Valóság, 1997 (40. évfolyam, 1-12. szám)
1997-01-01 / 1. szám - ANKERL GÉZA: A globalizmus, az angol és a többi anyanyelv
2 ANKERL GÉZA: A GLOBALIZMUS, AZ ANGOL ÉS A TÖBBI ANYANYELV képességét és a népjólétet intézményesen védenék, a globalizációs paradigma egyszerűen a globalizmus ideológiájává válik. Ennek az ideológiának az alapja a káoszteória. A nemzeti törvénykezések és hatóságok demokratikus ellenőrzése alól mobilitással, vándorlással kibújni képes, nemzetközileg szervezett csoportok, a „global village”-ben a tribális állapotokat visszaállítva, hatalmi gócokat - az államnál tőkeerősebb konglomerátumokat és médiabirodalmakat - hoznak létre, s a nagy halak szabadon halásznak a zavarosban. Mert vajon jelenleg mely intézménynek van világméretű népuralmi megbízása arra, hogy világunk kollektív érdekeit, a földkerekség minden élő civilizációja által elfogadható szabályokat érvényesítsen? Vajon a GATT utódja, a Világkereskedelmi Szervezet, a WTO, amelynek az amerikaiak jóvoltából Kína nem is tagja, egy ilyen szervekkel ellátott, globális intézmény? Vajon az OECD ökonokráciája hivatott erre? Vagy az úgynevezett hét legbefolyásosabb ország klubja, a G-7, amelyet a közel-keleti konfliktus keretében arabellenes éllel hoztak létre, s amely ma szeszélye szerint mindenbe beleszól, s - éppoly szeszélyesen - az atomhatalom Kína helyett Olaszországot és Kanadát vette fel tagjai sorába? Vagy az ENSZ végrehajtó hatalommal rendelkező Biztonsági Tanácsa az, amelyben már nemcsak Oroszország és a nyugati „nagyhatalmak” - mint Franciaország és a két angolszász hatalom - érdekeit védik, hanem Kínáét is, de amelyben az Iszlám Konferencia országainak milliárdos népessége, a hindu szubkontinens, Afrika vagy Latin-Amerika már nem rendelkezik vétójoggal, nem is beszélve a többi ország és nép szuverén jogairól? Ebben a látszólagos nemzetközi jogi összevisszaságban azonban szociológiailag kitapintható törvényszerűségek uralkodnak: a folyamatokat és a mögöttük meghúzódó erővonalakat követve felismerhetjük, hogy a világ különböző civilizációiban kitermelt értékek valójában nem vegyülnek egyetlen globális civilizációba a szimmetrikus, kölcsönös befolyásolás elve szerint. Két alapvető megfigyelés utal arra, hogy a kialakuló, az úgynevezett univerzális emberi értékrendre épülő globális civilizáció nem egyenlő felek között, szabadon kötött világméretű társadalmi szerződés eredője. 1. Egész könyvtárra való irodalom gyűlt össze a nagy anglo-amerikai elosztási rendszerek államok hatalmán és határain túlnyúló roppant, transznacionális befolyásáról. A széles körű anglo-amerikai hegemóniát különösen dokumentálja az az általánosan megfigyelhető tény, hogy az utóbbi évtizedekben egyetlen olyan világméretű kezdeményezés sem valósult meg, amely nem az amerikaiaktól származott. Hogy anglo-Amerika egyes baráti országok érdekében is csatasorba állt, az sem változtat azon a kardinális igazságon, hogy saját érdekeinek védelmében, ha másként nem sikerült, a nemzetek közösségének minden konzultációja, még Biztonsági Tanács-i határozat nélkül is cselekedett. Így történt ez a panamai invázió esetében és Kuba ügyében egyaránt. 2. A másik alapjelenség: a globalizmus nyilvánvalóan szorosan összefügg a nyelvhasználattal. A civilizációkat és kultúrákat áthidaló kommunikáció és együttműködés felveti a közös nyelv és írásmód létezésének, megválasztásának kérdését. A globalizmus hallgatólagosan az angol nyelvű kultúra ágyasa. (Az amerikanizmus, a globalizmus paradigmája). Mint kifejtettük, a globalizmus mint technomitológiai futurista világnézet a távolság korlátait csökkentő új (táv)közlési és közlekedési eszközök adta virtualitásokat igyekszik meghatározott prospektív jelentéssel megtölteni. Mármost a földkerekségen élő nagy civilizációk mindegyikének, világszem