Valóság, 1997 (40. évfolyam, 1-12. szám)

1997-01-01 / 1. szám - ANKERL GÉZA: A globalizmus, az angol és a többi anyanyelv

ANKERL GÉZA A globalizmus, az angol és a többi anyanyelv Mióta a keleti bolsevista ortodox erők és az anglo-Amerika vezette észak-atlanti védszö­­vetség nukleáris fenyegetésre alapozott szembenállása feloldódott - a „nemzetközi” kap­csolatokkal ellentétben -, az angol eredetű globalizáció, az egyközpontú globális világ­rend kérdése vált időszerűvé. E jövőképben alapvető tények többé-kevésbé önkényes ér­telmezése, fantazmagóriák, történelmi szükségszerűségek misztifikálása és emögött meg­húzódó nemzeti és kozmopolita kasztérdekek keverednek. Az anyanyelvek használatának vizsgálata a világban különösen is alkalmas a globalizmus címszó alá sorolható világ­­szemléletben megjelenő tények és elképzelések kibogozására. (A globalitás mint tárgyi alap) Általános emberi tapasztalat: a világ történetében először van lehetőség arra, hogy a földkerekség szinte bármely pontján található, sőt akár moz­gásban levő ember vagy gépezet egy isten háta mögötti helyen (vagy épp Holdunk tisztá­sain) állomásozó másával azonnal és nemsokára - az elektronikus posta révén - ingyen, helyi tarifával kapcsolatba léphessen.­ A távközlési újdonságok technikai korlátaik foly­tán azonban kénytelen-kelletlen a kommunikációban a két „intellektuális érzékszervre” (Szent Ágoston) összpontosítanak, arra a két szervre, amelyek révén a nyelvi érintkezés, az írás és a beszéd zajlik. Ennek hátterében megmarad a jelenlét-kommunikáció,­ amely lehetővé teszi, hogy az emberek egymáshoz viszonyított térbeli helyzetük szerint olyan érzékléses összetétellel érintkezzenek, amely a legjobban megfelel a témának és a szemé­lyek közti viszonynak. Gondoljunk a kézfogásra, a vállveregetésre és más meghitt érinté­ses (sőt illat-) jeladásokra! Mármost a jelenlét-kommunikáció helyhez kötöttségét oldják fel a technika egy másik területén, a távolsági közlekedésben elért újítások. A korszerű távközlekedés lehetővé te­szi az embernek, hogy távoli vidékeken, tájakon, kultúrákban felnőtt embertársaival gyorsan, rendszeresen és gyakran, teljes értékskálán érintkezhessen. Gondoljunk csak a szuperszonikus légi távközlekedésre! E két alapvető lehetőségből ered a távolsági munkamegosztás, valamint más széles skálájú együttműködés és (össze)függés megteremtése, amely aztán felveti a világban a (nemzetközi) összehangolásmód, a kontroll és a ubikvista emberi - nem állampolgári, hanem világpolgári - (személy)azonosság kialakításának fő problémáit. (A globalitástól a globalizmus ideológiájáig) A távközlési és­­közlekedési hálózat lehető­ségeket ad, ez azonban még nem kényszeríti az embert arra, hogy többet vagy kevesebbet használja, s olyan társadalmi együttműködési rendszereket hozzon létre, amelyekben a távolban zajló folyamatoktól való függést szándékosan maximalizáljuk. Valójában mi­helyt az exportot, a kereskedelmi propaganda és a tőke korlátlan, „határtalan” vándorlá­sát szorgalmazzuk anélkül, hogy az kimutathatóan nemcsak a transznacionális holdingok profitját, hanem a világgazdaság egészét ésszerűsítené, össztermelékenységét növelné, s anélkül, hogy párhuzamos politikai integrációval a világrend stabilitását, tartós működő­

Next