Válasz, 1946 (6. évfolyam, 1-3. szám)
1946 / 1. szám - Illyés Gyula: Az idő kérdései
2 ILLYÉS GYULA ébresztve az értelmiség, különösen a vidéki értelmiség nem kis seregét, a magyar sors gondolatát a társadalmi fejlődés, sőt társadalmi forradalom irányába hajlította. Így alakult egy mozgalom, közepén a 2. írói maggal, ekörül már tömegnek is nevelhető szegényparasztokkal és helyüket velt diákokkal, betűértőkkel, akik a történelem kívánalma szzerint egyre jobban összevegyültek. Az egészet valóban a századvégi munkásmozgalom pezsdítő szelleme járta át. Az emberek javarésze egy időben nevelt és nevelődött; az egyéni ambíciónak is az önfeláldozás volt az útja; az eszméket a harc alakította. A mozgalomnak két fogyatékossága, illetve időbeli késedelme volt, a magyar történelem különös alakulása következtében. Mindezt a városi munkásság, noha az egymásrautaltságot sokan jókor felismerték, egy ideig meglehetős távolból, a városi polgárság egy része pedig mindvégig ellenségesen nézte. Az itt váró feladat kezdése közben kezdett dőlni hirtelen a világ. Kis kohónk alá is, amely nem volt sajátosan külön, de mégis a miénk volt, Európa pokoli lángnyelveit vágta a szél. Mi volt addig a „magyar végzet”? Az eszmék szabadjukra, tán csak a papírsárkány fonalának kötöttségével repdestek az események előtt. Most az események indultak meg, hagyták maguk mögött az eszméket és a szép terveket. Ha a magyarság haladása végre az eszmék és események arányos ütemén folyna, ha a magyarság minden rétege magyarázat nélkül értené az „idő szavát” s az időnek is meg lett volna a magyar szótára s végül ha irodalom és élet nálunk nem a kiváltság és a kizártság viszonya volna, ez az írói csoport — kétségtelen eredményével, a szegényparasztság politikai újraindításával — befejezettnek tekintené feladatát s ismét az íróknak abba az összességébe jelentkeznék, ahol csak érdemi tehetség alakíthat táborokat. De változatlanul gazdát kívánnak az előbbi feladatok; ezek kötelezik ezt az írói csoportot, hogy — épp a megteremtendő egység meggyorsítása végett — külön lépjen elő, kénytelenül ott folytatva vagy kezdve újra a munkát, ahol mártírhalált halt szerkesztőjével abbahagyta. Mindebből kettő következik. Ez a folyóirat nem igényli, hogy az egész magyar irodalom szócsöve legyen. De nem is egy párt szócsöve. Az irodalomban csak egy rész akar lenni, a parasztság szellemi életében viszont azt a hajdani egész népies mozgalmat segítené a fejlődés és tisztulás felé, amelynek a falukutatás, a Márciusi Front, majd a Parasztpárt is csak egy-egy szárnyhada lett s amelynek még több szárnya és raja lehet, míg el nem éri célját: a szegényparasztság tökéletes anyagi és szellemi egyenjogúsítását. Külön kötelezettséget érzünk azok iránt az értelmiségiek, betűértők iránt, akik a mi szavunkra mérték