Katolikus gimnázium, Vác, 1913

. Ilyen okoknak szinte végtelen sorozatából épült fel Róma nagysága. Ezen okok közül csak egyet hozok fel, amely a maga egyszerűségében is tipikusan jellemző a világot a saját képére átgyúró római szellemre és mélyen bevilágít a római lélek leg­­bensejébe, titkos arzenáljába, azt, hogy a római gyermekek egészen tizenhét éves korukig bíborral beszegett ruhát, tógát viseltek, a legmagasabb állami méltóságoknak megkülönböztető, fényes dísz­öltözetét. És ennek a lényegtelennek látszó szokásnak mélységes jelentősége, lélektani értelme van, mert kihangzik belőle egy erős meggyőződésen alapuló világnéz­et, az t. i., hogy a római szellem, amely művész volt a kitűzött célok megvalósítására irányuló energiák megteremtésében és helyes beállításában, amely csalhatatlan volt az igazi értékek felismerésében — ez a prak­tikus római szellem a gyermeket a lehető legmagasabb piedesz­­tálra emelte, mert azt a jövőbe, a nagy ősök verejtékes mun­kájának fenmaradásába, a nemzeti hivatás betöltésébe, szóval az enyészettel szemben az életbe, a virágzásba, a fejlődésbe vetett remények királyának tekintette és ezt a meggyőződését a gyermek ezen ritka megbecsülésében külsőleg is dokumentálni akarta. Mindez azonban a római szellem leplezetlen önzéséből eredt s puszta formalizmus, külsőség volt. A gyermek igaz szeretetét Róma nem ismerte. A gyermek igaz megbecsülését az Úr Jézus hozta le a földre és tette azt egyetemes törvénnyé, aki midőn a lélek értékét, az ember méltóságát és szabadságát a külső körülményektől teljesen függetlenül állapította meg, a gyermeknek nem a testét, hanem a lelkét öltöztette fényes királyi köntösbe. Midőn az erkölcsileg porba omlott római világ kapui előtt örök­szép tanításai elhangzottak, amelyek azt hirdették, hogy Krisztus­ban mindannyian egyek és így testvérek vagyunk, akkor egy magasabb, harmonikusabb élet alapzatára segítette fel az embe­riséget és azon az alapzaton, abban a magasabb életrendben a legdíszesebb, a legszebb helyet a gyermeknek jelöli ki. A gyermekről szóló tanítása örök kánonja marad minden pedagógiai elméletnek és módszernek. Az ő tanításából sarjadzott ki a keresztény család, amely az anya méltóságának a történelemben sehol fel nem található, példátlan megbecsülésén, a kölcsönös szereteten, a megértésen

Next