Valóság, 1995 (38. évfolyam, 1-12. szám)

1995-01-01 / 1. szám - SEGESVÁRY VICTOR: A közeledő korváltás perspektívái

SEGESVÁRY VICTOR A közeledő korváltás perspektívái EGY „AGNOSZTIK­. . GONDOLATAI AZ URALKODÓ VILÁGNÉZETEKRŐL Korunkban két világnézeti irány uralkodik a nyugati civilizáció körén belül és - a nyuga­ti kultúra „globalizálódásának” eredményeképpen - a többi civilizációs körön belül is: a liberalizmus és a szocializmus doktrínája és gyakorlata. Ez a tanulmány e két világnézet alapvető tanait („hittételeit”) hasonlítja össze értékrendjeik szempontjából, azzal a céllal, hogy megmutassa az olvasónak a néhány évtizeddel ezelőtt még szemben álló világnézeti értékrendszerek majdnem teljes azonosulását évezredünk végén. Valószínű, hogy e tanul­mány elolvasása után lesznek olyanok, akik az íróját valamiféle megrögzött konzervati­vizmus képviselőjének fogják tartani, aki a „haladás” ellen van, s a régi hagyományok felélesztésére törekszik. Remélem azonban, hogy lesznek jó néhányan, akik meg fogják érteni: ezúttal nem konzervativizmusról van szó, hanem új megoldások kereséséről az ez­redforduló előtt. A régi jelszavak további hangoztatása, a régi ideológiák „felmelegített” változatainak ráerőszakolása a társadalomra nem vezet, nem vezethet eredményre, csak a múlt hibáinak folytatására és az eljövendő nemzedékek jövőjének teljes tönkretételére. E tanulmány célja egyrészt az, hogy megmutassa, milyen hamis dilemmában élünk még ma is - a liberalizmus vagy a szocializmus dilemmájában másrészt hogy felébressze az ol­vasóban az akaratot új utak, új „világok” keresésére. (A fogalmak tisztázása) A fenti két irány értelmezését pontosítva, liberalizmuson nem­csak az így megjelölt világnézeti álláspontot (Weltanschauung) értem, hanem a hozzá kapcsolódó gazdasági tanítást is, amelyet általában a piacgazdasággal vagy a kapitaliz­mussal azonosítanak; ugyanakkor a szocializmus elnevezéssel a mai szociáldemokráciát jelölöm meg, nem pedig a marxista és leninista tanokra épülő államszocializmust, a vi­lágtörténelem leghatékonyabb és ezért legpusztítóbb totalitárius rendszerét. A tanulmány alcíme azt fejezi ki, hogy a szerző, a XX. század történelmi változásainak következményeit leszűrve, már nem „hisz” ezekben a világnézetekben, hanem teljes nyi­tottsággal áll az elkerülhetetlen korváltás perspektíváival szemben, sőt, tudatosan keresi az elkövetkezendő évszázad körülményeinek megfelelő új világnézet körvonalait. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a régi kategóriák elvesztik értelmüket: a politikailag értelmezett jobb- és baloldalnak, a haladónak és a konzervatívnak a korváltás perspektí­vájában teljesen eltűnik a jelentősége. Ezek a kategóriák éppen azért vesztik el értelmü­ket, mert a szocializmus mint világnézet és mint politikai rendszer már „halott”, vagyis nem releváns a kor problémáihoz viszonyítva, a liberalizmus pedig „haldoklik”, vagyis csak idő kérdése, hogy mikor válik teljesen irrelevánssá a jövő világának szempontjából. A két világnézeti rendszer elemzése előtt még néhány kiindulópontot világosan meg kell neveznem. Ez nem történelmi tanulmány, tehát nem fogom sem a liberalizmus, sem a szocializ­mus kezdeményezőinek és klasszikusainak (például a francia forradalom gondolkodói­nak, J. S. Millsnek, Adam Smithnek, Marxnak, Engelsnek vagy Leninnek) az eszméit és politikai elveit elemezni. Célom a mai két irányzat aktuális tartalmának, tehát a másfél

Next