Bugyi Sándor (szerk.): VÁRhely, 1996 (2. évfolyam, 1-2. szám)
1996 / 3. szám - Közelkép - Hajnal László Gábor: Virrasztani félelem nélkül. A nyugati magyar sajtó múltja - jelene
biztosítéka, hiszen a világot járva, a magyar közösségeknek tartott előadások, felolvasóestek után számosan lettek előfizetői, támogatói az újságnak. Tollas Tibor, a költő, egyik szerzője volt a váci börtönben papírra került versantológia sorozatnak, aminek megmentett maradékaiból készült a FÜVESKERT című kötet; ezt a világ számos nyelvére is lefordították. Mit jelentett a siker a lapnak? - A Nemzetőrt magyaroknak készítettük, de az tény, hogy amikor egy-egy nagyobb akciót szerveztünk, mint például tiltakozást a fiatalkorúak és nők kivégzése ellen, vagy nemzetközi méretű megemlékezéseket a forradalom kerek évfordulóin, számos nyugati országban csatlakoztak a szabadságharcos ünnepséget szervezőkhöz. De a lap olvasottsága főleg azzal magyarázható, hogy folyamatosan tájékoztattunk az emigrációban zajló eseményekről, közöltünk személyi híreket, és ami a leglényegesebb: őriztük a forradalom eszmei, elvi vágyait, követeléseit, és nem tettünk engedményeket. Éppen ezért támadtak is bennünket többfelől, de főleg a hazai rezsimmel történő kiegyezést - közeledést - szorgalmazók, az Anyanyelvi Konferencia néven ismert szervezet társutasai, ám tudomásul kellett venniük, hogy nem alkuszunk. A Nemzetőr szándékosan adta ki a Gloria Victis 1956 és a Gloria Victis 1848-49 című összeállításokat arról, hogy milyen költői visszhangja volt a két szabadságharcunknak a nagyvilágban. Nálunk jelent meg Szente Imre fordításában Szolzsenyicin Culág szigetcsoportja, az ENSZ különbizottságának jelentése 56-ról és még vagy három tucatnyi más mű. - Hogyan lett saját nyomdája a Nemzetőrnek? - Tollas Tibor első amerikai körútján, 1960-ban eljutott Texas állam Houdson városába, ahol a főleg milliomosok lakta öröklakások házmesteri teendőit végezte Lengyel Teó, és meghívott az előadásra néhány gazdag embert. Tollas ott is elszavalta a Bebádogoztak minden ablakot, még a váci börtönben írt versét, és ezzel akkora sikere volt, hogy a módos amerikaiak azt kérdezték tőle: mire lenne szüksége, mivel támogathatnák a magyar ügyet. Ekkor említette a szedő- és nyomógépet. Kapott egy bizonyos összeget,32 és főleg ebből hoztuk létre a DANUBIA Nyomda és Kiadó Kft-t. Az itt folyó munkálatokat irányítom én kezdettől, szerkesztem a Donau-Bote német nyelvű társlapot, kezdettől fogva munkatársa, majd 1990 januárjától főmunkatársa vagyok a Nemzetőrnek. Eddigi életemnek közel felét töltöttem itt, és nagyon büszke vagyok arra, hogy mindmáig sikerült elveink feladása, komolyabb változtatása nélkül megjelentetni a szabadságharcos írók lapját. Ez azért is nagy dolog, mert az 7 956-os menekülteknek, illetve az ő közreműködésükkel létrehozott sajtótermékek közül csak a Nemzetőr lát még napvilágot. Az 1 957. január 7-én indult Bécsi Magyar Híradó 1980 januárjában szűnt meg. Az Irodalmi Újság első külföldi számát 1957. március 15-én adták ki még Ausztriában, és 1989 végén jelentették be Párizsban, hogy egyelőre nincs több szám. Erre a sorsra jutott a londoni Magyar Szó, a Kanadai Magyar Hírlap és még jónéhány 56-os lap. - A hetvenes évek elején az emigrációban még több mint száz sajtótermék jelent meg rendszeresen vagy alkalomszerűen, és mennyi maradt ezekből mára? Minket sem az isteni csoda tartott életben, pedig nemcsak mi, a szerkesztők, kiadók, a munkatársak zöme léptük túl a hetvenet, nyolcvanat. Rengetegen át is költöztek a túlvilágra, de az olvasóink, támogatóink többsége is velünk korosodott, ám javarészük mindmáig kitartott mellettünk. Hogy miért? Egészen a rendszerváltásig következetesen figyeltük a hazai eseményeket, elemeztük a változásokat, a tanácstalan és habozó emig-