Váczi Közlöny, 1882 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1882-09-17 / 38. szám
IV. évfolyam. 38. szám. Vácz, szeptember 17.1882. VÁCZI KÖZLÖNY HELYI SVID ill UR TÁRSADALMI, KÖZGAZDASAGI S IRODA Megjelen minden •varsá/m.a.rv. Nyilttér sora.............................20 kr. Bélyeg-illeték minden beigtatásnál 30 . Vácz, Gasparik-utcza 151. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. Iérmentetlen leveleket csak ismerős kezektől fogadunk el. Magánvitáknak és személyes támadásoknak lapunkban hely nem adatik. Előfizetési árak: Évnegyedre.............. 1 frt 50 kr. házhoz hordás vagy postai szétküldéssel. Egyes szára ára 12 m Kapható Deutsch Mórnál a Városház épületében. Hirdetések: a legolcsóbban eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesülnek. A szerkesztőség és kiadóhivatal czimzete: hova a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények,előfizetési pénzek, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) küldendők. Névtelen közleményeket figyelembe nem veszünk. Közgazdasági levelek. V. Rudnyánszky Kálmánhoz. Tisztelt barátom! Tamás vagyok benne, hogy leveleim olvasása közben nem jutott volna már többször eszedbe amaz érdekes anekdota I. Napoleon császárról és a világlátni indult kolozsvári polgárról, ki Párisba jövet utat-módot talált a nagy világhóditóhoz bejuthatni. Társalgás közben Napóleon kérdést tett, vájjon meg-e van még ama világhírű felirat, mely a kolozsvári várkapu fölé volt beillesztve? Az én kolozsvári emberem azonban sem a felirat értelméről, sem annak létezéséről a legkevesebb tudomással sem bírt, mire Napoleon, nagy bámulatára az érdemes kolozsvári polgárnak idézte és megmagyarázta ama hires feliratot; el nem mulasztván azonban megjegyezni, hogy igen szép dolog a világlátás és tapasztalás, de első és legszentebb kötelesség a szülőföld megismerése. Te is azt mondhatnád, tisztelt barátom, miért hordozom vadászfegyvereimet folyvást a lőtávolon kívül eső idegen régiókon, midőn proh dolor ! régen elmúltak azon praehistorikus idők, midőn nagy phylloxeristáink páczolva rendelték meg külföldről a phylloxerákat, talán mosolyogva jut eszedbe azon derék és buzgó hazai tudósunk is, ki vándor felolvasásokat tartott a phylloxerákról és míg künn kalandozott, addig odahaza a phylloxerák felfalták egész szőlejét. Beismerem, hogy már eddig is annyira próbára tettem türelmedet, hogy csak szerencsésnek hirdethetem magam, ha ily ártatlan módon bosszúlod meg magadat. De ha egyszer már abba a fába vágtam a fejszém, hogy a külföldről becsempészett álláspontot idegen fegyverekkel vívjam meg, fél munkát végeznék, ha phylloxeristáink talpa alá egybe nem gyüjteném mindazt a parazsat, ami izzóvá teheti a földet lábaik alatt. Van még egy különös jelenség a phylloxera megjelenésében s illetőleg szétterjedésében, amely egy megsemmisítő rész sötét fellegeivel tornyosodik a szaktekintélyek álláspontja fölé és az ellen a leghatalmasabb támadást intézi. Ezen jelenségre a szaktekintélyek eddigelé kellő figyelmet még nem fordítottak vagy ha talán fordítottak is, nem törődtek azt sem alapjában megvilágosítani, sem a benne rejlő nagy tanulságokat kellőleg kiaknázni, noha ez a jelenség Európa minden szőlőtermelő tartományában úgy szólván a phylloxera bölcsek szeme láttára folyton ismétlődik. Az ma már minden kétségen felül helyezett tény, hogy azon amerikai vesszők, melyekkel a phylloxera Európába behurczoltatott, 1858-ban lettek Francziaországban elültetve. Egyrészt Saliman bordeauxi osztrák konzul az 18545. évben ijesztőleg szétterjedt szőlőpenész cidium betegség ellen orvos szert keresett az amerikai vesszőkben és azokat Pujaultban Gard departementban elültette; más oldalról némely szenvedélyes borászok fokozni óhajtván a finom franczia borok felette csekély csersav tartalmát, azon gondolat hatalma kerekedett rajtok felül, hogy amerikai vesszők szaporítása által fognak boraik csersav tartalmában tetemesen emelkedni. Ily eszmék sugallata alatt létesített Roquemaureban Borty úr egy tekintélyesebb amerikai vadszőlő ültetvényt. Mind a két kísérlet végzetessé vált Európára, mert a phylloxerák ezen vesszők által lettek behurczoltatva. A mely jelenség különösen kell, hogy megragadja figyelmünket az, hogy az 1858. behurczolt phylioxerának pusztításai csak 1867. évben jelentkeztek szembe ödöbben, illetőleg Planchon montpellieri tanárnak korunk legnagyobb ampelographusának csak 1868. sikerült a Phylloxera vastatrix nevű rovarban a baj egyedüli okozóját felismerni. E szerint több mint tíz évi időtartam kell arra, hogy a vesszőkön behurczolt phylloxerának pusztításai föltetszőkké, szembeötlőkké váljanak. De vájjon mit szólnak ezen tényhez a mi phylloxera bölcseink, honnan magyarázzák meg azon körülményt, hogy az általános, erős tükrözésű nagy forgalom, mely szerintök fő vehiculuma a phylloxera rohamos szétterjedésének és elözönlésének az első tiz évben annyira kevéssé árulja el magát. Miképen lesznek képesek bevilágositani azon körülményt, hogy a phylloxera, mely az első tiz évi időtartam alatt annyira lassú lépésekben halad, a tíz év letelte után egyszerre oly rohamos, ellenállhatlan támadást intéz, hogy a következő két három évi tartamban égési tartományok, rengeteg szőlővidékek özönöltetnek össze általuk. Ez az a jelenség, melyet a phyloxera tekintélyek, teljesen figyelmen kívül hagytak, az általuk eddig elfoglalt álláspontból sohse el nem világítottak, s annak nagy tanulságait a gyakorlatban gyümölcsözővé tenni irtózkodtak. Pedig ezen tény előtt ha eddig szemet is hánytak, de azt többé már véka alá nem rejthetik. Vagy talán azzal fognak nagyrabecsült phylloxeristáink védekezni, hogy az elvétve, szórványosan, csak csekély számban behurczolt phylloxera, még nem esett keze ügyébe az átalános forgalomnak? Igen, de hisz az ő minimális számításaiknak értelmében egyetlenegy phylloxera egy év alatt 754 millió pereputtyot szaporít, melynek ivadékai már a második évben 226 ezer 240 billió és a jó ég tudja észben tartani meg hány százezer millióra rúgnak. Noha most már Laliman úr nem többet csak tíz phylloxerát, Borty úr is csak ugyanannyit importált: két év alatt a szaporodásnak oly rengeteggé kelle magát a phylloxeristáink számítása szerint kinőnie, hogy abból Francziaország minden egyes szóló tőkéjére millió phylloxerának kelle jutni. Az átalános forgalom védőinek tehát anyaghiány miatt épen nincs miért panaszkodniok. De van még egy másik körülmény is, mely az előbbi jelenséggel kapcsolatos, amely szinte hatalmas megdönthetően érvet képez a phylloxera tekintélyek álláspontja ellenében. Ezen körülmény pediglen abban fekszik, hogy a phylloxerától fertőzött helyek csaknem minden esetben a szőlőtáblák legdombosabb részein és ott is a viták közepén jelentkeznek. Már most kérdem, mily alapon hánynak szemet a mi derék szaktekintélyeink ennyire szembeötlő ténykörülmény előtt ? Hiszen ha állana az, amit ők annyi tudományos fölfuvalkodottsággal vitatnak, hogy az átalános forgalom a phylloxera baj fő előmozdítója, akkor minden tüneménynek oda kellene mutatnia, hogy a phylloxerák mindenekelőtt a szőlők kezdetén, a szőlők aljában mutatkoznának. Mert azt feltennünk, hogy a kapafokában vagy a munkás bocskorában rejtőzködött phylloxera vagy annak a szőlőlevelekkel, gumós növényekkel vagy az aljba elültetett élő növényekkel és cserjeneműekkel a szőlőtáblákba behurczolt pereputtya abban találja gusztusát, hogy felkúszik a szőlő legpartosabb részeire, ott meg kikeresi magának a visa közepét, a jóhiszeműség oly nemét árulná el, melyet oly szédítő bölcseségű, komoly férfiakról, milyenekül a mi szaktekintélyeinket országvilág csodálja, feltenni igazán kaczajgerjesztő volna. Íme tehát maga azon jelenség, hogy a phylloxera behurczolása és áradásszerű szétterjedése között majd tíz évi időfolyam telik le, vele kapcsolatban azon sajátságos körülmény, hogy a phylloxerától fertőzött foltok meredélyesebb oldalain, azok felsőbb partjain, a visák középpontjain jelentkeznek, nemcsak egy hatalmas, megdönthetően kettős érvet szolgáltatnak a szaktekintélyek azon álláspontja ellenében, hogy az erős lüktetésű átalános forgalom a phylloxera baj fő előmozdítója, hanem egyszerre, mint nagy gondolatokat el nem altatható kérdéseket támasztanak a vizsgáló és fürkésző emberi szellem mélyeiben, vajjon mi oka lehet annak, hogy a behurczolt phylloxera az első tíz év alatt annyira jelentéktelen előnyomulásokat tesz, míg a következő években, úgyszólván, visszatartózhatatlan rohamossággal terjeszkedik szét? és honnan lehet megvilágítanunk azon sajátságosnak mondható ténykörülményt, hogy az infectiók első tünetei a partos helyeken a táblák közepein mutatkoznak? Nem tudom, tisztelt barátom, hogy elég szerencsés órában vetettem-e föl e bevilágítandó két nagy kérdést és meg fogják-e reája a szaktekintélyeink a kellő felvilágosítást adni, vagy pediglen igazi bölcsekhez illő komolysággal térnek napirendre a kérdés fölött, melyre megfelelni különben sem tudnának ; én meg Arany János kondorosi gulyásával énekelhetem el: „A felöl már ihatik kend, alhatik kend.“ Hived Dr. Kiss József.