Utunk, 1978 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1978-11-17 / 46. szám
MARGÓ Ha „hiszünk a Lét, létezés értelmében, a Lét , örömében, a halál szépségében, a harmónia (diszharmóniák tömegéből összeszövődő) valóságában, költészetünk csak hívő lehet, tehát önmagán túl a cselekvésre vállalkozó“ — írja Juhász Ferenc A költészet cselekvő akarata című írásában, amelyet akár költői hitvallásnak is tekinthetünk. Lehetséges-e a hivő költészet? Megférhet-e a dionüszoszi mámor a hit (és nemcsak a keresztény hit) szigorú aszkézisével? Hiszen a hit, a valamire való törekvés etikai formája, úgy tűnik, nehezen egyezkedik a szellem csapongásaival. A hit ugyanis akar valamit, a mámor viszont csak kíván. Jött azonban Juhász, hogy költészetével egy olyan hitet teremtsen meg, amely akárcsak a Pascalé, dialektikus. Olyan hit megteremtéséről beszélhetünk, amely paradox módon a kételyt is magába foglalja. A hitnek, hogy igazán cselekvőképes legyen, előbb kételkednie kell, és ez a kételkedés végigkíséri (párhuzamosan) egész tevékenységét, mintegy ellenőrizve azt. Ez lenne hát az abszolút hit. Megszabadulhatunk-e ily módon bizonyos cselekvéseink illuzórikumától? (Megjegyzendő, hogy ez az illuzórikum a legtöbbször föl sem merül a cselekvés során, és később is elég ritkán tudatosul.) A választ nem tudhatjuk teljes bizonyossággal. Lehetséges, hogy az egész azon múlik, mennyire életképes ez a kételkedés. Juhász kételkedhet bármiben, egy pont mindig azonos marad világmindenségében. Ez költészete, kételkedése vonatkozhat az élet etikai vagy metafizikai lényeire (halál), az esztétikaiak (a vers) azonban sérthetetlenek, sőt megtámadhatatlanok. (Lásd fentebb említett írását és végső soron: egész költészetét.) A vers számára az abszolút cselekvés, avagy a „Cselekvés Megmaradása“. „A költészet külön természet, az anyagi állapotaiban megvalósult és folytonosan megvalósuló Természettől független önálló természet, így: független akarat“ — mondja egyik interjújában. Teremt-e a költő, vagy csak létrehoz? Juhász szerint teremtésről kellene beszélnünk, ez azonban csak a kellékeket látja el a létezés attribútumaival, új létet nem teremt. („Bennem a lét természete virágzik“ — mondja ugyanott.) Ez a felemás szerepkör végső soron eltűnni látszik verseiben és prózai írásaiban. Olyan költő ugyanis Juhász, ki szavai zuhatagával elkábít és akaratlan is eltéríti figyelmünket. Minden „szürrealista“ alkotásnak lényege ez, vagyis annak a mítosznak az üzemeltetése, mely szerint a művész önálló világot teremt. Fölösleges azt magyarázni, miért helytelen ez az álláspont. Juhász Ferenc is tudatában van ennek, egy helyütt ugyanis így ír: „A költészet nincs valóság nélkül. De van nem lévő valóság is (jobban és pontosabban megfogalmazni most nem tudom), ami kizárólag a művészi cselekvés által (cselekvésben) teremtődik meg, de attól már van és lesz mindig. Gondoljanak csak Hyeronimus Bosch műveire, vagy Dante eposzára!“ A lét vizsgálata tehát mesterségesen létrehozott föltételek mellett (műalkotás) történik. Képesek vagyunk ezek után a versből megérteni a lét lényegét? Ez már hitbeli kérdés, a ráció képtelen válaszolni. Dilemmáinkat a költő sem tudja megszüntetni (és itt nem kizárólag Juhászról van szó). Ha lángelme, esetleg sikerül a hit apparátusával kételyeinket megoldania, ellenkező esetben ezek eluralkodnak rajtunk, és az esztétikum kompetenciáját a lét (s szűkebb értelemben a létezés) problémáit illetően igencsak megkérdőjelezik. Juhász Ferenc, a kritikusok és olvasói nagy részének véleménye szerint, az előbbi kategóriába tartozik. (JUHÁSZ FERENC — LEGSZEBB VERSEI; válogatta és az előszót írta Kántor Lajos. Albatrosz Könyvkiadó, 1978.) KESZTHELYI ANDRÁS LEVÉLVÁLTÁS S. 1. — Nagyvárad: „Falusi gyermek voltam, így aztán nagyon régi ismerősök vagyunk a tücsökkel. Éveken át csak a hangját ismertem, de miután nagyobbacska lettem, hát személyes ismeretséget is kötöttünk. Emlékszem, egy csendes nyári este már ágyacskámban feküdtem és hallgattam a tücsökcsirpelést, amit csak néha zavart meg egy távolból hallatszó kutyaugatás. Ekkor ötlött fel bennem először: milyen is lehet a tücsök? És abba aludtam el, hogy másnap megkeresek egy tücsköt. Reggel még a harmat fel sem száradt, már kint voltam Nagymamám kis virágoskertjében, hogy megkeressem a tücsköt. Sokáig keresgéltem a füvek és virágok között, de néhány hangyabolyon kívül nem találtam semmit. Már abba akartam hagyni a keresést, amikor egy éjjeli vála tövében megpillantottam egy kicsike feketés bogarat. Óvatosan vettem a kezembe, vigyázva, nehogy elrepüljön. Alig tudtam Nagymamámig szaladni, aki a kert túlsó szélében gyomlálgatott, mert a kis bogár annyira csiklandozta a tenyeremet. De el nem engedtem volna a világért sem, csak amikor odaértem, nyitottam ki kissé az ujjaimat, hogy megkérdezzem: Milyen bogár ez? — Nem bogár ez, gyermekem, csak egy tücsök — mondta nevetve a Nagyanyám. — Ez tücsök? — kérdeztem kitörő örömmel —, hát én éppen azt keresem ...“ — Megjegyzi, hogy elbeszélése „nem írói fantázia, nincs is kiszínezve, ez pontosan így történt, és hogy még sok hasonló gyerekkori emléke van. Várjuk tehát a tücsök után a bogarat is. Darmahegyi Bálint (lánykori nevén Bájligethy Andor) — Marosvásárhely: Elnézést, ha netán félremagyaráztuk,magyarítottuk múltkori fejtegetéseit. A néplélektani alapelvet, amelyet ön oly nagy hévvel hirdet, magunk sem vitatjuk: az egyetemesen emberi, ha tetszik, nembeli vonások mellett a népeknek, civilizációknak, kultúráknak stb. megkülönböztető jegyeik is vannak. Ezért nem azonos például az emberfaló meg a trójai faló. I. J. — Micletti (Vaslui m.): „Egy reggel kezdődött, nagyon egyedül éreztem magam, mint tojásból a csirke, úgy pottyant ki tollam alól az első vers.“ — Nem értjük, miért kellene a kiscsibének leesnie, hisz ez — a tojástól eltérően — amúgy is sárga. A hasonlat annyiban találó, hogy az ön újszülött versei repülni ugyan nem tudnak még, de nem is törnek öszsze. Küldjön még, de ne hamarkodja el a költést. Ö. M. — Zilah: „A nyári vakációban egy ideig nagy szüleimnél voltam falun, ahol egy közmondást hallottam. Az értelméről kérdezősködve, megkaptam a választ, amit kevés fantáziával keverve, verssé próbáltam formálni. íme:" Íme: „Egy szép őszi estén az egyik faluba’ / A falu papjánál lévén nagy vacsora. / Ünnepli névnapját az egyháznak feje, / Vidám a hangulat, nagy a bor ereje. / A falu urai mind ott jelen vannak, / Nyelik is szaporán piáját a papnak. / Bőven van ott étel, bőven van ott a bor, / Minek hatására berúgott a kántor. / Koccint a főjegyző, biztatja énekre. / S a részeg énekes nem vár több kérésre. / Kezdi ordítani egy nóta szövegét, / Ezzel felhúzza a papnak az idegét. / Kegyelmes uraink idegesek lettek, I S az ittas kántornak néhányat lekentek. I Ámde ő nem hagyja annyiba a dolgot, I Felkap az asztalról egy vastag dorongot, / Amivel jól fejbe suhintja a papot. / (Szegény tisztelendő óriásit kapott.) I Harangozó urunk, aki szintén részeg, / Felugrott ültéből s a kántor elé lépett. I Lekever egy pofot az énekmesternek, I Verekedni aztán mások sem restellnek. I Aztán a szakácsnő orvos után szaladt, / Kinek az urakkal elég baja akadt. I Botránkozására a falu népének I Másnap reggel nem volt sem ima, sem ének. I Megtudták, hogy hogy volt a pap vacsorája, I Azóta terjed e szólás szájról szájra: I »Úgy végződött, mint a papnak vacsorája.«“ — Valószínűleg erre vezethető vissza az a másik, ismertebb szólás-mondás is: Kinek a pap, kinek a papné. Ebben is sok az igazság, mi azonban az ön forrásértékű felező tizenketteseit, kedves Ö. M., osztatlan szeretettel ajánljuk mind az Utunkolvasók, mind Faragó József figyelmébe. Sz. I. — Monospetri: „Kő kövön ne maradjon! / Mindegyik alá bekukkintok, I hogy köt köre rakva I az Olimposznál magasabbra I emelkedjek bámulni és ránézni I a veszendőre, hamu alatt / mint parázslik tüzet oltó nagy ködökben. I ködöt faló napsütésben I szólam a veszendőhöz: / El ne vesszen, I lépjen bátran, / ott a hátam. / Neki lépcső, nekem élet, I embert mozgat, I bár kővé lett.“ — A kőház előnye, hogy fát lehet vágni rajta, de nem nő rá púp, és nem lehet belőle szíjat hasítani. Hátránya viszont, hogy tulajdonosának nem lehet, a hátán is szeme, mint a falnak, amelynek füle van. Elkelne pedig a hátszem, kivált amikor az elülsők ilyen nehéz helyzetbe kerülnek: „Vonalak híján / apró pontok / tülekednek rendetlenül. II Viszonyítási alap híján / a számok mind / egyenértékűek, kicsik. II Szemem kétirányú mutatói / sugárban terelik / komoly mélységek felé majd őket, s csupán a puszta látni akarás vágya miatt.“ — A dolog nyitja alighanem az, hogy az óramutató járásával egyező irányban kell forgatnia a szemét. Mind a kettőt. Mert különben könnyen bekövetkezhet, amitől harmadik versében fél: „Markodban I vérerek lüktető vesszeje I nyákos váladékán testednek / újra tagadni készül. I A ki nem élés gyötrelmeiben I burkolózott két idegenség / kezed ütemes szorításaira / távolodnak egyre messzebb.“ — Jobb is azokat egy ütemre és kölcsönösen szorongatni. K. JAKAB ANTAL. Novemberi vízió Kacsó Sándor versének első szakaszát rejti a vízszintes I., függőleges 20., 15. és 64. számú sor. VÍZSZINTES: I. A versidézet első sora (zárt betűk: M, E). 16. Fiatal tornászbajnoknőnk (Emília). 17. Robbanómotor porlasztója. 18. ... Curcanul: Vasile Alecsandri költeménye. 19. Gyermekkorban kihulló fogak valamelyike. 21. Körülhatárolt. 22. Ellenértéke. 23. Mészáros___, magyar színésznő. 25. Lakoma. 27. Angol férfinév. 28. Rénium és nitrogén vegyjele. 29. Testületben választott személy, aki valamelyik rendes tag kiválása esetén ennek helyébe lép. 31. A szó művésze. 33. Fél pint! 34. Léna hasonnemű betűi. 35. Drágakövek mérésére való súlyegység. 38. A 86. rendszámú radioaktív elem. 40. Főleg bélésanyagnak használt fényes pamutszövet. 41. Hangtalanul evez! 43. Ijesztő alak. 44. Kis sebességű. 47. Zsiradék. 48. ÉAK. 51. Román női név. 52. Ukrajnai város a Szovjetunióban. 54. A földpár elmállásából keletkezik. 55. ... átka: Frank Borzage 1918- ban készült filmje. 57. Régi mezopotámiai város. 58. Az egyik Curie személyneve. 60. Szívre ható szavakkal kérlel. 62. Közterhet fizető. 63. Sport Club. 64. OT. 65. Színesfém. 66. Szabadtéri fürdőhely. 68. Biztatószó. 69. Költői vagy zenei alkotás. 71. Katonai rang rövidítése. 72. Molibdén és foszfor vegyjele. 74. Portéka. 75. ... Năstac, román ökölvívó. 77. Az ember tulajdonságaival összefüggő. 79. Község, Fejér megyében, határában geodéziai szintezési alappont van. 81. Palazzo ... : Francesco Borromini olasz építész alkotása Rómában. 83. Ide-oda. FÜGGŐLEGES: 1. A versidézet harmadik sora (zárt betűk: E, Á, E). 2. Figyelmesen, körültekintően. 3. Francia vallástörténész (Ernest, 1823—92). 4. A 28. sor betűi keverve. 5. A versidézat negyedik sora (zárt betűk: S, T). 6. Elöl megy! 7. Svéd férfinév. 8. Valaminek a felületén. 9. Junior. 10. Gárdonyi-színmű. 11. ... gia: olasz város a Trieszti-öbölben. 12. Kis folyóvíz. 13. Légnemű anyag. 14. „...az ég, a hab, a rét / bizton felismerik.“ — Szemlér Ferenc: Apáczai. 15. Bíróságon a vallomása teljes fényt derít az ügyre. 19. Szellemóriás. 20. A versidézet második sora (zárt betűk: A, N, Á). 24. Durván, faragatlanul viselkedik. 26. Férfinév. 30. Azonos betűk. 31. Papír-mértékegység. 32. Vágó eszköz. 35. Fakultás. 36. Cselekedik. 37. Idegen női név. 39. Ruhát simít. 42. Bonyodalommentes. 44. LCY. 45. Fojtott halk hangon közöl valamit. 46. Zenei műszó, egybehangzóan, egyszólamúan. 49. Kosár, németül. 50. Pihentetés végett bevetetlenül hagyott szántóföld. 53. Négy, Berlinben. 56. Az ENSZ angol rövidítése. 59. Nem kell több. 60. Holland városról elnevezett sajtfajta. 61. A közeli. 62. Arrafelé! 63. Ahova a katonaköteles ifjú áll. 64. A versidézet utolsó sora (zárt betűk: E, C). 67. Szól a trombita. 68. Ingoványos terület. 70. Talált. 71. ... Kazan, amerikai színházi és filmrendező. 73. Gumiabroncs, románul. 76. Körülbelül latin rövidítése. 77. Az osztrák és a holland autók betűjele. 78. Rin-kutyafilmsztár. 80. Valter összefüggő betűi. 82. Opus. 83. Fajsúly rövidítése. (Készítette Rámay Tibor) A 44. számban közölt, Őszi siralom című rejtvény megfejtése: Ősz dere gyötri már a gyepfű selymét. / A nyár pompáját keresvén se lelnéd. / Hol kincse folyt, most most aligha látszott: / Pár árva kórót ropni kerge táncot. ORSZÁG 9 A Román Televízió nemzetiségi műsorának magyar szerkesztősége és az Utunk szerkesztősége Kaláka címmel nyilvános felvételt rendezett november 12-én Tordán a Mihai Viteazul Líceumban. Részt vettek a Kézdivásárhelyi 3-as számú Ipari Líceum, a Székelykeresztúri 1-es számú Ipari Líceum és a tordai Mihai Viteazul Líceum diákjai. Fellépett a Bodzafa együttes, valamint bágyoni, kövendi, sinfalvi, várfalvi, dálnoki, vajdaszentiváni és énlaki énekesek és táncosok. A rendezvény meghívottjai Bágyoni Szabó István, Demény Piroska, Farkas László, Incze László, dr. Kós Károly, dr. Molnár István, Szentimrei Judit és Vásárhelyi Géza voltak. Az októberi Korunk a romániai magyar nyelvészek kutatásaival, eredményeivel és terveivel foglalkozik. A fontosabb tanulmányokat és közleményeket e számban Gálffy Mózes, B. Gergely Piroska, Szabó Zoltán, Balázs László, Bretter György, Andrási Katalin és Bíró Zoltán s Gaál György írta. A szám költői Lászlóffy Aladár és Bodor Pál, elbeszélője Sőni Pál. A Fórum-rovatban Jakó Zsigmond B. Nagy Margitot köszöntő beszédének és B. Nagy Margit válaszának a szövege olvasható, valamint Horváth Sz. István esszéje a műkedvelő színjátszásról. A Szophoklész Oidipusz királyát s az Oidipusz Kolónoszbant Babits Mihály fordításában mondták el a Kolozsvár-napocai Állami Magyar Színház görög oratorikus drámatörténeti ciklusa második bemutatójának előadói: László Gerő, Katona Károly, Péterffy Gyula, Czikéli László, Nagy Dezső, Jancsó Miklós, Tamás Simon, Pásztor János, Vitályos Ildikó, Kozma Lajos, Kle Ferenc, Dehel Gábor, Katona Éva és Albert Júlia. Az előadást Senkálszky Endre rendezte. Hazai alkotást mutatott be a nagyváradi színház magyar tagozata második idei előadásán. Ion Buieru A játék című színművét Gábor József rendezte, a díszletek Maria Haţeganu tervei alapján készültek. Fellépnek: Bányai Irén, F. Bathó Ida, Darkó István, Földes László, Gábor József, Gábor Katalin, Kiss Török Ildikó, Lavotta Károly, Tóth György. 9 A România literară Székely János verseiből közöl válogatást Gelu Puteanu fordításában.9 A Volk und Kultur októberi számában Adrian Löw mutatja be Kovács Géza grafikusművész tevékenységét. Huszár Sándor Jött egy lány a telepre című színművét Charlotte Millitz fordításában közli a folyóirat. 9 Nagyváradon az Ady Endre irodalmi kör legutóbbi ülésén Gittai István Szeszélyes galopp című verskötetét vitatták meg Mózes Attila vitaindítója alapján. 9 Nagy lendülettel kezdte újra működését a gyergyószentmiklósi irodalmi kör. Első három ülésén megvitatták Györffi Kálmán Visszatekintés című kötetét Farkas László bevezető előadása alapján, majd Kozán Imre Fekete ugar című könyvét elemezték. Harmadik ülésükön György Dénes szavalatait hallgatták meg az egybegyűltek. 9 Ünnepélyes keretek között nyitotta meg az új évet a temesvári Ady Endre irodalmi kör. Az első összejövetelükön Mandics György Barbu-kötetét elemezték. A kötet verseiből Bósy Anna színművésznő adott elő. 9 Az októberi Tisztatájban, a Kelet-európai Néző rovatban Árvay Árpád, Olasz Sándor és Csorba Csaba román tárgyú cikkei olvashatók. Ugyanebben a lapszámban Ablonczy László ír Székely János drámájának a gyulai várszínházi bemutatójáról. Az újvidéki Magyar Szóban G. Pozsár Erzsébet méltatja Octav Enigorescunak, a bukaresti Opera művészének Rigoletto-alakítását az Újvidéki Zenei ünnepségek operaelőadásán. A Szovjetunióban kiosztották az 1978-as Állami Díjakat. Kitüntették többek között Anatolij Alekszin írót, Andrej Voznyeszenszkij költőt, valamint a Világirodalom Könyvtára sorozat szerkesztőit. A Napjaink 10—11. számában közli Panek Zoltán Krúdy Gyula ezeregy szerelme című tanulmányát. Molnár Jenő Tamási Áron udvarhelyi gimnáziumi éveiről ír, és közreadja Tamási Áronnak néhány Amerikából hozzá intézett levelét. Enyedi Sándor írása a múlt század eleji erdélyi színházakról szól. Sólem Áléhemnek, a jiddis irodalom klasszikusának szülővárosában, Perejaslawchmelnickiben emlékmúzeumot rendeztek be egy jellegzetes ukrán házacskában, amilyenben az író családja is lakott. A kiállításon számos, dokumentum tanúskodik Sólem Áléhemnek, többek között a korabeli orosz írókhoz, például Csehovhoz és Gorkijhoz fűződő barátságáról. 9 A Kritika októberi számában Széchenyi Ágnes méltatja Benkő Samu A helyzettudat változásai című tanulmánykötetét. 9 Richard Jordan és Anthony Perkins a főszereplői annak a sorozatfilmnek, amelyet Victor Hugó A nyomorultak című regénye nyomán forgat az angol televízió. A felvételek Franciaországban és Angliában készülnek. Az új sorozatot az év végétől láthatják az angol tévénézők. A bécsi Bornemisza Társaság meghívására, kéthetes ausztriai és svájci előadókörútra utazott Csíki László és Panek Zoltán. A veszprémi Napló október 12-i számában Horváthy György beharangozó írását közli Sütő András Káin és Ábeljének Petőfi Színház-beli bemutatója előtt. Veszprémben Pétervári István rendezésében került színre a Sütődráma, Neogrády Antal díszleteivel és Hruby Mária jelmezeiben. Évát Dobos Ildikó, Ádámot Horváth László, Káint Vitai András, Ábelt Sárvári Győző és Arabellát Takács Katalin alakítja a darabban. Az előadást ugyancsak Horváthy György elemzi a Napló október 21-i számában. Egy világjáró színház Veszprémben címmel Balogh Ödön interjúját közli a lap Hana Lovinescuval, a Nottara Színház igazgatójával, az együttes vendégjátéka előtt. FŐSZERKESZTŐ: LÉTAY LAJOS FŐSZERKESZTŐ-HELYETTES: SZILÁGYI ISTVÁN SZERKESZTŐSÉGI FELELŐS TITKÁR: MIKÓ ERVIN Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az UTUNK előfizetési díja egy évre 52 lej. A szerkesztőség címe: 3400 Cluj-Napoca, str. Dr. Petru Groza nr. 2. Telefon: 95171 24 20. Külföldi olvasóink a következő címen fizethetnek elő: ILEXIM, departamentul export-import presă, P.O. Box 136—137. Telex 11226 București,----- str. 13 Decembrie nr. 3. Ki hitte volna... ■ hogy Kilyén János szerint egy gyárban „az összes dolgozóval karöltve módot találnak a tervmutatók közötti összhang hiányának helyreállítására ...“ Ki hitte volna... VILÁG