Vadász- és Versenylap 15. évfolyam, 1871

1871-08-02 / 28. szám

184 származik, annak elismerésével nem szokunk sietni, mi ugyan hagytán volna , de nagyobb hátránya az, hogy így a dologgal nem ismerősök sem sokat tud­nak meg róla tőlünk. Poroszországban és Ausztriában mint már emlí­tettük, jelenleg unisono követelik, h­ogy az állammé­nesek ne csak a h­ágómének szétosztása, de megfe­lelő kaneraanyag eladása által is iparkodjanak az egyes vidékek lótenyésztésének emelésén. E követelés­­ millyen okszerű, olly­ezélhez ve­zető is, csak h­ogy itt nem elegendő a kormány min­denhatósága, hanem a magánosoknak kell legalább okszerűen közreműködni, nehogy ez olly jutányosan kapott anyagot jó bánás és tartás nélkül, csupán igavonásra használva, sok generatio kútfejét sem­misítsék meg bennük. S­m­s. Augusztus 20-dikán Turócz-Sz.-Mártonban lóte­nyész-jutalom difosztás fog tartatni, — mint azt a földmivelési minisztérium utján tudjuk, a követ­kező államdijjakkal. I. Sikerült szopós csikóval be­mutatott bármelly korú anyakanczák számára 1-ső dij 12 db magyar arany; 2-ik dij 8 darab, 3-ik 6 db arany, 4-ik 5 db. arany. — II. Három éves kanczacsikók számára : 1-sö dij 10 d. m. arany, 2-ik dij 8 db ar , 3-ik dij 6 db arany, 4-ik 5 db ar., 5-ik dij szintén 10 db arany. Ezen államdijjakra pályázhat minden Turócz-, Árva-, Trencsén- és Liptó-megyei lakos olly csikós anyakanczával vagy 3 éves kanczacsikóval, melly jól ápolt, egészséges és erőteljes állapotban van, s a lótenyésztésre meg­kívántató jó tulajdonságokkal bir. — A birálat ve­gyes polgári és katonai szakbizottság által történik. A pályázó lovak tulajdonosai község-elöljárói bizo­nyítvánnyal tartoznak igazolni, hogy az anyakancza már a csikó elletése előtt sajátjuk volt, vagy hogy a kiállított 3 éves kanczacsikó olly anyától szárma­zik, m­elly az ellés idejében tulajdonuk volt és ál­taluk neveltetett. A pályázók a fentjelölt napon T.­Sz.-Márton város hatóságánál jelentkezzenek. ott-tér. Egyhasábos bourgeois-sor helyéért 25 kr. fizetendő. Hirdetmény. Mén­lovak bevásárlására. A m­. kir. álladalmi méntelepek létszámának a hazai lótenyésztés igényéhez képest leendő kiegészí­tése, tenyésztésre alkalmas erőteljesebb és cson­tosabb ménlovak bevásárlását tevén szükségessé, felhivatnak az egyes ménes tulajdonos és lóte­nyésztő urak, hogy a fentebbi tulajdonokkal biró s eladásra szánt három éven felüli ménlovaik leírását, mellyben az eladandó mén faja, származása, kora, alkotása, mértéke, szine és ára, valamint azon adó­hivatal, mellynél eladás esetén az eladó a vételárt felvenni óhajtja, feljegyzendő, —­r. é. September 6-káig ,a földmivelési, ipar- és kereskedelemügyi m. k. minisztériumhoz beküldeni sziveskedjenek. A megvételre felajánlott mének a m­iniszterium által vidékenként megbízandó választ­m­á­n­y által, a később kitűzendő helyeken fognak megvizsgáltatni s esetleg a minisztériumnak megvé­telre ajánlatba hozatni. A vételár az átadást igazoló bizonyítvány felmu­tatása mellett, az illető eladók által kiállított s a választmányi elnök által láttamozott nyugtákra a kijelölt adóhivatalnál fog folyóvá tétetni. Felszólittatnak egyúttal mindazon tenyésztő­ urak, társulatok vagy községek, mellyek a méntelepek létszámából, határozott bérösszeg mellett, óhajta­nak egyes méneket a jövő fedeztetési idényre ki­bérelni , hogy ez iránt az illető telep- vagy telep­osztály parancsnokához fordulva, a szerződést leg­feljebb october hó 15-kéig megkössék, mert ezen határidőn túl a mének állomásokra osztályoztatván, bérbe vehetők többé nem lesznek. Pesten, 1871. évi julius 23-án. A földmivelés, ipar és kereskedelmi minisztériumtól. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. Értesítés A tallósi ménes részenkénti feloszlatása miatt fo­lyó évi ősszel, az idei csikók elválasztása után, kö­vetkező telivérű kanczák eladatni fognak : Lady Bertha fedezve Carnival m. Elgiva „ Carnival „ Maypole „ Carnival „ Yoltella „ Carnival „ Spanish Fly P Carnival „ Cuckoo „ Carnival „ Peggy I Whitethroat „ Carnival „ Az eladási feltételek annak ideiben Cavaliero Fo­rent­z urnái Bécsben, Petersplatz 2 sz. a. megtudha­tók. Megbizásból M­a­­v, tallósi ménesm­ester. Eladó telivér-csikó. Három éves mult márcziusban, világos pej herélt, 1502 markos, apja Shillelagh (gr. Sándor ménesé­ből), anyja Lalla (b. Podmaniczky Géza nevelése). Értekezhetni róla szóval vagy levélben tulajdonosa, Majthényi Gézánál, Csévén, a monori vasúti állo­mástól félórányira. Vadászrajzok Kecskemét vidékéről (Folytatás.) Legszebb czéllövések ejtettek a fasornál, hol az oda jutott vadászok megállapodának. S ezen leg­szebb lövések legkitűnőbbjei valának kétségtelenül Szeless Kálmán úréi, a ki noha mindig igen távolról lőtt, nyúlját csak ritka esetben nem találta halálosan, mivel többnyire fő- és lapoczka lövéseket adott. — Lefaucheux fegyvere hatalmas ölőerővel bir. Szánó érdekeltséggel szemléltük azonban egy megsebzett nyúlnak kései halálát. Vértől pirosló bőrrel meglapult szegény lőtávolon kivü­l. Két há­rom puskás körállását oda hagyva, felé indult, hogy a kegylövést megadja. Ne bántsuk barátim, ne z­avarjuk meg a kört , úgy is elvérzik mire összehúzódunk ! Visszamentek. Egyik megtestesült Corpus Juris barátunk azon­ban, a veteránok közül, a ki nem gyakorló vadász ugyan, de nem is valami gyarló lövész, elszánja magát, beállít a körbe , vagy 1 5 lépésről neki fe­szített mellel, előre kiczentett ballábbal, szabályos vadász-poszturába teszi magát, hosszan czéloz és lő ; a nyul pedig egyet ugrik s ismét meglapul. Durran a másik cső. A nyul megint egyet ugrik és meglapul. A vadász utána megy, hogy majd felve­szi , de a nyul tovább-tovább mászik s mindegyre még-meglapul. Erre nagy jön a kaczaj. Vissza a körből, kiáltünk többen, nem lőhetünk miatta a hajtott többi nyulakra. A kör ezalatt mind inkább szűkü­lt. Ekkor egy másik úri vadász közeledett a pihegő nyúlhoz vagy 1­0 lépésnyire. Piff, hangzott fegyvere s a nyúl csak úgy mint azelőtt, egyet ugrik és meglapul. Paff, szól a másik cső, melyre azután az ártatlan állat csakugyan be­adta a kulcsot. Pic vagy e Dózsa!? kiálthatott volna kérdőleg a szegény nyúl minden reá irányzott de nem talált lö­vésre, mint az egyszeri paraszt­vadász nyúlja tevé. Hát ez hogyan történt? Elmondom. Dózsa a hajdankorban, még a kováspuskák vilá­gában, hires bocskoros vadász volt a mi vidékünkön. Jól lőtt, sok vadat is ejtett , de egyszersmind va­dászesélyeit szemtelen hazugságokkal szokta fűsze­rezni ; egy kissé babonás, előítéletes is volt. Kimentem a múltkor, úgymond, a szérüs kertbe nyúl lesve. Nagy hó lévén, a nyulak a takarmányra bejártak. A hold tisztán világított, mindent jól lát­hattam. Egyszerre csak bakdácsol egy iszonyú nagy nyúl az egyik takarmány-rakományhoz s én rásü­töm puskámat , de mi történik : a nyúl felágasko­dik, két első tenyerével megsimogatja fü­leit, azután kicsihol, pipára gyújt, s elkiáltja magát : te vagy e Dózsa ? és azután eltűnt szemeim elöl. Ez a nyúl boszorkány volt. Minden jó lélek dicsérte az urat, rebegem magamban s iparkodnom kellett , hogy leshelyem­et minél gyorsabban oda hagyhassam. Dózsa gallérján a hallgatók nagyot rántottak. Rend ismét hazudott Dózsa. Ügysegélyen igazat mondtam. S most az egyszer — a csiholás pipára gyújtás és felkiáltás tekintetében — valót mondott. Egyik furfangos barátja értesülvén, hogy Dózsa a szérüs kertbe lesre megy s előre kitudván tőle, hogy melyik rakomány mellé fog kiülni s a nyulat melyik rakományhoz várja, a midőn kileste Dózsa vitéz letelepedését, emberünk a nyúl megjelenését jelző rakomány áteleni oldalában észrevétlenül meg­húzta magát ; de előbb, teljes biztonsága végett a vadász fegyveréből, titokban kiszedte a göbecset. Dózsa lövése után, mely — igen természetesen — a nyulat nem találhatta, előkúszott a rakomány mö­gül, kicsiholt, rágyújtott s elkiálta magát : Te vagy e Dózsa ? Még ma is gyakran hallható nálunk, midőn va­laki esetleg a legszebb czélt is hibázza, hogy az egyik vagy a másik vadásztárs felkiált : „Te vagy e Dózsa?" Haladjunk tovább. A harmadik kör, mely már a buczkás nyárias erdőkre esett, még legtöbb nyulat adott ki, csakhogy mire ezt már bezárhattuk, az eső egyre vert bennün­ket, s puskáink beázván, csak ritkán tüzelhettünk a kitörő vadra ; egynémely vadász mellett tizenöt darab nyul is kimenekült a körből a nélkül, hogy csak egyet is leteríthetett volna. A negyedik kör a tiszamenti tölgyesre s az e vi­déki, bokrokkal benőtt, homok­magaslatokra esett, igen csekély eredménnyel. Vadászatunk be jön fejezve. Esett pedig összesen 87 darab nyúl , de körülbe­lül ennyi elmenekült. Sok volt közöttünk a rosz lövő. Vadászok, a meghívott vendégekkel együtt, 47-en valánk , hajtók pedig ötven körül. A rendezés oly pontos volt, hogy semmi kivánni valót nem hagyott fel maga után, s ez, a rendezés elvállalására felkért polgármesterünk egyedüli érde­meül tekintendő. (Folytatás következik.) G­ö­­n­ö­r­y Frigyes, AUGUSTUS J. 1871. A fürj. Két órra már jól elmúlhatott éjfél után ;­ a „gön­c­öl szekér" rúdja most fordul lefelé, a „fiastyúk" csibéi halványulni kezdenek, s kelet felé derengni kezd a mennyboltozat. A tanyán félhomály lebeg ugyan még, de Bodri, Tisza, Száva, s a tanya tudj Isten milly nevü „mozgói" kezdenek már elcsende­sedni, ugy hiszik, hogy tegnap estétől mostanáig, eléggé kicsaholták már mindennapi portréjukat, s le­konyult farkkal, pislogó szemekkel félre húzódnak ; megérzik, hogy virrad , nincs szükség az őrködésre. A kisbéres is felvetette már egyszer fejét az illatos szénáról, mellyel tegnap utoljára fordult be, s kö­rültekintgetett, majd ismét lenyugaszta még magát ; a fü­styák nem halványult el még egészen ; nincs még három óra ; még egyet pihenhetnek. E félderengés és félhomályban, midőn minden nyugszik, minden pihen, csupán egy éber őre van a természetnek, s egész éjen át élesen cseng a „pitty­palatty !. . . pitty-palatty !" . . . A kanfürj „veri" ott künn a „ reveille "-t, s korai munkára inti a dol­gost, hogy a nappal forró delében annál inkább pi­henhessen. Mindenki ismeri a kanfürj­­ friss varákolását, mellyre tájszólás és népköltészet különb-különbféle szóbeli kifejezést találtak. A Dunántúl d. o. azt mondják : „Pittypalatty, pittypalatty, kis állat, jó falat!" — A palóczságban egészen tisztán hallják : „Vavák, vavák, vavák, — Matyók veri a l'annát !" Míg a kanfürj e melódiákkal csalogatja a férezet, maga mintegy bolond szerelmes szaladgál ide-oda, s várja sóhajtozásainak tárgyát, melly lágy dallama „Gyüjj ide, gyüjj ide!" hanggal tudatja hollétét. Ha valamellyik kakas közelében egy másik is je­lentkezik varákolásával, akkor az egészen dühbe jó s azonnal megindul felkeresésére, hogy elűzze őt, s pedig élethalál harczot viva vele. Illy esetben a kü­lönben paripuska forma madár egészen más alakot

Next