Katolikus gimnázium, Vác, 1885
Az attikaiak házasságkötése és fölbontása, sokan, sokféleképen és sokat írtak már az ókori görögökről. Írott s nem írott emlékeik, történeti eseményeik, vallási, politikai és társadalmi intézményeik egyaránt méltatva lettek az utókor által; szóval, nincs az a görög tárgy, vagy görög dolog, melyet ne igyekeztek volna fölkutatni s megvilágítani, s igy teljes képet szerezni magoknak a görögök műveltségi állapotáról. — A jelen soroknak is czéljuk a régi görögökkel foglalkozni, nevezetesen az attikai nép házasságkötését és fölbontását rövideden vázolni, feltüntetve 1) a házasságkötésnél uralkodó vezérelveket; 2) a szertartásokat; 3) a házasfeleknek egymáshoz való viszonyát; végül 4) a fölbontást. Mielőtt azonban kitűzött feladatunk megoldásához fognánk, szükségesnek tartjuk előbb megismertetni a homerosi családot, majd meg a Perikles korabeli attikai gondolkodásnak a nőt illető néhány fonák kinövését, valamint a spártai házasságkötésről is egy-két szót szólni kötelességünk. Homeros korában a családi életnek már teljesen kialakult képével találkozunk. A férfi és nő viszonya itt nem pusztán anyagi egyesülés, hanem öntudatosan elismert erkölcsi kötelék, melynek lelke a kölcsönös hűség.1) Az Iliásban Hektor és Andromache, az Odysseában Odysseus és Penelope házassága az, melyben az imént mondottakat megvalósítva találjuk. A későbbi görög viszonyok közt a családi életnek e szép képeivel alig-alig találkozunk. A későbbi görög törvényhozók. * Váry Gellért: A görög műveltség története. Vácz, 1879. 195. 1. *