Valóság, 1987 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1987-04-01 / 4. szám - KÜLFÖLDI FOLYÓIRATOKBÓL - Eric Mottram: Hemingway és a biztonság próbái
KÜLFÖLDI FOLYÓIRATOKBÓL magam egyáltalán nem vagyok erőszakos természetű, évek óta nem verekedtem már. Elutasítom az erőszakot, mert tudom, milyen árat kell érte fizetni. De nem lehetünk meg nélküle. Az erőszak a XX. század egyik témája, az identitás a másik. Reagan elnök nemrégiben kijelentette, hogy a kábítószer kérdése lassanként fontosabb lesz Amerika számára, mint az elnyomás egyes országokban. A háború óta egyetlen jobboldali politikus sem állította, hogy Amerikának vannak olyan nehézségei, amelyek nem a kommunizmusból erednek; a kommunizmus volt mindig minden baj gyökere. Tavaly januárban a PEN New York-i ülésén éles összeütközése volt Günter Grass-szal, mert az amerikai PEN elnökeként meghívta Schultz amerikai külügyminisztert. Ha ma kellene megszerveznie az ülést, ismét meghívná? Feltétlenül. De arra is rádöbbentem, hogy előbb meg kellett volna bizonyosodnom arról, elnökségi tagtársaim támogatnak-e. Ma sokkal óvatosabban járnék el. Annak idején a Meztelenek és holtak című regénye 25 éves korában egy csapásra világhírűvé tette a Harvardon építéstechnikát tanuló diákot. Nem ártott meg a korai világhír? Alapjában változtatta meg az életemet, ártott is, használt is íróként, hogy úgy mondjam, egy ismeretlen falusi iskolából egy előkelő internátusba jutottam. Szegény voltam és meggazdagodtam. S akár akarja az ember, akár nem, ilyenkor elveszti szegény korszakbeli barátait. A könyvből készült film egyébként iszonyatos volt, megutáltatta velem Hollywoodot. Azt hiszem, az évek során kissé bölcsebb és kissé romlottabb lettem, s most jobban tudok élni ebben a mi világunkban. Belefáradtam, hogy önmagamról gondolkodjam, ezért inkább azokon a kis dolgokon elmélkedem, amelyeket értek. Minden mást amúgy is elmondtak már. (Die Welt, 1986. október 27.) Hemingway és a biztonság próbái Eric Mottram Hemingway soha nem volt katona, de legújabb életrajzírói szerint is korán hozzá kellett szoknia a veszélyhez és a halálhoz. Olyan művész, akinek szélsőséges helyzetekre volt szüksége, hogy élményeit megírhassa. Ilyen helyzetekkel már gyerekkorában találkozott. A Hemingway On Writing (Hemingway az írásról) című, eléggé kezdetlegesen megszerkesztett válogatásban található a következő összegezés: „Mi a legjobb bemelegítés egy író számára? A boldogtalan gyerekkor.” Hemingwaynek később is idegtépő jeleneteket kellett átélnie. A legújabb életrajzok nagy teret szentelnek ezek következményeinek, amelyek egészen 1961-ben elkövetett öngyilkosságáig vezetnek. Az eseményt igen gondosan dokumentálja Bernie Kert könyve, The Hemingway Women (A Hemingway-asszonyok). Ez egyike a legjobb könyveknek az íróról: korántsem olyan szűk tematikájú, mint amilyenre a cím következtetni enged; az ügyben érintett hat nővel folytatott hosszas beszélgetések eredménye mentes bármiféle magyarázó determinizmustól. Hemingway amerikai kiadói szerint csak az Egyesült Államokban évente mintegy egymilliós példányszámban adják el a könyveit. Ezek számát most egy új regény gyarapítja, The Garden of Eden (Az Édenkert), amely Angliában 1987 tavaszán fog megjelenni. A család pedig nemrégiben megalapította a Hemingway Ltd. elnevezésű üzleti vállalkozást: sportszereket, többek között vadászpuskákat fognak forgalmazni. Az ember hatalma az eladható mítoszban rejlik, melyet részben saját maga teremtett, részben a körülötte kialakult kultusz és ipar erősített. Hemingway népszerűségét annak a képességének köszönheti, hogy leegyszerűsíti és összegezi a bonyolult világot, amelynek lehetetlen volna minden elemét megismerni és megérteni egyetlen elbeszélésben. Műveit rengeteg nyelvre lefordították. A sors, a végzet, az emberi tehetetlenség, az elkerülhetetlenség, a természetes kiválasztódás és a méltóság korlátozottsága népszerű téma mindenütt a világon, tekintet nélkül társadalmi, faji, nemzetiségi hovatartozásra. Hemingway fordíthatósága nemcsak deklaratív prózai stílusában rejlik, hanem azokban a fogalmakban, amelyek körül műveinek cselekménye forog: becsület, áldozat, túlélés, a bizonytalan pillanatnyi győzelem és a „különbékéért” folytatott küzdelem (a kifejezést 1924-ben alkotta). A népszerű regény ily módon hamisítvánnyá válik, a biztonság paradigmájává, amelynek segítségével szembenézhetünk a bizonytalansággal. Az újságok is azért népszerűek, mert az irányítottság illúzióját keltik: míg az emberek alszanak, valaki rendelkezik. De „a hírek” metahírek, mint ahogy Hayden White bebizonyította, hogy a történetírás is voltaképpen metatörténelem: a történetíró leírja az eseményeket.