Valóság, 1976 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1976-01-01 / 1. szám - ACZÉL GYÖRGY: Számvetés után, munka közben
ACZÉL GYÖRGY: SZÁMVETÉS UTÁN, MUNKA KÖZBEN A kongresszus egyértelműen megfogalmazta, hogy a párt vezető szerepének erősítése lehetetlen a párttal, a párttagsággal szembeni követelmények növelése, a meggyőző munka hatékonyságának fokozása nélkül. Alkotó, marxista-leninista válaszokat kimunkálni a társadalmi fejlődés valóságos kérdéseire ; gyarapítani a párttagok eszmei, politikai felkészültségét; javítani az ideológiai munkát; erősíteni az eszmei, szervezeti, cselekvési egységet; tovább szilárdítani a pártfegyelmet; következetes kiállással, példamutató munkával, elvi és erkölcsi erővel segíteni a határozatok végrehajtását — elsősorban ez jellemezte a kommunisták munkáját a párt vezető szerepének erősödéséért. „Kommunistáknak, pártfunkcionáriusoknak, köztisztségviselőknek lenni nem kényelmes beosztás, hanem mindenekelőtt kötelesség, munka, küzdelem, a kommunizmus eszméjének, a munkásosztálynak, a népnek önzetlen szolgálata.” Ha így — a kongresszus határozatai, szelleme szerint — fogjuk fel a párt vezető szerepének erősítését, akkor magától értetődő, hogy ez egyben a szövetségi politika, a szocialista demokratizmus fejlesztésének folytonosságát, erőteljesebb továbbfolytatását is jelenti. A párt élcsapat. Feladata, hogy a marxizmus—leninizmus eszméi, a forradalmi munkásmozgalom, a szocializmus hazai és nemzetközi tapasztalatai alapján felmérje a helyzetet, kijelölje a közvetlen és — mint most a kongresszuson is történt — a távolabbi célokat. De az élcsapat nem a maga nevében és nem a maga számára, hanem a munkásosztály, az egész dolgozó nép számára — azok tényleges érdekei szerint — keresi és határozza meg a fejlett szocialista társadalom építésének új meg új állomásait, ahová csak osztályával és népével együtt juthat és akar eljutni. A vezetés nem pusztán elölhaladás, hanem a célok megértése, az érdekek tudatosítása, a munkásosztállyal, a néppel való együtt haladás szüntelen biztosítása is, mindennapos türelmes, meggyőző munka alapján. „A magyar munkásosztály politikai erőit egyesítő, 1918 óta élő és harcoló kommunista, marxista-leninista élcsapat mindig akkor lépett előre a történelem útján, amikor együtt haladt a tömegekkel. Ez a mi nagy történelmi tapasztalatunk.” A párt vezető szerepének, szövetségi politikájának helyes felfogásából következik, hogy tovább folytatjuk a szocialista demokrácia fejlesztését, erősítését. Volt olyan vélemény — főleg a kongresszus előtt, de ez még ma sem tekinthető leküzdöttnek —, mely szerint vissza kellene térni az „erős kéz” politikájához. Csakhogy a párt akkor erős, ha nem szigetelődik el a néptől, ha van ereje a szívós, türelmet követelő meggyőzéshez. A fejlett szocializmust csak az egész nép tudatos akarata, munkája valósíthatja meg. Gazdasági építőmunkánk ma fokozottabb politikai, eszmei és cselekvési egységet, az egész nép összefogását követeli meg. Köztudott, hogy szocialista építőmunkánk külső feltételei nemcsak kedvező irányban változtak : a tőkés világ gazdasági válsága minket is hátrányosan érint, s ez is elengedhetetlenné teszi a gazdasági munka hatékonyságának fokozását. Téves az a szemlélet, amely úgy véli, hogy gazdasági nehézségeink leküzdése a szocialista demokratizmus visszafogását, fejlesztésének felfüggesztését kívánja meg. A nehezebb körülmények valóban felerősíthetik az ellentéteket, felszínre hozhatnak eddig rejtett ellentmondásokat is, élezhetik a vitákat. De vajon megoldást jelenthet-e a vélemények elhallgattatása ? Pártunk egy ilyen, a szocializmus eszméjével ellentétes, gyakorlatilag az erők szétforgácsolását, az élcsapat és a nép egységének lazulását kiváltó politikát nem követhet. A kommunisták a kölcsönös bizalomra építenek, őszinte, nyílt beszéddel tárják nehézségeiket és az azok megoldását célzó javaslatokat és határozatokat a felnőtt, okos nép gyülekezete elé. Nélkülözhetetlennek tartják, hogy állampolgáraink szóval és tettel segítsék a javaslatok, határozatok kidolgozását és megvalósítását. A problémák sűrűsödése idején sem térhetnek le a szocialista demokratizmus fejlesztésének bevált útjáról. A demokrácia és az ország helyzete a fejlődés mai szakaszában nem úgy függ össze, hogy ha jól mennek a dolgok, akkor lehet „engedni” a demokratizmust, ha kevésbé jól, ha nagyobb erőfeszítésekre van szükség, akkor szűkíteni kell a demokráciát. A demokrácia a szocializmus számára normális körülmények között nem a hatalom gyakorlásának egyik lehetséges formája, mint a kapitalizmusban, hanem a szó eredeti értelmében a nép uralma — erősítése tehát ennek az uralomnak az .