. A nyálkás eső ádáz dühvel veri az akác ijedt levélzetét és a felhő szürke tépés a sebesült egen, de furcsa, már a vágyam nem torpan meg a nyárban, legyen ősz s tél legyen! Nem koppan már a zápor nyártemető zajából a sír rög koppanása, s a ritkuló akácra sem nézek elveszen, nap van, nincs bánatos nap, nem látom bánatosnak a kórót a mezőn. Mitől fordult melegre az ember hűvös kedve? Reménylen, óriási idők síkjára látni minek a szárnya vitt? Napfényes gondolatnak a titkába avattak, megtudtam valamit. Tudod-e, milyen béke száll annak a szivére, s milyen magasba rugtat, akit kavicsként rúgtak s megtudja, hogy gyümölcs? Hogy érzi önnön ízét! Megérlelte e tíz év s most boldog. Néha bölcs. \ / PUSKÁS SÁNDOR Hajnalodik Aki tegeződik az országgal És azt se mondhatom, hogy nem ért hozzá, mert nagyon is ért! És Laci bácsival a tizennyolcas forradalom idején találkoztam. Még gyermek voltam, ő pedig szőke, csapzotthajú ifjú. Még a régi katonaruhát viselte, csak éppen a parokia hiányzott. Kinn a temesvári vadászerdőben orosz foglyokkal beszélt, félig magyarul, félig oroszul ... Ölelkezett velük ... Mi meg — egy csapat gyári tanonc, meg ipariskolás, meg gimnazista — ott álltunk mellette és csodáltuk ennek az embernek az eszét. És hiába tudtunk mi latint, meg történelmet, ha Laci bácsi nálunknál az életről ezerszer többet tudott. Három inalév volt mögötte, két évi segédség egy nagy vasgyárban, meg harminchat hónapi front és öt havi kórházi idő. És hiába tudtuk mi kívülről Kossuth beszédeit, ha Laci bácsi Petőfi forradalmi verseit mégiscsakis jobban ismerte nálunknál. És úgy szaravatta ezeket a verseket, mint valami is nótáskönyvet, és gyakran még idészett belőlük! És kiderült, hogy oroszpakát sem akkor ölelgetett először. Megis tette ezt ő már tizenhétben a fronton, fa sokkal veszedelmesebb körülmények között. És ezekből a beszélgetésekből. Laci bácsi sokat tanult ... Annyit, és amennyit mi csak évek múlva tanul- étünk meg tőle ... Mert Laci bácsi azle után se lett hűtlen hozzánk ... Bejárt mi értünk a gimnáziumba, kivitt bennünk ő ket a gyári ifjak közé, leült a parti ,z fnbe „vetünk, magyarázott. Különben IZ a gyűléseken nagy komolyan így szeltl tolt bennünket: „Elvtársak!” Gyűlés után pedig ezt mondotta nekünk: ' ,,kisöcséim.” De mi már akkor Lacia bácsinak szólítottuk és így maradt mindenkinek, aki még azok közül él. — Amit Alkonyattól éjfélig című kis'„ csíny karcolatodban a genfi konferenzia falusi visszhangjáról írtál —•r'm mondja némi szünet után Laci bácsi — azzal én azonosítom magam. Az írás ■ tiszta, becsületes, nevelőerejű. Jó képet ad arról, hogy a mostani időkben milyen a külpolitikai érdeklődés fan lán . . . Hogyan politizálgatnak az emberek . .. Aztán meg a figurák is föla keltik a szimpátiánkat ... Hanem, ami ez a másik írásodat illeti ... amit Bulfe Sanyin meg Hruscsov elvtársak utánozásáról írtál, hát meg kell valljam .. ez az írás nem tetszik nekem. Pedig és milyen költői út volt ez! Bulganyin és Hruscsov elvtársak meg a vendéglátó népek, a miniszterektől egészen az egyszerű földművesig, mindden faluban, erőműtelepen, gazdaságában, egyetemen vagy téren menny, a kedvességet kevertek ebbe az útba! Éte, ez a te cikkedből mind hiányzik! Szánt láz, lendület nélküli beszámolót írtál. Laci bácsi fölemeli a mutatóujját. És most csakugyan olyan, mint a marosvásárhelyi munkások nagy tanítója , Simó Géza bácsi ... Ez az ujj sokáig " a levegőben marad ... Többször megkopogtatja homlokomat .. . Érzem , hogy nemcsak kedveskedni akar ezzel ' hanem az eszemet igyekszik fölzaralgatni' ig — Valld be fiam, hogy ezt a cikkem nem a szíveddel írtad, hanem csak kezeddel, a rutinoddal. S ha ezekről a beszédekről csakugyan mégegyszer og írsz, meg kell említened gondolat- és élmény gazdagságukat. Azt hiszem él, még sohasem fordult elő, hogy két államférfi elinduljon egy idegen világba, amelynek a maga népétől enynyire elütő a társadalmi rendje, ahol ezek a népek az államférfiakat ennyire szívesen fogadják és ennyin , megszívlelik szavaikat ■ ■ ■ Valamenynyien fölbátorodnak e ■beszédektől mert Bulganyin és Hruscsov hosszú utazásuk minden állomásán és minden beszédjükben állandóan hang'súlyozzák: „Igaz, hogy nálatok még 'a~ sok minden a kezdet kezdetén van ' igaz, hogy még kicsiny az iparotot , és nincsenek szakmunkásaitok é. .. mérnökeitek, és lakosaitok legnagyobb része még írástudatlan, sőt sok helyet még az éhség is fenyeget benneteket , de ne felejtsétek el, hogy ez harmincnyolc esztendővel ezelőtt még nagyjából nálunk is így volt ... Nálunk is sok volt az analfabéta, minket is fenyegetett az éhség, nekünk is kévé volt a szakmunkásunk, mérnökünk é tar — lássátok — hová jutottunk el?! E ti is el fogtok ide jutni, mert hiszel te, mi itt állunk a hátatok mögött”. 'a~ Aztán meg kell említened, a megható, szívbemarkoló jeleneteket utazd közben. Gondolj például arra a rangsor 001 jelenetre, amikor Utt elvtársakna nevezte Bulganyint és Hruscsovot .. csi Eszedbe jutott-e, hogy mit jelent ez fa. szó, elvtárs? És hogy milyen világ sz. történelmi lépcsőket jelentett ez a szó a Rangoonban? io- Én úgy gondolom — és Bulganyin rénak a Legfelső Szovjet előtt tartói em nagy beszéde is ezt bizonyítja - ,dehogy e találkozásokról nem fogna el- sem Indiában, sem Burmában, de még hét Afganisztánban se egyszerűen nappait rendre térni. Hanem az emberek újra folytatás az 1. oldalról) mányi körökben vitatott kérdést: volt-e kettős hatalom nálunk augusztus 23 és március 6 között? E vitában egyesek arra az álláspontra helyezkedtek, hogy akárcsak Oroszországban a februári forradalom után, nálunk is kialakult a kettős hatalom. Egyrészt megvolt — szerintük — a reakciós többségű kormány, másrészt pedig létezett a forradalmi hatalom a párt vezette tömegek harci szerveinek alakjában. E felfogás minden áron azonosságot akart megállapítani az akkori oroszországi forradalmi helyzet történelmi sajátosságai és a mi viszonyaink között. Képviselői figyelmen kívül hagytak olyan jelentős sajátos mozzanatokat, mint az augusztus 23-i fegyveres felkelés győzelme, a szovjet csapatok szerepe, valamint a kormányban és az államgépezetben kivívott hadállások. E lényegében gépies azonosítás erőltetett következtetései helyett, a Központi Vezetőség jelentése megállapítja: az előbb említett harci szervek és intézmények a kialakulóban lévő néni demokratikus hatalom csíráit képviselik. A Központi Vezetőség jelentése tisztázza a népi demokratikus hatalom létrejötte időpontjának és a forradalom első szakaszában betöltött funciójának a kérdését is. E kérdés körül is sok téves vélemény volt forgalomban. Voltak például olyan vélemények, hogy a népi demokratikus hatalom csak a népköztársaság kiváltásával egyidejűleg vagy az azt megelőző hónapok harcai során született meg. Ennek a véleménynek a hangoztatói azzal érveltek , hogy március 6 után is ott találjuk a demokratikus kormányban a burzsoá ■ zia egyik frakciójának képviselőit, sőt , fennmaradt még a monarchia is. Tény azonban, hogy a március 6-án uralom ra jutott népi hatalomban a munkásosztálynak és pártjának vezető szerepe volt, tény továbbá, hogy ez a hatalom a munkás-paraszt szövetségre támaszkodott. Ez a két körülmény döntő mértékben meghatározza a március 6-án megszületett népi hatalom jellegét. Az a körülmény viszont, hogy i part — az előbb kifejtett taktikai meggondolások alapján — közvetett tartalékként felhasználta a burzsoázia egyik csoportját, nem változtat a hatalom jellegén. ’ A tömegek által harcban uralomra ■ juttatott népi demokratikus hatalom 7 . proletariátus és a parasztság — proletariátus vezette — forradalmi demokratikus diktatúrájának a funcióját töltötte be. Mit értünk ezalatt? Lenin — annak idején — rámutatott, hogy az irmerializmus korának polgári demokratikus forradalmai „ideiglenes forradalmi kormány” létrehozásához kell, hogy vezessenek, amely már nem a burzsoázia uralma, hanem a munkásosztályé , a parasztság forradalmi demokratikus diktatúrája. A Kommunista Internacionálé 1928-as programja szintén megállapította, hogy az olyan közepesen fejlett tőkés országokban, mint például Lengyelország és Románia, ahol mé nem fejeződött be az antifeudális forradalom, vagy proletárforradalom vasósoron, amelynek számos polgári demokratikus feladatot kell megoldania - vagy pedig olyan polgári demokratikus forradalom, mely gyorsabban vág, lassabban szocialista forradalomba me át. Ez utóbbi esetében a polgári demokratikus forradalomnak a munkásság és a parasztság forradalmi-demokratikus diktatúrájához kell vezetnie. Ez a diktatúra még nem teszi szocialistává a forradalmat, és nem azonos a proletárdiktatúrával. Mi a funkciója? A munkásság és a parasztság forradalmi-demokratikus diktatúrájána elsősorban azért van szükség, mer csak ez a hatalom képes legyőzni a reakció ellenforradalmi kísérleteit. Ha azánk népi demokratikus hatalma valóban szétzúzta a hundai impertansta körök által segített belső reakció öszszeesküvéseit és a Szovjetunió segítségével elhárította az ország elleni intervenciót. A munkásosztály és a parasztság forradalmi-demokratikus diktatúrájának funkcióját betöltő népi demokratikus hatalmunk által megvalósított forradalmi átalakulás közvetlenül nem ment túl a polgári társadalmi-gazdasági viszonyok keretein. Ugyanakkor azonban életbe léptetett olyan kimondottan antikapitalista jellegű intézkedéseket (a vállalatok munkásellenőrzése, az 1947-es pénzreform, a Nemzeti Bank államosítása stb.), amelyek a szocialista forradalom feladatai közé tartoznak. A népi demokratikus hatalom számottevő sikereket ért el az ország gazdasági talpraállításában, elszigetelte, majd megsemmisítette a burzsoázia és a földbirtokosság politikai erőit. E sikerek alapján, a párt vezette munkásosztály, a dolgozó parasztság támogatásával kirekesztette a kormányból a burzsoázia utolsó képviselőit, felszámolta a királyságot és kikiáltotta 1847 december 30-án a népköztársaságot. Ezzel a hatalom teljesen a dolgozó parasztsággal szövetséges munkásosztály kezébe ment át. Lezárult a forradalom első szakasza és kezdetét vette a második, a szocialista forradalom szakasza. Slazánk forradalmi átalakulásának * * ez a két szakasza nem választható el mereven egymástól. Láttuk, hogy a népi hatalom már ez első szakaszban antikapitalista jellegű reformokat hajtott végre. De a második szakaszban is maradtak még megoldásra váró demokratikus feladatok. ..A két szakasz tehát — állapítja meg a Központi Vezetőség jelentése — egyetlen szakadatlan forradalmi folyamatot alkot.” Az első szakasz győzelmes befejezése azonban megváltoztatta a népi hatalom jellegét és funkcióját. Ebben a szakaszban a némi demokratikus állam már a proletariátus diktatúrájának egyik formája, szocialista típusú állam. Ez kétségtelenül minőségi ugrás a népi demokratikushatalom fejlődésében, de nem robbanásos ugrás, hanem olyan minőségi változás, amelyre a nem-robbanásos ugrás ismérvei jellemzőek. Ezt a változást maga az államvezetés hozta létre, a tömegek alulról jövő segítségével. Hazánk forradalmi átalakulása is teljes mértékben igazolja a polgári demokratikus forradalomnak szocialista forradalomba való átnöréséről szóló lenini tanítást. A népi forradalom első szakaszáról a másodikra való átmenet ugyanis nem más, mint éppen a polgári demokratikus forradalom kiteljesítése és utána a szocialista forradalomra való áttérés. Az átmenet gyors, de mégsem robbanásos ugrás formájában történő megvalósulása annak köszönhető, hogy már a forradalom első szakaszában kialakult és megszilárdult a munkásosztály hegemóniája. Megállapítva a forradalmi átalakulás szakaszainak jellegét és egymáshoz való viszonyát, a Központi Vezetőség jelentése értékes segítséget ad az ország történészeinek és filozófusainak. A forradalom szakaszainak kérdésében is sok, egymással ellentmondó vélemény hangzott el. Egyesek például a szocialista forradalom szakaszát teljesen elválasztották a népi demokratikus forradalomtól, nem volt egyöntetűség a szakaszok időbeni elhatároltságát illetően sem. Ez a néhány kiragadott és bemutatott példa meggyőzően igazolja, hogy pártunk helyesen, alkotó módon alkalmazta hazánk forradalmi átalakításának nagy művében a forradalom marxi-lenini elméletét. A Központi Vezetőség jelentése nemcsak általánosítja elméletileg ezt az élő és működő marxizmus-leninizmust, hanem komoly ösztönzést ad a történelmi materializmus hazai művelőinek, hogy a lefektetett elvi alapokon tanulmányokat, monográfiákat készítsenek népi forradalmunk különböző problémáiról. Egyes amerikai politikusok „karácsonyi üzeneteik”-ben kijelentették: imádkozni fognak a népi demokráciákban uralmon lévő rendszer megváltozásáért. Ezek a politikusok azt bizonygatják, hogy a népi demokráciák a „forradalom exportjá”-nak következményei. Ezért úgy vélik, hogy ha kegyes fohászaik nem is képesek megdönteni e forradalmi hatalmakat, az „erőpolitika” ismert módszereivel -~ kémkedéssel és szabotázzsal — aláaknázhatják azokat. A Román Munkáspárt Központi Vezetőségének jelentése megfelelő választ adott ezekre a „karácsonyi üzenetek”-re. Hazánk népi forradalma nem import-áru, hanem a társadalom objektív fejlődéstörvényeinek, a népi tömegek harcának eredménye. Az objektív törvények és a népek erősebbek nemcsak egyes kapitalista politikusok imáinál, de megbízóik dollárjainál is. Ebben a meggyőződésben és népi forradalmunk vívmányainak megvédésére irányuló harci készségünkben erősít meg a Román Munkáspárt Központi Vezetőségének jelentése. GALL ERNŐ és újra felelevenítenek egy-egy jelenetet, idézik majd a beszédek egyegy mélyebb, tanulságosabb részét és még az unokáknak is mesélni fognak róla ... És mit gondolsz, ha Bulgantyin és Hruscsov ellátogatnának Marokkóba, Algírba, Tuniszba, vagy Kelet-Afrikába, Dél-Amerika kicsiny és nagy államaiba, vajon ott a népek nem éppen úgy ünnepelnék őket? Vajon ott nem tennének virágfűzéreket Bulganyin és Hruscsov nyakába, akárcsak Indiában és Burmában? * ilyen gondolatokkal távozom,* megköszönöm Laci bácsinak a felvilágosításokat, lebandukolok az Óváron, majd kiérek a szamosparti nagyhídra, ahol a korán beköszöntött tél eredményeit, gazdag gyümölcseit bámulom, az egymásra torlódó jégtáblákat a vizen. Vizsgálom lelkem vidékeit. S gondolatokat találok bennük, amelyek éppúgy egymáshoz tér Forradalmunk jellegéről és szakaszairól . c£h: Példamutató kezdeményezés néhánti számmal ezelőtt írt arról az Utunk,'* hogy a színházaknak segíteniük kell a színpadi szerzőket azzal, hogy ezek kész, vagy majdnem kész darabjait próbára tűzik s a szerző és a színházi együttes közös erőfeszítésével „színpadkész” állapotba hozzák. A kolozsvári Állami Magyar Színház a Pártkongresszus tiszteletére máris ilyen akciót indított. Balla Károly Cinkosok és barátok című darabját munkába vette, mégpedig olyanformán, hogy a műsoron szereplő következő darab próbáival párhuzamosán rendezők egy csoportja utazott Moszkvába. A küldöttségnek többek között tagja Tompa Miklós, a marosvásárhelyi Székely Színház igazgatója és Ilie Balea, a kolozsvári Nemzeti Színház rendezője is. A Magyar Dokumentum Filmstúdió filmet készít Bartók Béla életéről. A nagyjelentőségű film közös magyar— csehszlovák—román gyártásban készül. A forgató csoport felkeresi azokat a helyeket, ahol Bartók népdalokat gyűjtött. A felvételek egy részét Csehszlovákiában és az erdélyi havasokban készítik. A Bukaresti, kolozsvári és marosvásárhelyi írók egy-egy csoportja irodalmi esteket tartott Szatmáron, Nagybányán, Marosvásárhelyen, Désen, Bánffyhunyadon, Tordán. A fracia költők tiszteletadása József Alcímmel Páversgyűjtemény jelent meg a nagy magyar proletárköltő életművéből. A verseket huszonhét költő fordította. A párizsi kiadó a versgyűjtemény rendkívüli sikerére való tekintettel újabb, bővített József Attila kötetet szándékszik kiadni. Rózsa, rózsa, piros rózseg címmel új népdalgyűjjteményt készít kiadásra az Állami Irodalmi és Művészeti Kiadó marosvásárhelyi fiókja. A kötet hetvenegy székely népdalt tartalmaz. Az anyagot a Magyar Autonóm Tartományi Népi Alkotások Háza gyűjteményéből Hubesz Valter szerkesztette. A gyűjtést Jagamos János, Gurka László és Hubesz Valter végezte. A bukaresti Filmstúdió új játékfilmek forgatását fejezte be. Többek között elkészült A Protár-ügy és a Vörös rózsa című film. Az aradi Május 9 klub helyiségében megnyílt a helybeli Állami Román Színház kamaraszínháza. Az új színház nagy sikerrel mutatta be Lovinescu színművét, a Rombadőlt fellegvár-14 Kasmír államban, amelyet indiai tartózkodásuk alkalmával Bulganyin és Hruscsov elvtársak is meglátogattak, a következő öt esztendőben 2000 elemi és 40 felső iskolát készülnek felállítani. Sok meglévő iskolát politechnikai intézetté változtatnak át. A két pártkongreszszus, 1948—55 között Nagyvárad tartományban 20 új iskola, 30 üzemi klub, 234 kultúrotthon nyílt meg. A tartományban az eltelt hét év alatt közel 500.000 könyvet adtak el. Viánamosan az íróval közösen dolgozik a darabom A színház vezetősége vállalta, hogy a darab előadását tőle telhetően biztosítja. Nagyjelentőségű, kezdeményezés ez, hiszen a hazai drámairodalom újabb és újabb alkotásainak megszületését segíti elő. A kolozsvári Állami Magyar Színház kezdeményezése alkalmas arra, hogy e példa nyomán más színházak is munkába vegyék és a sikeres bemutatóig tökéletesítsék hazai szerzők darabjait. (b. e.) fajtunk előfizetési díja évi 20 lej. Előfizetni lehet a Sajtóelosztó Központi fiókjánál. întreprinderea Poligrafică Cluj Str Brassai 5 — 8602-1956 ÜTÜNK lódnak, akár ezek a jégtáblák. Csakhogy ezek a gondolatok nem az én gondolataim, hanem Bulganyin és Hruscsov gondolatai, — meg Laci bácsinak e gondolatokhoz fűződő mély megjegyzései. — Megírjam-e? — töprengek magamban. Aztán mégis az jut eszembe, hogy Bulganyin és Hruscsov ezeket a gondolatokat azért fejtették ki, hogy a világ népei, meg mi, a propagandisták, az újságok íródeákjai továbbadjuk és az emberiség közkincsévé tegyük. Én tehát a cikket megírom, hiszen az öreg forradalmár várja. Most végül még az is eszembe jut, hogy Laci bácsi nemrég múlt hatvan éves, tehát egyidős Hruscsovval. S ezerkilencszáztizenhétben ébredt politikai öntudatra, azóta töpreng, gondolkodik, tanul. És sohasem volt az események nézője, hanem mindig aktív résztvevője. S az is marad, amíg csak él. Azt hiszem nem árt, ha az ilyen ember lelkét, gondolkozásmódját, cselekedeteit megismerik a fiatalok. SZILÁGYI ANDRÁS Főszerkesztő: SŐNI PÁL Szerkesztőbizottság: ABODI NAGY BÉLA, ASZTALOS ISTVÁN, BÁNYAI LÁSZLÓ, CSEHI GYULA, DELLY FERENC, FELEKI KÁROLY, GALL ERNŐ, HORVÁTH ISTVÁN, KISS JENŐ, MÁRKI ZOLTÁN (főszerkesztő-helyettes), NAGY ISTVÁN, RÓNAI ANTAL, SZABÉDI LÁSZLÓ, ZÁCH MIRCEA