Utunk, 1976 (31. évfolyam, 1-53. szám)
1976-01-30 / 5. szám
MARGÓ Ha okítani próbál a romantika történelmi regénye — unalmas. Ha meg szórakoztatni, akkor rendszerint hamisít. Hogy mitől olyan becses olvasmány mégis az IVANHOE, például, százötven éve? Attól, ami a voltaképp VVALTER SCOTT- tal induló — diadalútra induló! — romantikus történelmi regénynek mindig hálás olvasókat biztosít a legkülönbözőbb igényű műveltségű könyvbarátok táborában; az örök emberi tudásvágyat még azokban is kielégíti, akik minimális erőbefektetést hajlandók csak a bennük lakozó homo sapiens minor igényeire fordítani; s bevallható kikapcsolódást azoknak, akik tudják, Sir Walter Scott ugyan klasszikusa a maga teremtette műfajnak (ezért bevallható a viszony!), de hát maga a műfaj olyan kétesen nemes származású, mint egy angol pair és egy könnyűvérű múzsa fia. Nos, a Plantagenet-dinasztia nem túl épületes családi és politikai viselt dolgairól elég sokat megtudhatunk, ha ezt a kelendő és most a Kriterion jóvoltából potom 19,50 pénzekért (fűzve) kapható kalandregényt kellő humorral, kritikával, de főként egyéb, valóban történeti források hozzáolvasásával forgatjuk. A híres keresztes vitéz és igen rossz király Oroszlánszívű Richárdról például az írónak lényegesen jobb véleménye van, mint a történészeknek. Rövid, de rázós uralkodása (1189—1199) előzményeire céloz a könyv egyik-másik hősének káromkodás ízű fohászkodása: „Becket csontjaira mondom!“ — ami eskünek gyakran hamis, de történelmi adatnak a mi számunkra eléggé irodalmi. Igen, Anouilh hőséről van szó, Richárd apja, Henrik király pórul járt — pontosabban vértanúhalált halt — barátjáról, a dacos canterburyi érsekről; vele kapcsolatban a francia, huszadik századi drámaíró körülbelül annyit változtatott dramaturgiai meggondolásból a történeti tényeken, mint amennyit a tizenkilencedik század elején Walter Scott alakított epikai kényszerűségből a maga hősei sorsán és jellemén. Richárd ugyan nála is kissé szertelen természetű, inkább vitézi, mint uralkodói erényekkel ékes, hamisítatlan középkori lovag, de messze különb, mint az a keresztes vitéz, akiről korabeli bizánci krónikák feljegyezték, hogy a közel-keleti kérdésben érdekelt lakosság még sokáig vele ijesztgette szófogadatlan gyermekeit: „Vigyázz, mert jön az Oroszlánszívű, és megöl...!“ Egyesek szerint az állatok királyához sem csak testi ereje és bátorsága tette hasonlatossá, hanem még abban a nem túl kényeskedő korban is párját ritkító kegyetlensége. Az Ivanhoe olvastán újra szenzációként hat az is, hogy milyen keserves és véres folyamat egy nemzet — ez esetben az angol — megszületése. Ebből a regény csupán a cselekményt mintegy másfél évszázaddal megelőző normann hódításra utal, s voltaképp arról szól, hogy még mindig nem szeretik egymást a bennszülött szászok és a Hódító Vilmossal érkezett normannok leszármazottai. Scott jelzi, hogy idővel meg fogják szokni egymást — mi már tudjuk. Úgy, ahogy az őslakó kelták is megszokták idővel előbb Caesar légióit, aztán a később befutó szászokat... Igen, a szászokat, akiket aztán szintén utolér a nemezis, mint tudjuk, normannok képében. Bizony, így és ebből lett nagy Anglia. És ilyen a romantika történelmi regénye. Olvasása közben mindenfelé elkalandozhatunk gondolatban, előre-hátra az időben, s a szélrózsa minden irányába a térben. Ki tudja, talán ezért olyan népszerű ez a műfaj, ott és akkor is, amikor és ahol nincsen már se templomos lovag, se trónbitorló, se boszorkányégetés. Bizonyára kiváló realista író lehetett volna Walter Scottból. Epizódfigurái, a nem előkelő emberek rajza felejthetetlen. Jó humorú, méltányos, előítéletektől szabad gondolkodású lehetett nem hivatalosan ez a konzervatív skót nemesember, aki írásra adta a fejét, mert szerette e régiségeket. SZILÁGYI JÚLIA LEVÉLVÁLTÁS B. L. — Gyulafehérvár: „Álom, álom, rózsás álom, / Ne hagyjál itt, jöjj, kiáltom, / Mert ha itt hagysz, szürke minden... / A Nagy Álom, ez a kincsem. // Nem tudok aludni nappal, / mégis álmodok — csak nappal. / Furcsa az így: álmodozni, / Álomképbe burkolózni. // Szeretem a Nagy Álmokat / S imádom az álmodókat. / Álmodj te is, de csak egyet, / A sok álom célt nem érhet. // Nem tündérmese az álmom, / Álom-utamon kell járnom. / Ez úton érem el a vélt / Boldogságot és a nagy Célt. // Életem legszebb szakában / Élek álmom mámorában. / Álmodok, de nem henyélek, / Álmaim ezek a versek.“ — Úgy véljük, javára válik, ha megszívleli saját tanácsát: „Álmodj te is, de csak egyet.“ L. L. — Szatmári „minket mi bennünk él / csak az köthet össze / az idő is elidegeníthet / ha úgy vesszük: van-e hozzánk köze? // két véglet közül egyiket válaszd: / velem mosoly van fiatal vagyok / három éved akaszd / szegre ha akarod / s válassz szennyes jövőt nekem is ha elhagysz csak ez marad / tizenkilenc tiszta / évem rója a szennyvágányokat?“ — Hároméves hölgynek fogas kérdés. Sz. G. — Kolozsvár-Napoca: „— Halló, itt Pista! Magdával szeretnék beszélni. Te vagy? Szervusz! Meg sem ismertem a hangod... — Elég nem szép tőled, pedig a tegnapi bulin azt mondtad, hogy muzsikális hangom van.“ — A szemrehányás jogosulatlan. Mint tudjuk, a telefon torzít, ezért telefonban nem muzsikális a hang. N. M. — Nagyszalonta: Újabb távbeszélőprobléma. Jutkának, novellája címszereplőjének erényére törnek, szorongattatásában felcsörgeti a szomszédban lakó szerelmesét, az érkezik is idejében, de mivel a lányt lenge öltözékben találja, a támadó pedig „vadállati arccal szemlélte a lányt“, félreérti a helyzetet, bocsánatot kér a zavarásért és emelt fővel távozik. Eljárása a lovagias önuralom iskolapéldája. De rejtély, hogy az ártatlanságukat védelmező hajadonok miért tudnak telefonálni, és miért nem tudnak beszélni. S. J. — Szatmár: „Az öreg egykedvűen mormogott maga elé, miközben ólmos tekintetet vetett a sötét éjszakára. Valahonnan messziről motor berregett föl, aztán az is elnémult. Előkotorta feneketlen zsebéből kopott számtáblás zsebóráját. Valamivel tizenegy után járt az idő. Számba vette a rábízott épületanyag-raktár környékét. Minden rendben, állapította meg, S behúzódott az éjszakai őr számára fenntartott meleg zugba. Megelégedetten vakargatta üstökét, miután apró száraz fát vetett a kis pléhkályhába pattogó parázsra. Leült a rozoga asztal mellé. Nem sokkal vagy nyalkább, mint én — motyogta, s a lapjára ráhelyezett karjaira hajtotta a fejét. Hirtelen megrezzent s kinyitotta szemét. Kint már eloszlott a sötétség, s most szürke homály ülte meg az ébredő világot. Előszedte óráját, mely hajnali hatot mutatott. Asztalán az alkalmi ellenőrzésre szolgáló füzet nyitva volt. Odahajolt. A füzetben ez állt apró betűkkel írva: »Éjszaka három óra húsz perckor az őrt az őrhelyén alva találtam.« A dátumot aláírás követte. Az öreg kissé meglepődött. Még csak nem is rázott meg — zárta be a füzetet. Gondolkozott, aztán benyúlt a zsebébe. — No csak, Sándor bátyám, hogy telt az éjszaka? — kérdezte a sietve érkező raktáros. — Semmi különös — dörmögte. — Ellenőrzés volt — bökött szemével az asztalon heverő füzet felé. A raktáros odalépett és kinyitotta. Ki tudja, hányadszor olvasott már hasonlót: »Éjszaka három óra húsz perckor az őrt őrhelyén alva találtam.« A dátumot aláírás követte, és minden a legnagyobb rendben volt. Az eset többé nem ismétlődött meg. Utolsó őrtállása volt. Aznap délelőtt könnyező szempárok kíséretében vonult az őtet megillető s kiérdemelt nyugdíjba, ahol végre kialudhatta magát.* — Föltehető azonban hogy a vállalat vezetősége emberbaráti meggondolásokból ezután is berendeli némi kisegítő alvásra. K. Gy. — Marossárpatak: „Fekete emberek sírnak / az éjjel / fekete felhők jönnek / a széllel / fekete felhők fekete / szárnyon / fekete dallal fekete / világon / fekete dal és fekete / ének / fekete nemzet gyászodban / élek / fekete szívvel fekete / testtel / fekete sziklán fekete / kereszttel / fekete versem nem értik / mások / fekete emberek / messiások / fekete emberek fekete / kincsem / fekete versem adom / ez minden“. — Nem, ez nem minden, még ha Afrikáról szól is a vers. Számításba kell még vennünk Babits Mihály ismert versét, a Fekete országot. („Fekete országot álmodtam én, / ahol minden fekete volt, / minden fekete, de nem csak kívül: / csontig, velőig fekete, / fekete, / fekete, fekete, fekete. / Fekete ég és fekete tenger, / fekete fák és fekete ház, / fekete állat, fekete ember, / fekete öröm, fekete gyász, / fekete érc és fekete kő és / fekete föld és fekete fák, / fekete férfi, fekete nő és / fekete, fekete, fekete világ.“ Stb K. JAKAB ANTAL ORSZÁG 0 Január 15. és 18. között rendezték meg Botoşani-ban az Eminescuról elnevezett színházi napokat. A fesztiválon fellépett a bukaresti Ion Creangă, a botoşani-i Mihai Eminescu, a bârladi V. I. Popa Színház és a botoşani-i bábszínház együttese. Ez alkalommal került sor Eminescu Decebal című drámájának ősbemutatójára Ion Olteanu rendezésében, valamint az Eminescu színháza című kollokviumra is. • A Era Socialistă legújabb száma közli Simion Buia tanulmányát a romániai magyar könyvkiadásról, amelyben elsősorban a Kriterion Könyvkiadó gazdag tevékenységét elemzi. • A temesvári Facla Könyvkiadó Hangrobbanás címmel 13 fiatal költő verseit gyűjtötte kötetbe. Az előszót Mandics György írta. A kötetben szereplő költők: Eszteró István, Fábián Imre, Gera F. Attila, Gittai István, Gulyás Ferenc, Hark Péter, Kiss András, Mérai Csilla, Molnár János, Molnár Pál, Sróth Ödön, Szász Géza és Zudor János. • Az Ifjúmunkás irodalmi mellékletében közli Markó Béla és Sütő István verseit, Zimán József Szilveszteri emlék című önéletrajzi írását, valamint a KISZ-díjas Werner Söllner néhány versét Majtényi Erik fordításában. 0 A Temesvári Állami Magyar Színház január 25-én tartotta legújabb bemutatóját; Móricz Zsigmond Ludas Matyijának két főszerepét Laczó Gusztáv (Lúdas Matyi) és Kőfalvy István (Döbrögi) alakítja. 0 Az Echinox 11—12. száma Kónya Sándor, Bogdán László és Szőcs Géza verseit közli, valamint egy csokrot Augustin Popnak Egyed Péter által tolmácsolt verseiből. A resicai Történeti Múzeum kiállító termében Székely István 34 fémdomborítását állították ki. — G. Olosz Ella Kovásznán is bemutatta 1971 és 1975 között készített textíliáit. • A Csíkszeredai Kis Galériában megnyílt Gaál András festőművész akvarellkiállítása. • A Convorbiri literare Juhász Gyula és Szabó Lőrinc néhány versét közli Lendvay Éva fordításában. • Az Új Élet marosvásárhelyi szerkesztőségében Kusztos Endre festőművész 27 alkotását tekinthetik meg a látogatók. 0 A Scânteiában Marina Preutu, a Románia literară hasábjain Virgil Mocanu méltatja Tamás Annának a fővárosi Művészeti Múzeumban megnyílt egyéni textilkiállítását. 0 A kolozsvár-napocai Román Opera első előadása 1976-ban A kecske és a három gidó című Zirra-opera bemutatója volt a gyermekeknek. Januárra még két előadást tervezett az opera gyermeknézőinek: a Jancsi és Juliskát és Vivaldi Évszakjainak bemutatóját. Bukarestben az I. L. Caragiale Szín- és Filmművészeti Intézet égisze alatt január 16—17-én tudományos kollokviumot tartottak A haza történetének ábrázolása színművészetünkben és filmgyártásunkban címmel. A Nouvelle Revue Française különszámot jelentetett meg Journaux intimes et carnets (Intim naplók és jegyzetek) címmel. Első helyen közli a jeles múlt századi magyar író, Justh Zsigmond naplójának egy részletét 1888- ból, amelyben Justh párizsi élményeiről és néhány korabeli híres francia íróval való találkozásáról számol be. A magyar származású francia költő, Lorarnd Gáspár jeruzsálemi naplója is olvasható e különszámban. Az Orosz Tél fesztiválon Moszkvában bemutatták az augusztusban elhunyt világhírű szovjet zeneszerző, Dmitrij Sosztakovics utolsó művét, a brácsára és zongorára írt Opus 147-et. A három tételes szonáta utolsó tételét Beethoven emlékének ajánlotta Sosztakovics. 0 Sütő András Kis ember születik című tévéjátékát mutatta be a magyar televízió Dömölky András rendezésében, Horváth Sándorral és Szemes Marival a főszerepben. 0 A Heinrich Heine-díjat — melyet az NDK Minisztertanácsa 1956-ban Heine születésének 100. évfordulója alkalmából alapított — 1975- re Éva Strittmatter és Jean Villain kapta költői, illetve riporteri-publicisztikai munkásságáért. Meghosszabbították Belgrádban a Modern Művészek Múzeumában a nagybányai festőiskola művészeinek alkotásaiból rendezett kiállítást. A tavaly novemberben megnyílt kiállítás január közepe helyett február közepéig tart nyitva. Oslo legnagyobb filmszínháza előtt állították fel Charlie Chaplin bronzszobrát a város első mozija fennállásának 50. évfordulója alkalmából. A szobor Nils Aas norvég szobrász alkotása, s a némafilmek korabeli Chaplint ábrázolja. 0 Az Üzenet decemberi számában Nagy Mihály mutatja be Szabó Gyula Gólya szállt a csűrre című kötetét a jugoszláviai magyar olvasóknak. 0 Alekszandr Holminov szovjet zeneszerző operát írt Csapajevről, a polgárháború legendás hőséről. Az opera zenéjébe a szerző a polgárháború ismert tömegdalait is belekomponálta. Budapesten 66 éves korában elhunyt Hámos György Kossuth- és József Attila-díjas író, kritikus, a Filmvilág főszerkesztője. A Frankfurtban megjelent Thomas Mann Peter de Mendelssohn által gondozott monumentális életrajzának első kötete. A kötet — az író jegyzetfüzetei és Otto Grantoffnak írt levelei alapján — ezerkétszáz oldalon foglalkozik Thomas Mann életének 1897—1918-as szakaszával . A pozsonyi Televízió című folyóirat Hornyák József 5 novelláját közli Karol Wlachovsk£ fordításában. A novellák előtt a fordító rövid méltatást közöl a szerzőről. Az Odeon prágai világirodalmi kiadónál 1975 őszén jelent meg Karinthy Frigyes válogatott elbeszéléseinek gyűjteménye és Krúdy Gyula A vörös postakocsi című regénye. VILÁG Ki hitte volna ... ■I hogy Balázs László szerint „Az egyik apró.. . szomszéd dohogva meg is jegyzi: mégiscsak furcsa, hogy az ember nem juthat be saját lakásába... Az alkalmi hordárok azonban nem veszik neki zokon.“ — Szép volt nekik .. . ■ hogy Zilahi Éva szerint „Azt is mondhatnánk, hogy minden egyén fejlődési szakaszának megvan a maga szolgálatkészségi értelme.“ A mondatnak azonban nincs . .. Ki hitte volna... Ősz és tavasz között Babits Mihály versének egyik szakaszát rejtik a vízszintes 1., függőleges 23., 72., vízszintes 30., függőleges 1. és 21. számú sorok. VÍZSZINTES: 1. A versidézet első sora (zárt betűk: I, K, A, R). 17. Ellentétektől mentes. 18. Hirtelen eszméletvesztés. 19. Arculcsapás. 20. Nagy Konstantin szülővárosa. 22. Lengyel költő, humanista, reformátor (1505—69). 24. Angol női név. 26. Piacenza folyója. 27. Juhok istállója. 29. Petrov szerzőtársa. 30. A versidézet negyedik sora (zárt betűk: G, J, T, Ó, Ü). 32. Légzési és testtartási gyakorlatok rendszere (szanszkrit eredetű szóval). 34. Egyfajta állatokból álló csapat. 35. Akadályozd. 37. Mutató névmás. 38. Knock out. 39. Olasz névelő. 41. A Duna német neve. 42. Személynévmások. 43. Egyetlen ember (két szó). 45. Sportöltözék. 48. Ezerötszáznegyvenöt, római számmal. 49. Urán, vanádium és nitrogén vegyjele. 50. Víziállat. 51. Hideg mártás. 54. Y0. 58. Brit légiforgalmi társaság 59. Kiárad a folyó. 62. Tajtékosan verődő. 63. Rugalmas alkatrésszel lát el. 64. Ezüst vegyjele. 66. Kettős mássalhangzó. 67. Sorrendbe helyez. 68. Táplálék. 70. Bárkás ember. 72. Szövetet darabol. 74. A 77. sor végtelenül. 75. Sült tésztához tálalt édes mártás. 76. Nyilván a közepén! 77. Női fűző. 79. Alkatrész! 80. Fonetikus betű. 81. Török katonai rang. 82. Itt tartózkodás. 85. Lent. 86. Illetőleg. 89. Nagy levelű gyomnövény. 91. Varróeszköz. 93. Dombormű. 94. Pénzegységünk. 95. Panaszkodás. 97. Az Amerikai Egyesült Államok betűjele. 99. Tojáslepény. 100. Román író, államférfi (Dimitrie, 1673—1723). FÜGGŐLEGES: 1. A versidézet ötödik sora (zárt betűk: N, N, M, R, V). 2. Női becenév. 3. RY. 4. Régi római pénz. 5. Nulla. 6. Mennybolt. 7. Vő, tájnyelven. 8. Manuscriptum rövidítése. 9. Nyakláncon viselt, drágakővel kirakott arany ékszer. 10. Felhajt. 11. Magyar hegedűművész, zeneszerző (Jenő, 1858—1937). 12. Orosz férfinév. 13. Magyar színész, komikus, utóneve kezdőbetűjével (1884—1952). 14. Ozmium vegyjele. 15. Rövidítés zeneművek elején. 16. Gyors táncot szenvedéllyel jár. 21. A versidézet utolsó sora (zárt betűk: R, Z). 23. A versidézet második sora (zárt betűk: Z, O). 24. Női név. 25. Katalin bizalmas-kedves megszólítása. 28. Mely személy. 29. Illem szerinti. 31. A Sebes- Körös mellékfolyója. 33. Olajzöld. 36. A mosdótál, latinul, fonetikusan. 38. Lóbetegség. 40 Továbbítandó szöveg titkossá tételére való, betűt jelölő más írásjegy. 44. Jóakaratú, de ügyefogyott ember. 45. Kalaposlány. 46. Hangosan sír. 47. Színesfém. 51. Román tornászbajnok volt (Albin). 52. Skóciai állóvíz a Kaledóniai-csatornánál. 53. Izidor egyfajta betűi. 55. Fiatal nőstényszarvas. 56. Fákon élő emlős. 57. Szalad. 60. Módosít. 61. Thaiföldi, kambodzsai és belga gépkocsik nemzetközi betűjele. 65. Takar. 69. Jövendőmondó. 71. Női név. 72. A versidézet harmadik sora (zárt betűk: N, N, O, A, M). 73. Igazoló adat, könyvelési okmány. 75. Pan társa a filmen. 78. Egykor. 79. A héber ábécé első betűje. 83. A hővel kapcsolatos előtag, idegen szavakban. 84. Mágnesség. 85. Balti nép, névelóvel. 86. Sajtóügynökség az USA- ban (betűjel). 87. Mai magyar költő (Zoltán). 88. Morzejelek. 90. Gépkocsi. 92. Nagy edény. 94. ... -ce, kínai filozófus volt. 96. Dal, dallam, franciául. 98. Színpadias sóhaj. 99. Román ember. 100. A svájci autók betűjele. 101. EEE. 102. Molibdén vegyjele. (Készítette Rámay Tibor) A 3. számban közölt, Havazás című rejtvény megfejtése: Utcákra és terekre / szálldos a könnyű, halk hó, / szitál és leng kavargó / pelyhe. // __ A végtelent söpörve / táncol, újra meg újra, / végül fáradtan hull a földre. FŐSZERKESZTŐ: LÉTAY LAJOS a szerkesztőség címe: 3400 Cluj-Napoca, str. Petra Groza nr 2 SZERKESZTŐ BIZOTTSÁG: KÓS KÁROLY, LÁNG GUSZTÁV, MIKÓ ERVIN (szer- Telefon 1—24—20 vesztőségi főtitkár), NAGY ISTVÁN, DUMITRU RADU POPESCU, SZILÁGYI Az TÜNK előfizetési díja egy évre 52 lej. ISTVÁN (főszerkesztő-helyettes): Kéziratot nem érzünk meg és nem küldünk vissza.