Váczi Közlöny, 1882 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1882-09-17 / 38. szám

IV. évfolyam. 38. szám. Vácz, szeptember 17.1882. VÁCZI KÖZLÖNY HELYI S­VID ill UR TÁRSADALMI, KÖZGAZDASAGI S IRODA M­egjelen minden •varsá/m.a.rv. Nyilttér sora.............................20 kr. Bélyeg-illeték minden beigtatásnál 30 . Vácz, Gasparik­-utcza 151. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. I­érmentetlen leveleket csak ismerős kezektől fogadunk el. Magánvitáknak és személyes támadásoknak lapunkban hely nem adatik. Előfizetési árak: Évnegyedre.............. 1 frt 50 kr. házhoz hordás vagy postai szétküldéssel. Egyes szára ára 12 m­­ Kapható Deutsch Mórnál a Városház épületében. Hirdetések: a legolcsóbban eszközöltetnek s több­szöri hirdetésnél kedvezményben ré­szesülnek. A szerkesztőség és kiadó­­hivatal czimzete: hova a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények,­­előfizetési pénzek, kiadás körüli pana­szok, hirdetmények) küldendők. Névtelen közleményeket figyelembe nem veszünk. Közgazdasági levelek. V. Rudnyánszky Kálmánhoz. Tisztelt barátom! Tamás vagyok benne, hogy leve­leim olvasása közben nem jutott volna már többször eszedbe amaz érdekes anekdota I. Napoleon császárról és a világlátni indult kolozsvári polgárról, ki Párisba jövet utat-módot talált a nagy világhóditóhoz bejuthatni. Társalgás közben Napóleon kér­dést tett, vájjon meg-e van még ama világhírű felirat, mely a kolozsvári vár­kapu fölé volt beillesztve? Az én kolozsvári emberem azon­ban sem a felirat értelméről, sem an­nak létezéséről a legkevesebb tudomás­sal sem bírt, mire Napoleon, nagy bá­mulatára az érdemes kolozsvári pol­gárnak idézte és megmagyarázta ama hires feliratot; el nem mulasztván azonban megjegyezni, hogy igen szép dolog a világlátás és tapasztalás, de el­ső és legszentebb kötelesség a szülő­föld megismerése. Te is azt mondhatnád, tisztelt ba­rátom, miért hordozom vadászfegyve­reimet folyvást a lőtávolon kívül eső ide­­gen régiókon, midőn proh dolor ! régen elmúltak azon praehistorikus idők, mi­dőn nagy phylloxeristáink páczolva ren­delték meg külföldről a phylloxerákat, talán mosolyogva jut eszedbe azon de­rék és buzgó hazai tudósunk is, ki ván­dor felolvasásokat tartott a phylloxe­­rákról és míg künn kalandozott, addig oda­haza a phylloxerák felfalták egész szőlejét. Beismerem, hogy már eddig is annyira próbára tettem türelmedet, hogy csak szerencsésnek hirdethetem magam, ha ily ártatlan módon bosszú­­lod meg magadat. De ha egyszer már abba a fába vágtam a fejszém, hogy a külföldről becsempészett álláspontot idegen fegy­verekkel vívjam meg, fél munkát vé­geznék, ha phylloxeristáink talpa alá egybe nem gyüjteném mindazt a pa­razsat, a­mi izzóvá teheti a földet lá­baik alatt. Van még egy különös jelenség a phylloxera megjelenésében s illetőleg szétterjedésében, a­mely egy megsem­misítő rész sötét fellegeivel tornyoso­­dik a szaktekintélyek álláspontja fölé és az ellen a leghatalmasabb támadást intézi. Ezen jelenségre a szaktekintélyek eddigelé kellő figyelmet még nem for­dítottak vagy ha talán fordítottak is, nem törődtek azt sem alapjában meg­­világosítani, sem a benne rejlő nagy tanulságokat kellőleg kiaknázni, noha ez a jelenség Európa minden szőlőter­melő tartományában úgy szólván a phylloxera bölcsek szeme láttára foly­ton ismétlődik. Az ma már minden kétségen felül helyezett tény, hogy azon amerikai vesszők, melyekkel a phylloxera Európába behurczoltatott, 1858-ban lettek Francziaországban el­ültetve. Egyrészt Saliman bordeauxi osz­trák konzul az 1854­5. évben ijesztőleg szétterjedt szőlőpenész cidium beteg­ség ellen orvos szert keresett az ame­rikai vesszőkben és azokat Pujaultban Gard departementban elültette; más oldalról némely szenvedélyes borá­szok fokozni óhajtván a finom franczia borok felette csekély csersav tartalmát, azon gondolat hatalma kerekedett raj­tok felül, hogy amerikai vesszők sza­porítása által fognak boraik csersav tartalmában tetemesen emelkedni. Ily eszmék sugallata alatt létesí­tett Roquemaureban Borty úr egy tekintélyesebb amerikai vadszőlő ültet­vényt. Mind a két kísérlet végzetessé vált Európára, mert a phylloxerák ezen vesszők által lettek behurczol­­tatva. A mely jelenség különösen kell, hogy megragadja figyelmünket az, hogy az 1858. behurczolt phylioxerá­­nak pusztításai csak 1867. évben jelent­keztek szembe öd­öbben, illetőleg Plan­­chon montpellieri tanárnak korunk legnagyobb ampelographusának csak 1868. sikerült a Phylloxera vastatrix nevű rovarban a baj egyedüli okozóját felismerni. E szerint több mint tíz évi idő­tartam kell arra, hogy a vesszőkön behurczolt phylloxerának pusztításai föltetszőkké, szembeötlőkké váljanak. De vájjon mit szólnak ezen tényhez a mi phylloxera bölcseink, honnan ma­gyarázzák meg azon körülményt, hogy az általános, erős tükrözésű nagy for­galom, mely szerintök fő vehiculuma a phylloxera rohamos szétterjedésének és elözönlésének az első tiz évben annyi­ra kevéssé árulja el magát. Miképen lesznek képesek bevilágositani azon körülményt, hogy a phylloxera, mely az első tiz évi idő­tartam alatt annyira lassú lépésekben halad, a tíz év­ letelte után egyszerre oly rohamos, ellenáll­­hatlan támadást intéz, hogy a követ­kező két három évi tartamban égési tartományok, rengeteg szőlővidékek özönöltetnek össze általuk. Ez az a jelenség, melyet a phylo­­xera tekintélyek, teljesen figyelmen kí­vül hagytak, az általuk eddig elfoglalt állás­pontból sohse el nem világítot­tak, s annak nagy tanulságait a gya­korlatban gyümölcsözővé tenni irtóz­­kodtak. Pedig ezen tény előtt ha eddig szemet is hánytak, de azt többé már véka alá nem rejthetik. Vagy talán azzal fognak nagy­­rabecsült phylloxeristáink védekezni, hogy az elvétve, szórványosan, csak csekély számban behurczolt phyllo­xera, még nem esett keze ügyébe az átalános forgalomnak? Igen, de hisz az ő minimális szá­mításaiknak értelmében egyetlenegy phylloxera egy év alatt 754 millió pe­­reputtyot szaporít, melynek ivadékai már a második évben 226 ezer 240 billió és a jó ég tudja észben tartani meg hány százezer millióra rúgnak. No­ha most már Laliman úr nem többet csak tíz phylloxerát, Borty úr is csak ugyanannyit importált: két év alatt a szaporodásnak oly rengeteggé kelle magát a phylloxeristáink számí­tása szerint kinőnie, hogy abból Fran­­cziaország minden egyes szóló tőkéjére millió phylloxerának kelle jutni. Az átalános forgalom védőinek tehát anyaghiány miatt épen nincs miért panaszkodniok. De van még egy másik körülmény is, mely az előbbi jelenséggel kapcso­latos, a­mely szinte hatalmas meg­dönthetően érvet képez a phylloxera tekintélyek álláspontja ellenében. Ezen körülmény pediglen abban fekszik, hogy a phylloxerától fertőzött helyek csak­nem minden esetben a szőlőtáblák legdombosabb részein és ott is a viták közepén jelentkeznek. Már most kérdem, mily alapon hánynak szemet a mi derék szaktekin­télyeink ennyire szembeötlő ténykörül­mény előtt ? Hiszen ha állana az, a­mit ők annyi­ tudományos fölfuvalkodottság­­gal vitatnak, hogy az átalános forga­lom a phylloxera baj fő előmozdítója, akkor minden tüneménynek oda kel­lene mutatnia, hogy a phylloxerák mindenekelőtt a szőlők kezdetén, a szőlők aljában mutatkoznának. Mert azt feltennünk, hogy a ka­pafokában vagy a munkás bocskorá­­ban rejtőzködött phylloxera vagy annak a szőlőlevelekkel, gumós növé­nyekkel vagy az aljba elültetett élő nö­vényekkel és cserje­neműekkel a szőlő­­táblákba behurczolt pereputtya abban találja gusztusát, hogy felkúszik a szőlő legpartosabb részeire, ott meg kikeresi magának a visa közepét, a jóhiszemű­ség oly nemét árulná el, melyet oly szé­dítő bölcseségű, komoly férfiakról, mi­lyenekül a mi szaktekintélyeinket or­szágvilág csodálja, feltenni igazán kaczajgerjesztő volna. Íme tehát maga azon jelenség, hogy a phylloxera behurczolása és ára­­dásszerű szétterjedése között majd tíz évi idő­folyam telik le, vele kapcsolat­ban azon sajátságos körülmény, hogy a phylloxerától fertőzött foltok mere­­délyesebb oldalain, azok felsőbb part­jain, a visák középpontjain jelentkez­nek, nemcsak egy hatalmas, megdönt­hetően kettős érvet szolgáltatnak a szaktekintélyek azon álláspontja elle­nében, hogy az erős lüktetésű átalános forgalom a phylloxera baj fő előmozdí­tója, hanem egyszerre, mint nagy gon­dolatokat el nem altatható kérdéseket támasztanak a vizsgáló és fürkésző em­beri szellem mélyeiben, vajjon mi oka lehet annak, hogy a behurczolt phyllo­xera az első tíz év alatt annyira jelen­téktelen előnyomulásokat tesz, míg a következő években, úgy­szólván, vis­­­szatartózhatatlan rohamossággal ter­jeszkedik szét? és honnan lehet meg­világítanunk azon sajátságosnak mond­ható tény­körülményt, hogy az infe­­ctiók első tünetei a partos helyeken a táblák közepein mutatkoznak? Nem tudom, tisztelt barátom, hogy elég szerencsés órában vetettem-e föl e bevilágítandó két nagy kérdést és meg fogják-e reája a szaktekintélyeink a kellő felvilágosítást adni, vagy pe­diglen igazi bölcsekhez illő komoly­sággal térnek napirendre a kérdés fö­lött, melyre megfelelni különben sem tudnának ; én meg Arany János kon­­dorosi gulyásával énekelhetem el: „A felöl már ihatik kend, alhatik kend.“ Hived Dr. Kiss József.

Next