Valóság, 2004 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2004-02-01 / 2. szám - SZÁZADOK - ANKA LÁSZLÓ: A budapesti prostitúció és szexpiac története a boldog békeidőkben
ANKA LÁSZLÓ: A BUDAPESTI PROSTITÚCIÓ ÉS SZEXPIAC... 95 „Nő (aki képtelen elbocsátani egyetlen cselédjét): - Nem is tudom hogyan fogok élhetni leány nélkül. Férj: - Nagyon bele tudom képzelni magamat helyzetedbe. Amíg nőtlen fiatal ember voltam, magam is így gondolkodtam.”47 Az orfeumok és kabarék műsorainak népszerűsítéséhez a bulvár- és erotikus sajtó egyre nagyobb reklámfelületet tett lehetővé. Ily módon szerezhetett tudomást a közönség a Herzmann-orfeum, a Somossy-orfeum - itt kezdte karrierjét a szélhámosként elhíresült Tihanyi-Freyler Irma - és a Wagdmann Imre igazgató felügyelete alatt megnyíló Fővárosi Orfeum vagy (Nemzeti) Royal Orfeum működéséről. Egyébként az orfeumok gyakran jelentettek meg kiadványokat, részletes műsoranyaggal és dalszövegekkel ellátott kicsi füzeteket. Dalaik kiválóan szemléltetik, milyen körülmények között jöttek össze a kizárólag testi gyönyöröket kergető nők és férfiak: „Jöjj ki hát, babuskám repülünk a hintón Víg az élet semmi bánat Élvet ad a befelejtő húsz filléres lilapezsgő Megnézzük a Kisszínházat Utazunk körhintán, prüszkölő paripán, Szédülésig forgunk majd ott Friss tormást vacsorázunk, málnától elázunk S kibérelünk egy kis bokrot...”48 Tényfeltáró-felvilágosító irodalmon nem a szexuális tanácsadás eszközét kell érteni. E jelzővel azokat a műveket illetem, amelyekkel szerzőik a századforduló után nyíltan kiálltak a közvélemény elé, s bemutatták a leplezetlen valóságot, Budapestnek azt az arcát, amellyel addig jóformán csak a bulvársajtó foglalkozott a maga ironikus stílusával, illetve az államrendőrség, s a társadalom is csak a razziák lármájából értesülhetett, mi történik az utcákon és a garniszállók környékén, feltéve, hogy nem szerzett negatív élményeket az utcán strichelő lányoktól az arra járó lakos. A tényfeltáró könyvek alapvetően Budapest szegény tömegeivel, az alvilág bűntetteivel foglalkoztak. E publikációk a kriminális elnevezéssel is illethetők. Megjelenésüket Székely Vladimír rendőrségi fogalmazónak, Tábori Kornél újságírónak és kollégáik munkájának köszönhette a nyilvánosság. Tevékenységük során feltárták a budapesti prostitúció okait, illetve a homoszexualitást. Információikat, amelyekre publikációikat alapozták, a fővárosi rendőrségtől szerezték be. Tábori és Székely a megélhetési kéjelgést érzékeny húrokon pengetve az érzelmekre hatni kívánó módon írták le. Ám a homoszexuálisokkal szembeni ellenszenvüket nyíltan és agresszívan kifejezték. Betegségnek, degeneráltságnak minősítették azt, továbbá egyoldalúan, mint bűnözésre hajlamos személyek szexuális eltorzultságaként kezelték. Igaz, hogy egy homoszexuális prostituált, a gyilkosság miatt bebörtönzött, szerb származású Kragujevics Spaso esetétől eltekintve nem bocsátkoztak konkrétumokba. A korabeli sajtóból világosan kiderült, hogy az akkori Európában Berlint tekintették a homoszexualitás fellegvárának. A századforduló utáni Budapesten Krecsányi Kálmán rendőrtanácsos vezetésével a Dohány utcában, a Baross téren és a Rottenbiller utcában csaptak le homoszexuális tanyákra a detektívek. Az Erzsébet tér parkja volt a Városliget, a gőzfürdők mellett a homoszexuálisok fő strichelési terepe. Maga az állam sokáig tétlenkedett ebben az ügyben, s csak 1912-ben alkotott olyan jogszabályt (1912/LXII. törvénycikkely), amely elvileg a homoszexualitással foglalkozott, bár e cikkely a fajtalan közlemények felderítését és terjesztésének leállítását