Utunk, 1982 (37. évfolyam, 1-53. szám)

1982-05-21 / 21. szám

M­A­R­G­Ó -A­ „Miindnyájan akarunk egymástól valamit. Csak az öregektől nem akar már senki semmit. De ha az öregek akarnak egymástól vala­mit, azon mi nevetünk." Nem is kezdőfejezete, inkább mottója ez Örkény Macskajátékának. (ÖRKÉNY IST­VÁN: BEVÉGZETLEN SZAGOZÁS. Válo­gatott kisregények és novellák. Kriterion, Bu­karest 1982. Válogatta Molnár Tibor.) Az első kijelentés nyilvánvalóságából következően a második, az „ellentétel" megszorító jellege egyben kizárást is hordoz magában, amennyi­ben az öregeket kirekeszti a­­mindnyájan", tehát a társadalmi szférájából. A társadalmi­ság egyik alapfeltétele, hogy „akarunk egy­mástól valamit". Akitől viszont semmit sem várunk (el), azt nemlétezőnek­­nyilvánítjuk. A teljes ítéletet hordozó harmadik kijelentés eleve feltételes módú kezdése arra utal, hogy ha egy ilyen „társadalmon kívüli“ kapcsolat megvalósul, azt is semmissé nyilvánítjuk az iróniával. Feltéve, de meg nem engedve — így kezd hozzá Örkény a kisregényhez, amelynek világa végig kettős: a tényanyag groteszk köntöse ugyan csak imitt-amott fes­­lik, föl, de a réseken átsütnek azok­­az érzel­mek, amelyek intenzitásukban nem keveseb­bek a csak fiatalok számára „engedélyezet­teknél". Korunkban devalválódtak az érzel­mek, ezért már eleve nevetségesekének hat­nak­. Milyen lehet akkor az öregek közötti kapcsolat, a szerelem, a gyűlölet, a félté­kenység? Mintha hajlamosak lennénk kije­lenteni: nem emberi. Hát akkor másmilyen természetű, fogadják el az öregek, csak azért, hogy valamilyen formában megmaradhasson, ne törjön szét a nevetségesség zátonyán. Olyan, amilyen, de van, mondják, a világ előtt igyekeznek titkolni, maguk között vi­szont nyávognak és fújnak egymásra, akár a macskák, s nem lehet szétválasztani: mi játék ebből s mi­­a magány és kitaszítottság teremtette groteszk való­ság). Pedig — az ér­zelmek intenzitását tekintve — öregségére nem bolondul meg az ember, hanem csak másképpen bolond, mint az ifjúság — sugall­ja Örkény öregasszonyainak macskakoncert­­je. Ez a kitaszítottság szülte érzelmi túltelí­tettségtől megiittasult öregek „katzenjammere" a társadalom és a lét peremén, amikor — föleszmélvén — rájönnek, hogy még a vélt boldogságig is csak apró (ön)csalások és ha­zugságok révén jutottak el, egyre fárasztóbb szerepeket vállalva, miközben már rég csak a nyugalomra vágynak. S végül az abszurdu­mig (és abszurdig) fokozott szereplés a halál előtt, amikor erre már­­nem is a szereplés­vágy, hanem a szerep­ lés)kényszer ösztökél („Rózsakiállítás“), hiszen az elmúlásról ké­szülő riportfilmbe minduntalan betolakszik az élet: a legszemélyesebb és legőszintébb pillanatot is eltorzítja a groteszk és abszurd lét, amikor az emberek elé, úgyszólván kiállí­tásra viszik. Örkény azért humanista író, mert az átlagemberek egy része úgy cinikus és kegyetlen, ahogyan ő ábrázolja: groteszk könyörtelenséggel, szépítés nélkül. Ha pedig egyszerűek és tiszták, a történelem előbb­­u­tóbb megtermi számukra azt az őrületet, amely betör világukba, s rettegésre — követ­kezésképpen képmutatásra, hazudozásra és megalázkodásra készteti őket. A háború egyetlen hírnöke is elég, hogy az értelmes világ embereinek rendjét fölborítsa, ám az abszurditás csak ideig-óráig nyűgözheti le a világot, tartósan elfogadni, „életcéllá nyilvá­nítani" lehetetlen (Tóték). Az abszurd „pél­dázat-kérdésben" rejlő válasz csak kétértel­mű lehetne, csupán azért, mert az író is ké­telyek között tengődik: „Ha egy kígyó (ami ritkaság) fölfalja önmagáit, marad-e utána egy kígyónyi űr? És olyan erőhatalom van-e, mely egy emberrel az utolsó morzsáig megetethet­­­né ember voltát? Van? Nincs? Van? Fog­as kérdés!" Örkény az általánosra irányuló kér­dést végül is azzal kerüli meg, hogy a par­tikulárisban adja meg a választ: Tót Lajos nem bírja fölfalni emberségének utolsó mor­zsáit, tehát lázad. Van ilyen is — mondja Ör­kény, s éppen csak annyi kételyt hagy ben­nünk, amennyi­­az éberséghez szükséges. El­engedhetetlenül. FINTA BALÁZS LEVÉLVÁLTÁS K. J. — Mezőbánd: „Ezt a verset gyerek­­koromi eltelt éveimről írom, kik sok baj s szenvedély között teltek el. Mikor vissza­gon­dolok a múltra, s a jelent is nézem, Dzsida Jenő Már hiába nézed című verse szomorút el erősen, s főleg ez a négy sor: »Te har­minc férfiarc, / sokat tudó, öregedő, / leheld vakká tükreidet, ne lássék / titkod: a sok fi­nom redő.« Ha­bár én az idő felét egy évvel hagytam mögöttem. Keblemben lappang, mi benne lappangott, csak fejemben nem tudom, fordul, mi neki fordult. Az idő telt, iskolánk elhagytuk s egy oly utat kerestünk amely az életbe vezet. Most ezt kérdem én, hogy isko­lai tanulmányaimat, hol folytassam, líceum­ban vagy máshol is lehet, mert az okos ész, bár hol, de mindig ő, s mit tud azt nem hagyja." — Sajnos, kedves K. J„ az ön fejé­ben­­nem egészen ugyanannyi jár, mint a Dsi­­da Jenőében. (Egyebek mellett: a költő nem harminc férfi­arcról, hanem harmincéves fér­­fia­rcról beszél.) Azt tanácsoljuk tehát, hogy inkább szakiskolában folytassa tanulmányait, az és ez valóban o£t is ész. J. E. — Székelyudvarhely: „Tagja vagyok a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor irodalmi körnek, jelent meg versem az ifjúmunkásban SZERETNÉM HA AZ UTUNKBAN IS MEG­JELENNE VALAMI! MERT MÉGIS EZ A LAP AZ IRODALOMÉ AZÉ AMIT MÁR RÉG NEM NAGYON ÍRNAK NÁLUNK’ DE MEGY TOVÁBB IGAZ EGYSZER EGYSZER MAGÁRA ...“ — Rajtunk semmi se múljék. Szoríts 82 című verse így szól: „Szoríts erő­sen, / Szorítsd ki belőlem / Azt hogy meg­születtem. / Szoríts erősen, / Ne hagyj sem­mit / Ami a múltra emlékeztessen, / S akkor mikor leomoltál rólam, / A dalt megtartsad / Mit neked adtam mint magamat." — Kicsi -rakás nagyot kíván, de ha nincs több kiszo­­rítanivaló,­­hát nincs. Föltehetően ennyi is elég pangó irodalmi életünk fölpezsdítéséhez. L. B. Nagykároly: Karcolatul ötletesek, de terjengősek. A tömörítési lehetőségekről le­vélben. K. Z. — Csíkszereda: „Arcod, ajkad, sze­meidnek fénye / Szívemig, lelkemig, a ben­sőmig ér le, / Szeretlek halálosan! // Nem hiszem a szépet, nem hiszem a jót, / Útmu­tatóm, éltem lelked lesz és volt, // Szeretlek halálosan! II­­em hiszek én ennél boldogabb életet, / Ha öledbe hajthatom telkemet, feje­met, / Szeretlek halálosan! // Látni akarom szemedet örökre, / Ha »elmúlok«, sugara föd­je le s koporsóm ... / Világoskék szemeid va­lamit / Megdobogtatnak, igen... itt, / a szí­vem táján.“ — Ön csupa szív ember. Egyik szíve táján másik szíve dobog. K. K. — Nagyszalonta: Születésnapomra címmel beküldte a Születésnapomra egyik versszakát. Gyengébbek kedvéért fölébe írta: „A költő neve: József Attila." Köszönjük. N. M. 1. — Kolozsvár: „Bodor Ádám min­den megjelent írását elolvastam. Nagyon él­veztem őket, de még mindig nem jöttem rá, mi is van a sorok mögött-között." — Bodor Ádám írásait magam is nagy élvezettel ol­vasom és tanulmányozom. Hosszas vizsgáló­dás után arra az eredményre jutottam, hogy a sorok között sorközök vannak. Legutóbb Mózes Attila talált ott valami egyebet is (1. cikkét az Utunk 1981. november 6-i számá­ban). F. A. — Sepsiszentgyörgy: „UFO-tücskök szállnak a / Vénusz felé űrsebességgel s / antianyag-levelet küldenek / a Földnek / az örök, határtalan fényben. / Tátogó marsla­kók a kopár mélységben. / Kozmikus hegedű sír / a nagy semmiben. / Világos repülő csé­szealjak / suhannak a moha-lombok közt. / Szeretem a végtelen tüzet, / mely sebességgel száll el." — Verse nem teljes. Az UFO-tücs­­kök mellől hiányzanak az UFO-bogarak. F. S. — Kolozsvár: „Jönnek a kislányok / hosszú sorban, sorokban, / álom ragtapasz a szemükön — / egymás nyomába lépkednek, / összeköti őket az idő, a fiatalság / láncára vannak fűzve, / csend és rabszolgacsörömpö­lés hallszik — / nem néznek vissza, nem néznek fel, / így hát engem sem láthatnak / minek is / a jövőt várják / nagylányok sze­retnének lenni Is jön a kislány hosszú sor­ban, egyedül, /vagy­ sötétség körülötte / nem néz se vissza / se fel / hisz úgyse látna sem­mit, a fiatalság / ideiglenesen, meghatáro­­zatlan I időre megvakította­n / perc­ ízű lé­legzete hallszik I mosolya kielégítetlen I szavai szinte felkapják / őt is: / NAGYLÁNY SZERETNÉK LENNI II Jövök én­­ sortala­­nul, csak magammal / kezem könyökig láb­zsebembe süllyesztve, / szórakozottan s erei­met, fiúsomat markolászom“. — Átkozott di­vat. Mennyivel előnyösebb ilyenkor, ha kö­zönséges nadrágzsebe van az embernek. K. JAKAB ANTAL Messzeségek Létay Lajos versének első szakaszát rejti a vízszintes 4., 26., függőleges 1. és 20. számú sor. VÍZSZINTES: 1. Vízinövény. 4. A versszak első sora (zárt betűk: F, T, G, O). 15. Skandináv aprópénz. 16. A magasba. 17. A koporsó állványa, temetés előtti gyászszertartáskor. 18. Kisebb vízi jármű kikötőhelye. 19. Ajakpirosító. 21. Pengetős hangszer. 23. Áruba bocsát. 24. Egyetemi fakultás. 25. Orosz helyeslés. 26. A versszak második sora (zárt betűk: O, Ó, T). 27. Fonetikus mássalhangzó. 28. Idegen férfinév. 29. Tüzel. 30 Zavarni kezd! 31. Osztrák zeneszerző (Albán, 1885—1935). 33. Alkoholoz. 35. Súlyellenőrzés. 37. Pánt kevert betűi. 38. Lanka, Ceylon mostani neve. 39. Fűszer. 40. Rádium vegy­jele 42 görbe, szabálytalanul kanyargó. 44. Határozott névelő. 45. Magnetofon. 47. ... hal a vízben. 49. Háziszárnyas. 50. Fizetése. 51. Tengeri állat. 53. Kísérője. 54. GV. 56. A vas vegyjele. 57. ... válik, hogyan alakul. 58. Sziklacsúcs. 60. Idő­mérőt. 61. Esztendőnként egyszer tartandó ülésen. 63. Hegyes szerszám. 65. Hangtalanul rak! 66. Képernyő románul (K­B­C). 67 Táncot jár. 69. Lábon várakozó. 70. Földműves-szerszám. 71. Finom gúny. 72. Haragszik. 74. Dugó egynemű hangzói. 75. Olasz filmszínésznő (Sophia). 77. Római ezeröt. 78 Indíték. 8 . Hazai folyó. 81. Homokbucka. 83. ... Allan Poe. 84. Mely idő­ben. 87. Állj, németül. 89. AEH. 90. Helyet foglal. 91. Hu­­sángott. 92. Azonos betűk. 95. A szeretet, tiisz­telet jele. 96. Fémpénz. 98. Gépkocsimárka. 99. ...us: egy rövid és egy hosszú szótagból álló versláb. 101. Hangtalanul szól 102. Spa­nyolország északkeleti részén élő nép. 104. Fébezhetetlen. la. A déli hadsereg tábornoka az amerikai polgárháboruban. 106. Franciaországi város. . . FÜGGŐLEGES. 1. A versszak harmadik sora (zárt betűk: A, C, I, A, B). 2. Eladás tárgya. 3. Nekifog valaminek. 4. Faj­tisztán tenyésztett lovat. 5. Lendület. 6. Felfoghat. 7. Mint a 40. számú sor. 8. Részben szenved! 9. Amerikai egyetemi vá­ros. 10. Inni adj. 11 Sereg. 12. Állatlakhely. 13. Európai nép. 14. Könnyed, finom. 20. A versszak utolsó sora (zárt betűk: P, T, P, V). 22. Nitrogén és terbium vegyjele. 24. Világhírű szovjet labdarúgó kapus volt. 26. ... Vlady, francia filmszí­nésznő. 28. Város Norvégiában. 32. Légnemű anyag. 34. Pa­rázs. 36. Szeben megyei gépkocsik betűjelzése. 41. Szignáló. 43. Arrábbhúzó. 45. Szótlanul elgondolkozók. 46. Indulatszó. 48. Hangtalanul merev! 50. Angolszász űrmérték (163,5­1 kö­rül). 52. A gyerekeim. 54. Éjjeli táncos szórakozóhely — an­gol eredetű szóval. 55. Csapadék. 58. összedőlt. 59. Matt pá­ratlan betűi. 62. VRN. 64. Desztillált folyadék. 66. Sárkányt­űz. 68. Olasz folyó. 71. Roppant nagy. 73. Ablakredőnyök. 74. Hirtelen harag. 76. Távirati­­. 79. Villaszerű kertes vendéglő. 82. Elmesél. 85. Korallzátony. 86. Támasztó. 88. ... ikus, jelleg­zetes. 93. Az a másik. 94. Személyi adata. 96. ÉAD. 97. Elül­ső rész. 100. Műszaki Ellenőrző Osztály. 102. Néma kán! 103. Nem igazi. (Készítette Somodi László) A helyes megfejtést beküldők között három könyvet sorso­lunk ki. Beküldési határidő május 31. A 18. számban közölt, Május elsejéről má­j­u­s e­l­­sejére című rejtvény megfejtése: Mintha mindnyájan egy fa levelei volnánk / Mind együvé tereli a fojtó fuvalat / Vak és a nyomor a háború vízözön / S csak roncsora van az elénk tartott tükörnek. Könyvjutalmat nyert: Breuer-Orbán Csilla — Kézdivásár­­hely; Erdélyi Boldizsár — Marosvásárhely; Veress Károly Szilágysomlyó. * ORSZÁG • A temesvári Állami Magyar Színház műsorán: Ruzzante A csapodár madárka cí­mű kétrészes komédiája. A rendező Sinka Károly, a rendező munkatársa Makra Lajos, a díszlet- és kosztümtervező Winterfeld Sán­dor. Szereplők: Jánó János, Kőfalvy István, Szász Enikő, Vértes József, Makra Lajos. — Székely János Izgalmas hazugság: a rendező Sinka Károly, rendező-asszisztens Darida Ist­ván András, díszlet- és kosztümtervező Kele­men Tamás Anna. Szereplők: Péterffy Lajos, Gáli Annamária, Bertalan Magda, Sinka Ká­roly, Puhala Ernő, Mátray László és Bogdán István. — Bűvölő ritmusok (Gershwin Kon­cert), rendezte Sinka Károly, zenei rendező Müller Ferenc, díszlet- és kosztümtervező Winterfeld Sándor, kísér az UNISONO — TMT együttes. Énekelnek: Tombor Ágnes, Fali Ilona, Ferenczy Annamária, Szász Enikő, Kilyén Ilka, Dukász Péter és Mátray László.­­ A Hét 19-es számából kiemelnék Halász Anna korábbi filmélményeket fölelevenítő jegyzetsorozatát (Lélek a háborúban); a lap­ban Szász János (Tűnő emlékek nyomában) és Szávai Géza (Kép és­­életf­orma) emléke­zik a 75 éves Szabédi Lászlóra, Gálfalvi Zsolt Történelem — önarcképpel cím alatt ír Ko­vács András Vallomás a székely szombatosok perében című könyvéről, Murádin László pe­dig a nevekről értekezik nyelvészeti tablettá­jában. A képzőművészeti oldalon Murádin Jenő Akvarellfestő kisvárosban című tanul­mánya olvasható Juhász Ernő festészetéről. Csetri Elek a diák Kelemen Lajos pályakez­déséről közöl tanulmányt. • Május elején a sepsiszentgyörgyi Mikes Kelemen irodalmi körben Értékszimbólumok a transzilvanizmusban, a magyar szakos ta­nárok módszertani körében pedig A novella­elemzés módszerei címmel Cs. Gyímesi Éva tartott előadást. • Május 7-én berettyószéplaki óvodások és irodalombarátok Kányádi Sándort látták ven­dégül, május 9-én pedig a költő Beszélgetés a költészetről címmel tartott előadást a te­mesvári Látóhatár önképzőköre tagságának. • Május 19-én a kolozsvári Művészeti Ga­léria termeiben megnyílt Árkossy István gra­fikusművész 82 munkát felölelő festészeti és grafikai kiállítása. • Május 5-én a szilágysomlyói Művelődési Ház nagytermében hangzott el Banner Zol­tán Tűzkör című előadóestje. • A kolozsvári Kisgalériában május 12. és 30. között tart nyitva Carol Ple.­a festészeti és szobrászati kiállítása. • A Bihar megyei Klasszikus Zene Hete rendezvénysorozat keretében Papp Magda (ének) és Farkas Pál (zongora) Liszt-, Enes­­cu-, Honegger-, Debussy-, Kodály- és Eisiko­­vits-művekből összeállított műsort mutatott be. © Május 10-én, hatvanöt esztendős korá­ban elhunyt Peter Weiss német író, dráma­író. • A Magyar Televízió ez évi nívódíjában Bálint Tibort részesítették a Zokogó Majom című regény televíziós változatának forgató­könyvéért. © A Lityeraturnoje Obozrenyie idei 2-es számában Tabajdi Csaba a magyar irodalom Szovjetunióbeli kiadványairól cikkez, meg­állapítván, hogy 1918 és 1979 között a ma­gyar írók közül a következők szerepeltek leg­többször e kiadványokban: Petőfi Sándor, Jóskai Mór, Mikszáth Kálmán, Móricz Zsig­­mond, Molnár Ferenc, Hidas Antal, Darvas József, Karinthy Frigyes, József Attila, Illyés Gyula és Veres Péter.­­ Május 8-án és 9-én a párizsi Georges Pompidou kulturális központban magyar fil­meket vetítettek; többek között Kovács And­rás, Sándor Pál és Szabó István filmjeit is láthatta a francia közönség. • Kiosztották az 1982-es Lenin-díjakat. Az irodalomért járó kitüntetést Mikola Bazsan nyerte el Jelek című verseskönyvéért; a filmért járó díjat a Karl Marx: Ifjúkori évek című alkotás kollektívája (Lev Kulidzsanov, Anatolij Grebnyev, Borisz Dobrogyejev, Va­­gyim Zsuszov, Venceszlav Kiszev és Renate Blume) kapta meg; a legjobb színpadi alakí­tás díját Kiril Lavrovnak ítélték, Lenin alak­jának színreviteléért az Újraolvasva ... című darabból. Leninről festett képsorozatáért Dmitrij Nalbandjan részesült elismerésben; a zenei alkotásért és interpretációért járó díjat Jevgenyij Nyeszterenko, Natalja Szac és Otar Taktakisvili kapta meg.­­ A Revue des Sciences humaines című lap 1981/4-es számát teljes egészében André Breton (1896—1966) emlékének szentelte. Az itt megjelent kilenc tanulmány közül a leg­jelentősebb Jean-Luc Steinmetz Le Surréa­­lisme interdit, Claude Abastade Ecriture au­­tomatique et instanc­e, Jean Decouignies Le Poéte et la statue, valamint Roger Lille „H": VÉnigme au-delà de l'enigme című munkája. • 130 év után újra kiadták Londonban, a Roger’s Thesaurus nevű szótárt, amelyet az angol nyelvű írók napjainkban is haszonnal forgatnak, ha az árnyalatok választé­kasságát tűzik ki célul írásaikban. A szótár gondozója, Susan Lloyd újabb 20 000 kifejezéssel gaz­dagította a kiadványt.­­ A 45. — Maggio musicale című­­ fi­renzei fesztivált idén a Stravinski-centená­­rium jegyében tartják meg. Az április 27-i nyitókoncertet Ricardo Mutti vezényelte. • A kutatók egy csoportja arra a követ­keztetésre jutott, hogy a könyvnyomtatás kez­dete nem a meinzi Gutenberg Bibliája, ha­nem egy harlemi (Hollandia), Koster nevű írástudó könyvétől számítandó, aki a kiad­vány szövegének iniciáléit már 1430-ban, te­hát húsz évvel Gutenberg Bibliája előtt nyomdai módszerekkel sokszorosította. A hírt a londoni Times-ban tették közzé. FŐSZERKESZTŐ: LÉTAY LAJOS FŐSZERKESZTŐ-HELYETTES: SZILÁGYI ISTVÁN SZERKESZTŐSÉGI FELELŐS TITKÁR: MIKÓ ERVIN Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. A szerkesztőség címe: 3400 Cluj-Napoca, Str. Dr. Petru Groza nr. 2. Telefon 951/1 24 20. Külföldi olvasóink a következő címen fizethetnek elő: ILE.VIM, departamentul export-import presă; ___ P.O. Box 136—137. Telex: 1 12 26 București, I 1( Str. 13 Decembrie nr. 3. Nyomda: I. P. Cluj. 1____ I 440 .. Ki hitte volna , hogy Nagy L. Róbert szerint: „Széthullnak emberi kapcsolatai,­­­elvesznek meg nem valósuló ál­mai, vágyai, elszürkül és a rém­et szabadság helyett beszáll az élet taposómalmába.“ Ki hitte volna ... VILÁG

Next