Katolikus gimnázium, Vác, 1913
ÜNNEPI BESZÉD. Kalazanti Szent Józsefnek, a kegyesrend alapítójának emlékére febr. 2-án rendezett ünnepélyen elmondotta KÁROLYI JÁNOS dr. kegyesrendi tanár. TISZTELT ÜNNEPLŐ KÖZÖNSÉG, KEDVES TANULÓIFJAK! Méltán nevezzük a szellemi élet előkelőségeinek azokat az idealistákat, akik a hideg kövekből rég letűnt korok szívének dobbanását, a régi feljegyzésekből gondolatainak igazságát, magasba szárnyalását, termékenyítő erejét kutatják és értékelik. Ezeknek a költőknek és művészeknek, filozófusoknak és történészeknek rekonstruáló munkássága régen kikristályosította azt a tényt, azt az igazságot, hogy a Krisztus előtt élő emberiségnek legnagyobb alkotása, bámulatos mesterműve az a nagy emberi közösség volt, amely bár összetételében rég megsemmisült, de intézményeiben, szellemében, formáiban, az emberi géniusznak ezen örökbecsű alkotásaiban még most is él és uralkodik. Ez a nagy alkotás, amelynek óriási körvonalai imponálóan bontakoznak ki évszázadoknak ködös homályából, az Imperium Romanum volt. Nem akarok én azonban itt most közismert történeti tényeket és igazságokat felsorakoztatni, csak egy reflexió végett választottam kiinduló pontnak beszédemben Rómát, minden emberi nagyság, földi érték és teremtő erő örök mértékét. Nagy eredményeket néha kicsiny, jelentékteleneknek látszó okok is létrehoznak, de csak abban az esetben, ha igazságot hordoznak méhükben, mert ekkor erősebbek a vasnál, az aranynál, erősebbek az embernél, sőt erősebbek még a múlandóságnál is.