Valóság, 1996 (39. évfolyam, 1-12. szám)

1996-01-01 / 1. szám - KÁDÁR BÉLA: Az európai integrálódás időzítése és következményei

2 KÁDÁR BÉLA: AZ EURÓPAI INTEGRÁLÓDÁS IDŐZÍTÉSE ÉS ... zonai integrálódás esetén Magyarország is hozzájárulhat a jövő európai biztonsági rend­szerének megszilárdításához. Részben egyetemes tendenciákkal, részben a kelet-európai rendszerváltás sajátosságai­val összefüggésben Magyarországon is megjelent a szervezett, nemzetközileg vagy re­gionálisan integrált bűnözés. Az integrált bűnözéssel, valamint a térségi destabilizálódási következményekkel, környezeti ártalmakkal szemben lehetetlen eredményesen fellépni pusztán nemzeti keretek között. Integrálódás esetén egyrészt javulna ez a helyzet, más­részt Magyarország nem maradna fehér folt az európai belbiztonsági, környezetvédelmi rendszerben. Az európai integrálódási folyamatokban mind hangsúlyosabban jelennek meg az em­beri jogok és a jogsértő országokkal szembeni szankciók. Az Európai Unió keleti bővülé­se jelentheti távlatilag a leghatékonyabb védelmet a szomszédos országokban élő magyar kisebbség számára mind közvetlen, mind közvetett formában. (Nyugati érdekeltség az­ Európai Unió keleti bővülésében) A kelet-közép-európai orszá­gok integrálása iránti nyugat-európai fogadókészség, politikai hajlandóság a berlini fal leomlását követő hónapokban volt a legerőteljesebb. A rendszerváltás nehézségeinek, költségeinek jelentkezésével párhuzamosan, illetve a szovjet birodalom felbomlását kö­vető konfliktusveszély csökkenése következtében azonban a kelet-közép-európai térség gyorsított gazdasági-biztonságpolitikai integrálódásához fűződő nyugat-európai érdekek csökkentek. Az elmúlt fél évtizedben a bővüléshez fűződő nyugat-európai érdekek lénye­gében defenzív jellegűek voltak. Nyilvánvalóvá vált, hogy a kelet-közép-európai rend­szerváltás esetleges megtorpanása, a politikai-társadalmi destabilizációs jelenségek fel­erősödése kedvezőtlenül érintené az európai stabilizálódási, biztonsági folyamatokat. A destabilizálódás esetén felerősödő migrációs folyamatok, a szervezett bűnözés terjedésé­nek megfékezése, a környezetromlás megakadályozása összeurópai együttműködést igé­nyel, s ennek felismerésében nagy előrelépés látható. Ugyanakkor az unió bővülésével kapcsolatos állásfoglalásokban a „cui prodest?”, „cui nocet?” kérdésre - a kinek használ, kinek árt? felvetésre - meglehetősen valóságidegen válaszok születnek az unió több tagországában. Nem vitatható, hogy az unió kelet-közép­­európai bővülésének közvetlen biztonságpolitikai és gazdasági osztaléka a szomszédos országokban, Németországban és Ausztriában a legnagyobb. A bővülés megszüntetné e két ország előretolt keleti peremsáv szerepét. Az európai térség biztonságának és prospe­ritásának oszthatatlanságát figyelmen kívül hagyó érdekcsoportok viszont olyan aggá­lyokból indulnak ki, hogy keleti bővülés esetén nő a német befolyás. Európa germán Eu­rópa lesz, az európai növekedési dinamika észak-déli irányból eltolódik kelet felé, a Hamburg-Sevilla növekedési tengely helyett Barcelona-Budapest, illetve Berlin-Varsó- Prága növekedési ékek alakulnának ki, a nemzetközi, részben európai működőtőke-be­fektetések az új növekedési tengelyek mentén összpontosulnának, az Európai Unió pénz­ügyi támogatásainak nagy hányada átcsoportosulna az új tagországokba, az iszlám funda­mentalizmus dél-európai országokban észlelt veszélyeinek leküzdésére rendelkezésre bo­csátott erőforrások mennyisége csökkenne. Az említett aggályokra hivatkozók az elmúlt év során egymás után tették közé nyilatkozataikat, számításaikat a keleti bővülés költsé­geiről. A nyugat-európai közvélemény és a politikai döntéshozók elrettentésére szánt szá­mítások szerint e költségek harminc-nyolcvan milliárd dollárra rúgnának, elnyelnék az EU költségvetését, s ebből adódóan a keleti bővülés pénzügyi oldalról eleve lehetetlen,

Next