Valóság, 1992 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1992-01-01 / 1. szám - SIMAI MIHÁLY: A nemzetközi pénzügyi rendszer és az új feltételek Közép-és Kelet-Európában

SIMÁI MIHÁLY A nemzetközi pénzügyi rendszer és az új feltételek Közép- és Kelet-Európában „Élj anyagi eszközeid keretein belül — még akkor is, ha néha ehhez kölcsön kell kérned” A. Ward Mindazok a tényezők, amelyek hatással voltak a világgazdaság fejlődésére és az együttmű­ködési mechanizmusokra az elmúlt évtizedek során, markáns nyomot hagytak a globális pénzügyi rendszeren és sokoldalúan befolyásolták működését. A nemzetközi pénzügyi rend­szer összeomlását sokan, köztük vezető szakemberek is legalább két ízben meg is jósolták az elmúlt 20 év során. A rendszer azonban túlélte a hetvenes évek kríziseit, a nyolcvanas évek „pénzügyi drámáit”, az adósságválságot, a tőzsdekrachokat stb. Ezek nem jelentéktelen események voltak működésében, de végzetes károkat nem okoztak. Szakmai berkekben a vélemények megoszlanak arról, hogy vajon a nemzetközi pénzügyi rendszer hogyan s miért élte túl a különböző válságokat. Vannak, akik az IMF, a Világbank, a nemzetközi bankvilág és a kormányok együttműködésének javulását emelik ki. Mások a szerencsés véletlenek el­lensúlyozó hatását húzzák alá. Többen azt emelik ki, hogy a különböző válságok nem okoz­tak érdemi károkat a nagy ipari államok reálgazdaságában. Nézetem szerint a fenti tényezők együttes hatásának, továbbá a pénzügyi rendszer vezető államai szilárd érdekközösségének köszönhető a felmerült problémák viszonylag sikeres kezelése. De fontos volt az is, hogy a rendszer egyre inkább rádöbbent saját sebezhetőségére. Néhány új intézményes eszköz be­vezetése és strukturális változtató magatartások felvállalása máris növelte a rendszer műkö­dőképességét bizonyos területeken. De mi is tulajdonképpen a nemzetközi pénzügyi rendszer? Nem tartom elégségesnek a Bretton Woods-i intézményekre szűkülő meghatározást, amelyet sok tankönyv is használ. Ez csupán a rendszer „magja”. Értelmezésem szerint a nemzetközi pénzügyi rendszer kor­mányközi szervezetek, megállapodások és pénzközvetítők világméretű hálózata, amelyben a különböző állami és magánbankok és más pénzügyi intézmények egymástól kölcsönösen függő nemzetközi pénzügyi központokban összpontosulnak. (Ilyen New York, London, Zü­rich, Tokió vagy Szingapúr.) A rendszeren belüli intézményesített és informális kapcsolatok szövedéke rendkívüli jelentőségű az egyes államok gazdasági életében és gazdasági külkap­­csolataiban, valamint a világgazdaság expanziójában. A nagy nemzetközi áru- és értékpapír­­tőzsdék strukturálisan szintén kölcsönös függésben állnak a rendszerrel. A nemzetközi pénzügyi rendszer fő funkciói általánosabb megfogalmazásban a követ­kezők: 1. Hatékony tőkekihelyezés elősegítése olyan intézmények útján, amelyek világmé­retekben mozdítják elő a tőkék tulajdonosainak és felhasználóinak egymásra találását. 2. A nemzetközi fizetési rendszer nagyobb megrázkódtatásoktól mentes működésének elősegítése a gazdasági és pénzügyi nagyhatalmak és központi bankok megfelelő együttműködése révén, a tartalékok képzésében, az árfolyammozgások megfelelő keretek között tartásában s általá­ban a stabilitás (és a bizalom) elengedhetetlen szintjének fenntartásában. 3. A reálgazdaság megrázkódtatásainak mérséklése és fejlődésének elősegítése a nemzetközi pénz-, tőke- és árupiacok működéséhez szükséges feltételek fenntartásával. (Globális változások és hatások) Az 1990-es évek elejére új nemzetközi politikai feltételek alakultak ki. A hidegháború véget ért. A szovjet birodalom összeomlott. Ez nemcsak azt

Next