Vadász- és Versenylap 19. évfolyam, 1875

1875-01-07 / 1. szám

Január 6. 1875. Midőn e pillanat elérkezett s a vad méltóságteljes állásban, fejét földnek szegezve lovam előtt megállt, ez utóbbin olyannyira erőt vett a nyugtalanság, hogy hátulsó lábával elsiklott s elbukott, lovasa pedig hosszában a földre terült. Még fekvő helyzetemben széjjel tekintvén, láttam, hogy a buffalo felhagyott támadási szándékával , ekkor talpra ugorván, nemsokára sikerült lovamat megnyugtatni s a vad felé forditani. Újra követtem zsákmányomat s csitítván remegő lovamat, hozzá férkőzhettem, és sikerült ezúttal egy golyót küldeni baloldalába, körülbelül egy hüvelyknyire a vállától. Erre hirtelen megállt s újra támadni készült. Én is szemközt jöttem vele, hogy némikép védjem magam. Midőn erre megállapodott, én is megállítottam lovamat, majd újra megkezdtem az üldözést. A buffalo szájából és orrlyukaiból sűrűn ömlött már a vér ekkor, s hogy egy lövéssel végezzek, tíz yardnyira közeledtem hozzá s hideg vérrel czélba vévén, újra lőttem. A vadászat izgalmában nem figyeltem a terrénumra, és midön a bivaly újra megtámadott, megfordulva, egy körülbelül 30 láb széles vízmosás száraz medre előtt találtam magam. Mielőtt megállíthattam lovamat, ez az árokba gurult, engem fejjel előre küldvén. Kissé elkábultam az eséstől, de szerencsére semmi bajom nem lett, sem lovamnak, mely nyugodtan állt pár lépésnyire. Miközben vizsgálgatnám, hogy nem-e sérült meg az esésben, a közelben bőgést hallottam. Ekkor a lovat zablásánál fogva az árok fenekén tovább vezettem, nézvén alkalmas hely után, melyen ismét a partra felérhessek. Feljutva, ismét nyeregbe ültem, s körülbelül száz yardnyira észrevettem a bivalyt, melynek szájából és orrából patakokban ömlött a vér, s mely patáival a földet túrta s közbe-közbe fájdalmasan bőgött. Megpillantván engem, felvetette fejét, mintegy csodálkozván merészségemen s támadni akart, de nehány bizonytalan lépés után elbukott. — Nem hittem azonban neki, s revolveremet készen tartva, mozdulatlanul álltam ; a bivaly pedig néhányszor hasztalanul megkísérelvén a fölkelést, remegni, majd vonaglani kezdett s a következő pillanatban feje a fűre hanyatlott. Első elejtett buffalom előtt álltam. Közeledvén s vizsgálni kezdvén, láttam, hogy két golyóm párhuzamosan, egy hüvelyknyire egymástól hatott be, tíz és tizenöt hüvelyknyire a bal válltól. Később megtudtam, hogy az e fajta lövések mindig halálosak, s hogy bizton megkímélhettem volna utolsó golyómat, magamat pedig a bukástól. Megtaláltam első golyómat is az állat hátulsó részében, hol, mint Jam Robbins mondja, a bivaly akár egy mázsa ólmot is kiáll és elbír, a nélkül hogy hederítene is rá. A vadászati szabály már most ez : Ha egy bivalyt lőttél, vágd ki a nyelvét, e nélkül pedig ne is szólj róla senkinek soha ! — Tudtam a szabályt s el is voltam határozva a nyelvet megkeríteni, csakhogy nem voltam tisztában avval, hogy kellessen ezt megkapni ; mészárosi tehetségem nagyon csekély volt mindig, s most meg épen csak kicsiny peniczilus volt nálam. Mindazonáltal kinyitottam zsákmányom száját, egész erővel húztam kifelé a nyelvet, és nagy türelemmel sikerült abból egy öt hüvelyk hosszúságú végét levágnom. Ekkor órámra tekintek. Három óra múlt el, mióta elhagytam a hadoszlopot, s a vidék hemzsegett az indiánoktól , azonban egy magaslatra lovagolva szerencsére felfedeztem csapatomat, amely vagy öt millóónyi távolságban megállapodott volt, s én tőlem telhetőleg iparkodtam hozzá csatlakozni. Sebes vágtatva közeledtem a táborhoz, trophaeámat messze kinyújtott karral tartva, hogy minden ember láthassa. — De nem eskély meglepetésemre dörgő hahotával fogadtattam. Tisztek és katonák oldalukat tartották neveztükben. Hamilton — a szegény fiú azóta egy indián falura intézett roham közben elesett — vállamra ütött és félig protectori, félig gúnyolódó hangon megdicsért kitartásomért , mire Robbins, Myers s a többi bajtárs a fuldoklásig kaczagtak. Megbolondultak ezek ? — Nem, hanem a közvigság oka ez volt . A vadászati szabály szerint kivágott bivalynyelvnek 18 hüvelyk hosszúnak kell lenni, és körülbelül 4 fontot kell nyomnia, mig az én fatális trophacám 8 lat is alig volt. Ezért volt a nagy öröm Israelben. Határozatba ment azután, hogy birság nélkül felavattatom bivaly-vadásznak, — de azontúl még igen sok gúnyos megjegyzést kellett elhallgatnom a buffalo-nyelvekre vonatkozólag. Frank Young. »Ch. 111.« után Gall. * Vadász- és Verseny-lap. 3 mindenesetre nem helyes arány ; s ez onnét van, mert az üzekedési időben egy-egy szarvasra túlságos sok dáma jut, és ez által elsatnyul (dégénérai) a faj ; mert annyi silány (kevés ágú) szarvas folytonosan szaporodik, és ismét szaporít, miután űrvadászaink nem gondolva az okszerű kimustrálásra, a sok hitványöreg és csekély szarvasokat futni hagyják, és mindig csak a szép példányokat keresik ; már pedig rögtönitéletileg kellene bánni az oly üres 6—8 ágú szarvasokkal, mert azok, különösen a 6 ágyak nagyon veszedelmesek hegyes agancsukkal. Elűzik ezek a legerősebb sok ágú agancsárt is. Sokszor volt alkalmam azt üzekedési időben látni. Vendég 1873-ban kevés volt Csákberényben, s a házi uron kivül csak gróf Lamberg Ferencz, gr. Lamberg Fülöp, ki az idén augusztus hóban Reichenauban szélhüdés következtében, boldog családi körében, legszebb ifjú korában meghalt és Zámolyon, uradalmában, augusztus 22-kén örök nyugalomra tétetett; azután gróf Festetits Gréza és dr. Frigyes altábornok , gr. Brauner Ágoston (a jó lövő) tavaly nem jött meg, félt a cholera járványtól. Azonban Bécsben mégis megkapta, de szerencsésen kigyógyult. Csákberényben ellenben egy eset sem fordult elő, valamint az 1866. évben sem talált ide. Összesen 83 db. Löjegyzék 1874-ből. Hasznos vad. Kárt. vad. Szarvas lőágy 6. Róka 31. 8águ 5. Vadmacska 2. A lőjegyzéket ez évről is, azért zárom be, mert a grófi családban szomorú eset állt be : a gróf úr neje (született gróf Hoyos Teréz) hosszú betegsége komoly alakot vett, — és így e hóban vagy talán e télen a vadászat el fog maradni. Ami már az 1874-diki szarvasidényt illeti, az semmi kívánni valót nem hagyott hátra ; vad lett volna elég és jó, hanem a vadászok nem voltak szerencsések, a házi urat kivéve, mert az jól lőtt. A figyelés pont 1-je septemberben kezdődött és 30-án végződött, mint ha .. törvény szabta volna ki nekik.— Az öreg acane-árok a háremből visszavonultak, a fiatalok helyüikbe léptek. Volt is sokszor 10—15 mindenféle suhan ez keverék egy csapatnál látható. Mindenik egyforma házi joggal birt. Verekedtek, rikácsoltak, de azért egy sem távozott. Azt nézni valóban nevetni való volt. Mily különbség az az erős agancsárhoz képest. Ha az erős agancsár a falkánál egy másik hozzá hasonlóval találkozik, oly borzasztó bömbölés és agancs csörtetési harcz foly, hogy a nyulszivű vadász nem annak lelövésére gondol, hanem az elszaladásra. Vendég az idényben még kevesebb volt mint a múlt évben. A fő vadászaton kívül jelen volt veje gróf Lamberg Ferencz, ki az idén sokat hibázott. Gróf Festetits ő mizsga, ki hirtelen megbetegedett és így képtelen lett a vadászatot tovább élvezhetni,de most már jól érzi magát, és báró Ludvigsdorf Lipót, ki azonban csak kétszer cserkészett. — A két 12 ágasat (mindenik szép példány) a házi ur lőtte. * * * A csákberényi lőjegyzékben feltűnő kevés számban figurás a nyúl. Sajnos, de az itten nem csoda, mert sok a szőlőhegy, ahol tavasztól fogva, míg a fagy be nem következik, mindig dolog van. A nyúl pedig nagy inyencz, sok jó falatot talál ottan, érte pedig a szőlőmunkás kamat fejében felszedi fiait. A nyulak tenyésztésére nézve nagy hibát követett el a vadászati törvény azzal, hogy már augusztus 15-ikétől általános szabad vadászatot enged. Holott az anyanyulak még javában hordoznak, s igy a községi vadászterületekre jövő kackapuskások nem ritkán egy hasas nyálban egyszerre 4—5-töt tönkre tesznek. Kellett volna, hogy csak october 1-jétől szabad legyen nyulat lőni. Legtöbb nyulat azonban, különösen az anyanyulakat és süldőket, az ebek pusztítják el. Csákberényben, azaz egész Fehér megyében, minden földmives után egy két eb szalad ha az földjére kimegy , és ottan nem csak a nyulat, hanem a foglyok és fürjek fészkeit is megsemmisítik. Szomorú, igazság, hogy azt a kevés jót, mit a vadászati törvény hozott, a járásokban, a községekben éppen nem tartják tiszteletben. Ennek fő oka a hanyag közigazgatási hatóság, és a rendőri közegek. Nagy hiba az a vadászati törvényben, hogy egy-egy faluban az összes birtokosságra ruházta a vadászat miképen gyakorolhatása szabályainak eldöntését, és miért nem inkább a községi képviselő testületre. A tudatlan földmívesség közt a majoritás rendesen ellensége a törvénynek és rendnek. Hoznak azok azután olyan szabályt, amiben semmi se tilos. Nem jó a miveletlen népnek túlságos nagy szabadságot adni, az czivilizálás helyett csak demoralizálásra vezet. Jó az új törvényjavaslat a fegyveradó és vadászati engedélyre nézve, az talán majd némelyekben helyre pótolja a silány vadászati törvényt, ha elegendő szigorral végrehajtják ; ámbár abban is rejlik már, ami a határcsőszöket és hegyőröket illeti, egy kis hiba. A határcsőszök s hegyőrök se képezzenek kivételt, ha hosszú fegyvert viselnek a 12 írt adóból, vagy elégedjenek meg egy rö- Lőjegyző 1873-ból: Hasznos vad: Szarvas lőágy 2. 14ágy 1. gyengébb 11. Tarvad gim 15. iinc 3. * borjú 6. Őzbak 2. Nyúl 1. Fogoly 9. Düri 12. Vadrécze erdőben 1. Erdei szalonki 20. Kürt. vad: Róka 30. Vadmacska 2. Kóborló eb 40. Házi macska 69. Görény 15. Menyét 10. Kánya 25. Sólyom 4. Varjú fék., szürke 96. Összesen 291 db. 12 ágú 2. Kóborló eb 36. gyengébb 4. Házi macska 57. Tarvadgim 15. Görény 14. ünő 4. Menyét 5. borjú 5. Kánya 35. Sertev.er. 5. mal. 16. Sólyom 14. Ozbak 1. Varjú fék. és szürke 73. Nyúl 3. Összesen 267 db Erdei szalonka 12. Fogoly 11. Fürj 15. Összesen 89 db.