Valóság, 1978 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1978-07-01 / 7. szám - BALASSA BÉLA: A magyar gazdasági reform tíz év után

38 BALASSA BÉLA: A MAGYAR GAZDASÁGI RIKFORM TÍZ ÉV UTÁN a kőolajfeldolgozó iparban rendelkeznek. Ez azután hozzájárul majd a kőolajszárma­zékok világméretű túltermeléséhez, s így lehetővé válna, hogy olcsóbban importálja ezeket a termékeket, mint amennyiért belföldön termelné importolajból. A szakképzett és műszaki munkaerő viszonylagos bősége, valamint a szakkép­zett munkának a szakképzetlenhez viszonyítva más országokéhoz képest alacsonyabb bére komparatív előnyöket kínál Magyarország számára a szakképzettség-igényes iparágakban. Ezek közül a számítógépiparban, az elektromos mérőeszköz-gyártásban, a rádió- és televíziókészülékek előállításában, a röntgenberendezések gyártásában, a repülőgépiparban, a hajó- és csónaképítő iparban, a tudományos segédeszközök és szabályozóberendezések, valamint az optikai eszközök gyártásában az anyagi tőkének az emberi tőkéhez viszonyított aránya kisebb, mint 0,2.32 Az arány a nem villamos gépiparban 0,35, a villamosgép- és­­készülékgyártásban 0,23, a szállítóberendezések előállításában 0,43, a műszeriparban 0,27, szemben a kőolaj- és szénfeldolgozás 1,92-es és a vegyipar, valamint a vegyitermék-ipar 1,25-ös arányával (Balassa, 1977­). A nem villamos és villamos gépeket, készülékeket és a szállítóberendezéseket gyártó iparágak termelését szánhatják exportpiacokra és/vagy az import helyette­sítésére a belföldi piacokon. Bármelyik esetben, figyelembe véve azokat az ismerte­tett előnyöket, amelyekkel Magyarország ezekben az iparágakban rendelkezik, a deviza megtermelésének vagy megtakarításának belföldi költsége alacsonyabb lesz az­ olyan állótőke-igényes iparágakénál, mint például a petrokémiai és különböző más vegyitermékeket gyártó iparágak. Számos olyan jól működő nagyvállalat van Magyarországon, amely szakmunka­igényes termékeket gyárt. Ezek a vállalatok tovább bővíthetnék tevékenységüket, ha biztosítanák számukra az anyagi eszközöket. Azonkívül szükséges lenne új válla­latokat is létrehozni az illető iparágakban. Ugyanakkor a nem villamos és villamos gépek, készülékek és a szállítóberendezések alacsony költséggel történő előállításához nagy sorozatú gyártásra, valamint a részegységek, alkatrészek és tartozékok alacsony költséggel való beszerezhetőségére van szükség. Az utóbbi feltétel jelenleg nem telje­sül (Tardos, 1977), mivel a magyar iparstruktúrának nincs meg a kellő „mélysége”, ami egy — Magyarország méreteihez képest — túlzottan nagy fokú ipari diverzifiká­ció eredménye. Előre lehetne lépni ebben a vonatkozásban a fokozott ipari speciali­­záció révén, a fentebb már javasolt módon ösztönzőket nyújtva az exportban fel­használt belföldi termékek termelésének, és bekapcsolódva a nemzetközi termelési munkamegosztásba együttműködési egyezmények révén. Az együttműködési egyezményeknek megvan az az előnyük is, hogy összekap­csolják Magyarország szakképzett és műszaki munkaerejét a külföldi technológiával és marketing-ismeretekkel. Azonkívül az ilyen egyezmények lehetővé teszik a válla­latok termékösszetételének szűkítését, amire szükség van a méretekből adódó előnyök kihasználása és a nem nyereséges termelési irányok felszámolása érdekében. Az együttműködési egyezmények számos formát ölthetnek, a hazai és külföldi vállalatok közötti szerződéses viszonytól a közös vállalatok alapításáig. Továbbá számos különböző célt szolgálhatnak, így például részegységek, alkatrészek és tar­tozékok Magyarországon történő gyártását másutt történő összeszerelés céljára, a gyártási feladatok megosztását a résztvevő vállalatok között, valamint termékek szállítását licencekért cserébe.33 A magyar vállalatok számos nagy európai vállalattal, köztük a Siemensszel és a Volvóval kötöttek kooperációs megállapodásokat. A közelmúltban megállapodás jött létre az International Harvesterrel és a Steigerrel hátsóhidak, a Corning Olasszal pedig véranalizátorok gyártására. Magyarország ebben a vonatkozásban mégis el­marad Románia mögött, amely a korábban a Citroennel gépkocsik gyártására kötött kooperációs megállapodását követően egyezményt írt alá a nyugatnémet—holland VFW-Fokker repülőgépgyártó csoporttal repülőgépipar létrehozására, amelynek ke­retében a jelentések szerint­­100 millió dollárt ruháznak be.34 A kormány szerepet játszhat a külföldi érdekeltségekkel együttműködő új vál­lalatok létrehozásában. A meglevő vállalatoknak viszont jelentős szabadságot kellene biztosítani a külföldi termelőkkel való tárgyalásokban. A vállalatoknak kellene dön-

Next