Valóság, 1976 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1976-01-01 / 1. szám - ACZÉL GYÖRGY: Számvetés után, munka közben

ACZÉL GYÖRGY: SZÁMVETÉS UTÁN, MUNKA KÖZBEN A kongresszus által elénk tűzött feladatok megvalósítása azon is múlik, mennyire tudjuk okos és elvszerű meggyőzéssel feltárni a kapitalista környezet létéből s a ma­gunk belső helyzetéből, a gazdasági-társadalmi fejlődés aktuális körülményeiből adódó konkrét ellentmondások okait, s főként, mennyire tudjuk a magunk és a szo­cialista világrendszer helyzetének és erőinek figyelembevételével megoldani ezeket az ellentmondásokat. Vannak problémáink, amelyek csak a szocializmus építésének történelmi folyamatában oldhatók meg, és vannak ellentmondások, amelyek maga­sabb fokon újrakeletkeznek. Nem tekinthető minden­ ellentmondás valamilyen ", baj” jelének, amitől meg kellene riadnunk. Például az életszínvonal emelkedése, a szük­ségletek fejlődése is hoz létre új és új ellentmondásokat. A forradalmároknak az a dolguk, amint Lenin mondta, hogy mindig teljesen józanul megfontolják, mérlegeljék a konkrét tennivalókat és ennek módszereit. A megfontolás, mérlegelés alapján pedig egységesen kell cselekednünk. A kongresszus az elmúlt évek tapasztalatai alapján hangsúlyozta a határozatok egységes és következetes végrehajtását, a megvalósítás feltételeinek biztosítását ,­ a cselekvő munkát. Ez azonban nem jelenti az elemzés, a döntés és a cselekvés mecha­nikus szétválasztását. A konkrét helyzet elemzésére való állandó készség és fel­­készültség a megvalósítás elengedhetetlen láncszeme. Az elemző munka változatlanul feltétele marad a jó döntéseknek és a jövőben is biztosítéka lesz végrehajtásuknak. „A pártellenőrzés lényege a határozatok végrehajtásának segítése, az adott terület helyzetének hiteles felmérése, az új feladatoknak, a hibák forrásainak feltárása és megfelelő javaslatok kidolgozása a végrehajtás megjavítására.”­ A végrehajtás, a cselekvés előtérbe állítása nem prakticizmusra szólít fel , nem lehet ürügy semmilyen elméletellenességre, hanem arra int, hogy az eddiginél is fegyelmezettebben, egysé­gesebben, következetesebben valósítsuk meg a határozatokat. Természetesen, ahol a határozatok végrehajtása ismételten akadozik, ott meg kell vizsgálnunk ennek konkrét okait. Ezek az okok igen különbözőek lehetnek. A legáltalánosabb ok a fele­lősségtudat, a hozzáértés, az átgondoltság hiánya. Néha arról van szó, hogy az adott területen dolgozók nem értik eléggé a határozatot, nehezen találják meg megvalósí­tásának eszközeit, nem kapnak megfelelő segítséget vagy nem elég következetesek. Máskor az a baj, hogy mechanikusan, a konkrét és változó körülmények, a helyi feltételek figyelembevétele nélkül akarják megvalósítani az adott határozatot. Előfordulhat, hogy nemcsak a végrehajtásban van hiba, ezért vizsgálnunk kell azt is, hogy egy-egy határozat meghozatalánál elég körültekintően számoltunk-e minden körülménnyel. A kommunista politikában tudatos elméleti előkészítés nélkül nem lehetséges helyes cselekvés , amint az öncélú elméletieskedés is gátja a határozott cselekvésnek. Az MSZMP töretlenül folytatja politikájának fő irányvonalát, a munkásosztály és a párt vezető szerepének erősítését s ettől elválaszthatatlanul, ezzel együtt szövetségi politikáját, a szocialista nemzeti egység erősítését. A szocializmus alapvető jegye, hogy a munkásosztály nem csupán önmaga­ érdekeit képviseli, hanem egyben az egész társadalomét, ezért a párt nemcsak a munkásosztály, hanem az egész nemzetté vált nép érdekének képviselője. Nem szolgálja a munkásosztály érdekét az, aki bizalmatlanságot, feszültséget próbál teremteni a társadalom dolgozó osztályai, rétegei között. Aki hátráltatja a szocialista nemzeti egység erősítését, az szándékai ellenére is sérti a munkásosztály, a szocializmus érdekeit, mert szűkíti a párt, a mun­kásosztály politikai bázisát, s nem utolsósorban csökkenti az ország előtt álló gazda­sági feladatok megoldásának lehetőségét. „A szocialista építés soron levő feladatainak teljesítése, a társadalmi viszonyok és folyamatok tudatos alakítása érdekében még hatékonyabban kell érvényesíteni a párt vezető szerepét.”­ Akik ebből olyasmit olvasnak ki, hogy most már könnyeb­ben mennek majd a dolgok, hiszen kevesebbet kell törődni a meggyőzéssel, nem kell annyit vitatkozni, ,,ne játsszunk annyi demokráciát”, „végre a kongresszus az asztalra csapott” — azaz, akik a párt vezető szerepének erősítésétől valamiféle „parancsnoki pozíció” vélt könnyebbségét remélik, súlyosan tévednek.

Next