Vadászlap 10. évfolyam, 1889
1889-02-25 / 6. szám
1889 február 26. VADA Adatok a hazai vadászat történetéhez, f — közli: Gr. Zay Miklós. (Folytatás.) Bodényi Maté Z. Péternél. — Az madarat, a kit küldött Ngod, jó neven vettük, ha Isten éltet meg iszolgáljuk. — Hi-Pzönyről .jan. 9. 1596. Báró Zay Lörincz B. Zay Istvánnak (bátyjának.) — Előttünk levén nemes vármegye gyűlése, az hol bevallalni fog a mi dolgunk is, jó volna ha addig valami szép vadat s madarat kaphatnánk disponálni részünkre becsületes embereket és jó akaratokat szerzeni, én vadászni megyek ma, hadol is küldene valami jó puskásokat s hajlókat, de ne olyanokat mint a minap, akik vastag végével fordították az puskát, azonhoz bár csak négyet küldene Kd. Kala závadai biróságbil s ahhoz még puskást s egynehány hajtót, madarakra (olvashatlan) adott volt Kdnek a minap d. 50 ahhoz tettem a magam pénzéből is és küldtem Rázgha Mártonnak d. 36 most is küldje Kd bár maga emberét madarakért valami fr. 1 d. 50 én is adok ennyit, ha nem többet, mert sok felé fog kelleni. A minapában Kd puskásai s hajlói hazaszöktek, hanem ha küld Kd, mint szükséges is, tehát parancsolja meg Kd szerivel nekik, ne szökjenek, hanem egész hétre élést hozzanak magoknak. — Zay-Sigrócz vidékén 1685. Tiszelende Saárossy végrendeletéből. — Róka mállal béllelt gránát (szinü) reverendát Majtént lakozó néhai Horváth Mihály leányának, llusnak egy nyuszttal békéit szederjes, virágos kamuka subái. — 1665. Gróf Pálffy Miklós Báró Zay Andrásnak. — Kd Ugróczról 28 praeteriti mensis Febr. keölt levelét ,kedvessen vettem, melyből értettem, hogy tiz pár eleven fogolymadaras veöröskői tisztnek kezéhez küldeni nem terheltetett Kd, mely abbeli Kd szép jó akarattyát és kedveskedését megszolgálnom igyekszem. — Pozsonyból márcz. 6. 1716. Gr. Kollonich Ádám B. Zay Lőrincznek. — Madarakat beszerezhetne hd, nagy kedvesen vennem, hol is parancsoljon miben lehet szívesen szolgálok. — .jan. 13. 1703. Gróf Pálffy Miklós Báró Zay Andrásnak. •— Ugróczi kastélyban 1ma currentis mensis költ Kd levelét együtt az 30 eleven fogolymadárral igen kedvesen vettem és hogy azzal magának alkalmatlankodni nem terheltetett, köszönöm Kdnek, Kd is velem parancsolván s alkalmatosságot mutatván, tehetségem szerint Kdnek patrocinálnom el nem mulatom. P. S. Jóllehet egynehány azon madarak közül megfulladott, a kik hogy elevenen maradtak el fogom bocsátani «hadd szaporítsanak». Stomfáról Decz. 10. 1717. Husz húrosmadár 1 frt. 1718-ban .jan. 11-én. «Róka komármék bundáját puskaporral füstölni» (XVIII-ik század.) Gróf Zay-Kollonich László B. Zay Imrének. — Mi illeti az oltani való ágacskákat ami némüt lehetséges volt találnom azokkal Kdnek udvarlok, nem külömben egy vizslával is, a ki már tavaly egy keveset tanult, gondolom ez idén jó hasznát fogja vehetni Kd, de ha Kd egy jó lassú kopóval secundálna, nagy obligatióval venném, minthogy Siposka igen alászállott és mi rosszabb, sokat hiában czihel (csaholgat) azért is hadd megengedi e nyáron Siposkától való két kölyket örömest Czimbalhoz oskolába küldeném, mert nálam eleintén elromlanék, mind anyjok cziholása mind a miatt is, hogy néha három hétig sem vadászok, kiváltképpen ha Bécsben vagyok négy s öt hónapig erdőt sem látnak. Hadd egy nastény vizsla kölyket kiván az ösmert gesztenyeszerű vizsla kutyám nemsokára forogni (koslatni) fog, ha tudnám, megforgattatnám. — Bécsből Apr. 3. 1731. • Az erdőkre a zay-ugróczi vár porkolábja ügyelt ki a drabantokkal járta be azokat. (1733.) . TÁRCZ A. Az orvvadász. (Vadász-elbeszélés.) (Folytatás.) Makróczy Pál nemzetes ur nem a régi ember volt többé. — Nem csak az bántotta a lelkét, hogy az emlitett csúfság megesett rajta, de az is, hogy megszokott foglalkozását, az orvvadászatot veszedelem nélkül nem folytathatta. Mélabúsan tenkintgetett a lombos erdő felé, mely oly sok éven át az ő sportjának Eldorádója volt. Többször eltöprengett a fölött, ne kisérelje-e meg újra e tiltott foglalkozást, de mindig fölmerült emlékezetében a Kropacsek bíró által igért kóter — s ettől irtózott. Egészen más volna, — gondolta — ha mint nemes ember rangjához illik — a vármegyeházban tisztelnék meg ingyenszállással! Oh, tempi passati! Nem is látogatta többé az erdőt. Busán üldögélt órákig a kapuja mellett lévő padon, nagy tajtékpipájából hatalmas füstöket eregetve s elmélázva a régi «jó idők» fölött. Nagy bánat emésztette a lelkét, mert az az átkozott «casus» egészen kivetkőztette énjéből. Egyre fogyott az öreg Pali bácsi s nemsokára csak árnyéka lett a régi erőteljes «nemzetes ur»-nak. — Meglásd, Pista fiam — szólt olykor a fiához —nemsokára kirántják a gyékényt alólam: érzem én ezt mindnkább, napról-napra. Egyre kerlek azonban atyailag: azt a duplát, mely legkedvesebb emlékem a boldogult Stefi gróftól, ugy őrizd, mint a szemed világát s különösen arra ügyelj, hogy az valamikép a pán Kropacsek körmei közé ne kerüljön ! Pista megigérte, hogy ugy őrzi azt a duplát, mint az ereklyét. Pali bácsi jóslata teljesült. A következő telet, ugy a hogy csak áthúzta még, de mikor az erdő fái rügyezni kezdtek, a testi-lelki szenvedések ágyba nyomták s egy hónap múlva nemzetes Makróczy Pál urat már mint néhait emlegették a falu emberei. Pista lett a családfentartó. Anyja még élt, de évek óta betegeskedett s most a fiúnak a kötelessége volt, anyját gyámolítani s a sok költségbe kerülő orvost és patikát fizetni. Szegény fiúnak nagyon szorongatott anyagi helyzete volt. Néhány holdnyi szántóföldje termésének nagyobb részére Nyakigláb számíthatott jogosan. Miből éljen ő ? Miből tartsa el az édesanyját? Fölkereste Nyakiglábot, — hátha adna neki pár száz forintnyi kölcsönt, míg valamely biztos kereset nyílnék a számára. A korcsmáros a nyaka közé lszta a fejét, savanyú képpel emlegette a rossz időt, meg azt, hogy «a pénznek most nagy szeme van», az árendát is alig tudja összekalapálni — ő most nem szolgálhat kölcsönnel, bármily szívesen tenné azt, már csak a boldogult nemzetes úr iránt való tekintetből is. — De — mondta aztán — mondok ott valamit az ifj urnak, ha meghallgatja. 1* sz-L A P 71