Valóság, 1976 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1976-01-01 / 1. szám - ACZÉL GYÖRGY: Számvetés után, munka közben

ACZÉL GYÖRGY: SZÁMVETÉS UTÁN, MUNKA KÖZBEN A kongresszus egyértelműen megfogalmazta, hogy a párt vezető szerepének erősítése lehetetlen a párttal, a párttagsággal szembeni követelmények növelése, a meggyőző munka hatékonyságának fokozása nélkül. Alkotó, marxista-leninista válaszokat kimunkálni a társadalmi fejlődés valóságos kérdéseire ; gyarapítani a párt­tagok eszmei, politikai felkészültségét; javítani az ideológiai munkát; erősíteni az eszmei, szervezeti, cselekvési egységet; tovább szilárdítani a pártfegyelmet; követ­kezetes kiállással, példamutató munkával, elvi és erkölcsi erővel segíteni a határo­zatok végrehajtását — elsősorban ez jellemezte a kommunisták munkáját a párt vezető szerepének erősödéséért. „Kommunistáknak, pártfunkcionáriusoknak, köz­tisztségviselőknek lenni nem kényelmes beosztás, hanem mindenekelőtt kötelesség, munka, küzdelem, a kommunizmus eszméjének, a munkásosztálynak, a népnek önzetlen szolgálata.”­ Ha így — a kongresszus határozatai, szelleme szerint — fogjuk fel a párt vezető szerepének erősítését, akkor magától értetődő, hogy ez egyben a szövetségi politika, a szocialista demokratizmus fejlesztésének folytonosságát, erő­teljesebb továbbfolytatását is jelenti. A párt élcsapat. Feladata, hogy a marxizmus—leninizmus eszméi, a forradalmi munkásmozgalom, a szocializmus hazai és nemzetközi tapasztalatai alapján felmérje a helyzetet, kijelölje a közvetlen és — mint most a kongresszuson is történt — a távolabbi célokat. De az élcsapat nem a maga nevében és nem a maga számára, hanem a munkásosztály, az egész dolgozó nép számára — azok tényleges érdekei szerint — keresi és határozza meg a fejlett szocialista társadalom építésének új meg új állomásait, ahová csak osztályával és népével együtt juthat és akar eljutni. A veze­tés nem pusztán elölhaladás, hanem a célok megértése, az érdekek tudatosítása, a munkásosztállyal, a néppel való együtt haladás szüntelen biztosítása is, mindennapos türelmes, meggyőző munka alapján. „A magyar munkásosztály politikai erőit egye­sítő, 1918 óta élő és harcoló kommunista, marxista-leninista élcsapat mindig akkor lépett előre a történelem útján, amikor együtt haladt a tömegekkel. Ez a mi nagy történelmi tapasztalatunk.”­ A párt vezető szerepének, szövetségi politikájának helyes felfogásából követke­zik, hogy tovább folytatjuk a szocialista demokrácia fejlesztését, erősítését. Volt olyan vélemény — főleg a kongresszus előtt, de ez még ma sem tekinthető leküzdöttnek —, mely szerint vissza kellene térni az „erős kéz” politikájához. Csakhogy a párt akkor erős, ha nem szigetelődik el a néptől, ha van ereje a szívós, türelmet követelő meg­győzéshez. A fejlett szocializmust csak az egész nép tudatos akarata, munkája való­síthatja meg. Gazdasági építőmunkánk ma fokozottabb politikai, eszmei és cselekvési egységet, az egész nép összefogását követeli meg. Köztudott, hogy szocialista építő­munkánk külső feltételei nemcsak kedvező irányban változtak : a tőkés világ gazda­sági válsága minket is hátrányosan érint, s ez is elengedhetetlenné teszi a gazdasági munka hatékonyságának fokozását. Téves az a szemlélet, amely úgy véli, hogy gaz­dasági nehézségeink leküzdése a szocialista demokratizmus visszafogását, fejlesztésé­nek felfüggesztését kívánja meg. A nehezebb körülmények valóban felerősíthetik az ellentéteket, felszínre hozhatnak eddig rejtett ellentmondásokat is, élezhetik a vitákat. De vajon megoldást jelenthet-e a vélemények elhallgattatása ? Pártunk egy ilyen, a szocializmus eszméjével ellentétes, gyakorlatilag az erők szétforgácsolását, az élcsapat és a nép egységének lazulását kiváltó politikát nem követhet. A kommu­nisták a kölcsönös bizalomra építenek, őszinte, nyílt beszéddel tárják nehézségeiket és az azok megoldását célzó javaslatokat és határozatokat a felnőtt, okos nép gyüle­kezete elé. Nélkülözhetetlennek tartják, hogy állampolgáraink szóval és tettel segítsék a javaslatok, határozatok kidolgozását és megvalósítását. A problémák sűrűsödése idején sem térhetnek le a szocialista demokratizmus fejlesztésének bevált útjáról. A demokrácia és az ország helyzete a fejlődés mai szakaszában nem úgy függ össze, hogy ha jól mennek a dolgok, akkor lehet „engedni” a demokratizmust, ha kevésbé jól, ha nagyobb erőfeszítésekre van szükség, akkor szűkíteni kell a demok­ráciát. A demokrácia a szocializmus számára normális körülmények között nem a hatalom gyakorlásának egyik lehetséges formája, mint a kapitalizmusban, hanem a szó eredeti értelmében a nép uralma — erősítése tehát ennek az uralomnak az .

Next