Vagyok, 1991 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1991-12-01 / 3. szám
Kedves Gyula Tudatom Veled, hogy akaratodon kívül berángattalak egy döntőbírói szerepkörbe. íme a történet: Már vagy 20 éve, minden csütörtökön ugyanott, ugyanabban a vedéglőben együtt ül 10-15 értelmiségi, akik nagyjából együtt végeztek, zömében tanárok, történészek. Kell-e mondanom, hogy a politizálgatás nem kerüli el a „csütörtöki asztalt”. Ezek a héten különös szenvedélyességgel veszekedtünk. A Zétényi-Takácsból kiindulva szóba került megtorlás, jogállamiság, bosszú és új (hamis) kultuszok is. A vita heve akkor izzott föl, amikor egy kitűnő tanár bejelentette, hogy milyen ünnep az, ahol olyan gyilkosokat ünnepelünk mint Tóth Ilona, és ez a barátunk fölsorolta az 57-es Fehér Könyv vádjait, a hírhedt filmhíradó mocskaival együtt. Ketté szakadt az asztal, néhányan arról szóltak, hogy az említett dokumentumok mind rotációk, azokat bizonyító erejűnek elfogadni nem lehet. Dehát akkor mi vagy ki lehet perdöntő, és akkor én a Te nevedet említettem, amit mindkét fél elfogadott. Vállaltam a dolog lebonyolítását a fennt említett röpke ismerkedésünk jogán. Kedves Gyula! Volnál-e szíves tájékoztatni az igazságról: ölt-e Tóth Ilona? Koholt-e az ő pere is? Megérdemli-e az utókor figyelmét avagy tévedését így számon tartani. Szíves válaszodig is Nagyrabecsüléssel Kún Feri Kedves Ferenc mintha csak rendelésedre indítottam volna meg sorozatomat Tóth Ilonkáról. Mindösszesen két-három nap differenciával kaptam leveledet, illetve adtam le a lap előző anyagát, közte a róla szóló sorozat első részét. Ebben a számban első folytatását találod, találjátok meg. Egészében, gondolom, objektív képet rajzol majd Tóth Ilonáról, aki, meggyőződésemben, rövidesen, minden ellentmodásosságával és az alakjára kent sok mocsok ellenére, korunk egyik jellegzetes hősnőjévé válik. A kor rettenet mivoltát kifejező hősnőjévé. Valami olyan hősnővé, akitől a kor rettenet állapotából való menekülés rettenet árat követel. Nem a jelleméből a helyzetéből fakadóan. A Fehér Könyvben szörnytettnek leírt tette a kornak egyik legvádlóbb kritikája. Ha persze ez az áttétel megjárta volna a könyv bávatagon primitív szerzőinek az eszét, nem írják meg ezt az áttetsző buta silányságot, ami valamire való olvasó szemén céljának éppen a fordítottját érte el már megjelenése idején, nemhogy napjainkban. Aki persze a Fehér Könyv - még az is zavar, hogy nagy betűvel kell írnom, az érthetőség okán és fehérnek, holott barnának írnák, abban is a legbarnábbnak - szóval, aki a Fehér Könyv vádjaira építkezve mond ítéletet napjainkban, az mindenek előtt önmagára mond ítéletet, azt szellem-tájon ne igen várd, erkölcs-tájon sem. Az megrekedt valahol ott, ahol az egész rendszerváltás és nem értni, hogy a rohadásnak öntörvényei vannak és ha benne vannak a társadalomban, vagy, hogy naphoz közelebb állóan fogalmazzak: benne maradnak a társadalomban, tovább rohasztanak és olyan helyzeteket teremtenek, melyben még a jók és nemesek is rohadni kénytelenek. Tóth Ilonka ma - ha nem kerül a gyilkos társadalom hozta gyilkos helyzetbe - az ország egyik legkitűnőbb sebészorvosa és legpéldamutatóbb erkölcsiségű polgára. Akire felnéznének ezek a Fehér Könyv tekerte lelkű emberek. Cleveland, OHIO Kedves Gyulám! A közelgő októberi évfordulón szeretettel gondolok Rád és minden városban megemlékezem majd Rólad. Baráti szeretettel és 56-os szolidaritással ölel: Tollas Tibor Drága Uborkám, nem gondoltam volna, hogy még ma is ennyire messzire essen Amerika Európától, nyugat keletről. Csak előző számom nyomdai leadása után - nagyjából november közepe - kaptam meg, ugyanis kedves soraidat. Ezek után lepődjön meg az ember, hogy egyéb vonatkozásokban sem valami gyorsjáratúak dolgaink. Már, ami plántálásukat illeti, onnan ide. Köszönöm, hogy nem feledkezel meg rólam. Nem viszonossági alapon, de el kell mondanom, hogy ahol csak módját ejthetem, én is szeretettel emlékezem meg Rólad, mint olyanról, akinek büszke lehetek a barátságára. Ölellek meleg szeretettel. Ölellek nagyrabecsüléssel, leveleim -Vagyok I. évf. 3. szám 23