Utunk, 1961 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1961-01-06 / 1. szám
(Folytatás a 2. oldalról) egyes szerkesztők közönye, bizalmaikussága és unottsága olyan hiba, amelyet szigorúan el kell ítélnünk értekezletünk szószékéről. Gazeta Literară jó eredményt ért el a fiatalokról közölt irodalmi portré jellegei cikkeivel, a Luceafărul pedig a Profiluri Literare (Irodalmi jellemzések) elnevezésű állandó és értékes anyagával, vagy pedig olyan rovatokkal, mint a Tribuna scriitorului tînăr (Fiatal írók fóruma). Meg kell jegyeznünk azonban, hogy a szépirodalmi folyóiratainkban közölt krónikák, irodalmi arcképek, könyvismertetések és tudósítások az elvszerűség és a tudományosság szempontjából nem mindig ülik meg a mértéket Az idevágó hiányosságokkal kapcsolatosan a Jelentés felhívja a figyelmet a klikkszellemben a bohévilágban, az individualizmusban és a burzsoá magatartás egyéb csökevényeiben rejlő veszélyekre. Hazánkban új erkölcsiség alakul ki. Az írói etikának minden egyes megnyilvánulásában kommunistának kell lennie. Folyóirataink feladata az irodalmi élet elvtársias, elvszerű légkörének megteremtése. Az ifjúság érvényesítse kezdeményező képességét, és alakítsa ki bátran. Elvtársak ! Gheorghe Gheorghiu-Dej elvtársnak a Párt 111. Kongresszusán előterjesztett jelentése körvonalazza azokat a feladatokat, melyek a művészekre várnak a magas művészi és eszmei igényességű, korunk színvonalán álló új művek megteremtésénél. ..Mindez — mondja Gheorghe Gheorghiu-Dej elvtárs — a tehetségen kívül megköveteli a művésztől, hogy számolja fel a kaszt szellemet, az individualizmust és az olyan törekvéseket, hogy műveit »kiválasztottak« szűk körének alkossa, vagyis mindazt, ami elválasztja a művészt a néptől, különösképpen megköveteli a valóság mélyreható ismeretét, hosszas tanulmányozását és a művész idevett, állandó kapcsolatát a dolgozókkal , műveinek leendő hőseivel." Minden írónak és művésznek kötelessége termékeny vitákban felszínre hozni ennek az értékes útmutatásnak minden konkrét és sokoldalú vonatkozását, és alkalmazni azokat a szocializmus ügyét szolgáló művészi tevékenységben. Az elvi szilárdság és életismeret alapvető feltétele volt és marad minden tehetséges ember számára annak, hogy kortársairól és azok nevében beszélhessen. Pártunk rámutat arra, hogy az osztályharc, a régi és új közötti küzdelem legfontosabb arcvonala jelenleg az ideológiai munka, a polgári nevelés maradványainak kigyomlálása az emberek tudatából. Innen adódik a szilárdság és következetesség szüksége a káros ideológiai megnyilvánulások — liberalizmus, polgári objektivizmus, nacionalizmus, és sovinizmus — elleni harcban, melyek egyrészt múltbeli örökség, míg más része a kapitalista világ hatásának tükröződése. Irodalmunk éppen a burzsoá ideológia egyes megnyilvánulásainak a leküzdésében, a művészetről vallott felfogásunktól idegen eszmékkel harcolva ért el sikereket. Az elmúlt években a szocialistarealista irodalomnak az egész világon, de különösen a szocialista országokban mutatkozó sikerei a revizionista és burzsoá ideológusoknak, az imperializmus apologetáinak ádáz támadásait váltották ki. Ezek diszkreditálni próbálták a szocialista realizmus módszerét és éltető elemét , a pártosság lenini szellemét, valamint a szocialista országok irodalmának és művészetének jelentős sikereit. Pártunk útmutatását követő íróink azonban határozottan visszavágtak minden hasonló támadásra és eszmei diverzióra. Ugyanakkor bizonyos téves eszmék ellen is küzdöttek, melyek egy időben befolyással voltak néhány, ideológiai szempontból nem eléggé felkészült, a szocialista valóságot alig ismerő fiatal íróra. ..teljes igazság“ objektivista elméletéről, az un. „modern szellem“-mel kapcsolatban folytatott terméketlen vitákról van itt szó s arról a pár műről, melyek valóságunkat meghamisítva, negativista módon ábrázolták. Mindezt idejében és erélyesen visszautasítottuk, s irodalmi életünket megtisztítottuk az egészségtelen megnyilvánulásoktól. Elismerésre méltó az a tény, hogy hibás műveik miatt megbíráltak közül több, valóban tehetséges fiatal író idejében belátta tévedését, s új műveiben egészséges eszmei tájékozódásról tesz bizonyságot. A fiatal írónemzedék ma értékes és egységes osztagként áll népköztársaságunk írói arcvonalában, amelynek szerves része. Határozottan, fiatalos szenvedélyeivel harcol a marxista esztétika elveinek, a munkásosztály pártja eszméinek érvényre juttatásáért az irodalomban, attól a forró vágytól áthatva, hogy hozzájárulásával erősítse szocialista,realista irodalmunkat. A pártos szellemben folytatott irodalmi tevékenység és alkotó munka — irodalmunk sikereinek biztos záloga. Ebben az értelemben kell tanulmányozniuk fiatal íróinknak a marxi-lenini tanokat, a materialista filozófiát, mely választ ad korunk fejlődésének nagy kérdéseire, és tájékozódást nyújt az irodalmi munkában. A marxista-leninista ideológiával felfegyverzett fiatal írók fedezhetik fel az újat társadalmunk életében, és állhatatosan a kommunista írót jellemző magas erkölcsi és állampolgári erényeket. A kiadók fontos szerepet játszanak az író és az olvasók közötti kapcsolat megteremtésében, az irodalmi művek széleskörű, igényes és azonnali terjesztésében, ha fiatal írókról van szó, akkor ezeknek az intézményeknek még nagyobb figyelmet kell fordítaniuk a nagyközönség elé lépő szerző irányítására és népszerűsítésére. A hazánkban végbement forradalmi változások révén a fiatal íróknak ma már nem kell a megaláztatásoknak azt a végtelen sorát elszenvedniük, amely valaha elmaradhatatlan velejárója volt az irodalmi indulásnak. 1 A tényt tükrözi alkotószövetségünk élete is; az írók szakmai szervezete tevékenységi körébe vonja a fiatal írók legnagyobb részét; irányítja őket, hozzájárul ideológiai színvonaluk emeléséhez — a szervezett pártoktatás által —, az Írók Házában tartott előadások révén pedig széleskörű közösségi munkára serkenti őket. Sokkal kisebb mértékben irányította viszont az Írószövetség a fiatal korosztathatják meg napjaink reprezentatív hőseinek egyre határozottabb erkölcsi arcélét. A kommunista pártosság, egységben az élet mély ismeretével és az alapos mesterségbeli tudással, lehetővé teszi az élesen körvonalazott, sajátos tulajdonságokkal rendelkező alkotó egyéniségek kibontakozását. A Jelentés részletesen kifejti, hogy milyen nagy jelentősége van az írók szoros kapcsolatának az élettel, majd számos lehetőségre mutat rá, amelyek által megvalósítható ez a konkrét és következetes munkaprogram. S miután felhívja a figyelmet a szocializmus építése által meghatározott változásokra az emberek életében és tudatában, a Jelentés a következőket mondja: A valóság írói tanulmányozásának leszűkítése bizonyos intim nézőpontra, végső fokon az élettől való elszakadáshoz vezet. Ez a veszély fenyegeti — meg kell mondanunk nyíltan — azokat a fiatal írókat, akiknél megnyilvánult vagy megnyilvánul a korai professzionizmusnak nevezhető törekvés. A dolgok valahogy így történnek: Egy ifjú ír néhány jó művet, melyeket az irodalmi lapok közölnek, a kritikusok pedig sietnek megdicsérni. Itt kezdődik a „sikerválság“. Az ifjú írónak hiszi magát, s mint ilyen abbahagyja eddigi munkáját, illetve ha tanuló vagy egyetemi hallgató, a tanulmányait szakítja félbe. Rámutatva a korai professzionizmus veszélyére, a jelentés a következőképpen folytatódik: Az idézett körülmények közt természetes, hogy az erősebb tehetség is gyengülni kezd, elernyed. A lelkes ifjú, akit nemrég „reménységnek“ neveztünk, kényeskedővé, a bírálatnak ellenszegülővé és elbizakodottá válik. Innen az önelégültségig, a továbbtanulás szükségtelen voltának hiedelméig csak egy lépés Így értelmezvén a dolgokat, a fiataloknál fellépő professzionizmusnak a megelőzése és elhárítása az írói etikának — a kommunista erkölcs szerves részének — a kérdése. Éppen, mert az íróvá érés folyamatának egyes jellegzetességeiről beszélünk, különösen hangsúlyoznunk kell a művészi készség helyes értelmezésének szükségességét, mivel ezt gyakran csak nyelvi kérdésnek tekintik. Többször elmondjuk, hogy az irodalom a valóság megismerésének sajátos eszköze. Magától értetődik tehát, hogy a megismerés lehetőségei a művészi eszközök tökéletesedésével, állandó gazdagodásával párhuzamosan nőnek. Az alkotó kísérletezés, annak a sajátos hangnak a keresése, mely az élet új tartalmát mindennél jobban kifejezi, megoldja a hagyomány és újítás közti viszony sokat vitatott kérdését is. Átvesszük a hagyomány és újítás közti viszony sokat kisegítette a fejlett, haladó humanista kultúra kibontakozását, s ezt új, sajátos vonásokkal gazdagítjuk, melyek korunk megváltozott tartalmát fejezik ki. Így hát nem akarunk mindenáron újítani, de nem őrzünk hagyományt sem, csak a hagyományok kedvéért. Az új ilyenformán a régi dialektikus tagadásának az eredménye. Fiatal íróinknak a mai valóság beható ■r tanulmányozása során kell megtalálniuk az új tartalmat hordozó, új irodalmi formákat. Lényegesnek tartjuk ama képesség megszerzését, melynek birtokában az írók felfigyelnek az új jelenségekre — már jelentkezésük pillanatában. Kétségtelen, hogy itt van legnagyobb jelentősége az író egyéniségének. A művészi egyéniség pedig nem örök és eltékozolhatatlan adottság, hanem a nagy társadalmi átalakulások körülményei közt megnyilvánuló alkotó erő. Így tehát ellene vagyunk a polgári ideológia állításának, amely szerint az író időn és társadalmon kívülálló lény, bizonyos társadalomfeletti kategória kifejezője és terméke. Hasonló felfogások csak a néptől való elszakadáshoz vezethetnek minden írót, a kaszt-szellemnek olyan megnyilvánulásaihoz, amelyekre az RMP III. Kongresszusán utalt Gheorghe Gheorghiu Dej elvtárs. Irodalmunk szerves része a szocialista építés nagy művének hazánktályokat a sajátosan e célra létesített szervezetei által. Gondolunk itt az ifjú írók kérdéseivel foglalkozó, valamint az irodalmi köröket irányító bizottságokra. E bizottságok és a „Nicolae Labis“ irodalmi kör tevékenységének bizonyos területeit bírálva, a Jelentés arra hívja fel a figyelmet, hogy az írószövetségi szervezetek munkájának feljavításával párhuzamosan. A fiatal íróknak nagyobb mértékben kell hozzájárulniuk a széleskörű műkedvelői, az irodalmi és művészeti mozgalomban, valamint az irodalmi körökben jelentkező új tehetségek elindításához és neveléséhez, — főleg a tehetséges, fejlődőképes munkásifjak irányításához. Állandóan szilárdul a fiatal írók bizalma az Írószövetség ösztönző és irányító szerepében. Akár tagjai a szövetségnek, akár nem, mindnyájan jól érzik magukat e munkaközösségben, ahol — idősebb írók, mestereik mellett — alkalmuk nyílik szerényebb teljesítményekkel, de fiatalos lendülettel venni részt szocialista-realista irodalmunk fejlesztésében !ban, s az írók tagjai e mű alkotó közösségének, mint az eszmei arcvonal aktivistái. Élt társak! Lelki szemünkkel látjuk országunk virágzó jövőbeli képét, lelkesedéssel gondolunk a román ipar 1965-ben kiteljesedő arányaira, erejére. Bár a dunamenti síkságon még csak mérőkövekek jelzik a jövendő létesítmények helyét, Galac forró lüktetését, előre érezzük. Békás, a Csalhó szikláiba vágva, megkezdi munkáját. Látjuk, amint fényáradata elömlik az országon, halljuk a motorok zúgását, látjuk alkotó, teremtő mozdulatát, mellyel önműködő üzemeket indít. Már most csodáljuk az új hazai termékeket, melyeket bő választékban termelnek majd a Duna és Kárpátok vidékén eddig nem ismert iparágak. A mezőgazdaság teljes kollektivizálása során szemünk előtt válik világossá, hogy parasztságunk végképp megtagadta sárképű bálványába, az egyéni gazdaságba vetett sokévszázados hiedelmét. A jólét, ez a napjainkban román állampolgárságot nyert személy, barátságban él együtt testvéreivel — a tudománnyal, kultúrával, művészetekkel. Gheorghe Gheorghiu-Dej elvtárs, kifejezve megingathatatlan hitünket, hogy hat- és tizenötéves terveinket sikerrel teljesítjük, a párt IIt. Kongresszusán előterjesztett jelentésében ezt mondta: „Korlátlan tér nyílt ifjúságunk előtt arra, hogy akadálytalanul kinyilvánítsa energiáját, alkotó lendületét, s valóraváltsa a nép boldogságához s a haza felvirágzásához fűződő legmerészebb álmokat.“ Fiatal íróink számára ezeknek a gazdasági terveknek nemcsak napjaink nagyarányú és lelkesítő, forradalmi perspektívája költeményét kell jelenteniök, hanem a konkrét munka rendkívüli lehetőségeit is, mely szép termést ígér a jövendőre. Mindannyiunkat át kell hatnia annak az egészséges szellemnek ami a munkást betölti, mikor felelősséget érez a közösséggel szemben mindazért amit cselekszik. Az 1975-ös esztendőben a mai fiatal prózaírók és költők nem lesznek idősebbek, mint azok, akiket most — erejük teljében lévén — a derékhadhoz tartozóknak számítunk. A szocializmus kiteljesedésének éveiben válunk érettekké. S ezért irigylésreméltóak vagyunk, de a felelősségünk is nagyon nagy. Tömegekre ható, szép, fiatalos írásainkban korunk leghaladottabb emberének, a kommunista embernek gondolatai, érzései, lennülete és szenvedélyei visszhangozzanak . Fártunk széles láthatárt nyitott előttünk, szárnyat adott ifjudalmainknak tehetőséget adott szerívenettyel elelünk. Szolgáljuk ezt az izzó életet, váljanak írásaink békés építőeszközökké, légyvérré, zászlóvá a forradalom által új emberi tudatra és méltóságra emelt, új világot teremtő kortársaink kezetlen Kötelességünk úgy élni és munkálkodni, hogy a pártneveire fiatal írók életében is beigazolódjék Lenin ismert mondása: „Mi a jövő pártja vagyunk, a jövő ideáig az ifjúságé. Mi az újítók punja vagyunk, az újítókat pedig mindig az ifjúság követi a leglelkesebben. Mi az önfeláldozó harc pártja vagyunk a régi rothadtság ellen, önfeláldozó harcban pedig mindig az ifjúság megy elsőnek." Tegyük ezt a forró és lelkesítő intelmet eleven erővé, mely hasson át Immun,kel a Román Munkáspárt oldalán, hű katolláiként vívott harcunkban. Fiatal írók itt. országos tanácskozása 7. Ideológiai szilárdság, életismeret, művészi készség ^ p6RC az Irodalmi Könyvkiadónál A kívülállók nem is tudják, hogy az ■G^Utunkban szinte hagyományossá vált 5 perces beszélgetések milyen izgalmas „perceket“ okoznak a kiadó munkatársainak: a riporter éles szeme hátha olyan írói terveket, vagy éppenséggel kéziratokat fedez fel, melyekről ők nem tudnak. Most, az év elején az olvasók és talán az írók számára sem érdektelen, hogy mondjuk, öt percre bepillantsunk az Irodalmi Könyvkiadó „műhelyébe“, mégha az ilyen rövid idő nem is engedi meg a teljes áttekintést. Természetesen, ilyenkor az olvasó már az év első könyvújdonságait várja. Bizton állíthatjuk: nem fogja csalódás érni. Érdekesnek és változatosnak ígérkezik már az első hónapok könyvtermése is. Regények és verskötetek, magyar és román klasszikus művek, szovjet irodalmi alkotások között válogathat majd az érdeklődő. Az év első kiadványai közé tartozik Szemlér Ferenc regényének, az Arkangyalok bukásának második, javított kiadása. Az ezelőtt majdnem másfél évtizeddel is nagy visszhangot keltett regény, amely a tavaly közreadott Napforduló előzményeit mondja el, bizonyára most is könyvkiadásunk egyik komoly sikere lesz. Sok érdeklődő kap választ: a Gondos atyafiság történetének befejezésén már nem Szabó Gyula, hanem a nyomdászok dolgoznak. A harmadik kötetben a szerző tovább bonyolítja, de ki is bogozza hőseinek eléggé összekuszált életét. Az is megtörténhetik viszont, hogy az író a jövőben foglalkozik még Akácos Sanyi, Miska, Eszti és Szabó Julis életével. S hogy egy kis borsót törjünk az öt perces beszélgetésünk szerzőinek orra alá, jelvényszámra menő, friss és megörvendeztető hírrel szolgálunk: Nagy István benyújtotta a kiadónak új regényét, melyben ismét ifjusági problémát vet fel. Ez esetben azonban, a Réz Mihályék korlotójától eltérően, gyökeresen más körülmények között kelnek életre kis hősei: könyve a mai fiatalokról szól, a mai fiatalokhoz, de nem kevésbé a felnőttekhez is. Ezt követi majd időrendben Papp Ferenc öt évvel ezelőtt megjelent Remény című művének átdolgozott kiadása. Az olvasót előjeiül végéig lekötő cselekmény központjában a szocialista család és a szocialista etika aktuális kérdései állnak. Nem ismeretlen nevű, de mégis új regényírók jelentkeznek ez évben: szeke György és Dános Miklós regényírásban hasznosították riporteri tevékenységük során szerzett tapasztalataikat; mai életünk lüktető valóságát ábrázolják most készülő írásaikban. A rövid műfaj kedvelőire is gondol a kiadó. Orosz Irén munkásmozgalmi tematikájú elbeszélés-kötetének szerkesztési munkája befejeződött már. Veress Zoltán, Herédi Gusztáv átadták kézirataikat a kiadónak. Flornyák József a tőle megszokott aprólékossággal dolgozik kötetének összeállításán. Szerencsésen gazdagítja a mai témájú könyvkiadást Székely János érzékeny líraisággal telített, versben és prózában írt riportkönyve. Mikó Ervin új kötetében, a Nádország után nagy építőtelepeinket „ostromolja“, ízléses, szép grafikai előállítású verseskötetekhez szokott az olvasó az utóbbi időben, és bizonyára ebben az esztendőben is kellemes meglepetések érik e téren. 1961-ben Kiss Jenő verseskötete nyitja meg a sort. Szemlér Ferenc benyújtotta múlt évi verseinek válogatását. Tóth István új kötettel jelentkezik, és remélhetőleg Lélay Lajos sem fog soká váratni magára. E közelről sem teljes felsorolás is híven bizonyítja: íróink egész népünkkel együtt lelkesen készülnek pártunk 40. évfordulójának megünneplésére. Ezt nem csupán az új művek jelentős száma tükrözi, hanem azok témaköre is: döntő többségük a máról, a szocializmust építő emberről szól, és mindannyit a kommunizmus magas eszmeisége hatja át. Irla szóltunk azokról az írókról, akiknek A kéziratait már munkába vette akár a nyomda csalhatatlan szedőgépe, akár a szerkesztő kevésbé csalhatatlan ceruzája, említést kell tennünk talán azokról is, akikre az olvasó nagy várakozással tekint, de akiknek kézirata még nem került a szerkesztőség asztalára. Bízunk azonban abban, hogy saját fiókjaik több reménységgel kecsegtetnek. Gondolunk elsősorban Sütő Andrásra, kinek írásait kiadó és olvasó egyaránt várja, Huszár Sándorra, remélve, hogy hallgatása csak átmeneti tünet. Sajnos, ez évben nincs sok kilátás arra, hogy az irodalombírálat ne csupán folyóirataink hasábjain, hanem a kiadó köteteiben is jelentkezzék. Bár kritikusaink részéről jogos elvi bírálat érte az Irodalmi Könyvkiadó magyar szerkesztőségét, de nekik is tudniuk kell, hogy kézirat nélkül irodalombírálatot sem lehet megjelentetni. Mind nagyobb érdeklődés nyilvánul meg irodalmunk értékeinek feltárása és rendszerezése iránt. Ennek során ez év folyamán a kiadó megkezdi Asztalos István műveinek gyűjteményes kiadását, amely kétségtelenül irodalmi életünk egyik legjelentősebb eseménye lesz. Két érdekes kötetről számolhatunk még be. Kordokumentumnak beillő kötet állott össze Méliusz József régebbi és újabb keletű legjobb publicisztikai írásaiból. Ugyancsak ez évben kerül kiadásra a háborúban meghalt írónő, Hegyi Ilona írásainak egy része. igen változatos a klasszikus és mai román irodalom kiadói terve. Kezdjük azzal, hogy még ez év elején megjelenik A román irodalom kis tükrének első kötete, amely a román irodalom keresztmetszetét adja a kezdettől 1848-ig. Gyakorlati jelentőségén túl — tanulók és diákok számára nélkülözhetetlen olvasmány lesz — ez a kiadvány hozzásegíti olvasóközönségünket, hogy fejlődésében is megismerje a román irodalmat. A román költészet két eredeti egyéniségével lesz alkalmunk megismerkedni: Macedonski első magyar kiadása Szemlér Ferenc fordításában, Topîrceanu versei pedig Bajor Andor tolmácsolásában jelennek meg. Régi tartozásnak tesz eleget a kiadó, amikor megjelenteti N. D. Coceának, a két világháború közötti haladó román publicisztika élesszemű és harcos képviselőjének pamfletjeit. A Román írók sorozatában jelenik meg L. Rebreanu Akasztottak erdejének második kiadása és Cézár Petrescu Calea Victoriei című regénye. Később G. Calinescu híres regényének, az Enigma Otiliei-nek fordítása is. Nagy érdeklődésre tarthatnak számot jeles kortárs román íróink művei: Zaharia Stancu, Eugen Babiul kötetei kerülnek a magyar olvasóközönség kezébe, és módunkban lesz megismerni a tehetséges Új román írónemzedék egyes fiatal tagjainak legújabb írásait is. Kritika és olvasó egyaránt elismeréssel fogadta a múlt évben indított kétnyelvű kiadványokat. Ennek folytatásaként jelennek meg Eminescu válogatott versei Franyó Zoltán fordításában, valamint Petőfi válogatott költeményei jeles román műfordítók tolmácsolásában. A Petőfi-kötet egyben bemutatja az utóbbi évszázad román fordításainak jelentős részét. Magyar klasszikus művek is szerepelnek a kiadó 1961-es tervében. Erről csupán annyit, hogy Petőfi, Ady, József Attila 1960-ban megjelent köteteit Vörösmarty lírai költeményei követik, és Radnóti Miklósnak még az év elején megjelenő összes versei is ebben a sorozatban kapnak helyet. A szovjet irodalom terén az Irodalmi Könyvkiadó kiegészíti azt a jelentős címlistát, melyet a könyvbehozatal biztosít hazai magyar olvasóink számára. Bill Belocerkovszkij, Alekszaiuiz Bek, Erenburg és más jeles szovjet írók művei kerülnek kiadásra. Az új szovjet novellisztikából kötetnyi válogatást állít össze a kiadó. Nagyobb helyet igényelne a most már havonta rendszeresen megjelenő Kincses Könyvtár sorozat, annak értékes és érdekes kötetei. Az Utunk szerkesztősége talán külön 5 percet engedélyez majd erre. Lesz tehát mit olvasni, böngészni! És ehhez még azt is hozzá kell tennünk, hogy egy és más óhatatlanul kimarad minden hasonló felsorolásnál; másrészt p pedig a kiadó bízik abban, hogy még kellemes meglepetések érik és olyan művek is nyomdafestéket látnak, melyek létezéséről még eddig nem tud. KOVÁCS S. ERZSÉBET UTUNK.