Vadász- és Versenylap 3. évfolyam, 1859
1859-10-10 / 28. szám
pedig lódobogás nem tudatja, össze ne akadjanak, ez oknál fogva az utolsó talyigás is legalább egy repedt csörgőt köt gebéje füle mögé, vagy a kóczból font görbe gyeplőszárra. Mialatt az előttünk elnyúló homokdombok tetejére fölmászunk, azt reméljük, hogy a tőlünk addig elzárt láthatár tágulni s más tetszetősb tájra nyilni fog. Hasztalan az egyik dombot meghaladja a másik után és órahosszat akár jobbra, akár balra, vagy maga elé tekint: nem lát az utas egyebet, mint a földszinét hullámszerüen boritó dombok tömkelegét, kisebb, nagyobb magaslatokat, mellyek mind egy öntetüek, mintha egy valóságos homoktenger folytonos hullámzásában hirtelen megállapodott volna. Itt ott egy igénytelen klissejü szentegyház, vagy ennek tornyocskája, meg többnyire a nyomorúságig egyszerű viskócsoport, vagy ószerü úrilak búvik ki a homokbuczkák közül; másutt nagyobb bacska tavak és nádasok, vagy a foltonkint még fennlevő erdőség és cserjék némileg feledtetni akarják velünk az unalmas és komor érzelmet, mit egy hajdani szépségeitől megkoppasztott és az ipar fejleményeivel még meg nem barátkozott vidék bennünk különösen akkor ébreszt, midőn a tarkazöld, vagy aranysárga mez a földszínéről lekopott, és az egész táj az enyészet fakó köntösébe öltözék. Különben ha nem is olly átható szép tájak ezek , mint minek ihletére Schiller világhírű sétáját írhatta, itt is vannak azért egyes tájpontok és útvonalak, mik az első kedvetlen benyomást csakhamar elsimítják. A Tiszahátnak itt-ott még lábas erdőktől övezett meredek partjai, mellyek széleitől szelídebben alakuló cserjék és gyümölcsösök nyúlnak a tájkép előterébe; a gyönyörű éger, tölgy, bükk és gyertyánfa csoportozatok, mik az eleven, vagy a holt Tiszának egy-egy ága hosszában buja tenyészetli lombokat bocsátanak le majdnem a viz tükréig ; ezeknek hátterében a dúsgazdag Bodrogköz, a Szamos melléke ; a távolabb láthatárban a királyhelymeczi , ungvári és munkácsi magaslatok, melylyeket Makovecz, Zernava, Szinyák és Polonina óriási bérczei váltanak fel. Bern a megyében még a nyirbátori ligetek, a gyulai, ófejértói, baktai, karászi és mándoki még jól fenntartott és nagy foltokban egész Kisvárda alá nyúló erdőség az egész út hosszában , különösen pedig Baktánál, Berkesznél és Anarcsnál a szó teljes értelmében festői részleteket tárnak elénk , és mindezen valóban szép pontok megérdemlik, hogy midőn a megyének külsejéről van szó ,róluk legalább említést tegyünk s