Vadász- és Versenylap 29. évfolyam, 1885

1885-01-01 / 1. szám

Előfizetési felhívás „VADÁSZ- és VERSENY-LAP" XXIX-ik évfolyamára. Egész évre 12 frt. Fél évre 6 írt. Legfőbb törekvésünk volt, e lapot foko­zatosan emelni mind érdekesség mind ter­jedelmesség tekintetében, s jövőre is oda fog irányulni minden igyekezetünk. A hazai telivér és félvér lótenyésztésnek, fel- és külföldi lóversenyeknek, ügető­verse­nyeknek mozzanatait egész terjedelemben, a kü­lönböző sportágak legfőbb eseményeit pedig rövid vázlatban adandjuk. Ama reményben, hogy igen tisztelt régi személyes ismerős törzsolvasóink, előfizetőink a „Vadász- és Verseny-Lap"-ot becses támo­gat­ókkal továbbra is megtisztelik: a lapot küldeni fogjuk, ha az előfizetési pénz az első hetekben be nem érkeznék is, — mindaddig, míg az illetők minket a lap további járatá­sának beszüntetéséről nem értesítenek, any­nyit jegyezvén csupán meg, hogy az ily lap­beszüntetésekről legkésőbb január 20-ig tu­domással kell bírnunk, — azontúl az ille­tőket mint előfizetőinket tekintjük. Az előfizetők, pénzek a szerkesztő Sárkány János Ferencz czimére. Budapest — Nemzeti Casino II. emelet — küldendők. TELI­VÉR­EK és VERSENYEK. Ménesviszonyaink ötven év előtt és jelenleg. Hogy a lótenyésztést hazánkban mindig kiváló előszeretettel űzték, erről, ha ménes­könyvek nem szólnak is, eleget beszélnek a történeti hagyományok, a lezajlott viharos századok fürge és SZÍVÓS huszárparipái, a magyar seregeknek lovassága által gyak­ran kivívott fényes fegyvertények, melyek mind arról tesznek bizonyságot, hogy a ló­tenyésztés őseinknek kedves, mondhatni leg­kedvesebb foglalkozásai közé tartozott. Azon­ban a szakértelemmel, a századokon át tett megfigyelésből kifolyó tudományos tenyész­tés, nálunk is, mint — Angliát kivéve — mindenütt, csak az újabb kor vívmánya. Nem is az a czélunk, hogy jelenleg hazánk ősrégi lótenyésztéséhez szolgáltas­sunk felületes vagy talán szájhagyományok után hibás adatokat, hanem hogy rövid át­tekintést nyújtsunk ménesviszonyaink felől, ugy, a mint azok fél század előtt álltak és a­mint jelenleg állnak. Ötven évvel ezelőtt kilenczven egyne­hányra rúgott a számbavehető ménesek száma; körülbelül ennyi a kiválóbb hazai magán-méneseink száma jelenleg is — nem számítva az azóta rendszeresen kezelt köz­ségi méneseket,­­ azonban minőség tekin­tetében mindenféle előnyös jelenségeket lá­tunk hazai lótenyésztésünkben, kiváltképen az utolsó pár évtized óta, hála a kormány­nak e téren is örvendetesen tapasztalt áldo­zatkészségének, irányadó támogatásának s a lótenyésztési bizottmányok buzgólkodásának. Az ötven évvel ezelőtti lótenyésztési vi­szonyok leírásánál Máttyus II. János királyi udvarnoknak "Lótudomány" czimű­ jeles mun­káját veszszük alapul, ki 1824-től 1828-ig az akkori jelesebb méneseket — s részben a már akkor, föloszlatottakat is — gondosan följegyezte. Átveszszük ezt, mint ha tükröt az akkori ménesviszonyok előtüntetésére, hely­lyel-közzel beszúrt egyéni nézeteivel.*) 1. Esterházy Miklós berezeg ozorai mé­nese Tolna megyében, mintegy 600 tagból való, keleti és angol pályafutó ménektől eredő, nagytermetű, izmos és pompás lófaja majd 120 év óta fennáll; ujabb időkben an­gol telivér kanczákkal is nemesittetik. 2. Pálffy Antal berezegnek Malaczkán, Detrekő-Váralján Pozsonymegyében levő mé­nese nemes vérből származik. 3. Hunyady József, gr. lófajára tekintve, bizonyos, hogy ez vérében legnemesb Tereffi, Mouaki, Montedoro, Zaffir, Tatár mének iva­dékai által tisztán fentartatik , melyek közül az utolsó, leírhatatlan jeles termete, tetszős szép formája, tehetség és ereje miatt, becsül­hetetlen vala. E lófajból, (mely Simongáton Somogy megyében, Készén és Ürményben Nyitramegyében, császári ménekkel, keleti erdélyi vérrel is kevertetve tenyésztetett) nagy hámlovak, de különösen jeles paripák s díjnyertes pályafutók váltak. 4. Viczay gróf ménese, mely Iregen, Tol­namegyében, fájdalom, még 1836-dik évben feloszlott, e honban legnevezetesebbnek mond­hathatott; de maga idejében legjelesbnek is becsültetett, igazi magyar fajból származván, legnemesb arab s telivér angol lovakkal ke­*) Szerző a bevezetés előtt a következő meg­jegyzést teszi: „Itt egyéb czélom nem lehetvén, mint csak olvasóimmal megismertetni mindazon tudtommal e honban létezett s nagyobb részint még fennálló méneseket s nemesvérü lófajokat, ezeknek részletes leírásába nem bocsátkozhatom, minthogy tulajdonosaik időről-időre lófajukat különféle vér­rel keverteték." Eme megjegyzésből kilátszik még ama tapogatózás és próbálgatás, mely egyes méne­sekben történt s mely a későbbi okszerű tenyész­tésnek mintegy előpostája volt, vert párosodás által tufájából kivetkezvén, a legtökéletesebb ló idomát mutatva, legne­mesb keleti vér bélyegét viselte, melynek nevezetesebb tenyésztő tagjai valának : Gros­venor világos pej; Griffin stp angol s Mar­bek arab mének. 5. Széchenyi István gróf csak hat jeles kanczával kezdé telepíteni Nagy-Czenken, Soprony megyében, telivér angol paripa-faj­át, melynek nyereg alá legkivált alkalmas s ki­tűnő ivadéki különféle bel- s külföldi ver­senyfutások alatt már nevezetes dijakat nyer­tek ; miáltal a faj rendkívüli jelessége be­bizonyulván, nem szükség fejtegetnem azt, hogy a fentnevezett gróf, mint a pesti lóver­seny alapitója, e honban a lóügyet már 1828 óta szilárd kitöréssel elősegíteni törekedik. 6. Széchenyi Pál grófnak keleti és an­gol vérből származott közép-, nagytermetű paripa­­s hámfaja jelenleg angol fajidomra változik át Marczaliban, Somogymegyében. 7. Károlyi Lajos grófnak angol telivér faja nevezetes Káposztás-Megyeren, Pestme­gyében ; Tót-Megyeren pedig, Nyitramegyé­ben, a fent nevezet grófi családnak angol s erdei vérből tenyésztett könnyű hámo­s pa­ripafája, egy évtizeddel ezelőtt feloszlattatott 8. Károlyi György gróf angol telivér pa­ripa-fajt tenyésztett Nagy-Károlyban s f­él­vérű magyar fajt Szaniszlón, Szatmármegyé­ben, hová a feloszlatott derekegyházi ménes átszállittatván, nemesbittetta. 9. Festetics Lá­szló grófnak arab eredetű ménese, gyakran ezelőtt keleti vérű mének­kel felfrisittetvén, kitűnő és saját testsza­básu fajtának tartatott; jeles, tartós s nye­reg alá igen alkalmas lovakat szolgáltatott; most már angol vérkeverékből nemzett je­les paripákkal s különös jó hámlovakkal bir Keszthelyen, Zalamegyében. 10. Fechtig N. bárónak eredeti telivér arab mének s Viczay gróf ménesbeli kan­czáitól származott lófaja, paripákkal s külö­nös szép hámlovakkal jeleskedett Lengyeltó­tiban, Somogymegyében; de 1826-dik év körül feloszlattatott s jelenleg Festetics Miklós gróf birtokában van.*) A fentebbieken kivül e honban még kö­­­vetkező s talán még több előttem ismeret­len ménesek léteznek, — jegyzi m meg szerző. *) Somogy meg­y­ének néhány gazdag birtokosa 1835. év körül társaságba lépvén, a lótenyésztés­nek czélszerű­bb kezelését s a lóügynek átalános virágzóbb fokra emeltetését tűzték ki törekvésük czéljául, minek óhajtott sikerét napról-napra job­ban igazolja a közvélemény. E megyében jelenleg már számos részint teli­­s félvérű angol, arab, részint tiszta magyar törzsfaju ménektől eredő 14­/2 egész 17 maroknyi magas, kitűnő nyerges s­zámos lovak találtatnak. Nevezetesebb pártfogói e­lőnemes­itési társulatnak ; Hunyady János gróf, Festetics Miklós gróf, Fechtig báró, Czindery László, Csapody Pál s többek, kiknek méneseiből már nevezetes egyedek váltak ; átalában a minden évi szeptemberben Hetesen tartatni szokott lóvásá­ron s versenytéren több száz nemesvérü ló bocsát­tatik áruba. M. N­ .1. Lapunk „Tárcsáját” ez évfolyam kezdetétől más helyre teszszü­k technikai okokból. Egyúttal figyelmeztetjük a napi kérdést tevő „Memorandum” ügyében mindazokat, kik e kér­dés iránt érdeklődnek, mai tárczánkban „Syl­vester-éji idom'1 felirata czikkre. MEGJELENIK E LAP MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. EGYSZERSMIND AZ ORSZÁGOS LÓTENYÉSZTÉS LAPJA. A «MAGY. LOVAREGYLET», A VIDÉKI VERSENYEGYLE­TEK, S AZ ÖSSZES MEGYEI LÓTENYÉSZBIZOTTMÁNYOK HIVATALOS KÖZLÖNYE. ELŐFIZETÉS: EGÉSZ ÉVRE 12 FORINT, FÉLÉVRE 6 FORINT A SZERKESZTŐSÉGRE (BUDAPEST, HATVANI-UTCA NEMZETI CASINO II. EMELET). KÜLDENDŐ. 1. sz. Budapest, 1885 január 1. XXIX. évfolyam.­ ­ TADÁSZ- és VERSEHT-LAP Lapunk mai száma 13 oldal. )

Next