Valóság, 1967 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1967-01-01 / 1. szám - Valóságismeret és alkotás

Valóságismeret és alkotás I­­IX. pártkongresszus a gazdasági, politikai és kulturális élet minden területén szám­adást készített és programot dolgozott ki az elkövetkező évekre. Milyen tanulsággal és útmutatással szolgál a kongresszus a társadalomtudományok számára ? Ha csak azt nézzük hogy a kongresszus tanácskozásán az egyes tudományágakra vonatkozóan milyen közvetlen utalások hangzottak el, azt tapasztaljuk, hogy a társa­dalomtudományokról viszonylag kevesebb szó esett mint a gazdaságpolitikáról, a népgazdaság irányításának új mechanizmusáról, szociális problémákról, a kül- és bel­politika gyakorlati kérdéseiről. Ez az arány és az a mód, ahogy a kongresszus a társa­dalomtudományok kérdéseivel foglalkozott, azonban már önmagában is fontos tanul­sággal szolgál. Arra figyelmeztet, hogy a társadalomtudományok művelése nem lehet öncél, a tudományos kutatások feladatait és fő irányait a szocializmus építésének azok a gyakorlati szükségletei, megoldásra váró problémái határozzák meg, amelyek a kongresszus munkájában is központi helyet foglaltak el. Másodszor, kifejezi azt, hogy a párt nem kicsinyes gyámkodással irányítja a társadalomtudományokat. Az egyes tudományágak részletes kutatási programjának kidolgozása, a felmerült kérdések alapos megvitatása és tisztázása elsősorban maguknak a tudósoknak, az adott terület szakembereinek a feladata. A párt a szocialista építés gyakorlati szükségleteiből kiin­dulva a kutatások általános irányát jelöli ki, elvi állásfoglalásaival eszmeileg befolyá­solja a társadalomtudományok fejlődését, szükség esetén vitába száll a nem marxista nézetekkel, védelmezi a társadalomtudományok korszerű marxista alapelveit, s nem utolsósorban a marxizmus alkotó fejlesztésével és alkalmazásával mutat példát. Ebben az értelemben tekintjük iránymutatónak az MSZMP IX. kongresszusát a társadalom­­tudományi kutatómunka és az ismeretterjesztés szempontjából is. A kongresszus tanácskozásán végighúzódott az a törekvés, hogy minél teljesebben és mélyebben feltárja társadalmunk valóságos helyzetét. Ez a törekvés határozta meg a tanácskozás és az elfogadott okmányok megfontolt és tárgyilagos hangnemét; a kongresszus magabiztosan, felesleges kétkedés nélkül vette számba a szocialista fejlő­désnek azokat az eredményeit, amelyekre építeni lehet a további munkában és nyíltan szembenézett a még megoldatlan problémákkal, a szocialista építőmunka gyengesé-­­ geivel, a kiigazításra váró hibákkal is. A kongresszuson elhangzott beszámoló és az elfogadott határozat a lehetőségek és a feladatok felméréséhez gondosan elemezte a társadalmi viszonyokban bekövetkezett objektív változásokat, az osztályszerkezet átalakulását, társadalmunk alapvető osztályainak, a munkásosztálynak és a szövet­kezeti parasztságnak, valamint a fontosabb társadalmi rétegeknek a fejlődését, ennek a fejlődésnek a mai ellentmondásait, politikai rendszerünk és gyakorlatunk reális osztálybázisát. A társadalomtudományoknak igen nagy szerepük és felelősségük van társadal­munk tudományos önismeretének fejlődésében, abban, hogy a valóságnak megfelelő kép alakuljon ki múltunkról és jelenünkről, amelyből megalapozottan lehet követ­keztetni a jövőre. Tapasztalatokban gazdag történelmünk, annak hősi harcai és tra­ í­­ikus bukásai, a merész kezdeményezések és az elmulasztott lehetőségek kiapadhatat-­­ lan forrásai mai öntudatunk formálásának. De csak abban az esetben, ha a történet-­ tudomány a valóságnak hűen tárja fel múltunkat, nem szépíti és nem is feketíti be azt, ha a lelkesítő példák mellett felismerjük a keserű tanulságokat is. Közös érdekünk mindazokkal a népekkel, melyekkel történelmünk valaha is összekötött, hogy közös múltunkat nacionalista gőg és nemzeti előítélet nélkül, nem rejtve el a jogos nemzeti

Next