Váczi Közlöny, 1887 (9. évfolyam, 1-51. szám)

1887-09-11 / 37. szám

IX. évfolyam. 37. szám. HELYI ÉS VIDÉKI ÉRDEKŰ H ltoli/old­ ára: évnegyedre...........................J­á­rt házhoz hordás vagy postai szétküldéssé . Egyes szám ára : 10 kr. Kapható : DEUTSCH MÓRNÁL (városház épület) SO kr. Hirdetések: Nyilt­ tér a legolcsóbban eszközöltetnek sora.......................... .­30 kr. s többszöri hirdetésnél kedvező Bélyeg illeték ményben részesülnek. minden beiktatásnál M. kr. A szerkesztőség és kiadóhivatal czimzete: hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők Vácz, Gasparik-utcza 151. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. 13 érte­ntetlen leve­leket nem fogadunk el. A választások után. Végre elmúlt a nagy nap és vele a nagy iz­galom, mely a képviselőkön és a város polgár­ságán hetek óta uralkodott. Rég voltunk tanúi oly választásnak, melyet a polgárság nagyobb érdeklődéssel kisért volna, mint az imént lezajlott. Részt vettek a választási mozgalmakban oly egyének is, kik előtt a köz­ügyek eddigelé csak „nem bánom“ jószág voltak.­ Városunk polgárságának a köz­ügyek iránt tanúsított ilyetén érdeklődését csak örvendetes jelenségként konstatálhatjuk városunk jövőbeni fejlődése tekintetében, mert csak azon város ha­ladhat a korral, melynek polgársága annak sor­sát szivén viseli. A tapasztalatok, melyeket a lefolyt mozga­lomból meríthetünk kellemes benyomást kelte­nek bennünk, mert úgy látszik, hogy a sógorság és atyafiság szőtte köteléket, mely városunk pol­gárságára évtizedek óta lidérczként nehezedett, végre megsemmisítette a józan és jóra irányult törekvés; erre mutat azon elkeseredett harcz, melyet a nagy atyafiság egymás ellen folytatott, erre a szomorú csalódás, melyre egyesek a meg­lepetés bizonyos nemével ébredtek. Tehát végre mégis lejárták magukat a jong­­leurök és az önérdek szolgálatában állott üzér­kedők is leszorultak a szereplés teréről. Igaz, hogy a kedélyek hullámai az izgalmas harczban, melyet apa és fiú, rokon és testvér egy­más ellen vívtak, kissé túl mentek a medren, de­­ mindez nem eshet megrovás alá, ha azon példás rendet és önmérsékletet ves­szük tekintetbe, mel­lyel maga a választási aktus lefolyt. Most már a választásokra, mint elmúlt ese­ményre tekinthetünk vissza, mely teljes eredmé­nyében fekszik előttünk. Oly eredményt tüntet fel a megejtett vá­lasztás, mely városunk lakosságának majdnem általános óhajával találkozott. Választot­tunk modern gondolkozású, kvalifi­kált és munkabíró egyéneket, kik is­merve a reájuk váró nehéz feladatot, annak meg­oldásától nem fognak visszariadni. Ily egyénekre van városunknak­­ szüksége; csakis ily egyének­től várhatjuk, hogy a városházi rendetlenségek véget fognak érni s a polgármesteri évi jelentés nagy részét sem fogja a hivatalnoki kar elleni vádaskodás elfoglalni. S éppen azért, mert már megtörtént ese­mén­nyel állunk szemben, melyen egyelőre és bizonyos tekintetben egyáltalában változtatni nem lehet: fogadják a reményükben csalatko­­zottak is megnyugvással a többség határozatát. Nyújtsanak tehát az ellenséges pártok job­bat egymásnak; álljon helyre a régi nyugalom s egyetértés, és terjessze szét a béke angyala szárnyait városunk fölött! A „VACZI KOZLONY"TÁRCZAJA. Ha majd............ Ha majd letűnik éltem csillaga, Ha majd beáll az örök éjszaka .... Ha majd meghalnak minden vágyaim, Múlás ködébe tűnnek álmaim , . . . Ha majd az ég s a föld lesz szemfödél reám, Remény nem lakja majd csendes hideg tanyám .... Ha nem lesz terv ... és szótlan gondolat . . . Kihűlt szivemnek a sir nyugtot ad, Ha majd híven szeretni nem lehet .... Érzés ha nem zaklatja lelkemet .... Ha majd fölém borul a néma hant Boldog csak ott leszek, csak ott . . alant. ______ Bajza István. 576 Részleges tisztujitás. Végre valahára a városunknál üresedésben volt tanácsnoki, jegyzői és aljegyzői állások múlt csütör­tökön (szept. 8-án) betöltettek s igy a hosszú időn át működött csonka tanács kiegészíttetett. Tudósítónk­nak jelentését a következőkben adjuk : 1 A kandidáczió. Földváry Mihály úr, megyénk derék alispánja délelőtti 9 órakor pontban a város­házánál megjelen­vén, a városi polgármester által fogadtatott. Meg­jelenése után elnöklete alatt azonnal kijelölő bizott­sági ülésre hívta össze a megye részéről kinevezett Dr. Freysinger Lajos és Csávolszky József, és a város képviselő testülete által megválasztott Dr. Csányi János és Krezsák Ferencz városi képviselő kijelölő bizottsági tagokat s a beérkezett pályázati kérvényeket zárt ülésben beható megvizsgálás alá vévén, a kijelölést megejtette. A választás. Ugyancsak a megye alispánja délelőtt 10 óra­kor pontban a város képviselő testületi közgyűlését megnyitván, — miután előzetesen Csávolszky Jó­zsef városi képviselő által szép beszéddel ü­dvözölte­­tett s felkéretett volna, miszerint figyelemmel arra, hogy városunknak sok ügyes bajos dolga van, s igy oly erőkre van szüksége, melyek városunk ezen ügyes bajos dolgait elintézni alkalmasak , a képviselő testületi választók figyelmét ezen körülményre külö­nösen fel­hi­vni s azokat alkalmas tisztviselők válasz­tásában hathatósan támogatni szíveskednek, s mi­után erre a megye alispánja a betöltendő hivatali állások jelentőségét is fontos voltát kiemelve a vá­lasztó képviselőket figyelmeztette volna, hogy a vá­ros jól felfogott érdekeinek szem előtt tartásával sza­vazataikat csak oly egyénekre adják a kik akarnak is tudnak is tenni valamit és állásaikat betölteni képe­sek lesznek : eg­yszersmind kihirdette, hogy a bandi­ták­ bizottság a pályázati kérvények beható átvizs­gálása után legjobb lelkiismerete szerint a tanács­noki állásra : Dr. Franyó Istvánt, mint egyedül jelentkezett pályázót; a főjegyzői állásra: Gajáry Géza, megyei tiszteletbeli szolgabirót, Korpás Már­ton városi tanácsnokot és Kiss János dunakeszi községi jegyzőt; az aljegyzői állásra pedig: Várady­­ János, ez időszerinti városi jegyző-helyettest és­­ Szlacsányi János dukai segédjegyzőt jelölte ki. Ezután a választási bizottságot Peskó Medárd elnöklete alatt Péts Sándor és Leitner Sándor ta­gok, városi képviselőkből megalakítván, bizalmi fér­fiakal: Huber József, Krezsák József, Dr. Mii­té­nyi Gyula és Friedrich Alajos képviselőket, vá­­ ­mmuska. Még alig múlt hat éves, s már olvasni, írni, szá­molni, kötni, horgolni tud, mi több, társalgási módja ked­ves, felfogása élénk. A tudvágy jelentékenyen ki lé­vén benne fejlődve, remélhető, hogy a legelső tanu­lók között fog helyet foglalni az iskolában. Eddig­elé legnagyobb örömei közé tartozik, ha a templomban, vagy az iskolában töltheti idejét. Mosolyogva indul oda, búsan hagyja el, s csak akkor indul fel újra, ha hazatérvén, mamája karjai közé öleli s a jól megér­­demlett tíz órait vagy a délutáni kávé adagot jó izűen elfogyasztotta. Engedelmes jó magaviseletű gyermek. Ugyan négy éves korában kissé makacsko­­dott s büntetésből először borsószemeken térdeltette mamája, másodízben az asztallábhoz lett kikötve, harmadszor kikapott a léniával. De ez a három szer­a fölött szigorú — de úgy látszik czélszerű — módja büntetésnek épen elég volt arra nézve, hogy Emmuska többé makacs ne legyen. Nem volt rész többé soha, sőt mintája lett a jó gyermekeknek, kik szüleiknek csak örömet okoznak. Viszont szülői gon­dos nevelésben részesítik, s figyelmük természetesen csak ő reá, az egyetlenre irányulván, a sikeres ered­mény már ez idő szerint is örvendetesen láthatóvá vált s éveinek növekedtével remélhetőleg szintén gya­rapodni fog. A gyermekkorban nyert alapos tanítás és okszerű nevelés befolyása alatt megfogamzott üdvös eszmék, párosulva természeti jó tulajdonságokkal, mindenkit a legszebb eredményekkel szoktak megörvendeztetni; mig a bölcsőben nyugvó kisded, bár a legjobb ter­mészeti tulajdonságok csiráit rejtse is magában, rosz lelkű nevelés mellett, jó iskola nélkül az elveszett szerencsétlenek közé számítható. Az a nő, ki csupán szép,­­ a hiúság által ne hagyja elhitetni magával, hogy a szépség min­den; múlandó az, ha még egyszer annyi szépítő szert találnak is fel a vegyészek, mint a­mennyi van, (pe­dig sok van) még akkor sem fogja megőrizhetni bá­jait. A kedvesség ennél többet ér, öreg korra is meg­marad belőle annyi, a­mennyi a festéktől el­hervadt arcz szépség romjainál mindig többet ér. Ha a nő művelt, jól nevelt, ez igen nagy szerencse; ha szel­lemdús is hozzá, már ritkaságánál fogva is szerfelett becses; — de ha egyszersmind jó­indulatú, mint mondják jó természetű, nem makacs, nem önfejű, nem perlekedő, engedelmes, szelíd, házias, takarékos, vallásos és okos, — az ilyent lehet igazán angyal­nak nevezni, mert ilyen nő már a földön részesít bennünket a mennyország boldogságaiban. De hát hol van ilyen? Mert én láttam már nőt, ki szép is volt, kedves is volt, művelt is volt, szellemdús is volt, — de rosz volt, mint az ördögök nagyanyja, ha rá­jött az órája. Ilyenkor a férje nem is az ajtón, hanem az ablakon menekült kifelé. A­mikor a férfi szeltánt, ez mindig azt jelenti, hogy a nőben, vagy a házas élet hagyományos örö­meiből hiányzik valami, a­minek pedig tulajdonké­pen meg kellene lenni, — vagy több van a kelleté­nél. Például ha a nő nagyon szerelmes, vagy semmit sem szerelmes, ha fényűző, vagy kaczér, ha nem tud főzni s hozzá még rendetlen, tisztátalan, vagy nyelves, szembeálló, konok. Mint az a bizonyos gömöri asszony, ki férjével folyton ujjat húzott, nyelveskedett, éktelenül perle­kedett, éjjel-nappal veszekedett, úgy, hogy ura el­tűnni már nem volt képes. Elkeseredésében a férj elhatározta, hogy kikúrálja : víz alá meríti a gonosz asszonyt. Meg is tette. Rákötözte a feleségét a gé­mes kút vedrére s lebocsátotta a kútba. A veder már elérte a viz­szikiét. — Megjavítod magadat te rósz asszony ? — kér­­dezé a férj. — Javítsa meg magát az Ördög meg kend, de nem én ! — kiáltott fel az asszony alulról. A veder ment terhével mindig lejebb s lejebb. Már nyakig volt a vízben elmerülve a házsártos asszony, midőn férje újra kérdezé: — Fogsz-e perlekedni még? — Fogok is­­ azért is! Szállt a veder még alább. Már összecsapott feje fölött a viz, midőn ura az utolsó kérdést intézte hozzá: — Engedelmes leszsz e ? Békességben hagysz-e ? A makacs asszony már szóval felelni nem tu­dott, e helyett a víz alól kidugva kezét urának fügét mutatott. Az is igaz, hogy a férfiak szintén szenvednek hozzájuk nem illő hibákban, a­miért aztán a nők nagyon haragusznak, és méltán, például ha kártyá­sok, iszákosak, könnyelműek, csapodárok, pénzfecsér­lők, dologtalanok, avagy ha durvák, verekedők, végül ha buták, ha gyávák. Ez utolsó esetben rendszerint a fe­leségek szokták megverni a férjeket. Hej mert a nő is

Next