Valóság, 2001 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2001-06-01 / 6. szám - NAPLÓ ÉS KRITIKA - CSILLAG ANDRÁS: Magyarok az Újvilágban

NAPLÓ ÉS KRITIKA CSILLAG ANDRÁS Magyarok az Újvilágban Az amerikai magyarság története iránt érdeklődők előtt jól ismert Várdy Bélának, a pittsburghi Duquesne Egyetem tanárának neve. Maga is kivándorló magyar szülők gyermekeként került Amerikába, s ahhoz a kint élő magyar történész generációhoz tartozik, amelyet olyan ismert nevek fémjeleznek, mint John Lukács vagy Deák Ist­ván. Pittsburghben évtizedek óta Kelet-Európa történetét oktatja, emellett tizenhét könyv és több száz tanulmány, illetve cikk szerzője. Tudományos munkái főleg histo­riográfiai kérdésekről, a magyar liberalizmus kialakulásáról, a Habsburg Birodalom szellemiségéről, a magyar középkor némely epizódjáról, valamint az amerikai ma­gyarság múltjáról és jelenéről szólnak. Az amerikai magyar történelemkutatás terén elődei elsősorban Pivány Jenő, Kende Géza, Lengyel Emil, Vasváry Ödön, Széplaki József és Bakó Elemér voltak. A Magyarok az Újvilágban című kötet a szerző eddigi legjelentősebb műve, amely több évtizedes kutatómunka eredménye, s átfogó képet nyújt az amerikai magyarság történetéről a XVI. század második felétől egészen a XX. század végéig. Felmerül a kérdés: miben különbözik Várdy munkássága elődeiétől és kortársaié­tól? Elődei - amerikai részről - jórészt amatőr történészek voltak: újságírók, refor­mátus lelkészek, könyvtárosok, de volt köztük diplomata is, mint például Sziklay An­dor. Óriási munkát végeztek az adatgyűjtés terén, s az adatokat publikálták is, így a XX. század folyamán számos monográfia és résztanulmány látott napvilágot az ame­rikai magyarság történetével, egy-egy epizódjával vagy kiemelkedő személyiségével kapcsolatban, illetve az „amerikás magyarok” és az „óhaza” viszonyáról. Például Kende Géza kétkötetes Magyarok Amerikában című könyve, Vasváry Ödön Lincoln magyar hősei vagy Lengyel Emi­l Americans from Hungary című munkája érdemel em­lítést a század első feléből. E lelkes emigráns történetírók azonban a sok-sok adaton kívül nemigen voltak képesek eredeti forráskutatáson nyugvó, hiteles történettudo­mányi szakmunkákat kiadni kezeik közül, hiszen csupán elhivatott amatőrök voltak. Műveik többnyire felszínesre sikeredtek, hiányzott belőlük a forrásmegjelölés, a jegyzetapparátus, emiatt - bár ma is haszonnal forgathatók - fokozott kritikával ke­zelendők. Jóllehet megvolt bennük a szintézisre törekvés szándéka is, ezt a célkitű­zést nem tudták a mai kor követelményeinek megfelelően megvalósítani. Az Ameri­kában hivatásossá vált, képzett emigráns magyar történészek többsége ugyanakkor - érdekes módon - nemigen foglalkozott és ma sem foglalkozik az amerikai magyar­ság történetével. Szívesebben kutatják Magyarország, illetve Kelet-Európa történe­tét, mert ezt egyetemi tanári munkájukban is jobban tudják hasznosítani, de vannak olyan tengerentúli magyar történészek is, akik kizárólag az amerikai történelemmel jegyezték el magukat. Várdy munkásságának vannak hazai előzményei is. Az amerikai magyarság, a magyar-amerikai kapcsolatok történetének egy-egy részterületével honi kutatók és történészek is szép számmal foglalkoztak, sőt, kísérletet tettek az emigráció történe­tének átfogó feldolgozására is. így például az 1980-as évek elején egymás után jelent meg Puskás Julianna Kivándorló magyarok az Egyesült Államokban 1880-1940 című monográfiája és Szántó Miklós Magyarok Amerikában című kötete. E szakmunkák,

Next