Vadászat és Állatvilág, 1917 (17. évfolyam, 1-25. szám)
1917-01-01 / 1. szám
A kutyaügy. — írta : Claus Gaston. — A férj (ebéd közben): A kaszinóban a méltóságos felszólított, hogy lépjek be a vadásztársaságba. A feleség: Csak tudnám, hol maradt oly sokáig az az impertinens cseléd megint. A férj (meghökken, de visszanyerve bátorságát) : Hát nem hallgatsz ide ? Mondom, hogy a méltóságos megszólított, hogy lépjek be a vadásztársaságba. A feleség: Hogy belépj a vadásztársaságba? Minek ? A férj: Érdekes, hát hogy vadásszak. A feleség: Hogy tevadásszál ? A férj (büszkén): Természetesen. A feleség (felkiált): De hiszen te sohasem vadásztál ! Mi jut eszedbe! A férj (büszke hangon) : Már hogyne vadásztam volna. Én önkéntes koromban a vadászokhoz voltam beosztva. A feleség: A vadászokhoz ? Hát mire vadásztál ? A férj (legyint a kezével) : És az egészségre is jó hatású ! Tagdíj évi 200 korona ... A feleség (összecsapja kezeit) 200 korona.. . A férj : Csak a tagdíj! Nagy kitüntetés! Csak válogatott embereket vesznek be. A feleség: Válogatott ?A férj: A vadászfölszerelés is csak néhány koronába kerül.Egy Sjögren, egy lőpuska, egy galambfegyver, egy Winchester, egy drilling, egy ischli császárgolyósfegyver, egy büdsfegyver, egy Hammerless ... A feleség (ijedten): Mi lesz ? A férj (lelkesen szaval): egy Martini karabély, egy prizmás látcső (nekihevülve), egy hátizsák, egy szúnyogháló, 3 fegyvertok ... A feleség (mérgesen): Az eszed tokja. Hol tanultad be ezeket? Honnan van pénzed ily haszontalanságokra? (Pityeregve.) Bezzeg új kosztüm, új kalap, új keztyű, új cipő ... A férj (gesztussal): Az mind nem olyan új, mint az én vadászfölszerelésem lesz. A feleség (duzzogva): Süsd meg a vadászfölszerelésedet (mérgesen vagdalja a húsát a tányérban): Csak tudnám, mi az ördögnek lesz jó az a vadászat ? A férj (szelíden): Hiszen nemcsak egészséges, de hasznos foglalkozás is az ! Mindennap két foglyot, egy nyulat, rókát, farkast. .. A feleség (gúnyosan): Mindennap egy oroszlánt. Hát a hivatalba ki fog mindennap eljárni? A férj: Majd meglátod, mily nagyszerű lesz. Már rendeltem kutyát is. Göndöri azt tanácsolta, hogy ne valami olcsót vegyek, mert az semmit sem ér ... A feleség (félájultan): Kutyát... ne olcsót... A férj: Természetesen. Csak háromszáz... A feleség (felugrik, kiabálva): Háromszáz ... A férj: Nyugodj babuskám, csak korona, nem forint. Gyönyörű, hosszúszőrű szetter... A feleség: Hosszúszőrű szetter ?! Miért hoszszúszőrűt. Van rövidszőrű is ? A férj (zavartan): Mondom, gyönyörű állat? A feleség: Hiszen nem is láttad még ! A férj (győzedelmesen): De a Zsuzsit már érte küldtem az állomásra . . . (Észreveszi, hogy elszólta magát és elhallgat.) A feleség (dühösen): Most már értem, még a cselédemet is arra akarod felhasználni! Én persze itthon fáradok reggeltől estig! Szabad kérdenem, miből akarod mindezt fizetni ? A férj (int) : Hadd el, kártyán összenyerem. A múltkor is ... A feleség: Vesztettél 153 koronát. Akkor persze álljak elő a konyha-, ruha- cselédpénzzel! A férj: Nyugodj meg édesem, kapsz ezentúl kutyapénzt is. A feleség: Kutyapénzt ? A férj: Persze, hiszen a kutyának is kell enni adni. Napjában háromszor. Fattingert tejjel. Öt kiló három korona. Rizst, vérlisztet, sót, ricinuszt... A feleség: Na én bizony nem adok, vesződj te a kutyáiddal... A férj (zavartalanul): Meg kell mindennap fésülni, hetenként füröszteni, naponként szemét kitörölni. Azután hímet is veszek a Nellihez ... A feleség: Hímet? A férj: Persze. Kennelünk lesz. Kutyatenyésztés: Te fogod szoptatni... A feleség (felugorva): Én szoptassam? A férj: Természetesen, cucsival... A petrencealakú fogolyetető.