Valóság, 1996 (39. évfolyam, 1-12. szám)
1996-01-01 / 1. szám - KÁDÁR BÉLA: Az európai integrálódás időzítése és következményei
2 KÁDÁR BÉLA: AZ EURÓPAI INTEGRÁLÓDÁS IDŐZÍTÉSE ÉS ... zonai integrálódás esetén Magyarország is hozzájárulhat a jövő európai biztonsági rendszerének megszilárdításához. Részben egyetemes tendenciákkal, részben a kelet-európai rendszerváltás sajátosságaival összefüggésben Magyarországon is megjelent a szervezett, nemzetközileg vagy regionálisan integrált bűnözés. Az integrált bűnözéssel, valamint a térségi destabilizálódási következményekkel, környezeti ártalmakkal szemben lehetetlen eredményesen fellépni pusztán nemzeti keretek között. Integrálódás esetén egyrészt javulna ez a helyzet, másrészt Magyarország nem maradna fehér folt az európai belbiztonsági, környezetvédelmi rendszerben. Az európai integrálódási folyamatokban mind hangsúlyosabban jelennek meg az emberi jogok és a jogsértő országokkal szembeni szankciók. Az Európai Unió keleti bővülése jelentheti távlatilag a leghatékonyabb védelmet a szomszédos országokban élő magyar kisebbség számára mind közvetlen, mind közvetett formában. (Nyugati érdekeltség az Európai Unió keleti bővülésében) A kelet-közép-európai országok integrálása iránti nyugat-európai fogadókészség, politikai hajlandóság a berlini fal leomlását követő hónapokban volt a legerőteljesebb. A rendszerváltás nehézségeinek, költségeinek jelentkezésével párhuzamosan, illetve a szovjet birodalom felbomlását követő konfliktusveszély csökkenése következtében azonban a kelet-közép-európai térség gyorsított gazdasági-biztonságpolitikai integrálódásához fűződő nyugat-európai érdekek csökkentek. Az elmúlt fél évtizedben a bővüléshez fűződő nyugat-európai érdekek lényegében defenzív jellegűek voltak. Nyilvánvalóvá vált, hogy a kelet-közép-európai rendszerváltás esetleges megtorpanása, a politikai-társadalmi destabilizációs jelenségek felerősödése kedvezőtlenül érintené az európai stabilizálódási, biztonsági folyamatokat. A destabilizálódás esetén felerősödő migrációs folyamatok, a szervezett bűnözés terjedésének megfékezése, a környezetromlás megakadályozása összeurópai együttműködést igényel, s ennek felismerésében nagy előrelépés látható. Ugyanakkor az unió bővülésével kapcsolatos állásfoglalásokban a „cui prodest?”, „cui nocet?” kérdésre - a kinek használ, kinek árt? felvetésre - meglehetősen valóságidegen válaszok születnek az unió több tagországában. Nem vitatható, hogy az unió kelet-középeurópai bővülésének közvetlen biztonságpolitikai és gazdasági osztaléka a szomszédos országokban, Németországban és Ausztriában a legnagyobb. A bővülés megszüntetné e két ország előretolt keleti peremsáv szerepét. Az európai térség biztonságának és prosperitásának oszthatatlanságát figyelmen kívül hagyó érdekcsoportok viszont olyan aggályokból indulnak ki, hogy keleti bővülés esetén nő a német befolyás. Európa germán Európa lesz, az európai növekedési dinamika észak-déli irányból eltolódik kelet felé, a Hamburg-Sevilla növekedési tengely helyett Barcelona-Budapest, illetve Berlin-Varsó- Prága növekedési ékek alakulnának ki, a nemzetközi, részben európai működőtőke-befektetések az új növekedési tengelyek mentén összpontosulnának, az Európai Unió pénzügyi támogatásainak nagy hányada átcsoportosulna az új tagországokba, az iszlám fundamentalizmus dél-európai országokban észlelt veszélyeinek leküzdésére rendelkezésre bocsátott erőforrások mennyisége csökkenne. Az említett aggályokra hivatkozók az elmúlt év során egymás után tették közé nyilatkozataikat, számításaikat a keleti bővülés költségeiről. A nyugat-európai közvélemény és a politikai döntéshozók elrettentésére szánt számítások szerint e költségek harminc-nyolcvan milliárd dollárra rúgnának, elnyelnék az EU költségvetését, s ebből adódóan a keleti bővülés pénzügyi oldalról eleve lehetetlen,