Utunk, 1988 (43. évfolyam, 1-53. szám)
1988-11-04 / 45. szám
LEVÉLVÁLTÁS B. László: „Élt hatvanöt évet, / s porai nyugszanak, / míg élt, dolgozott, / s a háború halállal / fenyegette.“ — A béke pedig beváltotta a fenyegetést. — „A kövek ismerősek, / a ház is megszokott, / a fű is barátságosan lapul, a fák levelei lehulltak, / mert ősz van, / csupán a kerítés új, / s ez jelzi, hogy lakói / már nem ismerősek." — A korábbi lakók afféle régimódi, egyszakmájú emberek voltak. Az újak ezzel szemben sokoldalúan képzettek, ők már kerítéssel is foglalkoznak. — „Csupán a domb a régi, / mások a házak, / mások a falak színei, / s távolban / már városias / tömbház-negyed / jelzi az újat.“ — Látják is egyre többen. — „Régen csak halat fogtak itt, / s most a folyó vize / turbinákat hajt, / s a lámpafény / milliója jelzi / megnőtt erejét.“ — S a lámpának egyéb haszna is van. Vele keressük a halat a folyóban. M. V.: „Engedtessék meg nekem, hogy minden *rossz szándéktól mentesen, hangot, adjak (róva) ám nem felróva, ama kételyeimnek, melyek egy ideje ellenállnak minden megoldási kisérlet(em)nek. Részemről megalkuvás, hogy immár feladtam az autogén megoldás lehetőségének örömét és az ön segítségéért folamodom. Ennél fogva elárulok egy szerény titkot: valahányszor időt szakítok újság, illetve az Utunk olvasására az ön rovatátis elolvasom, mondván, hogy a humor, az életnedv bősége elősegíti az optimális ítélőképességet. De talán éppen ez lehet oka annak, hogy felvetődött bennem a kérdés — vajjon csupán ennyi K. laksz) (bocsánat, de így ismerem önt kicsinyke körünkben: egy ideje) rovatának rendeltetése?“ — Sokan úgy vélik, rovatunknak nemcsak szórakoztatnia, hanem tanítania is kell. Hát iparkodunk, ön most éppen engem tanított. Zefi: „Először is bocsánatot szeretnék kérni amiért igazságtalanul ítéltem meg önöket a levelek megjelenésével kapcsolatban. Megjegyzem nem ez volt az első próbálkozásom s az előbbiek szép kudarcából tanultam, s szóltam így■ Úgy látszik a Zefi név (amit még a matektanáromtól kaptam) jobban tetszik mindenkinek, mint amit a szüleimtől kaptam, és talán több szerencsét is hordoz magában. Így hát maradok továbbra is Zefi. Érdekelne milyen keretek közé lehetne befoglalni egy irodalmi, művészeti vetélkedőt. Olyanra gondolok, amiben elvetik a sablonos égig dicséretet és az egyéni véleményeket pontozzák.“ — Azt hiszem, olyan vetélkedőt, aminkre ön gondol, a meglévőktől nagymértékben különböző keretek között lehetne megrendezni, kedves Zefi — és a keretekhez gondolja hozzá az összes megfelelő jelzőt. • S. Sándor: Versei nem jutottak kezemhez. Kérem, küldje el őket újra. A. Zoltán: „egy nehezen, megszerkesztett / bizonytalanul ingó korlátokat nem ismerő / egekben bujkáló / érzelmekre vágyó / szellemet kergető / embertömeg vágyik.“ — Akkor nem kell az egekben bujkálnia ahhoz, hogy ne vegyék észre. Elég, ha elvegyül önmagában. — „miért gyengíti meg / futásomat a távolság / miért sorvasztja / gondolataimat az idő / miért hatol utamba ] az örök anyag / tér-idő vibrálása / s miért nem menekülhet / velem együtt a jövő // miért nem élhetek / egészen szabadon“. — Ha önt csak a tér, idő, anyag köti gúzsba, boldog ember. — „meghódítottál / egy nehezen körülhatárolható / területet / a szívem mélyén / mely mostmár a tiéd / érted dobban / és változtatja térfogatát“. — Valamint dimenzióinak számát. — „mintha nem is lennék / csak lebegek valahol / a kietlen világegyetem / valamely pontja körül / egyik zérus átmérőjű / kör középpontatlanságának meghatározatlan szomszédságában // ott tartózkodom / lázas látomások magánya óta / és ott akarok elpusztulni , hogy ne zavarjam meg / mások pontnélküliségét“. — Azért remélem, megbocsátja, hogy pontot tettem verse végére, és ezzel megzavartam pontnélküliségét. Mentségemül szolgáljon, hogy vesszőnélküliségét, azt tiszteletben tartottam. Az csak legyen magánügy. P. Ágnes: „Nincsen szebb az orgonától, / Nincsen szebb májustól, / Illata elkábit, / Meszszire fújja szél. // S nincs aki ellenállna / S gyönyörű virágnak, / Mert legszebb a / Májusi fény illata. // Nincs szebb májusi virág, / Mint a májusi orgona, / Úgy ragyog, mikor a Nap / A Föld fölé mászik." — A kis huncut. K. JAKAB ANTAL ORSZÁG . . . • A Kriterion Könyvkiadó új könyvei: Majtényi Erik Tejfehér éjszakák — Hajóharang a hold utcában (önéletrajzi regény — novellák, úti jegyzetek. Válogatta és a bevezetőt írta Szász János — Romániai Magyar írók); Andrád Sámuel Elmés és mulatságos rövid anekdoták (Válogatta, az előszót és a jegyzeteket írta Molnár Szabolcs — Téka); Balogh József Százlábú kaland (Verses mesék gyermekeknek); Eugen Uricaru A méz (Regény. Fordította Kántor Erzsébet — Román írók); Fanus Neagu. És kiáltott az angyal (Fordította és az utószót írta Fodor Sándor — Román írók), Dumitru Radu Popescu Királyi Vadászat (Regény. Fordította és az utószót írta Fodor Sándor — Román Írók), Jaroslav Hasek Svejk. Egy derék katona kalandjai a világháborúban (Regény. Fordította Réz Ádám. Az utószót írta Bodrogi Enikő — Horizont). • A Korunk 8-as számának főlaptestében Teodor Lupe (A forradalmi szellem jegyében, Sztranyiczki Gábor (Szocializmus és ellentmondás), Lupán Ernő (Az agrárjog mint az agrárpolitika eszköze), Hajdú Zoltán (Génsebészet és mezőgazdaság), Román Vlaicu (A szívgyógyászat lehetőségei), Vincze János (Határtudomány — a biofizika), Uray Zoltán (Daganatdiagnosztika radioaktív izotópokkal) és Józsa T. István (Az Orth-világban) tanulmánya. Zöld Lajossal, a Barátság Alkotótábor vezetőjével Kántor Lajos beszélget. Az Íróasztalban Angi István, Oláh-Gál Róbert és Lászlóffy Aladár írása, jegyzetet Király Béla és Murádin Jenő közöl. A személyiségfejlődés megismerésének útjai címmel Ander Zoltán tanulmánya olvasható. A Szemlében Kereskényi Sándor és Borcsa János cikke. Illusztrációk: Aradits László, Jánosi D. László, Mohy Sándor, Orth István, Vlad Liviu. • A Cintarea Romániei magyar oldalain verset közöl Miklós László, Nicolae Dragoș, Balogh József, Zsiva Popovics és Hans Schuller. Alexandra Dan Popescu Az emlékezet koszorúi című jelenetét Szamosi Endre fordításában olvashatjuk, Helyt állni az üzemben —* helyt állni a dolokon címmel Horváth Arany jegyez cikket. A Hét 43. számában Ahol feloldódhat az egyén címmel Bogdán László közöl riportot. Cristiana Nicolae Fogadó a dombok alatt című filmjét Sugár Teodor elemzi, filmcikket közöl továbbá Halász Anna (Harcban edzett gyöngy). Tamás-Blaier Klárával Barabás István készít interjút, Nagib Mahfúz idei Nobel díjas író munkásságát Szász János ismerteti. • Az Arany János Emlékmúzeum időszaki kiállítótermében Zudor Sándor mérnök op-art grafikáinak tárlata nyílt meg. • Az Ifjúmunkás 43-as számában Szamosközi István beszélget Salat Lehel színművészszel. Cikket, riportot közöl Lázár László (Helyettem senki sem dolgozik), Kiss Zoltán (Az eredmény a fontos), Ács László (Erejükhöz mérten), Kovács Nemere (Tiszta lapot nyitni) és ifj. Busa Simon (Békében élni). • A Fáklya október 23-i számának Látóhatár oldalán verset közöl Teodor Crişan (Fábián Imre fordítása), Visky András és Balla István. Felician Roşea orgonaművésszel Tuduka Oszkár beszélget. Megállj csak! címmel Nagy Ilona jegyez karcolatot, Bega-parti anziksz címmel Tőke Csaba ír riportot. • Az Ady Endre irodalmi kör október 21-i ülésén Visky AndrászForutskoter feladóknak című verseskötetét vitatták meg. Vitaindítót Jakabffy Tamás tartott, a versekből Meleg Vilmos színművész olvasott föl. • A Szabad Szó október 23-i számának Irodalom — Művészet oldalán Mandics György beszélget Szekernyés János irodalomkritikussal (Szellemi archeológia). • A Szatmári Hírlap október 23-i számának Művelődés oldalán Ágopcsa Marianna méltatja Marx József fotóit. Ioniţa G. Andronnal Máriás József készít interjút Turistaúton a Radnai havasokban című könyve kapcsán. • A Hargita október 23-i számának Akusztika-cikkét Ferencz Imre írja Király László A Föld körüli pálya című, frissen megjelent verseskönyvéről. A csend szigete címmel Székedi Ferenc méltatja Botár László fiatal képzőművész munkásságát. ÉNEK Zaharia Stancu verséből idézünk a vízszintes 1., 35., függőleges 54. és 1. számú sorban. Kiss Jenő fordítása. VÍZSZINTES: 1. Az idézet első sora .(zárt betűk: Z, T, D). 18. Város Kijevtől délre. 19. Öt énekhangra vagy hangszerre írt zenei mű. 20. Középen tömít! 21. Európai nemzet. 23. Jó hangulat. 24. AAA. 25. Szebbek nélkül! 27. Párizsi művészet. 28. Kamion-jelzés. 30. Ám. 31. Utó ellentéte. 32. Svéd város a Vanern-tó közelében. 35. Az idézet második sora (zárt betűk: B, O, S). 37. Radioaktív elem. 39. Panasz. 41. Betakar. 43. Német regényíró (Ludwig, 1889—1979). 44. Virginia állambeli város Richmondtól északra. 46. Rcb ... . Walter Scottma. 47. OAG. 48. Lak kevert betűi. 50. Akta közepe. 51. A Bata cseh cipőgyármai neve. 53. Kicsinyítő képző. 54. Angol kötőszó. 55. Fény, románul. 57. Szénhidrátbontó enzim, másik neve diasztáz. 58. Növény. 59. Kotló igéje. 60. Kiteljesedik. 61. Fordított feszítő eszköz. 62. Oka-parti város. 63. Ízületek, népiesen. 64. Vissza, körülötte kering a Föld. 65. Üres láp! 67. Az A betű neve a héber és a föníciai írásban. 68. Etien pér! 69. Kormoz páros hangzói. 70. Két darab. 71. Dinnyepróba. 73. Javallat. 77. Város a török-görög határszélen; vissza: művészet. 79. Nagyon nagyok. 81. Kis Tóni. 82. A fa testének belső, sötétebb színű része. 85. Fed. 86. Román nőnemű személyes névmás. 87. Fölé. 89. Óra kevert betűi. 90. Vissza. ... apó, szabadságharcos tábornok. 92. Tantál vegyjele. 93. Győzelem a bokszban. 94. Becézett szülő. 96. ... szolgája. Goldoni-vígjáték. 98. Kialszik. 99. Pl. atléta vagy kosarazó. 102. Párizs északi városrésze. FÜGGŐLEGES: 1. Az idézet negyedik sora (zárt betűk: U, É, A). 2. Fa része. 3. Becézett férfinév. 4. Molibdén vegyjele. 5. Összetört bot! 6. Személyéről. 7. Skóciai öböl. 8. Övsömör — orvosi szóval. 9. Fonetikus kétjegyű mássalhangzó. 10. Súlyarány. 11. Dísz. 12. Tevék páratlan betűi. 13. Láb, franciául. 14. Olimpiai bajnok úszónő (Kornélia). 15. A Román Televízió névjele. 16. Vége vége! 17. Hiteles mértékek. 22. Megszabadít. 26. Felügyelő csoport. 28. Oroszlánszáj. 29. Ritka, Párizsban. 31. Osztrák fotokémikus (Joseph Maria). 33. A Mezopotámiában az i.e. 3. évezredben virágzott sémi tirodalom nyelve. 34. Néves és kétjegyű mássalhangzó. 36. Íme. 38. Argon vegyjele. 40. Észak-namíbiai város. 42. Tó ékessége. 45. A vadlibához hasonlít. 49. Szín, piros és kék keveréke. 52. Tákolni kezd! 54. Az idézet harmadik sora (zárt betűk: E, Z, A). 55. Csokonai múzsája. 56. Félpont! 57. ... technika, repüléstan. 59. Az óriáskígyó neve a Dzsungel könyvében. 60. Északi férfinév. 61. Torzkép. 63. Ausztrál úszóbajnoknő (Dawn). 64. Vakrémület. 66. Odüsszeusz felesége. 68. Érzékiség néküli vonzódáson alapuló szerelem. 70. Kis folyóvíz. 72. Sárgásfehér színű ló. 74. A Visztula bal oldali mellékfolyója (179 km). 75. Egyesülethez tartozik. 76. Robbanóanyag. 78. Azonos betűk. 80. Füstelvezető akna. 83. Szól a trombita. 84. Tiszta súly. 88. Gondoz. 91. Ágyúszó. 94. Perem egynemű hangzat 92. Mind, angolul. 96. ...cert, hangverseny. 97. Tanács, németül. 98. Némán hátul! 100. Oda-vissza: férfinév. 101. Cin. 102. Mezők határai! 103. Heyerdahl hajója. 104. Vissza’• tiltószó. (Nagy Elek Tibor) Rejtvényfejtők figyelmébe! A szerkesztőség havonta egyszer sorsol ki jutalomkönyveket. A megfejtéseket minden hónap utolsó péntekétől számított tíz napon belül várjuk. A sorsolásnál csak azokat a megfejtéseket vesszük figyelembe, melyekhez mellékelték az illető hónap valamennyi — lapunkból kivágott — részvételi szelvényét. FŐSZERKESZTŐ: LÉTAY LAJOS FŐSZERKESZTŐ-HELYETTES: SZILÁGYI ISTVÁN SZERKESZTŐSÉGI FELELŐS TITKÁR: KIRÁLY LÁSZLÓ 4 szerkesztőség címe: 3400 Cluj-Napoca Str. Dr. Petru Groza nr. 2. Telefon: 951/12420. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Külföldi olvasóink a következő címen fizethetnek elő: ILEXIM, Departamentul export-import presă, _____________ P.O. Box 136—137. Telex: 112 28 București, I 40 440 Str. 13 Decembrie nr. 3. Nyomda: I. P. Cluj. L-----------UTUNK REJTVÉNY - 45 VILÁG *• A Frankfurter Allgemeine Zeitung hosszú méltatással ünnepelte Karlheinz Stockhausen hatvanadik születésnapját, kiemelve, hogy a világhírű zeneszerző művében a formai fegyelem tökéletes összhangban van az újítással. Negyven esztendős pályafutása alatt Stockhausen sokszor hihetetlen megújulásokra volt képes. • A nyolcvanesztendős Alberto Moravia ez év őszén újabb kötettel jelentkezik. Az 1l viaggio a Roma című regény a rangos milánói Bompiani Kiadónál jelenik meg. • Anibes városában, ahol Picasso igen sok jelentős művét megalkotta, húsz algériai festő munkáiból nyílik a nagy újító életművének hódoló kiállítás. Az újonnan megnyílt lipcsei operaházban ősbemutató keretében játszották Dosztojevszkij A félkegyelmű című regénye nyomán készült azonos című operát. Zenéjét szerezte Karl Ottomar Troilmann, a libretto Gerald Gerlach munkája, a rendező Günter Lohse. Miskin szerepében Jürgen Kurth lép föl. További szereplők: Magdalena Lázarescu (Nasztaszja Filippovna), Konrad Ruph (A tábornok), Roland Schubert (Rogozsin). • Milánóban Enrico Crispotti rendezésében megnyílt a Futurizmus és divat című kiállítás, amely tulajdonképpen bemutatja az irányzat teljes történetét. • Marguerite Duras filmforgatókönyvvé,írta át La Musica II című színművét, amelyet rendezőként is ő fog kivitelezni. Az írónő úgy véli, ez a filmje sem lesz gyöngébb, mint azok, amelyeknek a forgatókönyvét szintén ő írta. Legnagyob sikerét a Szerelmem Hirosima című film forgatókönyvével érte el. • Orosz írók 1880—1917 a címe annak a mintegy háromezer prózaírót, költőt, drámaírót, és publicistát felölelő lexikonnak, amely a Szovjetszkaja Enciklopedija Kiadó gondozásában jelenik meg. A kiadó jövőre tervezi a Szovjet-orosz írók című lexikon kiadását. pont olyan műveket szült tájainkon, mint bárhol másutt a világon — és mégis: egészen másokat. Mégis — ez valahogy kulcsszó lehet romantikánk értelmezésében, főként annak szinte egész évszázadot átfogó képviselője, a JÓKAI MÓR esetében. A mégis nála címben jelenik meg (az olasz középkor nagyjától, Galileitől vett idézet álcájában), pedig a XIX. század viszonyait mesélő Jókai törekvését tükrözi tökéletesen, mégis, minden ellenkező előjel ellenére folytatnia kell a színpompás, lenyűgöző mesét: ÉS MÉGIS MOZOG A FÖLD (Móra 1988). Jókai minden korszakát egy-egy mégissel lehetne jellemezni: a ’70-es évektől kezdődő, személyes-belső téren egyre komoruló, a közéletben a forradalmi pátoszt eltörlő, a lázadó-forrongó ifjúi lelkesültséget józan, de fantáziátla megállapodottsággá alkuvó szakaszát talán így mégsem változom, mégis ugyanarról írok mégis ugyanarra emlékeztetem-tanítom népe...,,‚K‘S folytatom a mesét — nem az andalítót, hanem az ébrentartót, ahogy csak én tudom ... Ez a dacos feltétel, csakazértis imperativusz írónk esetében egy hasonlóképpen romantikus kiindulópontra vezethető vissza (ami ugyanakkor nagyon jellemző módon közép-kelet-európai gondolat - és tehertétel is), ez pedig az irodalom közéleti szerepére vonatkozik. Eszerint a betűvető, írástudó ember felel nem- csak az írott szó igazságtartalmáért, őszinte etikus a téltségéért, hanem túl ezen népének sorsáért is, a szó közéleti értelmében. A jobbra való törekvés, a népnevelés szent céljáért ha az adott helyzet úgy kívánja — írónak az íróasztal magányát is el kell hagynia (és ez az olvasóközönség részéről igényként meg is nyilvánul, napjainkig hatóan, hiszen a mai ember is számonkéri íróinktól a közéleti töltetet — túl a művész belső felkiáltójelein...), hogy szavait tettek erejével is igazolja. Az irodalom lapjai gyarapításának lehetőségéért mintegy ellenszolgáltatásként, köteles a történelem lapjait is, teleírni... Tény, hogy irodalmunk nagyjai jogosnak tekintették ezt a követelést. Ezért nem hagyhatta Jókai sem abba a mesélést: saját fenntartásainak elűzésére (is) elővarázsolta a reformkor nagyjait. Ebben a regényében például megalkotta Jenei Kálmán alakját, a valamikor voltak képére és hasonlatosságra, s egyben azok sorsának példázatban való sűrítéséért. Ez a hős már alig hasonlít elődeire: benne megszólal írója minden kételye, s ezek végül sorsát el is térítik a jól ismert hősi pályáról. Igaz, holta után szobrot emelnek neki, ám Jókai, az örökoptimista, először láttatja az események valódi arcát. Mert mi a hősiesség jutalma? Mi lett a reformkor nagyjainak sorsa? „Vörösmartymeghalt — szegényen — idegbénultan (...), Bajza meghalt — szegényen — lelki halálával messze megelőzve teste összeomlását (...), Széchenyi meghalt — óriási lelkében találva önellenségre, aki legyőzte őt. A Kisfaludyak, Kazinczy Ferenc, Kölcsey, Katona akkor tűntek el, mikor én még gyermek voltam“ — sorolja-panaszolja Toldy Ferenchez írott levelében Jókai, s e felsoroláshoz illőnek rajzolja a Jenei Kálmán életének alakulásáról szóló történetet is. BODÓ MÁRTA