Váczi Közlöny, 1886 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1886-10-10 / 41. szám

VIII. évfolyam. Előfizet (­Mi líra.: évnegyedre............................1 Irt 50 kr. párhoz hordás vagy postai szétküldéssé . Egyik szám­ára : 10 kr. Kapható: DEUTSCH MÓRNÁL (városház épület) és MILLMANN GÉZÁNÁL (kis piacz.) 41. szám. HELYI ÉS VIDÉKI ÉRDEKŰ HETILAP.­­ Hirdetések: a legolcsóbban eszközöltetnek ' s többszöri hirdetésnél kedvez­­mén­yben részesülnek. Nyilt-tér sora........................... 30 kr. Bélyeg illeték A szerkesztőség és kiadóhivatal czimzete: hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők Vácz, Gasparik­ utcza 151. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. Bérmentetlen leve­leket nem fogadunk el. Erkölcsnemesitő egyesület. Nagy horderejű egyesület alakult e czimen a fővárosban. Messze kiható tevékenységre van az egyesület hivatva szomorú közerkölcsű viszo­nyaink közepette, midőn ifjúságunk egyenesen ki van szolgáltatva a romlásnak és tönkretételnek. Csak egy századdal kell visszamenni törté­netünkben, hogy megtaláljuk a legerőteljesebb, legdaliásabb nemzedéket, melyről hét ország­­szerte híres volt a magyar. S ma­napság szomo­rúan dobban meg a honfi keble, ha széttekint a tönkresilányitott, összegörnyedt, halovány ifjú­ság között. Hol van az a hős ifjúság, melynek kebelében egy Kinizsi, Báthori, Tököly növekedett fel; h­ol van az a nemzedék, mely hazánk véres csa­táiban mindig győzelmesen megküzdött három annyi ellenséggel ? Nincs sehol! A katonasorozási jegyzőkönyvek nagyon elszomorító képét nyújtják a testi és lelki tönkre­­jutásnak. Az a nemzet, melynek eddig minden fia született katona volt, ma már alig tudja ki­állítani a 30 °­ C-nyi katonai erőt, sőt vannak vi­dékek, ahol 100 közül alig találnak 10 katoná­nak való embert. A föld népe, mely már életmódjánál fogva is mindig a legtöbb katonaanyagot szolgáltatta, annyira elgyengült erőben, hogy aránylag már annyit sem szolgáltat a katonai létszámhoz, mint­­ amennyi az úri intelligens osztályból kikerül. f S mi ennek az oka?­ Hol van az eredő, mely végveszély felé vezeti a nemzetet? Sokan a kultúrát vádolják! Ezek a maró­diak, akik jajgatva emlegetik a régi jó időket, melyekben az erkölcstelenségről szó sem lehe­tett. Nincs igazuk az öregeknek. A kultúrának nincs visszaható ereje, befolyása az erkölcsre, bizonyíték erre az, hogy a magánerkölcs Fran­­cziaországban ma erősebb alapon áll és nagyobb védelemben részesül, mint XVI-ik Lajos és utó­dai idejében. Ne bántsák a kultúrát, nem az a hibás. Maga a téves útra indult társadalmi élet az eredő oka minden erkölcsi bajnak s itt kell ke­resnünk kútforrását az elsatnyulásnak. S mikor a társadalmat vádoljuk, akkor tegyük szívünkre a kezünket. Gondoljuk meg e tény horderejét, nehogy a dolog ódiumát fejünkre vessék vissza. A vád súlyos, de igazságos! A társadalom testén rágódik az erkölcste­lenség fekélye. A gyermek a szalonokban szívja magába a pestises levegőt s viszi át az iskolába, az életbe. A szülők eredendő bűne ragad rá a gyermekekre, a bujaság és kéjvágy ott születik a házi szentélyben és ott ragad örökké. A kor­­rupczió felülről lefelé halad. A franczia udvarok erkölcstelensége átfolyt a nép vérébe is és a mi társadalmunk intelligen­cziájának minden bűne szintén átfolyik a köz­nép a földmivelő lakosság körébe. Hova vezet ez ? Hol lesz a megállapodás ? Nem fullad bele a következő nemzedék a fertőbe, melyet az elő­dök könnyelműsége tengerré engedett növe­kedni ? A tíz parancsolat is azt mondja: „megbün­tetem az apák vétkét harmad és negyediziglen“ s a nyugvó ősök sírjait az unokák átka fogja megbolygatni. „Vissza, vissza a lejtőről!“ Ezt dörgi elénk az „Erkölcsnemesitő Egye­sület.“ Sennyey Pál báró, főrendi házunk nagyérdemű elnöke és Irányi Dániel orsz. képviselő emelték fel a Cherub pallosát, mely vissza int az örvénytől, az elsülyedéstől. Szívleljük meg az intést és gondoljunk nagy költőnk szavára, hogy: „Minden nemzetnek tá­masza s talpköve a tiszta erkölcs, mely ha elvész, Róma ledől s rabigába görnyed.“ Az erkölcsnemesitő egyesület kitűzte lobo­góját. Induljunk utána, támogassuk és segítsük. Legyen jelszavunk mindig és mindenütt: „A tiszta erkölcs!“ A „VACZI KÖZLÖNY" TÁRCZÁJA. Prolog. A „Curia“ újjáalakított szintemének megnyitására. Ismét körünkbe érkezél. A szép A jó a nemesre megtanítani. Ismét megnyílnak édes ajkaid, S szavad éd mézes árjait ismét örömmel hallja meg e nép. Isten hozott! Légy üdvözölve Thalia ! Tíj csarnokot emeltünk ki neked, Jöjj, ülj fel trónod párnáira. Foglald el ott dicső helyed. Kunyhóba vártuk eddig jöttödet, Most csarnokot, díszest találsz te itt; De templomod, állandó lakhelyed. Rövid időn örömmel hirdeti, Hogy a művészet Vácz műveit Polgárai között hő pártolásra lelt Valóban is nem lanyhaság oka Nem is közöny, hogy mi ma tégedet Még nem vezethetünk oda, Hová vezetni óhajtott szivünk, Meghozva minden áldozat, csupán Rajtunk kívül eső okok Hátráltatók, hogy templomod Ma már készen nem állhatott — Tudod te jól, ki szerte jársz Hazánk virányos terein, Hány sebből vérzik a magyar, S habár sok szépet és nemest akar, Dicső szándéka megtörik Anyagi dolgok szirtjein. De jönek még boldog napok, S hazánkra szebb napfény ragyog. Addig maradj e díszes kis terem Barátságos szelíd falai közt, Maradj & miglen egykor megterem És testesül az ige. Oh maradj Hiszen e díszes kis helyet Neked a tiszta kegyelet Fütette föl. A váczi káptalan Nemes szivü becses ajándéka A művészet e kedves csarnoka. Maradj velünk. Szavad tanítsa meg Híven szeretni a hazát. Segíts felejteni a honfi bút Törüld le a kesergők bánatát. Kaczagj, szivünk veled nevet, Ha sirsz, sírunk mi is veled. Légy oktatónk a jóra és Ne tűrd a roszat, ostorozd. A társadalmi tévedést Keményen sújtsa ostorod. Taníts mulatva és viszont. Mulass tanítva. — Az Isten hozott! S ti művészek, kiket az útatok Közénk hozott, nektek is üdvözlet ! Hálás elismerés legyen jutalmatok. Virág magában véve mit sem ér, Virág mellé biz­el­kel a kenyér. Azért tehát kezet fogjon a kéz, Egyet értsen közönség és művész. Az összevágó pontos működés jutalma lesz a szép elismerés. — Most fel tehát. Legyen első szavunk : „Áldás reád hazánk, kedves honunk!“ ifj. Varázséji Gusztáv. 1 Városi és vidéki hírek. Kegyelmi tanács, illetve felügyelő bizott­sági ülés tartatott f. hó 7-én a helybeli kir. orsz. A hivatás. Irta : Torz. I. Az életpálya helyes kijelölése az életben való boldogulhatás feltétele. Az élet nagy színpadán te­vékenyen közreműködni akarók közül kevesen kerül­hetik el a pályaválasztás szükségességét, hahogy nem akarnak megismerkedni a tétlen ,­­ nyomoraival, melyek hatásukban tizszer élénk , és számosab­bak mint a legmunkásabb mesterség A munka százada helyeire tettre kész embere­ket keres! A lét tűrhetővé tételére pedig annyira szükséges a munka valamely neme, hogy azon embe­rek, kik megkísérlik munka nélkül élni, alkalmilag kénytelenek maguknak munkát teremteni. Hogy az unalom nyomoraitól megmeneküljenek, a legszánan­­dóbb eszközök után nyúlnak, hogy elhitessék ma­gukkal, mikép elfoglalják. Mulatságaikban megrakott szabályzatokkal és élvezeteikben a formalitások és nehézségek legkevertebb nemeivel találkozunk. Jelen­téktelen kicsinységeik aprólékos dolgaik annyiba vé­tetnek, mintha a legkomolyabb fontosságúak volná­nak , és illemszabályaik mintegy változtatást nem szenvedő törvényekké tétetnek s követésük áldozatot, fáradságot követelő. „A szabad ember ekkép át van alakítva hasztalan gondok és kicsinyes „bogarak“ felelős bizományosává.“ Igaz, hogy akadnak egyesek, kik megölik ma­gukat a túlságos munkával, de azok száma vajmi csekély azokéhoz képest kiket e mértéktelenség öl meg , és „a túlságos tevékenység okozta halál töb­bet ér, mint rozsda által elpusztulni.“ (Dr. Mathews.) A szüntelenül tevékeny lélek elfáradhat, kime­rülhet a munkában, de a tétlenség által elcsenevészik. Aurton „Anatomy of Melancholy“ művében midőn a bokorság okait számlálná, azokat kettőre hozza vis­­­sza: magányra és tétlenségre. A tétlenség igen szép öltöny ugyan ránézve , de nagyon kellemetlen a vi­selésre. „Az emberi Ha búzát tesznek alá, szív olyan, mint egy malomkő, lisztté őrli azt, s ha anélkül hagyjuk, önmagát emészti el“ mondja egy mainzi érsek. Jól meg­egyeztetett, hogy az unalom több já­tékot teremt, mint a pénzvágy, több dorbézolót, mint a szomj s több öngyilkost, mint a kétségbeesés. Mellesleg Horác, ki Íróknak tanác­csal szolgálván választandó tárgyakra nézve, azt mondja: „olyat válas­szatok, mely erőtökhöz való, s jól meggondol­játok, mit bírnak vállaitok.“ A világi sikerre nézve egyenlő lényeges, hogy valaki oly hivatalt válas­­­szon, melyre képességei alkalmasak. Mint S Swift mondja: „Megczáfol­atlan igazság, hogy senki sem tölti be helyét rosszul. És ismeri saját tehetségeit.“ Szükség­e éppen követni azon „utasítást,“ mely ab­ban rejlik, hogy ha a fiú jól tánczol, de a nyelve­ket nem szereti, jobb felhagyni minden iskoláztatással és a fiút a balletmesterhez küldeni ? Erre nézve is az a mondandónk, hogy kinek-kinek az a legjobb pálya, mely megegyez hajlamaival és társadalmi ál­lásához való. Az életpálya sikertelen voltának okai különfé­lék s nagyrészben a következőkben sorolhatjuk fel: a,.) elhibázott választás ; b.) a szülő vagy baráti ta­nács ellenére elkövetett választás ; c) pillanatnyi sze­szély ; d.) a korai benyomások s a mutatkozó tehet­ség korlátozása ; e.) a haszonért való pályacsere ; t.) I

Next