Valóság, 1994 (37. évfolyam, 1-12. szám)

1994-01-01 / 1. szám - ROSTOVÁNYI ZSOLT: A világrendszer kulturális-civlizációs megosztottsága

ROSTOVÁNYI ZSOLT A világrendszer kulturális-civilizációs megosztottsága Az Európa keleti felén a nyolcvanas évek végén , kilencvenes évek elején lejátszódott történelmi léptékű események hatása a világrendszer egészében érzékelhető. A Szovjetunió összeomlása, a közép- és kelet-európai volt „szocialista országok” radikális átalakulási fo­lyamata a korábbi bipoláris világrendszer megszűnését eredményezte. Míg egyik oldalról a két szuperhatalom és szövetségeseik közötti közvetlen konfrontáció általi fenyegetettség ve­szélyének elmúltával látszólag csökkent a világ megosztottsága, elérkezett a „történelem vé­ge”, másik oldalról több törésvonal mentén is fokozódik a megosztottság. Napjaink világrendszerét látszólag ellentétes folyamatok egyidejű erősödése jellemzi: integráció és dezintegráció, globalizáció és fragmentáció, modernizáció és (re)tradicionali­­záció, illetve posztmodernizáció, az államhatárok „spiritualizálódása” és új, kis államok lét­rejötte új határok megvonásával, nemzetköziesedés és erősödő nacionalizmus, törekvés nagy gazdasági és politikai terek létrehozására és a korábbi soknemzetiségű államok széthullása, alkotóegységeik függetlenedési törekvései, még ha a függetlenség ezernyi gazdasági és más jellegű problémával jár is együtt. Ezen ellentétpárok egyidejű jelentkezése megmagyarázhatóvá válik, ha a jórészt gazda­sági motivációjú globalizálódás, pontosabban a világrendszer gazdasági (és ehhez kapcsolódó politikai) indíttatású elemzése mellett bekapcsoljuk a civilizációs-kulturális dimenziót is, hi­szen a fragmentáció, a nacionalizmus, az etnikai indíttatású folyamatok hátterében gyakorta a kulturális dimenzió áll. Nem állítjuk természetesen, hogy a kulturális dimenzió eleve a globalizálódás ellen ható tényező. A kulturális dimenzió oldaláról válnak azonban érthetővé részint a fragmentációs törek­vések, részint a globalizációval szembeforduló, esetenként a világrendszerből való kiszaka­dási kísérletek. Mindezek a folyamatok ugyanakkor elválaszthatatlanul összefüggenek a (jó­részt gazdasági indíttatású) modernizációval, illetve ennek két különböző alapról kiinduló ellentétével (meghaladási, legalábbis megkérdőjelezési kísérletével), a retradicionializációval egyfelől és a posztmodernizációval másfelől. Samuel Huntington egy előadásában­ arról szólt, hogy a világrendszerben a fő megosz­tottság mind inkább kulturális, a kulturális értelemben meghatározott egységek közötti, s az eltérő civilizációk közötti konfliktusok idézik elő a világrendszer új típusú, a korábbinál nehezebben feloldható ellentéteit. Fő vonalaiban elfogadva Huntington több ponton vitatható megállapítását azzal egészíthetjük ki, hogy a világrendszerben zajló alapvető, hosszú távú, a világrendszer fejlődését meghatározó folyamatok elemzésének alapkategóriája a civili­záció. Úgy véljük, a civilizációs sajátosságok szolgáltatnak magyarázatot a gazdasági vagy politikai folyamatok alakulására is, a globális, világrendszer szintű folyamatok pedig egy­szerűen értelmezhetetlenek a civilizációs dimenzió bekapcsolása nélkül. A politikai unió, bi­­vagy multipolaritás, a biztonságpolitikai fenyegetettség, a világgazdasági erőviszony-módo­sulások önmagukban rendkívül jelentős kérdések. A világrendszer egészének jövője szem­pontjából azonban a fejlődés komplex (gazdasági, politikai, szociális stb. mozzanatokat egya­ránt magában foglaló) problematikáját érezzük meghatározónak, a fejlődést egyrészt a glo­­balizált világrendszer, másrészt a világrendszer különböző aktorai szintjén. (A fejlődés uni­­vagy multilineáris jellegének kérdése változatlanul az egyik legfontosabb, tudományos elem­zésre váró probléma.) A fejlődés elemzésének legalkalmasabb keretéül a civilizáció kategó­riája szolgálhat.

Next