Utunk, 1983 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1983-04-08 / 14. szám
Ó, az én életem kész regény! — sóhajtanak föl az élet zajától távol élt, nyugalomban megőszük az elhízott matrónák, hogy háborús élményeikkel hivalkodó, s azokat papírra is vétő, közlésvágytól fűtött, kiérdemesült hadastyánok. Általában egy igazán mozgalmas étet izgalmasabb, mint az irodalom, de ennek ellenére igen kevés „élet“-ből lesz irodalom is. A különbség ugyebár „csak“ annyi, hogy e kettő nem azonos. (O jaj, ha az volna, menynyit kellene olvasnunk!) FRANCISC MUNTEANU elbeszéléseiről (EGY SZELET KENYÉR. Kriterion, Bukarest, 1982. Válogatta és fordította Barabás Dezső) vallván. Molnár Tibor Az emlék szentsége címet adja utószavának, s e cím az elbeszélések ismeretében kétértelművé válik: a szentségként kezelt élményanyag, valamint a hely szellemének pontos — szó szerint: — valósághű visszaadása árnyalt couleur locale-t teremt, de ugyanez a szó szerinti valósághűség olykor nyomasztóan nehezedik a műre, mely ugyebár nem „maga az élet“: az események pontos időbeli sorrendjéhez való ragaszkodás szétfeszíti néha az irodalom kereteit, a naplóírás „kánonjai" felé tolva el a hangsúlyt, miközben az igény kifejezetten szépirodalmi. Ebben a megosztottságban, műfaji kétéltűségben válnak aztán terjengőssé és túlmagyarázottá Munteanu könyvének kevésbé sikerült darabjai, mikor „az élet" úgymond győz az irodalmon, aminek — természetesen — mindig ez utóbbi (no meg az olvasó) vallja kárát. Távol álljon tőlem, hogy a kezdőmondatban jellemzett emberfajták bármelyikéhez hasonlítsam az írót, a vérbeli elbeszélőt, csupáncsak eszünkbe jut ilyenkor: egy prózaíró percig sem válhat íróasztala mellett élményeinek rabjává, főleg akkor nem, ha emlékei immáron történelmivé öregedett múltban élnek. Már az is élesen elhatárolja a szerzőt a silányság bajnokaitól vagy az életükön szenvelgőktől, hogy az ő novelláiból kitetszik: az élete novellafüzér. Bár e novellákat nem a tudatos egybeszerkesztés hívja egyetlen borítólap alá, mégis egyfajta egységről kell beszélnünk velük kapcsolatosan, ami Francisc Munteanu egységes és már a fiatalkori elbeszéléseiből jól kitetsző világszemléletében mutatkozik meg. Módszertani hasonlóság is fölfedezhető az írásokban: az író a narrátor mindenkori jelenéből bukik le egyetlen eseményszálon a tulajdonképpeni novella jelenébe, vagy pedig úgy fűzi láncolattá az eseményeket, hogy mindenik idősíkban benne rejlik a következőbe átvezető új elem. Így keletkeznek aztán „többlépcsős" novellái, mint például a könyv kétségkívül legsikerültebb darabja, Az ég a harmadik emeletnél kezdődik. És a meghatározó, a novellaképző élményréteg itt is a második világháború, amely eseményeinek jellegét tekintve hol történelmi forrpont, hol pedig fagyponti állapotban teszi próbára a vergődő embert, magát a szerzőt, aki nem titkolja: ő írásai zömének főszereplője. A légóspince rémületbe dermedt világában, majd az éjszakai bombarobbanások villanófényében kerül egy arc az emlékezés fényérzékeny lemezére, s merőben más körülmények között villan újra évtizedek múltán, hogy az emlékezésben a meggyalázott emberség, ha post mortem is, de elnyerje rehabilitálását egy feledni akaró, de felejteni képtelen fiatal lány életében, olyan véletlen folytán, amely a szemtanú akkori Franz-Frantisek- Francisc Munteanut küldi igazságszolgáltató gyanánt a színhelyre Vagy talán „a hely szelleme" hívta volna vissza, hogy az igazságot visszaállítsa törvényes jogaiba? Meglehet, így van, így kellett lennie ennek, de a narrátor becsületére váljék, ezt az érzelemfokozó „irodalmi” fogást nem játssza ki olcsó módon. Ő csak elmeséli — két, teljesen eltérő helyzetben is — a valót, elaltatván felesége gyanúját, egyszersmind visszaadva egy kétségektől gyötört lány önbecsülését is. Ami azonban számomra a legizgalmasabb volt az írásban: az elbeszélésbe ágyazva a mű keletkezéstörténetére, valamint alkotáslélektani kérdésekre is fény derül az írás keretrészében. Mindez pedig igazi bravúr. FINTA BALÁZS ORSZÁG • Megjelent az Igaz Szó márciusi száma. Hajdú Győző Az alkotás új minősége — színház, staféta, utánpótlás című vezércikkét követően verset olvashatunk Simonfy Józseftől, Bréda Ferenctől, Mirisz Miklóstól, Mircea Ciobanutól (Lendvay Éva fordításában), Hadnagy Józseftől, Zsigmond Győzőtől, Kádár Ferenctől és Lászlóffy Csabától. Regényrészletet Szilágyi Aladár (Csak a kékeszöld szemek), elbeszélést Mózes Attila (Történet salkányi kutyával) és Káli István (Hosszú mondat) közöl. A főlaptestben Szász János esszéje Méliusz József Tranzit kávéháziról (Harcban a sorskérdésekkel). A Fórumban Markó Béla ír kritikát Király László Amikor pipacsok voltatok című verseskötetéről, a Művészvilágban Terényi Ede arcképvázlata Birtalan József és Zoltán Aladár zeneszerzőről. Az Irodalom és iskola rovatban a 70 esztendős Bözödi György Ahonnan elindulunk című írása. Jegyzetet Kovács János, Szőcs István és Szász László közöl. A Szemlében Szabó Csaba búcsúzik Nagy István kórusvezetőtől, Fényi István Sors, virággal című verseskönyvét Kádár Ferenc recenzálja. A világirodalmi kilátóban Howard Phillip Lovecraft — August Derleth Árnyak a kapu előtt című fantasztikus regényének Jánosházy György által fordított I. része. A szám képzőművésze Bencsik János. • A Delfin idei 1-es számából kiemelnék Donald Honig Az üres szoba, András Szabolcs A feladat, Palotás Dezső Szólj igazat és szépet, Frederic Brown Nagymama születésnapja és Robert Sheckley Menyasszony utánvétellel című prózáját, valamint Móra László Félelem a páston című írását Vlagyimir Szmirnov szovjet tőrvívó eleddig egyedülálló tragédiájáról. A mellékletben Bálint Tibor villámtréfája, régebbi és kevésbé régi viccek, anekdoták és keresztrejtvények szórakoztatják az olvasót. • A România literară 12-es száma Constantin Olariu tolmácsolásában Lászlóffy Aladár A iubi, Săminţa, Memento matinal és Oda maşinii de scris című versét közli. Március 29-én a nagyváradi Irodalmi Kerekasztal rendezvény keretében a költő születésének 100. évfordulója alkalmából elhangzott dr. Indig Ottó Kortársunk, Juhász Gyula című előadása. • A régeni Kemény János irodalmi kör meghívására a Vörös Zászló című Maros megyei napilap belső munkatársai — Incze János főszerkesztő, Makkai János, Oltyán László és Tompa Z. Mihály — találkoztak a lap olvasóival. • A Magyar Képes Újság 6-os számának Szemhatár rovatában Kányádi Sándor Citromfák és mogyoróbokrok fölött című írása olvasható. • Az Egyesült Államokban This Hour címmel, Michael Hamburger költő tolmácsolásában jelentek meg Marin Sorescu válogatott versei. ® 98 esztendős korában elhunyt Paul Géraldy, a jobbára már életében elfeledett francia költő, aki Toi et Moi című könyvével elbűvölte a két világháború közötti ifjúságot. A legjelentesbb, Akutagawáról elnevezett japán irodalmi díjat az idén Juro Kara nyerte el Sugawai levelek című regényével. A nyilvánvalóan dosztojevszkiji vezetésű mű egy gyilkosság körülményeit és a tettes lélektani drámájt elemzi. • Egy nemrégiben adott interjúban Kurt Vonnegut amerikai író úgy nyilatkozott, hogy az 1969-ben megjelent Az 5-ös számú vágóhíd című kisregénye óta semmi jelentőset nem alkotott, s hogy írásművészete irányt tévesztett. Ezzel kapcsolatban azt is megjegyezte, hogy „az amerikai írói karrierek általában igen rövidek". Elárulta, hogy a következő, Galapagos című sikerregénye óta semmi jelentőset nem alkotott, s hogy írásművészete irányt tévesztett. • A május 6-án kezdődő 36. Cannes-i Filmfesztivál plakátját a japán Akira Kurosawa rendező készítette el. A 12 napig tartó rendezvény nyitófilmje Martin Scorsese A vígjáték királya című alkotása lesz. • Három különböző kiadó is hozzájárult Michel Bútor népszerűségének kiteljesedéséhez. Az Editions de Minuit-nél megjelentették az író Répertoire című sorozatának V. kötetét, amelyben Bútor az irodalom, a zene és a képzőművészet egykori és mai nagyjairól vall. A kötet írásai Rabelais-tól, Cervantestól, Dürertől, Holbientól Proustig, Faulknerig, Poundig, Boulez-ig, Picassóig, Mondrianig, Barthesig ivennek. Nizzában Michel Launay Résistances címmel adta ki az íróval folytatott beszélgetéseit az alkotás örök kérdéseiről; egy helyütt Bútor azt nyilatkozta, hogy szeretné, ha forradalmi művésznek tekintenék, mivel a jelen társadalma csöppet sem tetszik neki, s ezért mindent megtesz annak megváltoztatásáért. Utazások Michel Bútorral cím alatt ugyancsak interjúkötetet állított össze a svájci Madeleine Santschi, amelyben Bútor szintén a kor problémáit taglalja, az irodalom és a művészetek helyzetéről és jövőjéről értekezik. Hajnaltájt, hazaballagóban Kányádi Sándor verséből idézünk a vízszintes 35., 3. függőleges 71., 47. és 16. számú sorban. VÍZSZINTES: 1. Kicsinyítő képző. 3. Az idézet második sora (zárt betűk: U, E, E, N, Y). 14. Táplálék. 15. Becézett Ilona. 17. Farkósbot, fütykös. 18. Nevetség. 19. Szlovákiai város. 21. Rövid férfikabát. 22. Kerek szám. 23. Kiváló magyar nyelvész, egyetemi tanár, különösen a mondattan terén végzett úttörő munkát (Zsigmond, 1853—1919) 25 Vissza, butadién alapú műkaucsuk. 26. „ ... it be", népszerű Beatles-szám. 27. A harmadik személyre vonatkozó kérdés. 28. Medália darabja. 29. Latin és francia kötőszó. 30. Taszította. 32. Magyar csillagász, az MTA tagja (László). 34. Argon vegyjele. 35. Az idézet első sora (zárt betűk: E, N). 37. Görbítő, népiesen. 39. Svédországi, ausztriai és luxemburgi gépkocsik jelzése. 40. Rejtélye. 42. Nyitottan. 44. Tellúr és szén. 46. Mata Hari is ez volt. 48. Kabinetrészlet! 49. Információt tartalmaznak. 52. A külső világ ábrázolására törekvő irodalmi műfaj vagy alkotás. 54. Fordított szemtermés. 56. Beletaszít. 60. De, csakhogy. 61. Ritka férfinév. 63. ... kakas, a franciák jelképe (névelővel). 64. Kén és ittrium. 65. Kopasz. 67. ... semmi, fogd meg jól! 69. A mái váladéka. 70. Mezőgazdasági eszköz. 71. Német etnikai csoport tagja. 73. Tisza-parti városból való. 75. Halogén elem. 76. Muzikális. 78. Valaki a közönségből, névelővel. 79. Észak-amerikai füves puszta. 80. „Az utolsó mohikán“, Csingacsguk fia Cooper regényében. 82. NSS. 83. Azt, aki papírra vet valamit. FÜGGŐLEGES: 1. Hivatalos igénylés. 2. Filmek, műsorok beharangozása. 3. Odébbállhat. 4. „A" sütő. 5. .... haj. 6. Szem páros betűi. 7. Visszah alt .... légipostával. 8. Hargita megyei üdülő- és fürdőhelység. 9. A hidrogén két izotópjának vegyjele. 10. Sawyer személyneve. 11. Nehéz, románul. 12. A Szajna mellékfolyója Franciaországban. 13. Az embernek világosan kialakított képe saját mivoltáról. 16. A függőleges 47. befejezése (zárt betűk: B, A). 19. Kieszelik. 20. Vissza: keletafrikai ország. 23. Ilyen fájd él erdeinkben. 24. Nyilvántartásba vezet. 27. Kézimunkázik. 30. A régészek örömei. 31. Táplálkoztál. 33. Elmesél. 36. Kikötőváros Brazíliában. 38. Szomjam oltottam. 41. Ekberg svéd filmszínésznő személyneve. 43. Meleg ruhadarab. 45. Costa Rica és Salvador pénzneme. 47. Az idézet negyedik sora, folytatása a függőleges 16. számú sorban. 50. Az Elbursz-hegység legmagasabb csúcsa (5771 m). 51. Ázsiából származó, nálunk nemigen termesztett kultúrnövény (Panicum miliaceum). 53. A zsiráf rokona. 55. Egyéb alkalommal, régiesen. 57. Kóbor, bolyongó. 58. Lenkeverék! 59. Lovak jelzője lehet. 62. A kassziacserje hashajtó hatású levele, teát főznek belőle. 66. Magyarországi zongoraművész (Dezső). 68. Csorbítatlan, teljes. 70. Eljut a valahova. 71. Az idézet harmadik sora (zárt betűk: N, T, L). 72. Zenei irányzat. 74. Vissza, kuruc brigadéros, „a talpasok vezére" (Tamás). 75. Fekete-tengeri félsziget. 77. Izlandi és omani gépkocsik elzése. 79. Lepeldarab! 81. Zéta egynemű hangzói. 83. Tűzfegyvert használ. (Készítette Kántor András) A helyes megfejtést beküldők között három könyvet sorsolunk ki. A megfejtéseket kérjük lehetőleg levelezőlapon postázni április 15-ig. A kolozsvár-napocai nyertesek a könyvet az Utunk szerkesztőségében vehetik át. A 11. számban közölt, Elmúlt a tél című rejtvény megfejtése: Elmúlt a tél: lágy fény felhői lengenek / a föld színétől fel az ég felé / Most még a legborúsabb szív is enged / az örömnek, mellyel a lég tele. 12 115 h 5 6 ? 8 1044 1243V IkE 18 ,■* 20■1 £2 ,■ 23 20B* 2ft■ 27■ ■»fi 28 29■30 31■ 33£* 35 36■ 'j 38 ■ 39■1 fi 02 03■ Uh»■* *B1 09 50■ 53B 56■ 58 59 60 ,mdi 62B fi 60 65,m 671 seB 74 72■ 70 _B 76■ 80 84■ 82 83 Könyvjutalmat nyert: Aba Jenő — Nagyvárad; Imecs Bála* — Székelyudvarhely; Zonda Viola — Kovászna. FŐSZERKESZTŐ: LÉTAY LAJOS FŐSZERKESZTŐHELYETTES: SZILAGYI ISTVÁN SZERKESZTŐSÉGI FELELŐS TITKÁR: MIKO ERVIN Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. A szerkesztőség címe: 3400 Cluj-Napoca, Str. Dr. Petru Groza nr. 2. Telefon 951/1 24 20. Külföldi olvasóink a következő címen fizethetnek elő: ILEXIM, departamentul export-import presă, P.O. Box 136—137. Telex: 1 12 26 București, I . Str. 13 Decembrie nr. 3. Nyomda: I. P. Cluj. I Ki hitte volna , hogy Fülöp Ernő szerint. .......-t a község egyik legjobb juhtenyésztőjeként tartják számon, ott találjuk az istállóban, egyik karakülljét kezeli sántaság ellen. Az állomány égisze jó erőben van, tizennégy ikerbárány tanúsítja a magas elleni százalékot, különben 84 anyajuhot tart.“ Ki vagy mi, és kinek vagy minek a jó erőben lévő égisze alatt? Ki hitte volna ... mmmm MARGÓ ! LEVÉLVÁLTÁS D. D. — Marosvásárhely: „Kedves K. J. Antal! Nem tudom, miért választotta ön a kritikának ezt a hangvételét. Tisztába lehetne azzal, hogy az ilyen humoros kritikákon egyetlen próbálkozó tollforgató sem nevet, csak a már befutott írók, költők, vagy akik meg sem próbálnak írni. Én azt szeretném, ha komolyabb választ kapnék. »Ügyelni a stílusra!-‚ »Nem új a témaválasztás.- »Még lehet próbálkozni.- »Vigyázat, X befolyása alatt áll. stb. — valahogy így.“ — Igyekszem megszívlelni tanácsát, kedves D. D. Most pedig hadd idézzek újabb írásából: „Még így este tizenegykor is elviselhetetlen a hőség a szobában. A fiú megfürödve, tisztán heverészik az ágyban. Telt nyugodtsággal, meztelenül, bezárt ajtó mögött. Az ablakon háló feszül, védve van a szúnyogoktól. Édes legényszeme gyönyörrel ácsorog a falra ragasztott dúskeblű, darázsderekú filmszínésznő képén.“ — Ha az én szobám falára volna dúskeblű, darázsderekú filmszínésznő ragasztva, frászt se törődnék a képével. Ez a fiú szerintem kissé perverz. Egyébként: Ügyelni a stílusra! Nem új a témaválasztás Még lehet próbálkozni. Vigyázat, X hatása alatt áll. B. S. — Nagyvárad: „Először is K. J. Antal ha önre lenne bízva, és ereje lenne hozzá, az Eiffel-tornyot is a fejére, vagyis a tetejével állítaná lefelé, mindettől eltekintve írok magamról. 17 éves koromban már megjelentek az első írásaim, verseim, különböző lapokban, Duttka [így!] Ákos, és Tabéri Géza véleményezése után, 1939-ben megjelent az első verseskötetem Szerelmes esték címmel. 1941-től kezdve egymást követték verseim és dalaim megjelenései, több mint 100 versem van megzenésítve és országos irodalmi versenyeken számos dijjal nyertem, amit iratokkal és oklevelekkel tudok igazolni. Például a Kézdivásárhelyen ma is álló Gábor Áron szobor leleplezésére hirdetett versenyen a mellékelt megzenésített dalom arany-díszoklevelet nyert és több számom ment és megy még ma is e rádióban és mi több, tagja voltam a SMERT- nek, vagyis az írók és zeneszerzők szövetségének. Ha van szólás és véleményszabadság, mindenki arról és olyan alakzatban ír, ahogy akar. Például a nagy közönség 80 százalékának u.n. modern versek nem tetszenek, és nem tetszenek azok a gyermekmondókákhoz hasonló Négysorosok sem. Életem első arculcsapását öntől kaptam, mind e mellett mellékelten küldök egy pár dalt bizonyságául annak, hogy nem szájhősködöm, hanem mind igazak amit itt leírtam." — Ezek után méltányolnom kell nagyvonalúságát, hogy ti. kenyérrel dobott vissza, azaz a Beborult az ég..., Egy csillag sem ragyog..., Piros szegfű..., Barna kislány lefeküdt az este ..Nem tudok én ... stb. című nótákkal, melyeknek szövege öntől, zenéje Hámory Várnagy Dalmától és másoktól származik. (Csak azon csodálkozom, hogy ilyen irigylésre méltó írói múlttal a háta mögött nem tudja, ön sem tudja: a magyar személynevekben a családnév áll elöl, és ha már minden áron takarékoskodni akarunk erőnkkel és terünkkel, akkor a keresztnevet mellőzzük, illetve rövidítjük. De hogy az állítólagos 80 százaléknak is nyújtsunk valamit: „Barna kislány lefeküdt az este, / Kis ablakát nyitva felejtette. / A babája be is lesett rajta, / Mikor ajka az ő nevét súgta. / De azóta minden csendes este / Kis ablakát gondosan betette.“ — Bizony, ezen fordul meg minden: beteszi, vagy nem teszi be. /. J. — Arad: Egy kis átigazítással sokat nyerhetne novellája. Javaslataimat levélben közlöm. Sz. J. — Marosvásárhely: „— Ezzel zárjuk is a hónapot — mondta a mester. — Kb. egy félórai munkám van még vele. — Ha végzett vele, üljön le a seggére. — Ennyire nincs semmi? — Igen — mondta a mester. Elindult a gépek között. — Befejezted? — szólt hozzá az egyik szaki. — Be én, még a hónapot is.. — És? — És ennyi. — Mért nem mész haza . — Ezt nem mondta a mester.. . Másnap reggel. — Jó reggelt, mester! — Jó reggelt. — Ma sem tud munkát adni? — Egyelőre még semmi, de várjon, hátha hoznak. Következő nap. — Voltam benn a mérnöknél — mondta a mester —, beszéltem vele, nézze meg, hátha van valamirezsi óra, hogy adjanak magának bár harminc-negyven órát. Valamit próbálunk csinálni — és továbbállt. Ő valami köszönöm -félét mormogott, de nem ezt akarta. Ez olyan, mintha alamizsnát fogadnék el — morfondírozott magában —, nekem nem kell olyan pénz, amiért nem dolgoztam meg. Anyám kabátot akar venni nekem a kicsi nyugdíjából... még mindig ő vegyen nekem valamit! ... én kellene egy pár csizmát vegyek neki... olyan, mintha eladnám magam: modern Faust-téma." — Nem, ez más téma. K. G. — Csíkszereda: „Üzenek neked Kolozsvár / Üdvözöl téged a Harghitánk szíve / Meleg üdvözletét küldi a szivünk / Érezd mit meleg a hangom is íme.//Téged dalolunk a Harghita ősi szólamán/S tán citera kíséri a hegedű siró dalát / Egy becsületes gyerek küldi üzenetét / Feléd a Harghitán át." Becsületes szép magyar név / Nem hímez, nem hámoz. Az én nevhem, az én nevhem Kukhorica. Kukhorica János: D. I. — Gyergyószentmiklós: A kutyás hölgy című karcolatéban olvassuk: „A kutyás hölgyet, azt hiszem, mindenki ismeri. Az kérem feltűnik mindenütt, az utcán — itt a leggyakrabban látni —, autóbuszon, cukrászdában, üzletben.“ — Ezen kívül Csehovnál is feltűnt. K. JAKAB ANTAL VILÁG • ‘ ? •*!Ki .