Valóság, 1987 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1987-04-01 / 4. szám - KÜLFÖLDI FOLYÓIRATOKBÓL - Eric Mottram: Hemingway és a biztonság próbái

KÜLFÖLDI FOLYÓIRATOKBÓL magam egyáltalán nem vagyok erőszakos ter­mészetű, évek óta nem verekedtem már. Elutasí­tom az erőszakot, mert tudom, milyen árat kell érte fizetni. De nem lehetünk meg nélküle. Az erőszak a XX. század egyik témája, az identitás a másik. Reagan elnök nemrégiben kijelentette, hogy a kábítószer kérdése lassanként fontosabb lesz Amerika számára, mint az elnyomás egyes országokban. A háború óta egyetlen jobboldali politikus sem állította, hogy Amerikának van­nak olyan nehézségei, amelyek nem a kommu­nizmusból erednek; a kommunizmus volt min­dig minden baj gyökere. Tavaly januárban a PEN New York-i ülésén éles összeütközése volt Günter Grass-szal, mert az amerikai PEN elnökeként meghívta Schultz amerikai külügyminisztert. Ha ma kellene meg­szerveznie az ülést, ismét meghívná? Feltétlenül. De arra is rádöbbentem, hogy előbb meg kellett volna bizonyosodnom arról, elnökségi tagtársaim támogatnak-e. Ma sokkal óvatosabban járnék el. Annak idején a Meztelenek és holtak című regénye 25 éves korában egy csapásra világhírűvé tette a Harvardon építéstechnikát tanuló diákot. Nem ártott meg a korai világhír? Alapjában változtatta meg az életemet, ártott is, használt is­ íróként, hogy úgy mondjam, egy ismeretlen falusi iskolából egy előkelő interná­tusba jutottam. Szegény voltam és meggazda­godtam. S akár akarja az ember, akár nem, ilyenkor elveszti szegény korszakbeli barátait. A könyvből készült film egyébként iszonyatos volt, megutáltatta velem Hollywoodot. Azt hi­szem, az évek során kissé bölcsebb és kissé rom­­lottabb lettem, s most jobban tudok élni ebben a mi világunkban. Belefáradtam, hogy önma­gamról gondolkodjam, ezért inkább azokon a kis dolgokon elmélkedem, amelyeket értek. Minden mást amúgy is elmondtak már. (Die Welt, 1986. október 27.) Hemingway és a biztonság próbái Eric Mottram Hemingway soha nem volt katona, de legújabb életrajzírói szerint is korán hozzá kellett szoknia a veszélyhez és a halálhoz. Olyan művész, aki­nek szélsőséges helyzetekre volt szüksége, hogy élményeit megírhassa. Ilyen helyzetekkel már gyerekkorában találkozott. A Hemingway On Writing (Hemingway az írásról) című, eléggé kezdetlegesen megszerkesztett válogatásban ta­lálható a következő összegezés: „Mi a legjobb bemelegítés egy író számára? A boldogtalan gyerekkor.” Hemingwaynek később is idegtépő jeleneteket kellett átélnie. A legújabb életrajzok nagy teret szentelnek ezek következményeinek, amelyek egészen 1961-ben elkövetett öngyilkos­ságáig vezetnek. Az eseményt igen gondosan dokumentálja Berni­e Kert könyve, The He­mingway Women (A Hemingway-asszonyok). Ez egyike a legjobb könyveknek az íróról: koránt­sem olyan szűk tematikájú, mint amilyenre a cím következtetni enged; az ügyben érintett hat nővel folytatott hosszas beszélgetések eredmé­nye mentes bármiféle magyarázó determiniz­mustól. Hemingway amerikai kiadói szerint csak az Egyesült Államokban évente mintegy egymilliós példányszámban adják el a könyveit. Ezek szá­mát most egy új regény gyarapítja, The Garden of Eden (Az Édenkert), amely Angliában 1987 tavaszán fog megjelenni. A család pedig nemré­giben megalapította a Hemingway Ltd. elneve­zésű üzleti vállalkozást: sportszereket, többek között vadászpuskákat fognak forgalmazni. Az ember hatalma az eladható mítoszban rejlik, melyet részben saját maga teremtett, részben a körülötte kialakult kultusz és ipar erősített. Hemingway népszerűségét annak a képessé­gének köszönheti, hogy leegyszerűsíti és össze­gezi a bonyolult világot, amelynek lehetetlen volna minden elemét megismerni és megérteni egyetlen elbeszélésben. Műveit rengeteg nyelvre lefordították. A sors, a végzet, az emberi tehe­tetlenség, az elkerülhetetlenség, a természetes kiválasztódás és a méltóság korlátozottsága népszerű téma mindenütt a világon, tekintet nél­kül társadalmi, faji, nemzetiségi hovatartozásra. Hemingway fordíthatósága nemcsak deklaratív prózai stílusában rejlik, hanem azokban a fogal­makban, amelyek körül műveinek cselekménye forog: becsület, áldozat, túlélés, a bizonytalan pillanatnyi győzelem és a „különbékéért” foly­tatott küzdelem (a kifejezést 1924-ben alkotta). A népszerű regény ily módon hamisítvánnyá válik, a biztonság paradigmájává, amelynek se­gítségével szembenézhetünk a bizonytalanság­gal. Az újságok is azért népszerűek, mert az irányítottság illúzióját keltik: míg az emberek alszanak, valaki rendelkezik. De „a hírek” me­­tahírek, mint ahogy Hayden White bebizonyí­totta, hogy a történetírás is voltaképpen meta­­történelem: a történetíró leírja az eseményeket.

Next