Váczi Közlöny, 1887 (9. évfolyam, 1-51. szám)
1887-09-11 / 37. szám
IX. évfolyam. 37. szám. HELYI ÉS VIDÉKI ÉRDEKŰ H ltoli/old ára: évnegyedre...........................Járt házhoz hordás vagy postai szétküldéssé . Egyes szám ára : 10 kr. Kapható : DEUTSCH MÓRNÁL (városház épület) SO kr. Hirdetések: Nyilt tér a legolcsóbban eszközöltetnek sora.......................... .30 kr. s többszöri hirdetésnél kedvező Bélyeg illeték ményben részesülnek. minden beiktatásnál M. kr. A szerkesztőség és kiadóhivatal czimzete: hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők Vácz, Gasparik-utcza 151. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. 13 értentetlen leveleket nem fogadunk el. A választások után. Végre elmúlt a nagy nap és vele a nagy izgalom, mely a képviselőkön és a város polgárságán hetek óta uralkodott. Rég voltunk tanúi oly választásnak, melyet a polgárság nagyobb érdeklődéssel kisért volna, mint az imént lezajlott. Részt vettek a választási mozgalmakban oly egyének is, kik előtt a közügyek eddigelé csak „nem bánom“ jószág voltak. Városunk polgárságának a közügyek iránt tanúsított ilyetén érdeklődését csak örvendetes jelenségként konstatálhatjuk városunk jövőbeni fejlődése tekintetében, mert csak azon város haladhat a korral, melynek polgársága annak sorsát szivén viseli. A tapasztalatok, melyeket a lefolyt mozgalomból meríthetünk kellemes benyomást keltenek bennünk, mert úgy látszik, hogy a sógorság és atyafiság szőtte köteléket, mely városunk polgárságára évtizedek óta lidérczként nehezedett, végre megsemmisítette a józan és jóra irányult törekvés; erre mutat azon elkeseredett harcz, melyet a nagy atyafiság egymás ellen folytatott, erre a szomorú csalódás, melyre egyesek a meglepetés bizonyos nemével ébredtek. Tehát végre mégis lejárták magukat a jongleurök és az önérdek szolgálatában állott üzérkedők is leszorultak a szereplés teréről. Igaz, hogy a kedélyek hullámai az izgalmas harczban, melyet apa és fiú, rokon és testvér egymás ellen vívtak, kissé túl mentek a medren, de mindez nem eshet megrovás alá, ha azon példás rendet és önmérsékletet vesszük tekintetbe, mellyel maga a választási aktus lefolyt. Most már a választásokra, mint elmúlt eseményre tekinthetünk vissza, mely teljes eredményében fekszik előttünk. Oly eredményt tüntet fel a megejtett választás, mely városunk lakosságának majdnem általános óhajával találkozott. Választottunk modern gondolkozású, kvalifikált és munkabíró egyéneket, kik ismerve a reájuk váró nehéz feladatot, annak megoldásától nem fognak visszariadni. Ily egyénekre van városunknak szüksége; csakis ily egyénektől várhatjuk, hogy a városházi rendetlenségek véget fognak érni s a polgármesteri évi jelentés nagy részét sem fogja a hivatalnoki kar elleni vádaskodás elfoglalni. S éppen azért, mert már megtörtént eseménnyel állunk szemben, melyen egyelőre és bizonyos tekintetben egyáltalában változtatni nem lehet: fogadják a reményükben csalatkozottak is megnyugvással a többség határozatát. Nyújtsanak tehát az ellenséges pártok jobbat egymásnak; álljon helyre a régi nyugalom s egyetértés, és terjessze szét a béke angyala szárnyait városunk fölött! A „VACZI KOZLONY"TÁRCZAJA. Ha majd............ Ha majd letűnik éltem csillaga, Ha majd beáll az örök éjszaka .... Ha majd meghalnak minden vágyaim, Múlás ködébe tűnnek álmaim , . . . Ha majd az ég s a föld lesz szemfödél reám, Remény nem lakja majd csendes hideg tanyám .... Ha nem lesz terv ... és szótlan gondolat . . . Kihűlt szivemnek a sir nyugtot ad, Ha majd híven szeretni nem lehet .... Érzés ha nem zaklatja lelkemet .... Ha majd fölém borul a néma hant Boldog csak ott leszek, csak ott . . alant. ______ Bajza István. 576 Részleges tisztujitás. Végre valahára a városunknál üresedésben volt tanácsnoki, jegyzői és aljegyzői állások múlt csütörtökön (szept. 8-án) betöltettek s igy a hosszú időn át működött csonka tanács kiegészíttetett. Tudósítónknak jelentését a következőkben adjuk : 1 A kandidáczió. Földváry Mihály úr, megyénk derék alispánja délelőtti 9 órakor pontban a városházánál megjelenvén, a városi polgármester által fogadtatott. Megjelenése után elnöklete alatt azonnal kijelölő bizottsági ülésre hívta össze a megye részéről kinevezett Dr. Freysinger Lajos és Csávolszky József, és a város képviselő testülete által megválasztott Dr. Csányi János és Krezsák Ferencz városi képviselő kijelölő bizottsági tagokat s a beérkezett pályázati kérvényeket zárt ülésben beható megvizsgálás alá vévén, a kijelölést megejtette. A választás. Ugyancsak a megye alispánja délelőtt 10 órakor pontban a város képviselő testületi közgyűlését megnyitván, — miután előzetesen Csávolszky József városi képviselő által szép beszéddel üdvözöltetett s felkéretett volna, miszerint figyelemmel arra, hogy városunknak sok ügyes bajos dolga van, s igy oly erőkre van szüksége, melyek városunk ezen ügyes bajos dolgait elintézni alkalmasak , a képviselő testületi választók figyelmét ezen körülményre különösen felhivni s azokat alkalmas tisztviselők választásában hathatósan támogatni szíveskednek, s miután erre a megye alispánja a betöltendő hivatali állások jelentőségét is fontos voltát kiemelve a választó képviselőket figyelmeztette volna, hogy a város jól felfogott érdekeinek szem előtt tartásával szavazataikat csak oly egyénekre adják a kik akarnak is tudnak is tenni valamit és állásaikat betölteni képesek lesznek : egyszersmind kihirdette, hogy a banditák bizottság a pályázati kérvények beható átvizsgálása után legjobb lelkiismerete szerint a tanácsnoki állásra : Dr. Franyó Istvánt, mint egyedül jelentkezett pályázót; a főjegyzői állásra: Gajáry Géza, megyei tiszteletbeli szolgabirót, Korpás Márton városi tanácsnokot és Kiss János dunakeszi községi jegyzőt; az aljegyzői állásra pedig: Várady János, ez időszerinti városi jegyző-helyettest és Szlacsányi János dukai segédjegyzőt jelölte ki. Ezután a választási bizottságot Peskó Medárd elnöklete alatt Péts Sándor és Leitner Sándor tagok, városi képviselőkből megalakítván, bizalmi férfiakal: Huber József, Krezsák József, Dr. Miitényi Gyula és Friedrich Alajos képviselőket, vá mmuska. Még alig múlt hat éves, s már olvasni, írni, számolni, kötni, horgolni tud, mi több, társalgási módja kedves, felfogása élénk. A tudvágy jelentékenyen ki lévén benne fejlődve, remélhető, hogy a legelső tanulók között fog helyet foglalni az iskolában. Eddigelé legnagyobb örömei közé tartozik, ha a templomban, vagy az iskolában töltheti idejét. Mosolyogva indul oda, búsan hagyja el, s csak akkor indul fel újra, ha hazatérvén, mamája karjai közé öleli s a jól megérdemlett tíz órait vagy a délutáni kávé adagot jó izűen elfogyasztotta. Engedelmes jó magaviseletű gyermek. Ugyan négy éves korában kissé makacskodott s büntetésből először borsószemeken térdeltette mamája, másodízben az asztallábhoz lett kikötve, harmadszor kikapott a léniával. De ez a három szera fölött szigorú — de úgy látszik czélszerű — módja büntetésnek épen elég volt arra nézve, hogy Emmuska többé makacs ne legyen. Nem volt rész többé soha, sőt mintája lett a jó gyermekeknek, kik szüleiknek csak örömet okoznak. Viszont szülői gondos nevelésben részesítik, s figyelmük természetesen csak ő reá, az egyetlenre irányulván, a sikeres eredmény már ez idő szerint is örvendetesen láthatóvá vált s éveinek növekedtével remélhetőleg szintén gyarapodni fog. A gyermekkorban nyert alapos tanítás és okszerű nevelés befolyása alatt megfogamzott üdvös eszmék, párosulva természeti jó tulajdonságokkal, mindenkit a legszebb eredményekkel szoktak megörvendeztetni; mig a bölcsőben nyugvó kisded, bár a legjobb természeti tulajdonságok csiráit rejtse is magában, rosz lelkű nevelés mellett, jó iskola nélkül az elveszett szerencsétlenek közé számítható. Az a nő, ki csupán szép, a hiúság által ne hagyja elhitetni magával, hogy a szépség minden; múlandó az, ha még egyszer annyi szépítő szert találnak is fel a vegyészek, mint amennyi van, (pedig sok van) még akkor sem fogja megőrizhetni bájait. A kedvesség ennél többet ér, öreg korra is megmarad belőle annyi, amennyi a festéktől elhervadt arcz szépség romjainál mindig többet ér. Ha a nő művelt, jól nevelt, ez igen nagy szerencse; ha szellemdús is hozzá, már ritkaságánál fogva is szerfelett becses; — de ha egyszersmind jóindulatú, mint mondják jó természetű, nem makacs, nem önfejű, nem perlekedő, engedelmes, szelíd, házias, takarékos, vallásos és okos, — az ilyent lehet igazán angyalnak nevezni, mert ilyen nő már a földön részesít bennünket a mennyország boldogságaiban. De hát hol van ilyen? Mert én láttam már nőt, ki szép is volt, kedves is volt, művelt is volt, szellemdús is volt, — de rosz volt, mint az ördögök nagyanyja, ha rájött az órája. Ilyenkor a férje nem is az ajtón, hanem az ablakon menekült kifelé. Amikor a férfi szeltánt, ez mindig azt jelenti, hogy a nőben, vagy a házas élet hagyományos örömeiből hiányzik valami, aminek pedig tulajdonképen meg kellene lenni, — vagy több van a kelleténél. Például ha a nő nagyon szerelmes, vagy semmit sem szerelmes, ha fényűző, vagy kaczér, ha nem tud főzni s hozzá még rendetlen, tisztátalan, vagy nyelves, szembeálló, konok. Mint az a bizonyos gömöri asszony, ki férjével folyton ujjat húzott, nyelveskedett, éktelenül perlekedett, éjjel-nappal veszekedett, úgy, hogy ura eltűnni már nem volt képes. Elkeseredésében a férj elhatározta, hogy kikúrálja : víz alá meríti a gonosz asszonyt. Meg is tette. Rákötözte a feleségét a gémes kút vedrére s lebocsátotta a kútba. A veder már elérte a vizszikiét. — Megjavítod magadat te rósz asszony ? — kérdezé a férj. — Javítsa meg magát az Ördög meg kend, de nem én ! — kiáltott fel az asszony alulról. A veder ment terhével mindig lejebb s lejebb. Már nyakig volt a vízben elmerülve a házsártos asszony, midőn férje újra kérdezé: — Fogsz-e perlekedni még? — Fogok is azért is! Szállt a veder még alább. Már összecsapott feje fölött a viz, midőn ura az utolsó kérdést intézte hozzá: — Engedelmes leszsz e ? Békességben hagysz-e ? A makacs asszony már szóval felelni nem tudott, e helyett a víz alól kidugva kezét urának fügét mutatott. Az is igaz, hogy a férfiak szintén szenvednek hozzájuk nem illő hibákban, amiért aztán a nők nagyon haragusznak, és méltán, például ha kártyások, iszákosak, könnyelműek, csapodárok, pénzfecsérlők, dologtalanok, avagy ha durvák, verekedők, végül ha buták, ha gyávák. Ez utolsó esetben rendszerint a feleségek szokták megverni a férjeket. Hej mert a nő is