Valóság, 1990 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1990-01-01 / 1. szám - KORNAI JÁNOS: A tulajdonformák és a koordinációs mechanizmusok affinitása (A reformszocializmus néhány tapasztalata)
2 KORNAI JÁNOS: A TULAJDONFORMÁK ÉS A KOORDINÁCIÓS... A tanulmány nem az egyik vagy másik reformszocialista országban végbement konkrét eseményeket tárgyalja, hanem nagyfokú általánosításra törekszik. Elsősorban arra összpontosítja a figyelmet, ami valamennyi reformszocialista országban közös. Ebben az értelemben tehát elméleti jellegű. Mindazonáltal figyelmeztetni kell az olvasót a kellő óvatosságra. Nagyon kicsi a minta: kevés országban volt vagy van reformszocializmus, és ezek egy részében is aránylag rövid a megfigyelési időszak. Igazán érett, tapasztalatilag kellően verifikálható pozitív elmélet bemutatására nem vállalkozik ez az írás. De még ilyen körülmények között is hasznos lehet olyan pozitív elméleti sejtések megfogalmazása, amelyek a reformszocializmus néhány közös lényeges vonását emelik ki. Mivel az elemzés célja néhány általános megfigyelés körvonalazása, nem törekszem állításaim adatszerű, empirikus alátámasztására. Más szóval, a hangsúly nem annyira a puszta tényszerű leíráson van, hanem sokkal inkább azon, hogy felvázoljam a jól ismert tények elemzésének egy sajátos megközelítési módját. A tárgyalt kérdéseknek számos politikai elágazása van. A tulajdon és a koordinációs mechanizmusokat érintő döntések természetesen szorosan kapcsolódnak a hatalom, a politikai intézmények és az ideológia kérdéseihez. Néhány apró megjegyzéstől eltekintve azonban nem bocsátkoztam bele a téma politikai vonatkozásaiba.3 (2. Átalakulás stratégia nélkül) Ha megvizsgáljuk az említett országok történelmét, kivétel nélkül azt találjuk, hogy már a reformszakaszok tényleges kezdete előtt napvilágot láttak reformtervezetek vagy -programok. E tervezeteket sok esetben tudósok készítették el. A szocializmuson belüli átalakulás ilyen akadémikus javaslatainak első példájáért tulajdonképpen egészen Oscar Lange híres piaci szocializmus javaslatáig és az általa keltett 1930-as évekbeli vitáig nyúlhatunk vissza. Néhány tervezetet a hatalmon lévő vezetés, azaz párt- és kormányhivatalnokok is készítettek Jugoszláviában, Magyarországon, Kínában, a Szovjetunióban és más országokban. Végül vannak példák olyan programokra is, amelyeket illegálisan vagy féllegálisan közöltek másként gondolkodó politikusok, mint például a még nem hivatalos lengyel szakszervezethez, a Szolidaritáshoz közel álló szerzők Lengyelországban vagy az ellenzéki értelmiségiek Magyarországon és a Szovjetunióban. Miközben valamennyi reformjavaslat érdekes történelmi dokumentum és néhányuknak bizonyos befolyásuk volt az események menetére, a reformországok valósága soha sem esett egybe és ma sem egyezik meg egyik konkrét javaslattal sem. Rendszerint a pártok vagy kormányok hivatalosan közzétett programjai sem valósultak meg következetes módon. Az eltérések az eredeti céloktól néha oly nagyok voltak, hogy az eredmény még csak nem is hasonlított a kiinduló elgondolásokra. A történelem természetesen más esetekben is tanúja volt különbségeknek a szándék és az eredmény között: a francia forradalom sorsa kevéssé hasonlított azokra az ideákra, amelyeket az enciklopédisták, közöttük Rousseau, műveikben kifejtettek, és az 1930-as évek Szovjetuniója is egészen más országnak bizonyult, mint ami Marxnak vagy az 1917-es forradalom résztvevőinek elképzelésében élt. Mégis, nem minden irónia nélkül jegyezhetjük meg, hogy a központilag tervezett gazdaságok lényeges változásai központi terv nélkül mennek végbe. Van egy kínai mondás: „átkelni a folyón kőről kőre lépve”. A szocialista gazdaságok reformfolyamatára igen jól illik az ebben foglalt kép: egész társadalmak kezdték meg az átkelést a mély víz felett anélkül, hogy pontosan tudták volna a végső irányt — az egyik kőről a másikra araszolva. A stratégia hiánya miatt a reform valóságos folyamatát a szocialista országokban egyaránt jellemzik történelmi kompromisszumok, visszavonulások és előrenyomulások, valamint az eufória és az optimizmus időszakainak váltakozása az elvesztett illúziók és a csalódottság időszakaival. Gyakran történik