Katolikus gimnázium, Vác, 1909

KEDVES TIHAMÉR! A­z iskolában s azon kívül sétáink közben gyakran beszél­gettünk különféle dolgokról. Az iskolában a filozófia-órákon a tárgy természetéből kifolyólag társaiddal együtt jöttél hozzám, hogy egy-egy kérdésről a tanultak alapján nyújtsak egy egységes képet, vagy segítsetek ilyen összefoglaló nézet megalkotására. Ezekből a kérdéseidből és séta közben folytatott beszélgetéseinkből észrevettem, hogy téged és társaidat is azok a megjegyzések érdekelnek leg­jobban, melyeket a társadalomra tettem. Láttam, hogy egész ko­molysággal hallgatod azokat a fejtegetéseket, melyekre egyesektől és tömegektől fölkapott jelszavak adtak alkalmat s melyek a tár­sadalom szervezete, az egyén és társadalom viszonya, a társadalmi értékek stb. körül forognak. Megvallom, hogy komolyságod nekem nagyon tetszett. Viselkedésedből arra a latolgatásra, tépelődésre következtettem, mely minden gondolkodó ifjú lelkét elfogja a közép­iskola befejezésekor. A középiskolában nyolc éven át oktattak, neveltek tanáraid, hogy most átadjanak a legnagyobb nevelőnek, az életnek. Csodálom a természetet. A csillagos eget, a hegyektől ko­szorúzott rónát, patakot, folyót, növényt, állatot. Bármerre tekintsek a természet nagy birodalmában, homályosan vagy kifejezettebben mindenütt egy törekvéssel találkozom, törekvéssel az élet után. Minden élni akar. Úgy látom, hogy mindenbe bele van oltva vala-

Next