Váczi Közlöny, 1886 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1886-10-10 / 41. szám
VIII. évfolyam. Előfizet (Mi líra.: évnegyedre............................1 Irt 50 kr. párhoz hordás vagy postai szétküldéssé . Egyik számára : 10 kr. Kapható: DEUTSCH MÓRNÁL (városház épület) és MILLMANN GÉZÁNÁL (kis piacz.) 41. szám. HELYI ÉS VIDÉKI ÉRDEKŰ HETILAP. Hirdetések: a legolcsóbban eszközöltetnek ' s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesülnek. Nyilt-tér sora........................... 30 kr. Bélyeg illeték A szerkesztőség és kiadóhivatal czimzete: hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők Vácz, Gasparik utcza 151. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. Erkölcsnemesitő egyesület. Nagy horderejű egyesület alakult e czimen a fővárosban. Messze kiható tevékenységre van az egyesület hivatva szomorú közerkölcsű viszonyaink közepette, midőn ifjúságunk egyenesen ki van szolgáltatva a romlásnak és tönkretételnek. Csak egy századdal kell visszamenni történetünkben, hogy megtaláljuk a legerőteljesebb, legdaliásabb nemzedéket, melyről hét országszerte híres volt a magyar. S manapság szomorúan dobban meg a honfi keble, ha széttekint a tönkresilányitott, összegörnyedt, halovány ifjúság között. Hol van az a hős ifjúság, melynek kebelében egy Kinizsi, Báthori, Tököly növekedett fel; hol van az a nemzedék, mely hazánk véres csatáiban mindig győzelmesen megküzdött három annyi ellenséggel ? Nincs sehol! A katonasorozási jegyzőkönyvek nagyon elszomorító képét nyújtják a testi és lelki tönkrejutásnak. Az a nemzet, melynek eddig minden fia született katona volt, ma már alig tudja kiállítani a 30 ° C-nyi katonai erőt, sőt vannak vidékek, ahol 100 közül alig találnak 10 katonának való embert. A föld népe, mely már életmódjánál fogva is mindig a legtöbb katonaanyagot szolgáltatta, annyira elgyengült erőben, hogy aránylag már annyit sem szolgáltat a katonai létszámhoz, mint amennyi az úri intelligens osztályból kikerül. f S mi ennek az oka? Hol van az eredő, mely végveszély felé vezeti a nemzetet? Sokan a kultúrát vádolják! Ezek a maródiak, akik jajgatva emlegetik a régi jó időket, melyekben az erkölcstelenségről szó sem lehetett. Nincs igazuk az öregeknek. A kultúrának nincs visszaható ereje, befolyása az erkölcsre, bizonyíték erre az, hogy a magánerkölcs Francziaországban ma erősebb alapon áll és nagyobb védelemben részesül, mint XVI-ik Lajos és utódai idejében. Ne bántsák a kultúrát, nem az a hibás. Maga a téves útra indult társadalmi élet az eredő oka minden erkölcsi bajnak s itt kell keresnünk kútforrását az elsatnyulásnak. S mikor a társadalmat vádoljuk, akkor tegyük szívünkre a kezünket. Gondoljuk meg e tény horderejét, nehogy a dolog ódiumát fejünkre vessék vissza. A vád súlyos, de igazságos! A társadalom testén rágódik az erkölcstelenség fekélye. A gyermek a szalonokban szívja magába a pestises levegőt s viszi át az iskolába, az életbe. A szülők eredendő bűne ragad rá a gyermekekre, a bujaság és kéjvágy ott születik a házi szentélyben és ott ragad örökké. A korrupczió felülről lefelé halad. A franczia udvarok erkölcstelensége átfolyt a nép vérébe is és a mi társadalmunk intelligencziájának minden bűne szintén átfolyik a köznép a földmivelő lakosság körébe. Hova vezet ez ? Hol lesz a megállapodás ? Nem fullad bele a következő nemzedék a fertőbe, melyet az elődök könnyelműsége tengerré engedett növekedni ? A tíz parancsolat is azt mondja: „megbüntetem az apák vétkét harmad és negyediziglen“ s a nyugvó ősök sírjait az unokák átka fogja megbolygatni. „Vissza, vissza a lejtőről!“ Ezt dörgi elénk az „Erkölcsnemesitő Egyesület.“ Sennyey Pál báró, főrendi házunk nagyérdemű elnöke és Irányi Dániel orsz. képviselő emelték fel a Cherub pallosát, mely vissza int az örvénytől, az elsülyedéstől. Szívleljük meg az intést és gondoljunk nagy költőnk szavára, hogy: „Minden nemzetnek támasza s talpköve a tiszta erkölcs, mely ha elvész, Róma ledől s rabigába görnyed.“ Az erkölcsnemesitő egyesület kitűzte lobogóját. Induljunk utána, támogassuk és segítsük. Legyen jelszavunk mindig és mindenütt: „A tiszta erkölcs!“ A „VACZI KÖZLÖNY" TÁRCZÁJA. Prolog. A „Curia“ újjáalakított szintemének megnyitására. Ismét körünkbe érkezél. A szép A jó a nemesre megtanítani. Ismét megnyílnak édes ajkaid, S szavad éd mézes árjait ismét örömmel hallja meg e nép. Isten hozott! Légy üdvözölve Thalia ! Tíj csarnokot emeltünk ki neked, Jöjj, ülj fel trónod párnáira. Foglald el ott dicső helyed. Kunyhóba vártuk eddig jöttödet, Most csarnokot, díszest találsz te itt; De templomod, állandó lakhelyed. Rövid időn örömmel hirdeti, Hogy a művészet Vácz műveit Polgárai között hő pártolásra lelt Valóban is nem lanyhaság oka Nem is közöny, hogy mi ma tégedet Még nem vezethetünk oda, Hová vezetni óhajtott szivünk, Meghozva minden áldozat, csupán Rajtunk kívül eső okok Hátráltatók, hogy templomod Ma már készen nem állhatott — Tudod te jól, ki szerte jársz Hazánk virányos terein, Hány sebből vérzik a magyar, S habár sok szépet és nemest akar, Dicső szándéka megtörik Anyagi dolgok szirtjein. De jönek még boldog napok, S hazánkra szebb napfény ragyog. Addig maradj e díszes kis terem Barátságos szelíd falai közt, Maradj & miglen egykor megterem És testesül az ige. Oh maradj Hiszen e díszes kis helyet Neked a tiszta kegyelet Fütette föl. A váczi káptalan Nemes szivü becses ajándéka A művészet e kedves csarnoka. Maradj velünk. Szavad tanítsa meg Híven szeretni a hazát. Segíts felejteni a honfi bút Törüld le a kesergők bánatát. Kaczagj, szivünk veled nevet, Ha sirsz, sírunk mi is veled. Légy oktatónk a jóra és Ne tűrd a roszat, ostorozd. A társadalmi tévedést Keményen sújtsa ostorod. Taníts mulatva és viszont. Mulass tanítva. — Az Isten hozott! S ti művészek, kiket az útatok Közénk hozott, nektek is üdvözlet ! Hálás elismerés legyen jutalmatok. Virág magában véve mit sem ér, Virág mellé bizelkel a kenyér. Azért tehát kezet fogjon a kéz, Egyet értsen közönség és művész. Az összevágó pontos működés jutalma lesz a szép elismerés. — Most fel tehát. Legyen első szavunk : „Áldás reád hazánk, kedves honunk!“ ifj. Varázséji Gusztáv. 1 Városi és vidéki hírek. Kegyelmi tanács, illetve felügyelő bizottsági ülés tartatott f. hó 7-én a helybeli kir. orsz. A hivatás. Irta : Torz. I. Az életpálya helyes kijelölése az életben való boldogulhatás feltétele. Az élet nagy színpadán tevékenyen közreműködni akarók közül kevesen kerülhetik el a pályaválasztás szükségességét, hahogy nem akarnak megismerkedni a tétlen , nyomoraival, melyek hatásukban tizszer élénk , és számosabbak mint a legmunkásabb mesterség A munka százada helyeire tettre kész embereket keres! A lét tűrhetővé tételére pedig annyira szükséges a munka valamely neme, hogy azon emberek, kik megkísérlik munka nélkül élni, alkalmilag kénytelenek maguknak munkát teremteni. Hogy az unalom nyomoraitól megmeneküljenek, a legszánandóbb eszközök után nyúlnak, hogy elhitessék magukkal, mikép elfoglalják. Mulatságaikban megrakott szabályzatokkal és élvezeteikben a formalitások és nehézségek legkevertebb nemeivel találkozunk. Jelentéktelen kicsinységeik aprólékos dolgaik annyiba vétetnek, mintha a legkomolyabb fontosságúak volnának , és illemszabályaik mintegy változtatást nem szenvedő törvényekké tétetnek s követésük áldozatot, fáradságot követelő. „A szabad ember ekkép át van alakítva hasztalan gondok és kicsinyes „bogarak“ felelős bizományosává.“ Igaz, hogy akadnak egyesek, kik megölik magukat a túlságos munkával, de azok száma vajmi csekély azokéhoz képest kiket e mértéktelenség öl meg , és „a túlságos tevékenység okozta halál többet ér, mint rozsda által elpusztulni.“ (Dr. Mathews.) A szüntelenül tevékeny lélek elfáradhat, kimerülhet a munkában, de a tétlenség által elcsenevészik. Aurton „Anatomy of Melancholy“ művében midőn a bokorság okait számlálná, azokat kettőre hozza vissza: magányra és tétlenségre. A tétlenség igen szép öltöny ugyan ránézve , de nagyon kellemetlen a viselésre. „Az emberi Ha búzát tesznek alá, szív olyan, mint egy malomkő, lisztté őrli azt, s ha anélkül hagyjuk, önmagát emészti el“ mondja egy mainzi érsek. Jól megegyeztetett, hogy az unalom több játékot teremt, mint a pénzvágy, több dorbézolót, mint a szomj s több öngyilkost, mint a kétségbeesés. Mellesleg Horác, ki Íróknak tanáccsal szolgálván választandó tárgyakra nézve, azt mondja: „olyat válasszatok, mely erőtökhöz való, s jól meggondoljátok, mit bírnak vállaitok.“ A világi sikerre nézve egyenlő lényeges, hogy valaki oly hivatalt válasszon, melyre képességei alkalmasak. Mint S Swift mondja: „Megczáfolatlan igazság, hogy senki sem tölti be helyét rosszul. És ismeri saját tehetségeit.“ Szüksége éppen követni azon „utasítást,“ mely abban rejlik, hogy ha a fiú jól tánczol, de a nyelveket nem szereti, jobb felhagyni minden iskoláztatással és a fiút a balletmesterhez küldeni ? Erre nézve is az a mondandónk, hogy kinek-kinek az a legjobb pálya, mely megegyez hajlamaival és társadalmi állásához való. Az életpálya sikertelen voltának okai különfélék s nagyrészben a következőkben sorolhatjuk fel: a,.) elhibázott választás ; b.) a szülő vagy baráti tanács ellenére elkövetett választás ; c) pillanatnyi szeszély ; d.) a korai benyomások s a mutatkozó tehetség korlátozása ; e.) a haszonért való pályacsere ; t.) I