Vuray György - Rácz Fodor Gábor - Szabó Zoltán (szerk.): A magyar vadászirodalom képeskönyve. Vadászat és horgászat az irodalomban és a képzőművészetben (Budapest, 2000)
Bányai József - Vuray György: Régi magyar vadászírók adattára
140 Adattár a Selmecbányán oklevelét, és hét éven át maga is ott tanított. 1868-1900 között különböző beosztásokban Zólyomlipcsén, Ungvárott, Máramarosszigeten szolgált. Nyugdíjazása után a fővárosba költözött. 1906-ban Kőrismezőn hunyt el. BELHÁZY Jenő, ifj. bölcsházi 1870-ben született Zólyomlipcsén. Pályáját 1890-ben erdészjelöltként Kőrismezőn kezdte. 1894—98 között Selmecbányán tanársegéd, ezután Bácsdoroszlón lett kincstári erdész. 1903-tól Nagyenyeden tanácsos, majd főerdész. A városban hunyt el 1923-ban. BENKŐ Pál, kézdivásárhelyi 1871-ben született a Háromszék vármegyei Kézdivásárhelyen. Iskoláit Sepsiszentgyörgyön, Kolozsvárott és Budapesten végezte. Pályáját 1895-ben a Wenckheimek csorvási birtokán kezdte, de hamarosan állami szolgálatba lépett. Gazdasági szaktanárként Rimaszombaton, Nagyszentmiklóson, Hódmezővásárhelyen tanított a földmíves iskolákban. Trianont követően Székesfehérvárott telepedett le. 1921-ben lett a gödöllői Baromfitenyésztő Intézet vezetője, főtitkára volt a Magyar Ornithológiai Szövetségnek, és autentikus vadászati szakértőként is számontartották. BÉRCZY Károly 1821-ben született, Balassagyarmaton. Középiskoláit Vácott és Pesten végezte, utóbbi helyen vette át jogi diplomáját is. Fogalmazó gyakornokként a helytartó tanácshoz került, ahol a tehetséges ifjúra Széchenyi István is felfigyelt, és kinevezte a közlekedési bizottság fogalmazójává. Szépen induló karrierjét betegsége törte meg, 1849-ben hivataláról lemondva hazaköltözött. Ettől kezdve minden idejét az irodalomnak szentelte. Tagjai közé hívta az akadémia, a Kisfaludy Társaság, és érdemeiért nemesi címet kapott. Nevéhez fűződik az első hazai, vadászattal is foglalkozó sportlap megindítása. A Vadász- és Versenylap 1867. december 10-i számát még nyomdába adta, de megjelenését már nem érhette meg. BÍRÓ Lajos a Szilágy megyei Tasnádon született, 1856. augusztus 29-én, szegény iparoscsalád hatodik gyermekeként. Természet iránti szenvedélyét tanára mélyítette el benne, tőle tanulhatta meg a rovargyűjtés, a preparálás fortélyait. Megnyerte Debrecen város pályázatát a környék rovarvilágának összegyűjtésére. Ez egyben a később horvát és erdélyi területekről kiegészített 20 000-es gyűjtemény alapját jelentette. Munkához jutott a budapesti Rovartani Állomásnál, szakértelmét pedig a Rovartani Lapok szerkesztői székével ismerték el. 1895-ben a Fenichel Bálint tiszteletére tartott emlékülésen határozta el, hogy annak Új-guineai kutatásait neki kell folytatnia. Herman Ottó közbenjárására a múzeum megvásárolta rovargyűjteményét, s az így kapott pénzből 1895. novemberében elindult hétéves útjára. Óriási munkabírással látott munkához, zoológiai és etnográfiai gyűjtéseinek tárgyi emlékeit rendszeresen hozták a teherhajók. 200 000 egyedet közelítő állattani gyűjteményének feldolgozása a mai napig nem fejeződött be! 1902 nyarán tért haza, és lett először a Nemzeti Múzeum kis fizetésű munkatársa, majd 1926-ban a szegedi egyetem tanára. A Földközi tenger szigetein és annak peremvidékén még több kisebb gyűjtőutat tett, 1931. szeptember 2-án Budapesten bekövetkezett haláláig. BOER Miklós 1857. január 10-én született Perecseny községben. Nevelőként, majd hírlapíróként tevékenykedett, 1905. február 20-án Zilahon bekövetkezett haláláig. Cikkeit többször jegyezte Chariton álnéven. ROHRANDT Lajos 1883-ban született Eperjesen. Tanulmányait a főváros IX. kerületi felső kereskedelmi iskolájában fejezte be. Hivatali elfoglaltsága Sáros vármegye törvényhatóságában volt, de talált időt az ornitológia és a vadászat művelésére is. Publikációit külföldi lapok is szívesen fogadták. BORSICZKY Ottó 1872-ben született Temesváron. A selmeci akadémia elvégzése után 1894-től mint hites erdészeti és vadászati törvényszéki szakértő működött, majd József főherceg kistapolcsányi erdészeténél nyert alkalmazást. 1913-ban szülővárosában hunyt el.