Utunk, 1988 (43. évfolyam, 1-53. szám)

1988-11-04 / 45. szám

LEVÉLVÁLTÁS B. László: „Élt hatvanöt évet, / s porai nyug­szanak, / míg élt, dolgozott, / s a háború ha­lállal / fenyegette.“ — A béke pedig beváltotta a fenyegetést. — „A kövek ismerősek, / a ház is megszokott, / a fű is barátságosan lapul, a fák levelei lehulltak, / mert ősz van, / csupán a kerítés új, / s ez jelzi, hogy lakói / már nem is­merősek." — A korábbi lakók afféle régimódi, egyszakmájú emberek voltak. Az újak ezzel szemben sokoldalúan képzettek, ők már kerí­téssel is foglalkoznak. — „Csupán a domb a régi, / mások a házak, / mások a falak szí­nei, / s távolban / már városias / tömbház-ne­­gyed / jelzi az újat.“ — Látják is egyre többen. — „Régen csak halat fogtak itt, / s most a fo­lyó vize / turbinákat hajt, / s a lámpafény / milliója jelzi / megnőtt erejét.“ — S a lámpá­nak egyéb haszna is van. Vele keressük a ha­lat a folyóban. M. V.: „Engedtessék meg nekem, hogy min­den *rossz szándéktól mentesen, hangot, adjak (róva) ám nem felróva, ama kételyeimnek, me­lyek egy ideje ellenállnak minden megoldási kisérlet(em)nek. Részemről megalkuvás, hogy immár feladtam az autogén megoldás lehető­ségének örömét és az ön segítségéért folamo­­dom. Ennél fogva elárulok egy szerény titkot: valahányszor időt szakítok újság, illetve az Utunk olvasására az ön rovatát­­is elolvasom, mondván, hogy a humor, az életnedv bősége elősegíti az optimális ítélőképességet. De talán éppen ez lehet oka annak, hogy felvetődött bennem a kérdés — vajjon csupán ennyi K. laksz) (bocsánat, de így ismerem önt kicsinyke körünkben: egy ideje) rovatának rendeltetése?“ — Sokan úgy vélik, rovatunknak nemcsak szórakoztatnia, hanem tanítania is kell. Hát iparkodunk, ön most éppen engem tanított. Zefi: „Először is bocsánatot szeretnék kérni amiért igazságtalanul ítéltem meg önöket a levelek megjelenésével kapcsolatban. Megjegy­zem nem ez volt az első próbálkozásom s az előbbiek szép kudarcából tanultam, s szóltam így■ Úgy látszik a Zefi név (amit még a ma­tektanáromtól kaptam) jobban tetszik minden­kinek, mint amit a szüleimtől kaptam, és ta­lán több szerencsét is hordoz magában. Így hát maradok továbbra is Zefi. Érdekelne mi­lyen keretek közé lehetne befoglalni egy iro­dalmi, művészeti vetélkedőt. Olyanra gondolok, amiben elvetik a sablonos égig dicséretet és az egyéni véleményeket pontozzák.“ — Azt hi­szem, olyan vetélkedőt, aminkre ön gondol, a meglévőktől nagymértékben különböző keretek között lehetne megrendezni, kedves Zefi — és a keretekhez gondolja hozzá az összes megfe­lelő jelzőt. • S. Sándor: Versei nem jutottak kezemhez. Kérem, küldje el őket újra. A. Zoltán: „egy nehezen, megszerkesztett / bizonytalanul ingó korlátokat nem ismerő / egekben bujkáló / érzelmekre vágyó / szel­lemet kergető / embertömeg vágyik.“ — Ak­­­kor nem kell az egekben bujkálnia ahhoz, hogy ne vegyék észre. Elég, ha elvegyül önma­gában. — „miért gyengíti meg / futásomat a távolság / miér­t sorvasztja / gondolataimat az idő / miért hatol utamba ] az örök anyag / tér-idő vibrálása / s miért nem menekülhet / ve­lem együtt a jövő // miért nem élhetek / egé­szen szabadon“. — Ha önt csak a tér, idő, anyag köti gúzsba, boldog ember. — „meghó­dítottál / egy nehezen körülhatárolható / te­rületet / a szívem mélyén / mely mostmár a tiéd / érted dobban / és változtatja térfoga­tát“. — Valamint dimenzióinak számát. — „mintha nem is lennék / csak lebegek vala­hol / a kietlen világegyetem / valamely pont­ja körül / egyik zérus átmérőjű / kör közép­pontatlanságának­­ meghatározatlan szomszéd­ságában // ott tartózkodom / lázas látomások magánya óta / és ott akarok elpusztulni , hogy ne zavarjam meg / mások pontnélküliségét“. — Azért remélem, megbocsátja, hogy pontot tet­tem verse végére, és ezzel megzavartam pont­­nélküliségét. Mentségemül szolgáljon, hogy vesszőnélküliségét, azt tiszteletben tartottam. Az csak legyen magánügy. P. Ágnes: „Nincsen szebb az orgonától, / Nincsen szebb májustól, / Illata elkábit, / Mesz­­szire fújja szél. // S nincs aki ellenállna / S gyönyörű virágnak, / Mert legszebb a / Májusi fény illata. // Nincs szebb májusi virág, / Mint a májusi orgona, / Úgy ragyog, mikor a Nap / A Föld fölé mászik." — A kis huncut. K. JAKAB ANTAL ORSZÁG . . . • A Kriterion Könyvkiadó új könyvei: Maj­­tényi Erik Tejfehér éjszakák — Hajóharang a hold utcában (önéletrajzi regény — novellák, úti jegyzetek. Válogatta és a bevezetőt írta Szász János — Romániai Magyar írók); And­­rád Sámuel Elmés és mulatságos rövid anek­­doták (Válogatta, az előszót és a jegyzeteket írta Molnár Szabolcs — Téka); Balogh József Százlábú kaland (Verses mesék gyermekek­nek); Eugen Uricaru A méz (Regény. Fordítot­ta Kántor Erzsébet — Román írók)­; Fanus Neagu. És kiáltott az angyal (Fordította és az utószót írta Fodor Sándor — Román írók), Du­­mitru Radu Popescu Királyi Vadászat (Regény. Fordította és az utószót írta Fodor Sándor — Román Írók)­, Jaroslav Hasek Svejk. Egy derék katona kalandjai a világháborúban (Regény. Fordította Réz Ádám. Az utószót írta Bodrogi Enikő — Horizont). • A Korunk 8-as számának főlaptestében Teodor Lup­e (A forradalmi szellem jegyében­, Sztranyiczki Gábor (Szocializmus és ellentmon­dás), Lupán Ernő (Az agrárjog mint az agrár­­politika eszköze), Hajdú Zoltán (Génsebészet és mezőgazdaság), Román Vlaicu (A szívgyó­gyászat lehetőségei), Vincze János (Határtudo­mány — a biofizika), Uray Zoltán (Daganat­diagnosztika radioaktív izotópokkal) és Józsa T. István (Az Orth-világban) tanulmánya. Zöld Lajossal, a Barátság Alkotótábor vezetőjével Kántor Lajos beszélget. Az Íróasztalban­ Angi István, Oláh-Gál Róbert és Lászlóffy Aladár írása, jegyzetet Király Béla és Murádin Jenő közöl. A személyiségfejlődés megismerésének útjai címmel Ander Zoltán tanulmánya olvas­ható. A Szemlében Kereskényi Sándor és Bor­­csa János cikke. Illusztrációk: Aradits László, Jánosi D. László, Mohy Sándor, Orth István, Vlad Liviu. • A Cintarea Romániei magyar oldalain verset közöl Miklós László, Nicolae Dragoș, Balogh József, Zsiva Popovics és Hans Schul­­ler. Alexandra Dan Popescu Az emlékezet ko­szorúi című jelenetét Szamosi Endre fordítá­sában olvashatjuk, Helyt állni az üzemben —* helyt állni a dolokon címmel Horváth Arany jegyez cikket.­­ A Hét 43. számában Ahol feloldódhat az egyén címmel Bogdán László közöl riportot. Cristiana Nicolae Fogadó a dombok alatt című filmjét Sugár Teodor elemzi, filmcikket kö­zöl továbbá Halász Anna (Harcban edzett gyöngy). Tamás-Blaier Klárával Barabás Ist­­­ván készít interjút, Nagib Mahfúz idei Nobel díjas író munkásságát Szász János ismerteti. • Az Arany János Emlékmúzeum időszaki kiállítótermében Zudor Sándor mérnök op-art grafikáinak tárlata nyílt meg. • Az Ifjúmunkás 43-as számában Szamos­­közi István beszélget Salat Lehel színművész­­szel. Cikket, riportot közöl Lázár László (He­lyettem senki sem dolgozik), Kiss Zoltán (Az eredmény a fontos), Ács László (Erejükhöz mérten), Kovács Nemere (Tiszta lapot nyitni) és ifj. Busa Simon (Békében élni). • A Fáklya október 23-i számának Látóha­tár oldalán verset közöl Teodor Crişan (Fá­bián Imre fordítása), Visky András és Balla István. Felician Roşea orgonaművésszel Tudu­­ka Oszkár beszélget. Megállj csak! címmel Nagy Ilona jegyez karcolatot, Bega-parti anziksz címmel Tőke Csaba ír riportot. • Az Ady Endre irodalmi kör október 21-i ülésén Visky Andrász­­Forutskoter feladóknak­ című verseskötetét vitatták meg. Vitaindítót Jakabffy Tamás tartott, a versekből Meleg Vilmos színművész olvasott föl. • A Szabad Szó október 23-i számának Iro­dalom — Művészet oldalán Mandics György beszélget Szekernyés János irodalomkritikussal (Szellemi archeológia). • A Szatmári Hírlap október 23-i számának Művelődés oldalán Ágopcsa Marianna méltat­ja Marx József fotóit. Ioniţa G. Andronnal Máriás József készít interjút Turistaúton a Radnai havasokban című könyve kapcsán. • A Hargita október 23-i számának Akusz­tika-cikkét Ferencz Imre írja Király László A Föld körüli pálya című, frissen megjelent verseskönyvéről. A csend szigete címmel Szé­­kedi Ferenc méltatja Botár László fiatal kép­zőművész munkásságát. ÉNEK Zaharia Stancu verséből idézünk a vízszintes 1., 35., függő­leges 54. és 1. számú sorban. Kiss Jenő fordítása. VÍZSZINTES: 1. Az idézet első sora .(zárt betűk: Z, T, D). 18. Város Kijevtől délre. 19. Öt énekhangra vagy hangszerre írt zenei mű. 20. Középen tömít! 21. Európai nemzet. 23. Jó hangulat. 24. AAA. 25. Szebb­ek nélkül! 27. Párizsi művészet. 28. Kamion-jelzés. 30. Ám. 31. Utó ellentéte. 32. Svéd város a Vanern-tó közelében. 35. Az idézet második sora (zárt be­tűk: B, O, S). 37. Radioaktív elem. 39. Panasz. 41. Betakar. 43. Német regényíró (Ludwig, 1889—1979). 44. Virginia­ állam­­beli város Richmondtól északra. 46. Rcb ... . Walter Scott­­ma. 47. OAG. 48. Lak kevert betűi. 50. Akta közepe. 51. A Bata cseh cipőgyár­­mai neve. 53. Kicsinyítő képző. 54. Angol kötőszó. 55. Fény, románul. 57. Szénhidrátbontó enzim, másik neve diasztáz. 58. Növény. 59. Kotló igéje. 60. Kiteljesedik. 61. Fordított feszítő eszköz. 62. Oka-par­ti város. 63. Ízületek, népiesen. 64. Vissza, körülötte kering a Föld. 65. Üres láp! 67. Az A betű neve a héber és a föníciai írásban. 68. Etien pér! 69. Kormoz páros hangzói. 70. Két darab. 71. Dinnyepró­ba. 73. Javallat. 77. Város a török-görög határszélen; vissza: művészet. 79. Nagyon nagyok. 81. Kis Tóni. 82. A fa testének belső, sötétebb színű része. 85. Fed. 86. Román nőnemű szemé­lyes névmás. 87. Fölé. 89. Óra kevert betűi. 90. Vissza. ... apó, szabadságharcos tábornok. 92. Tantál vegyjele. 93. Győzelem a bokszban. 94. Becézett szülő. 96. ... szolgája. Goldoni-víg­­játék. 98. Kialszik. 99. Pl. atléta vagy kosarazó. 102. Párizs­­ északi városrésze. FÜGGŐLEGES: 1. Az idézet negyedik sora (zárt betűk: U, É, A). 2. Fa része. 3. Becézett férfinév. 4. Molibdén vegy­jele. 5. Összetört bot! 6. Személyéről. 7. Skóciai öböl. 8. Övsö­mör — orvosi szóval. 9. Fonetikus kétjegyű mássalhangzó. 10. Súlyarány. 11. Dísz. 12. Tevék páratlan betűi. 13. Láb, fran­ciául. 14. Olimpiai bajnok úszónő (Kornélia). 15. A Román Televízió névjele. 16. Vége vége! 17. Hiteles mértékek. 22. Megszabadít. 26. Felügyelő csoport. 28. Oroszlánszáj. 29. Ritka, Párizsban. 31. Osztrák fotokémikus (Joseph Maria). 33. A Me­zopotámiában az i.e. 3. évezredben virágzott sémi t­irodalom nyelve. 34. Néves és kétjegyű mássalhangzó. 36. Íme. 38. Argon vegyjele. 40. Észak-namíbiai város. 42. Tó ékessége. 45. A vadlibához hasonlít. 49. Szín, piros és kék keveréke. 52. Tá­­kolni kezd! 54. Az idézet harmadik sora (zárt betűk: E, Z, A). 55. Csokonai múzsája. 56. Félpont! 57. ... technika, repüléstan. 59. Az óriáskígyó neve a Dzsungel könyvében. 60. Északi fér­finév. 61. Torzkép. 63. Ausztrál úszóbajnoknő (Dawn). 64. Vak­rémület. 66. Odüsszeusz felesége. 68. Érzékiség néküli vonzó­dáson alapuló szerelem. 70. Kis folyóvíz. 72. Sárgásfehér színű ló. 74. A Visztula bal oldali mellékfolyója (179 km). 75. Egye­sülethez tartozik. 76. Robbanóanyag. 78. Azonos betűk. 80. Füstelvezető akna. 83. Szól a trombita. 84. Tiszta súly. 88. Gon­doz. 91. Ágyúszó. 94. Perem egynemű hangzat 92. Mind, an­golul. 96. ...cert, hangverseny. 97. Tanács, németül. 98. Né­mán hátul! 100. Oda-vissza: férfinév. 101. Cin. 102. Mezők ha­tárai! 103. Heyerdahl hajója. 104. Vissza’• tiltószó. (Nagy Elek Tibor) Rejtvényfejtők figyelmébe! A szerkesztőség havonta egyszer sorsol ki jutalomkönyve­ket. A megfejtéseket minden hónap utolsó péntekétől számított tíz napon belül várjuk. A sorsolásnál csak azokat a megfejté­seket vesszük figyelembe, melyekhez mellékelték az illető hó­nap valamennyi — lapunkból kivágott — részvételi szelvé­nyét. FŐSZERKESZTŐ: LÉTAY LAJOS FŐSZERKESZTŐ-HELYETTES: SZILÁGYI ISTVÁN SZERKESZTŐSÉGI FELELŐS TITKÁR: KIRÁLY LÁSZLÓ 4 szerkesztőség címe: 3400 Cluj-Napoca Str. Dr. Petru Groza nr. 2. Telefon: 951/12420. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Külföldi olvasóink a következő címen fizethetnek elő: ILEXIM, Departamentul export-import presă, _____________ P.O. Box 136—137. Telex: 112 28 București, I 40 440 Str. 13 Decembrie nr. 3. Nyomda: I. P. Cluj. L-----------­UTUNK REJTVÉNY - 45 VILÁG *• A Frankfurter Allgemeine Zeitung hosszú méltatással ünnepelte Karlheinz Stockhausen hatvanadik születésnapját, kiemelve, hogy a világhírű zeneszerző művében a formai fegye­lem tökéletes összhangban van az újítással. Negyven esztendős pályafutása alatt Stock­hausen sokszor hihetetlen megújulásokra volt képes. • A nyolcvanesztendős Alberto Moravia ez év őszén újabb kötettel jelentkezik. Az 1l viaggio a Roma című regény a rangos milánói Bompiani Kiadónál jelenik meg. • Anibes városában, ahol Picasso igen sok jelentős művét megalkotta, húsz algériai festő munkáiból nyílik a nagy újító életművének hó­doló kiállítás.­­ Az újonnan megnyílt lipcsei operaházban ősbemutató keretében játszották Dosztojevszkij A félkegyelmű című regénye nyomán készült azonos című operát. Zenéjét szerezte Karl Ottomar Troilmann, a libretto Gerald Gerlach munkája, a rendező Günter Lohse. Miskin szerepében Jürgen Kurth lép föl. További sze­replők: Magdalena Lázarescu (Nasztaszja Fi­lippovna), Konrad Ruph (A tábornok), Roland Schubert (Rogozsin). • Milánóban Enrico Crispotti rendezésében megnyílt a Futurizmus és divat című kiállítás, amely tulajdonképpen bemutatja az irányzat teljes történetét. • Marguerite Duras filmforgatókönyvvé,írta át La Musica II című színművét, amelyet ren­dezőként is ő fog kivitelezni. Az írónő úgy véli, ez a filmje sem lesz gyöngébb, mint azok, amelyeknek a forgatókönyvét szintén ő írta. Legnagyob sikerét a Szerelmem Hirosima című film forgatókönyvével érte el. • Orosz írók 1880—1917 a címe annak a mintegy háromezer prózaírót, költőt, dráma­írót, és publicistát felölelő lexikonnak, amely a Szovjetszkaja Enciklopedija Kiadó gondozá­sában jelenik meg. A kiadó jövőre tervezi a Szovjet-orosz írók című lexikon kiadását. pont olyan műveket szült tájainkon, mint bár­hol másutt a világon — és mégis: egészen má­sokat. Mégis — ez valahogy kulcsszó lehet ro­mantikánk értelmezésében, főként annak szinte egész évszázadot átfogó képviselője, a JÓKAI MÓR esetében. A mégis nála címben jelenik meg (az olasz középkor nagyjától, Galileitől vett idézet álcájában), pedig a XIX. század vi­szonyait mesélő Jókai törekvését tükrözi töké­letesen, mégis, minden ellenkező előjel ellené­re folytatnia kell a színpompás, lenyűgöző mesét: ÉS MÉGIS MOZOG A FÖLD (Móra 1988). Jókai minden korszakát egy-egy mégissel le­hetne jellemezni: a ’70-es évektől kezdődő, sze­­mélyes-belső téren egyre komoruló, a közélet­ben a forradalmi pátoszt eltörlő, a lázadó-for­­rongó ifjúi lelkesültséget józan, de fantáziátl­a megállapodottsággá alkuvó szakaszát talán így mégsem változom, mégis ugyanarról írok mégis ugyanarra emlékeztetem-tanítom népe­­...,,‚K‘S folytatom a mesét — nem az anda­lítót, hanem az ébrentartót, ahogy csak én tu­­dom ... Ez a dacos feltétel, csakazértis impe­­rativusz írónk esetében egy hasonlóképpen ro­mantikus kiindulópontra vezethető vissza (ami ugyanakkor nagyon jellemző módon közép-ke­­let-európai gondolat - és tehertétel is), ez pe­dig az irodalom közéleti szerepére vonatkozik. Eszerint a betűvető, írástudó ember felel nem-­­ csak az írott szó igazságtartalmáért, őszinte etikus a téltségéért, hanem túl ezen­ népének sorsáért is, a szó közéleti értelmében. A jobb­ra való törekvés, a népnevelés szent céljáért ha az adott helyzet úgy kívánja — írónak az íróasztal magányát is el kell hagynia (és ez az olvasóközönség részéről igényként meg is nyilvánul, napjainkig hatóan, hiszen a mai ember is­ számonkéri íróinktól a közéleti tölte­tet­ — túl a művész belső felkiáltójelein...), hogy szavait tettek erejével is igazolja. Az iro­­dalom lapjai gyarapításának lehetőségéért mintegy ellenszolgáltatásként, köteles a törté­nelem lapjait is, teleírni... Tény, hogy irodalmunk nagyjai jogosnak te­kintették ezt a követelést. Ezért nem hagyhatta Jókai sem abba a mesélést: saját fenntartásai­nak elűzésére (is) elővarázsolta a reformkor nagyjait. Ebben a regényében például megal­kotta Jenei Kálmán alakját, a valamikor voltak képére és­ hasonlatosságra, s egyben azok sor­sának példázatban való sűrítéséért. Ez a hős már alig hasonlít elődeire: benne megszólal írója minden kételye, s ezek végül sorsát el is­­ térítik a jól ismert hősi pályáról. Iga­z, holta után szobrot emelnek neki, ám Jókai, az örök­optimista, először láttatja az események valódi arcát. Mert mi a hősiesség jutalma? Mi lett a reformkor nagyjainak sorsa? „Vörösmarty­­meghalt — szegényen — idegbénultan (...), Bajza meghalt — szegényen — lelki halálával messze megelőzve teste összeomlását (...), Szé­chenyi meghalt — óriási lelkében találva ön­­ellenségre, aki legyőzte őt. A Kisfaludyak, Ka­zinczy Ferenc, Kölcsey, Katona akkor tűntek el, mikor én még gyermek voltam“ — sorol­­ja-panaszolja Toldy Ferenchez írott levelében Jókai, s e felsoroláshoz illőnek rajzolja a Jenei Kálmán életének alakulásáról szóló történe­tet is. BODÓ MÁRTA

Next