Váczi Közlöny, 1891 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1891-11-08 / 45. szám

XIII. évfolyam. 45. szám. HELYI ÉS VIDÉKI ÉRDEKŰ TÁRSADALMI ÉS ELŐFIZETÉSI Ám­: negyed évre I írt 50 kr. házhoz hordással vagy postai szétküldéssel. Egyes szám ára : 10 kr. Kapható: KISS ERNYEI ANTÓNIÁNÁL Kossuth-tér (Gyürky ház.) SZÉK EJESZTŐSÉG ÉS EI­B A­IKI1I­ VITAE : Vácz, Gasparik-utcza 12. sz. alatt (hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők). Kéziratokat nem adunk vissza. Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. K­­ld­­ETÉSEK : jutányosan eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesittetnek. MV y i I 1-t é r : sora...........................................................30 kr Bélyegilleték minden beiktatásnál 30 kr. Dunapartunk. Néhány éve csak, hogy városunk a fejlő­dés útjára lépett, és már­is szép alkotásokat teremtett, úgy, hogy a vármegye, valamint a szomszédos nagyobb városok figyelmét is ma­gára vonta. És méltán, mert nem kímélt semmi áldo­zatot a lakosság előnyeinek előmozdítására, így vagyunk most a Dunapart folytatólagos kiépítésével is, mely mint reméljük, létesülni fog. E tárgyban a szakbizottságok már több ér­tekezletet tartottak, mig végre ez ügy f. hó 3-án d. u. 3 órakor a képviselőtestületi közgyű­lés elé került. Ez alkalommal előadta a polgár­­mester, hogy az Eszterházy­ utczától a Fegyház­­utczáig lépcsőkkel ellátandó kereskedelmi rak­part létesítése iránt a közgyűlés véleményét óhajtaná tudni, s e czélból hívta össze azt a mai napra. Előadja továbbá, hogy Wünsch Róbert vál­lalkozó, hajlandó betonból a rakpartot elkészi­­­­teni, a­mely körülbelül a földmunkával együtt összesen 35 ezer frtba kerülne. Jelezte, hogy­­ a szükséges előmunkálatok végett Dr. Frey­sin­ger Lajos és Keiser Béla képviselőkkel Buda­pesten a szakközegeknél volt és az ott nyert biztató vélemények folytán reméli, hogy váro­sunk továbbra is a haladás ösvényén fog ma­radni. A polgármesteri jelentés után Kemény Gusz­táv szólal fel, ki a rakpart feltétlen felépítését óhajtja és a törvényes formaságok betartását ajánlja. Reiser Béla a közgyűlés lelke, ki minden fontosabb tárgy megvitatásánál nagy szerepet játszik, — kijelentette, hogy jelenleg csak azon kérdés eldöntését tartja szükségesnek, hogy vaj­­j­­on a közgyűlés ezen rakpart kiépítését óhajtja-e, s vagy sem, mert nézete szerint mindenekelőtt tisztába hozandó a gőzhajó-társulattal való viszony, * 1 megtudandó, hogy a társulat milyen rakpartot kíván, s mennyit hajlandó fizetni; körülírandó a Dunaparton eszközölt foglalás, a csatornázás stb. E kérdés pénzügyi oldalára nézve azt hiszi, hogy ezen beruházás, a­mely hajószabályozási, védmunkálati és kereskedelmi szempontból nagy fontossággal bír, minden adóemelés és kölcsön­felvétele nélkül, eszközölhető lesz. Nevezetesen a vízjogi törvény 46. §-a értelmében remélhető, hogy a kormány a kiadások egyharmad részéhez hozzájárul; illusztrálja továbbá, hogy ezáltal a hajók kikötési bérét is lehet emelni, de e czél­ból szabályrendeletet véleményez elkészítendőnek. Indokolja, hogy a gőzhajó-társulat is jelentékeny összeggel fog hozzájárulni, mert már néhány év előtt érintkezésbe lépett a várossal jelenlegi helyiségének áthelyezése végett. Kifejti, hogy ezen rakpart igen alkalmas lenne a kikötésre. Végre lehetőnek tartja azt, hogy a kormány beleegyezését fogja adni ahhoz, hogy a 100 ezer frtznyi regále kölcsön egy része ezen monu­mentális építkezésre fordithassék. Vörös Károly a rakpart felépítését a pótadó felemelése nélkül és a kölcsön felvételének mel­lőzése mellett szintén ajánlja. Péts Sándor a budapesti mérnök-egylet vé­leményét ajánlja kikérendőnek a beton építke­zésre vonatkozólag. Dr. Freysinger Lajos, a takarékosság elvé­nek hű bajnoka, lelkesedéssel járul az építkezés eszméjéhez, azonban kijelenti, hogy a pótadó felemelésébe és a kölcsönök felvételébe bele nem egyezik — s ő is jelenleg csak ezen elv­nek kimondását tartja szükségesnek, s bizalmát fejezi ki hasonlóképen Reiser ama reményéhez, hogy a kormány jóváhagyását fogja adni ahhoz, hogy városunkra nézve ezen korszakot alkotó építkezésre a regále kölcsön egy része for­­díttassék. Csávolszky Józef az elv kimondásának aján­lása mellett indítványozza, hogy ennek keresztül­vitelével jelentős­tétel kötelezettsége mellett a polgármester és a pénzügyi bizottság megbi­­zassék. Witt Manó, Udvardy János és mások fel­szólalása után a közgyűlés kimondotta, hogy a Dunapart folytatólagosan kiépíttessék. Felette örvendünk, hogy a város a haladás ösvényére tért, s hogy úgy a pénzügyi bizottság, mint a városi képviselőtestület hazafias lelkese­déssel karolja fel ez ügyet; s ha a Dunapart folytatólagos kiépítése létesül, mondhatjuk, hogy ez fogja hirdetni azon városi atyák üdvös fá­­­­­adozását, kiknek szivük minden dobbanása Vácz város jólétének előmozdítása érdekében dobog. A „Váczi Közlöny“ tárczája. Ö­s­­­s­z­e­s. Bágyadt fuvalma leng az ősznek Tüzes napfény pihenni tér, Hol játszi lepkék kergetőztek , Virágokon remeg a dér, Kihalt a fénye büszke nyárnak, Gólyák, darvak mind messze szállnak Csak messziről sir csengve-bongva Késő estén gulyák kolompja. Sűrű sötétjén zöld ligetnek Bujkál a sápadó levél, Sóhajjá érte zord hidegnek Enyészni, halni félve­ fél . . . Hallgatna tán a rossz kakukra, Amely reményt igér hazudva, De hej a jós csal­ádnokul S szegény levél a porba hull! Ám szép az ősz, forr, küzd az élet; Ha kél a nap, ha alkonyul Pihenni zöld borágra téved S csókján aranygerezd pirul ; Gyümölcsön ott rezg tiszta hamva, Terhét a fa ölembe hajtja Ezer gyümölcscsel megrakodva, Bár nincs virága s hull a lombja. Örül a lelkem s egyre várja Gyümölcstermésem lesz-e majd, Nem sír-e lelkem vissza, fájva keresni ifjúságba dalt ? . . . Virága hullhat szép­ tavasznak, Telem viharja béhavazhat Csak eszöm áldva tűnjön el A férfitettek ezrivel ! Lévay Mihály: A kéményseprés ügye városunkban. Napról-napra égetőbb szükséget képez városunk­ban az, hogy a kéményseprői állások megszaporíttas­­sanak. A közönség panasza mindinkább nagyobb tért foglal el, s elégületlenségét mindinkább jobban fejezi ki, hogy a mostani viszonyokkal sehogy sincs megelé­gedve. S méltán, mert a két kéményseprői állás mellett­­ nincs konkurrenczia, s így a közönség az illető jó urak szeszélyére van bízva; úgy hogy a kifakad­ások napról­­napra hangosabbak. A f­o­n­ó­b­ó­l.*) — Rajz. — Mikor az ősz már letarolja a fák levelét s elfogy a tengerihántás is, lassanként mind beljebb és beljebb vonul a falu népe az öreg „szenes“ kályha köré. Ap­­raja-nagyja összeszedődik itt, hogy a téli esték unalmát elverje. A leányok s a fiatalabb menyecskék vegyest az öregekkel pörgetik a rokkát. No meg a hol leányok vannak, már onnét csak a legények sem hi­ányoznak. Hej! Három olyan gyorsan fordul az orsó, ha legény van a lány mögött s tartja őt a szép szó­val. Meg aztán a nénikéknek is csak jól esik hallgatni a fiatalok dévajkodását, közbe- közbe egyik is másik is elkezdi: „Mikor én még lány voltam, — erre mind­egyik sóhajt egyet — akkor még szebb világ volt.“ Igazuk is van az anyókáknak , mert bit az ember öregebb korában már nem láthat amolyan rózsaszínű szemüve­gen, mint hajdanában ! Tudjátok-e, mi a fonó a faluban? Több mint nektek fővárosiaknak a jour fix vagy a hangverseny ! . .. Ott a dal közvetlen forrásból fakad, abból, mely örökké telve van természetes idealismussal. Ott hallhatod csak a szebbnél-szebb meséket a három királyfiról, az elátkozott tündér-kisasszonyról, no meg a „Hököm Mátyásiról, a mese vagy dal képiben majd az epikai, majd a lyrai múzsa jelenik meg, mely mint a költő mondja: ugyancsak nincs ám kikenve „bécsi piro­sító “-vall . . . * * * Lucza estélyén Mákos biróék házában jött össze a fonó népség a kis Saágh faluban. Ugyancsak járja a vig­yóta! ki-ki pörgeti a maga orsóját — ki- ki mondja párjának a maga mondókáját! Fekete Peti — egy idő óta — csak a biró uram Julcsa lánya körül settenkedik. Meglátszik rajta, hogy olyan „helyre“ huszár volt ő kelme, mert ugyancsak jól forgolódik a lányok körül! Ott ül Julcsa előtt a kis széken, mókázik a gombolyaggal, nem is másért ám, ha majd ös­szekeverte a lány fonalát, neki keljen azt újra bontogatni, így aztán közelebb jutnak egy­máshoz; olykor- olykor a kezük is összeakad, meg a szemük is találkozik úgy véletlenül! ... De hiába a lány is csak kijön a sodrából, durczásan kapja el fe­jét . . . „ugyan már ne izéljen bee“ , mire meg vis­­­szafordul olyan formán pislant Petire, a­mi lány nyel­ven annyit jelent, hogy .. . „csak izéljen kee, izéljen kee“ ! Meg­szólal, egyik öreg bátyó is: „Hé Peti! Ne mókázzatok olyan sokat, úgy össze találjátok gaba- nyitani a fonalat azzal a fulcsa lán­nyal, hogy bizony Isten, nem tudom mi lesz a vége ? Ej ! Ki is tudná bátya — szól Peti — minek mi lesz a vége; ha összegabalyítjuk, már az aztán a mi gondunk — ugy­e Julcsa?“ — De őszen, majd ahhoz édes­anyám is szól — veti hozzáma lány — múltkor este is, hogy megné­zegette a fonalamat, csomót talált rajta s úgy meg­mosdatott érte, hogy volt mit hallanom három óra hosszáig ... te erre arra talál a lány, könnyű cso­mót csinálni, de aztán anyád oldja szét, ugy­e? Hát azóta vigyázok is a fonalamra. Csak Bogár Ferkónak nem esik jól mindezt látni — hallani. Fura dolog is az, mikor az embert egy obsitos huszár kiüti a „nyeregből“ s a bíró lánya mellől az öreg kályha mellé szorítja! De nem is állhatja ám szó nélkül Ferkó sem a dolgot: Hallod-e Peti! Kelemen Mári fonalát is te gabalyitottad ám össze, úgy, hogy még a szüve is belé keveredett, aztán meg azt is mondják ám, hogy szegény lány nem is ám másért emésztette el magát mint te miattad; mert a helyett, hogy az ő „fonalát“ segítetted volna szétoldozni — más lányokét kezdetted keverni, úgy ám!“­­ „Tudod Ferkó sokat mondanak: a mi ma eb, holnap oroszlán a pletyka nyelvén!“ „De isten a falevél nem mozog, ha szél nem fúj , meg magam is akárhányszor láttam, csak két-há­­rom hónappal előbb is, mindig Kelemen Mári körül forgolódtál! “ *) Felolvasta szerző a »Vácz-vidéki egyetemi ifjak köre« I 1891. évi október 14-én tartott szépirodalmi estélyén.

Next