Valóság, 2004 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2004-02-01 / 2. szám - SZÁZADOK - ANKA LÁSZLÓ: A budapesti prostitúció és szexpiac története a boldog békeidőkben

ANKA LÁSZLÓ: A BUDAPESTI PROSTITÚCIÓ ÉS SZEXPIAC... 95 „Nő (a­ki képtelen elbocsátani egyetlen cselédjét): - Nem is tudom hogyan fogok élhetni leány nélkül. Férj: - Nagyon bele tudom képzelni magamat helyzetedbe. A­míg nőtlen fiatal em­ber voltam, magam is így gondolkodtam.”47 Az orfeumok és kabarék műsorainak népszerűsítéséhez a bulvár- és erotikus sajtó egyre nagyobb reklámfelületet tett lehetővé. Ily módon szerezhetett tudomást a kö­zönség a Herzmann-orfeum, a Somossy-orfeum - itt kezdte karrierjét a szélhámos­ként elhíresült Tihanyi-Freyler Irma - és a Wagdmann Imre igazgató felügyelete alatt megnyíló Fővárosi Orfeum vagy (Nemzeti) Royal Orfeum működéséről. Egyébként az orfeumok gyakran jelentettek meg kiadványokat, részletes műsoranyaggal és dal­szövegekkel ellátott kicsi füzeteket. Dalaik kiválóan szemléltetik, milyen körülmé­nyek között jöttek össze a kizárólag testi gyönyöröket kergető nők és férfiak: „Jöjj ki hát, babuskám repülünk a hintón Víg az élet semmi bánat Élvet ad a befelejtő húsz filléres lilapezsgő Megnézzük a Kisszínházat Utazunk körhintán, prüszkölő paripán, Szédülésig forgunk majd ott Friss tormást vacsorázunk, málnától elázunk S kibérelünk egy kis bokrot...”48 Tényfeltáró-felvilágosító irodalmon nem a szexuális tanácsadás eszközét kell érte­ni. E jelzővel azokat a műveket illetem, amelyekkel szerzőik a századforduló után nyíltan kiálltak a közvélemény elé, s bemutatták a leplezetlen valóságot, Budapest­nek azt az arcát, amellyel addig jóformán csak a bulvársajtó foglalkozott a maga iro­nikus stílusával, illetve az államrendőrség, s a társadalom is csak a razziák lármájá­ból értesülhetett, mi történik az utcákon és a garniszállók környékén, feltéve, hogy nem szerzett negatív élményeket az utcán strichelő lányoktól az arra járó lakos. A tényfeltáró könyvek alapvetően Budapest szegény tömegeivel, az alvilág bűntettei­vel foglalkoztak. E publikációk a kriminális elnevezéssel is illethetők. Megjelenésü­ket Székely Vladimír rendőrségi fogalmazónak, Tábori Kornél újságírónak és kollé­gáik munkájának köszönhette a nyilvánosság. Tevékenységük során feltárták a buda­pesti prostitúció okait, illetve a homoszexualitást. Információikat, amelyekre publiká­cióikat alapozták, a fővárosi rendőrségtől szerezték be. Tábori és Székely a megélhe­tési kéjelgést érzékeny húrokon pengetve az érzelmekre hatni kívánó módon írták le. Ám a homoszexuálisokkal szembeni ellenszenvüket nyíltan és agresszívan kifejezték. Betegségnek, degeneráltságnak minősítették azt, továbbá egyoldalúan, mint bűnözés­re hajlamos személyek szexuális eltorzultságaként kezelték. Igaz, hogy egy homo­szexuális prostituált, a gyilkosság miatt bebörtönzött, szerb származású Kragujevics Spaso esetétől eltekintve nem bocsátkoztak konkrétumokba. A korabeli sajtóból vilá­gosan kiderült, hogy az akkori Európában Berlint tekintették a homoszexualitás fel­legvárának. A századforduló utáni Budapesten Krecsányi Kálmán rendőrtanácsos ve­zetésével a Dohány utcában, a Baross téren és a Rottenbiller utcában csaptak le ho­moszexuális tanyákra a detektívek. Az Erzsébet tér parkja volt a Városliget, a gőzfür­dők mellett a homoszexuálisok fő strichelési terepe. Maga az állam sokáig tétlenkedett ebben az ügyben, s csak 1912-ben alkotott olyan jogszabályt (1912/LXII. törvénycikkely), amely elvileg a homoszexualitással foglal­kozott, bár e cikkely a fajtalan közlemények felderítését és terjesztésének leállítását

Next