Sass László (szerk.): VÁRhely, 1998 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1998 / 3-4. szám - Olvasónapló
alig több, mint száz oldalt tölt meg. Kerek tanulmányok, és csak idevágó részletre szorítkozók, olvashatók. Legtöbbjük először folyóiratközlés volt (Jelenkor, Somogy, Új Horizont stb.), nem egy a szerző korábbi gyűjteményeiben is helyet kapott (Egry, Borsos Miklós szobrai). Ám az ismétlés nem csökkenti az írások hatását. A megörökített „történések" nagy része különben is visszavonhatatlanul múlt, de a szereplők szelleme ma is ott bolyong figyelőn a partokon, a lombok között, a völgyek mélyén, az alkotói „műhelyekben" s a még élők emlékezetében. Hajdani munkálkodásuk nyomai letörölhetetlenek a „tengerke" arcáról, bármilyen - olykor előnytelen - változások formáló ereje uralkodik el a kies tájon. Az írásokat három gyűjtőcím alá sorolta szerzőnk. A belső tagolást régi térképek Balaton-ábrázolásait bemutató lapok segítik. Az előszóban célját rögzíti röviden: „A tanúságtétel igénye, a személyes érintettség munkálta megírásuk s öszszegyűjtésük idején. Ragaszkodásának gyökereire a táj szülöttjének vallomásai világítanak rá érzékletesen. Már első mondatából sugárzik a beavatottak mértéktartó büszkesége: „Nekem még van szülőházam". Áll-e még a vasúti őrház a szántódi kereszteződésnél? Az ablakából Tihany „királyi helyére" pillantó hajdani gyermek lelkébe mélyen vésődve minden bizonnyal. A gyermekkor emlékei, édesanyja alakja, az utak metsződése, a rév, a pusztai élet (Szántód ma emlékhelye egy letűnt életformának!) számtalan tapasztalata szakíthatatlan kötelék. Egyes motívumok másmás szövegkörnyezetben ismételten felmerülnek, bizonyítva a megtartó erő mértékét. Hiába sodorta odább az élet valósága, a kései találkozások szívdobogtató érzelemhullámzásában visszaköszönt a múlt. Később, a tóparti „honfoglalásba" sem a kor divatja, hanem a lelki kapcsolat munkált. A ház felépítése és majdani elvesztése mégis tipikus „balatoni história", minden velejárójával, a búcsúkönnyekkel egyetemben. Már nem így az ott folyó élet! Legkevésbé a henyélés békés szigete. Tuskulánum, az alkotó munka helyes találkozások tanúja. Miként otthonos, szívesen látott vendég Tüskés Tibor Becén, Fonyódon, Tihanyban, Füreden, úgy vendéglátó maga Fenyvesen. Takáts Gyula, Németh László, Bodosi György s Fodor András látogatásaira emlékezhet idővel, megörökítve emlékezetes pillanatokat, együttléteket. S a könnyes búcsú óráit. Hogy a Szamócadűlői „pécsi" házban olykor a Balatonról álmodik, azon nincs csodálni való! Az Emberi világ ciklus kiterjeszti vizsgálódása körét a tó természeti, gazdasági értékeire. E tárgyban Veres Péterrel keveredett vitába a hatvanas években. „Péter bácsi" a föld hasznosításával, az emberek mentalitásával elégedetlenkedett. Idegenként szemlélte a botladozó, de mégiscsak össznépivé formálódó pihenő és strandéletet. Nem ismerte fel a táj sajátos szellemarcát sem. Tüskés kellő tisztelettel, körutazás keretében szállt perbe a „pannon táj" védelmében, Írásai a baráti vita dokumentumai. További dolgozatai a hétköznapok szereplőit mutatják be, megrajzolva életük hátterét, cselekedeteik mozgató erőit. Néhány jellegzetes szereplő portréjának vonásait rögzítő pillanatképei árnyaltabbá teszik néha felszínes benyomásainkat. A kötet felében azokról emlékezik, akik műveikkel gazdagították a táj „szellemi örökségét". Egyben hatással voltak saját szemléletének, írói, művészi világképének formálódására. Tihany rövid történeti vázlata, majd a képtelen „lecsapolási terv" szándékának és szorgalmazóinak megidézése után magvas Egry-ta- VÁRhely \ Q3