Valóság, 1979 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1979-03-01 / 3. szám - KÜLFÖLDI FOLYÓIRATOKBÓL - A. Finkielkraut: Az Egyesült Államokban az új jobboldal postán jelentkezik

KÜLFÖLDI FOLYÓIRA­TOKBÓL és egy, 2000 frankfurti járókelővel folyta­tott interjú anyagát beépítik minden német iskola tananyagába. „Természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy mindezek az erőfeszítések azt eredmé­nyezik majd, hogy az emberek, főként külföldön, azt mondják : »Hát persze, most csinálják mindezt« — mondta Tilman Ernst oktatás­pszichológus, aki a szövetségi programot irányítja. De mindezek az anyagok, s ezt nagyon sokan tudják nálunk, mindig is rendelkezésre állottak, sőt közep­es főiskoláink már évek, évtizedek óta használják is őket. Most csak azt tesszük, hogy kihasználjuk a lehetőséget, hogy ki­szélesítsük munkánkat, a szokásosnál sok­kal több információt terjesztünk, olyat, amit általában csak magasabb szinten dol­gozó speciális csoportok használtak. Tulaj­donképpen hálásak vagyunk az amerikai­aknak, amiért megcsinálták ezt a filmet, bármilyen hátulütői legyenek is. A film készítői által elkövetett hibák éppannyira hasznosak lesznek, mint azok az érzelmi reakciók, amelyeket az ilyen típus­, drámai feldolgozás kivált. Ki fogjuk javítani a hibákat — fűzte hozzá fanyarul —, és reméljük, hogy az érzelmek kíváncsiságot szülnek majd: vágyat, hogy az emberek megismerjék és megtudják az igazságot.” (Név: Statesman, 1978. december 22—29.) Az Egyesült Államokban az új jobboldal postán jelentkezik A. Finkielkraut Az új amerikai jobboldal legbefolyásosabb embere Európában ismeretlen. Érthető: nem politikai vezető, nem valamelyik állam kormányzója, nem tagja a kongresszusnak, nagyon ritkán jelenik meg a televízió képernyőjén, és nincsenek elnöki ambíciói. Neve: Richard A. Viguerie. Szerepe: a konzervatív képviselőjelöltek választási kampányának finanszírozása és általában alapok gyűjtése olyan szervezetek számára, mint a Konzervatív Bizottság, az Amerikai Fegyvertulajdonosok Szervezete, a kor­mány szakszervezeti ellenőrzését ellenző amerikaiak szervezete. Módszere : a közvet­len levelezés. Richard A. Viguerie úgy tett szert va­gyonra és alakította ki hatalmát (Ameriká­ban hagyományai vannak ennek az egy­idejűségnek), hogy a konzervatívok ügyé­nek megnyert 15 millió amerikai állampol­­­gár nevét elektronikus rendszerű nyilván­tartásba vette. A gépek minden személyről részletes információkat raktároznak. Drága áron teszi hozzáférhetővé ezt a kincset, és csak azokat a jelölteket vagy ügyeket finanszírozza, akikkel vagy amelyekkel teljes mértékben egyetért. Viguerie jelentős funkcióra csak azóta tett szert, mióta 1974-ben törvénnyel szabályozták a vá­lasztási kampányok finanszírozását, illetve 1000 dollárban állapították meg a legma­gasabb összeget, amellyel egy személy hoz­zájárulhat ezekhez. A közvetlen levelezés technikája révén az a sok százezer személy vált az amerikai politikai rendszer finan­szírozójává, aki 10, 15 vagy 20 dollárral válaszolt a postán küldött felszólításra. Ily módon az új jobboldal haladó ellenfelei­vel szemben előnyre tett szert, kialakítot­ta híveinek nagy létszámú népi alapját. A levelezés a reklámozás régi módszere. Az amerikai családokat naponként áraszt­ják el a csábító vagy megfélemlítő levelek. Tiltakozásként a családok többsége a nem névre szóló leveleket rendszerint felbontat­lanul a papírkosárba dobja. És itt lép közbe Viguerie sajátos zsenialitása. Egy speciális géppel kissé ferdén ragasztja a bélyeget a borítékra, ezzel a leveleket máris feltűnővé teszi. Gondosan ügyel arra, hogy minden levél személyes jellegű legyen; ezt a célt szolgálja az is, hogy a számítógép javítá­sokkal írja fel a címét a borítékra, hiszen az embert éppen az különbözteti meg a géptől, hogy írás közben hibákat követ el és kijavítja. De az új jobboldal számára a közvetlen levelezés nemcsak finanszírozási művelet. Viguerie szerint a sajtó és a televízió a haladó irányzatok szolgálatában áll. Elké­pesztő állítás, ha tekintetbe vesszük az amerikai televízió híranyagának óvatossá­gát, konformizmusát és bárgyúságát. A jobboldal kialakította a politikai közlés új formáját, amely hatékonyabb a kilincse­lésnél, alattomosabb a hagyományos tájé­koztatásnál, olyan hálózat — a konzervatív bizottságok igazgatójának, Howard Phil­­lisnek kifejezésével élve —, „amely a gerillaharc elve alapján funkcionál”. Ge­rillaharc: furcsa hasonlat olyan ember ré­széről, aki magát a rend hívének tekinti. Tény, hogy napjainkban a konzervatívok azt a nyelvezetet használják, amely a leg­utóbbi időkig az extraparlamentáris cso­portokat jellemezte. Miben új ez a jobb­oldal? Mindenekelőtt módszereiben. Elsa­játította ellenfeleinek harci módszereit, közvetlenül a néphez fordul, anélkül, hogy igénybe venné a tömegkommunikációs eszközöket vagy nyíltan fellépne a kong­resszusban. Viguerie napjainkban ugyanazt az elvet vallja, mint annak idején McCarthy: a

Next