Vadász- és Versenylap 6. évfolyam, 1862

1862-04-20 / 11. szám

Vasárnap, ápr. 20. II. sz. Hatodik évfolyam 1862. VADÁSZ- ÉS VERSENYLAP. A sas­f­é­s­z­e­k. .. (Vége.) 1860. j­uni­us 13-án reggeli 7 órakor Rohrmoosba érkeztem, melly uradalom Waldburg-Wolfegg-Waldsee Frigyes herczege s a Constance tótól h­armincz mértföld­nyire fekszik. Megérkezésem után azonnal értekezletet tartottam az uradalmi tiszttar­tóval, ki a vidéken született s az egész környéket eléggé ismeri, hogy módot találjon szándékom kivitelére, az az , egy sasfinak a fészekből elrablására. Miután sok ideig tanácskoztunk volna, elmentünk a hely­színére, hogy azzal megismerkedjem s tervemet előre elkészíthessem. A „Rothe Wand", hol a sasfészek volt, mintegy ötszáz láb magasságú kúpos szikla, mellynek üregét s az ebben levő fészket körülbelül húsz lábra kiálló vastag fal védi. E szikla homlokzata majdnem hatszáz lábnyira terjed s a meredélynek alig fél magasságáig vezet csak az ösvény, hol azonban csupán zergék vagy legfelebb olly vadászok képesek járni, kik a hegymászásban különösen gyakorlottak. Ez ösvényen túl a fészekhez közeledni embernek tökéletesen lehetlen. A magasban csupán a gyalogfenyőnek egy silány neme­s vörös ternyő teng, melly utóbbi azonban elég sürü s így elhatároztam, hogy e mögül lövendem le a vén sasokat, mielőtt a fészket kiszedném. A tisztartó segítségével, kit mellesleg mondva, Webernek hívtak, a ternyő ágaiból lúgost rögtönöztünk, melly leskunyhóúl volt szol­gálandó s hol a jég királyait egész kényelemmel várhattam. Junius 14-én reggeli négy órától esti hatig lúgásom alatt ültem. A folytono­san és sürün ömlő zápor tizennégy órai várakozásomat nem a legkellemesebbé tette. 11

Next